Aranyoskáim!

Tipródik a jogalkotó azon, hogy ugyan hogyan történhetett az meg hazánkban, hogy hirtelen a lakosság nagy része elhízottá vált, és egészségtelenül táplálkozik. Ennek ellenére nem az okot keresi, és szünteti meg, hanem valami vasgyári logika szerint azt mondja: vonjuk meg tőlük a sót, és vezessük be a chipsadót, egy-egy központi rendelettel. Meg is történt e nagy elhatározás, de a nemzet ettől még nem lett egészségesebb. Akkor kitalálták ott, fönn, a nagyonokosok, hogy vonjunk meg még több sót, és már az óvodától kezdődően beszéljünk nekik – mintegy vasárnapi igehirdetés gyanánt – az egészséges életmódról, és az egész közétkeztetést variáljuk át erre az elméleti-egészséges életmód által vezényelt étrendre.

Nincs is ezzel semmi baj. A baj azzal van, ha a nyers zöldséget és gyümölcsöt nem tudod mivel megrágni. …

Aranyoskáim!

Tegnapi levelemért hideget-meleget kaptam azon emberektől, akik nem igazán az értelmező olvasás hívei. Nem ismétlem meg a szidalmaikat, és nem leszek ma rövid, mert szeretném, ha azok is értenének, akik eddig nem.

Előre bocsájtom: tiszta sor, hogy a bankok visszaéltek a hiányos hazai jogrendszeri szabályozással. Az is tiszta sor, hogy a hazai jogalkotás mélyen benyalt a bankoknak, és maximálisan ki is szolgálja az érdekeiket. És mivel ezek ma már köztudottak, így erről nem is írok többet. Mert aki megoldást keres, az nem síránkozik, de főleg: kidobja szájából a lerágott csontot, ha változtatni nem tud, vagy nem akar rajta.

A civileknek volna az a dolguk, hogy a hazai jogszabályi környezetet olyanná próbálják formálni, amelyben az adósok valóban rendezni tudják a tartozásaikat. Csakhogy erre mostanában nem sok idejük van – felemészti a rendelkezésre álló időt a gyűlöletkeltés és a gyűlölködés. Az érdemi civil munka pedig háttérbe szorul. Pedig a horvát példa nyomán most kellene elindulni. ... Ha. ...

Aranyoskáim!

Régóta böki a csőrömet, hogy mi a franc történt a civil adós-érdekvédelemmel. Egyre szembetűnőbb ugyanis, hogy ma már nem szól másról, mint az egyre fokozottabb acsarkodásról, és gyűlöletkeltésről. Érdemi tevékenység, pontosabban: érdemi eredmény a civilektől pedig nulla. Nagy nulla. Ma az a sztár az adós érdekvédők között, aki a leginkább képes a tömeg hergelésére. Ez a tevékenység, természetesen párosul egy nagy adag önhittséggel, és az összefogásra való képesség teljes hiányával.

És máris készen áll a legsötétebb társadalom kialakításának receptje.

Aranyoskáim!

Olyan ügyészségi döntésről szereztem tudomást, amire már a civil gyermek érdekvédelemnek fel kell kapnia a fejét. Arról az esetről van szó, amikor egy 11 éves kisfiút a tanára szexuálisan abuzált, majd meg is akarta szöktetni. A repülőtéren fogták el a tanárt és a gyermeket, majd a nyomozás megindult. Most úgy döntött az ügyészség, hogy a tanár által a gyermek részére küldött, obszcén tartalmú üzenetek nem minősülnek szexuális zaklatásnak. …

Az ügyészség indoklása: bár erkölcsileg helytelenítendő cselekedet volt ez, de mivel iskolaidőn kívül történt, így a tanár nem büntethető ezért. …

Előre bocsájtom: azt írom, amit gondolok, nem fogom megválogatni a szavaimat.

Aranyoskáim!

Ma egy nagy port felvert filmről írok nektek, amely igen sok kritikát kapott. Jót is, rosszat is írtak már róla. Társadalmilag a legnagyobb hatású kritikát a Központi Hírharsona egyik tollnoka írta róla, amely, bár nem volt igaz, mégis akkora társadalmi visszhangja volt, hogy csökkentette a történetből készült színielőadás jegyeladásait. Ez a tollnok egy olyan kritikát fogalmazott meg a történettel kapcsolatban, mely gondolati vezérszálnak a nyomát sem találtam, megnézve a történetből készült filmet. Találtam viszont mást. Megláttam a lényegi mondanivalót – ami nem más, mint az: társadalmi szemléletváltásra van szükség a gyermeknevelésben.

Aranyoskáim!

Máig nem tudtam feldolgozni az inárcsi tragédiát. Ott, a gyilkosság végrehajtási eljárás keretein belül történt. Sajnos, egyre nagyobb divattá vált napjainkra, hogy a közösségi oldalon egymást uszítják az adósok a végrehajtási eljárásban részt vevő végrehajtókra, rendőrökre, és most már a hivatalnokokra is. 5 évvel ezelőtt mélyen beleástam magam a végrehajtási törvénybe, feltártam, hogy az bizony nem rendelkezik a végrehajtási eljárásban részt vevő gyermekek jogairól, ezeket ebben az eljárásban nem képviseli, és nem tudja érvényesíteni senki.

Az azóta eltelt időben a végrehajtási eljárásokra vonatkozó törvényt többször is módosították, a legutóbbi módosítás idén január 01.-től lépett életbe. Ez a módosítás a végrehajtási jog elévülésére vonatkozik. Ki kell emelnem: bármennyiszer is módosítottak ezen a törvényen, egyetlen módosítás sem irányul a gyermekek jogainak érvényesítésére a végrehajtási eljárásokban. Még idén, a Családok Évében sem figyelnek oda arra, hogy a gyermekek, bár nem voltak részesei a szülő kötelezettségvállalásának, ám a végrehajtási eljárásnak mégis aktív részeseivé teszik őket. Úgy vonják tehát őket ezen eljárás alá, és vesznek el tőlük mindent, amit addig magukénak tudtak, hogy ebben az eljárásban jogi védelmet a gyermekeknek nem biztosít a vonatkozó törvény.

Aranyoskáim!

Hamarosan már csak két társadalmi réteg lesz hazánkban: a gazdagok és a szegények. A jelenleg nyomokban még megtalálható társadalmi középosztályt ugyanis azzal, hogy most a cafeteriát kivonták a forgalomból, elkezdték végleg felszámolni. Az érintett munkavállalók még bíznak és hisznek a rózsaszín ködben, mondván: majd ezt az összeget hozzáteszik a fizetésükhöz. No, ez nem fog megtörténni. Miért?

Aranyoskáim!

Inárcson tragédia történt. Tragédia, mely a hazai társadalmi elégedetlenség kiemelkedő kórképe – és mely tett terjedését kötelességünk megállítani. Igen, igazságtalan az elosztási rendszer. De erre hivatkozva nem ölhetünk embert. Nem ölhet meg senki egy munkáját végző édesanyát. Egy munkáját végző, egyedülnevelő édesanyát. …. A gyilkosának is egyedül maradtak a gyermekei ezzel az egyetlen, elvakult, embertelen cselekedettel. Rá szeretném irányítani a figyelmet arra: ez a késszúrás hány gyermeket ölt meg, hány gyermek életét tette tönkre.

Igen: az Inárcson történteknek egy szociális ügyintéző vált az áldozatává. Valóban? Lássuk.

Aranyoskáim!

Címmagyarázattal kezdem. A szülők jellemzően, pontosan jól tudják, hogyan kell irányítani egy iskolát, hogyan kell kigazdálkodni a működési-fenntartási költségeket, mint ahogyan azt is, hogy hogyan is kell az ő csemetéiket oktatni.  Mert nekik, és a csemetéiknek mindez jár. Hogy beleszólhassanak, hogy átvenni igyekezzenek az igazgatótól és az osztályfőnöktől az irányítást. Hogy az ő gyermekük, ha megbukik, vagy megüti a pedagógust, akkor egyértelműen a pedagógust ítéljék el. Ennek érdekében az adott pedagógus és az adott iskola lejáratásától sem riadnak ma már vissza.

A szülők nem tisztelik sem az iskolát, sem az ott dolgozó pedagógusokat, miközben ezek az emberek, és ez az intézményrendszer a szülőktől elismerést, vagy megbecsülést nem, illetve alig kap. Mert a szülőknek és a diákoknak minden jár, nekik mindent szabad, az iskola és a pedagógus ma már nem létezhet más célból, mint azért, hogy a szülőt maximálisan kielégítse, mint egy virtuális vibrátor. Elvárás, hogy mindezt szó nélkül, fejet lehajtva tegye meg, és ne merészeljen köszönetet várni semmiért. A szülő tudja, mi az elvárása egy intézménnyel szemben, és az intézménynek ezt az elvárást, ha törik, ha szakad, teljesítenie kell – ha nem akarja címlapokon végezni, és az intézményekben dolgozó emberek sem szeretnék, hogy a sajtó egészen a magánéletük kiteregetéséig leássanak a szülői (hamis, vagy valós) állítások igazolásáért.

Amit tapasztalunk a pénzügyek intézésében és jogi kezelésében, azt egyesek a gonoszság megnyilvánulásának tartják oly mértékben, hogy tudatosan szervezett genocidiumnak, hungarocidiumnak tekintik. Mások egyszerűen csak háttérhatalomról, globális politikai erőkről és a magyar társadalom-politikai kultúra, például a szolidaritási hiányosságairől értekeznek.

A magam részéről felhívom a figyelmet egy kétségtelenül jelenlévő tényezőre, miszerint a devizahitelek történetét egy igen nagyfokú pénzügyi és politikai „szakmai” felkészületlenség is jellemzi – minden oldalon, minden résztvevőt tekintve.