Miközben a kormány megbecsült pedagógusokról beszél és nem lát problémát a tanárhiánnyal kapcsolatban, szülőként számtalanszor tapasztaljuk az oktatás minőségi problémáit, köztük a súlyosbodó tanárhiányt. A Szülői Hang Közösség ezért felmérést indított, hogy felmérjük a tanárhiányból adódó problémák mélységét és annak összefüggéseit remélve, hogy az országos helyzetkép ismertetése végre a valódi megoldások keresésére és érdemi párbeszédre sarkallja az oktatáspolitika legfontosabb szereplőit. Felmérésünk jelenleg is zajlik, de néhány előzetes részeredményt már most közlünk az első 2200 beérkezett válasz alapján.

Összességében az oktatás iránt érdeklődő, a felmérésben önkéntesen részt vevő szülők túlnyomó többsége úgy látja: a tanárokat nem becsüljük meg anyagilag kellőképpen. Csupán egy szűk kisebbség elégedett a tanárok anyagi megbecsültségével, de az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen találkoznak azzal, hogy a tanárok akár el is hagyhatják a pályát és nem marad elegendő tanár, aki tanítson.

A tanárhiány nem csupán abban mutatkozik meg, hogy egyes tanórák elmaradnak, vagy megszűnnek a csoportbontások, növekednek az osztálylétszámok – mindezekről felmérésünk részletes adatokkal fog szolgálni. Itt most néhány olyan hatásról szeretnénk szólni, amelyek talán kevésbé közismertek, ugyanakkor jól mutatják, hogy a tanárhiány összetett, az oktatás egészére negatívan ható jelenség.

Gyermekeink tehetsége talán az egyik legfontosabb kincsünk és erőforrásunk, melynek ápolása az iskola kiemelkedő feladata kellene, hogy legyen. Sajnos még azokban az iskolákban is, ahol a szülők nem tapasztalnak tanárhiányt, kisebbségben van az igenlő válaszok száma. Drasztikusan csökkennek a tehetségesek lehetőségei, köztük a tehetséggondozást biztosító szakkörök, foglalkozások száma, és ezzel sajnos sok gyerek esélye is arra, hogy képességeit kibontakoztassa. Amint megjelenik a tanárhiány, az iskola túlélő üzemmódba kapcsol, hiszen tanórák nem maradhatnak el, a felügyeletet mindenkor biztosítani kell. Ezért a tanároknak kevesebb lehetőségük marad a differenciálásra, az iskola csökkenti a különórák, szakkörök számát – pont azokat a lehetőségeket, amik az érdeklődő gyermekeknek a legtöbb örömet, feltöltődést adhatnák.

Hasonló a helyzet a lemaradó tanulók támogatásával.  Az iskola a tanárhiány mellett egyre inkább csak a minimumszintet tudja nyújtani, miközben a lemaradó gyermekek könnyebben elvesztik a fonalat, hozzászoknak a kudarcokhoz, életesélyeik romlanak – mindezzel pedig nemcsak nekik, hanem az egész országnak is kárt okozunk.

Vajon mi a helyzet magukkal a tanórákkal (azokkal, amiket megtartanak), hogyan hat ezekre a tanárhiány megjelenése? Fennáll a veszély, hogy tanárhiány esetén az iskola nem válogat: felveszi a tanári állásra jelentkezőket anélkül, hogy meggyőződne a tanári pályára való alkalmasságukról. Sajnos a tanári pályán egyfajta kontraszelekció működik: az alacsony anyagi és erkölcsi megbecsültség, a rossz munkafeltételek mellett gyakran előfordul, hogy nem a legelhivatottabbak kerülnek a tanári pályára.

Felmérésünkben rákérdeztünk arra, hogy a tanárok hányad részével elégedett a szülő. Itt fontos rögzítenünk, hogy nem a tanár pedagógiai munkájának részletes megítélésére kértük a szülőket, hiszen erről a szülőknek nincsenek pontos ismereteik. Azt viszont a szülők is el tudják dönteni, hogy a tanár munkájával alapvetően elégedettek-e, elfogadhatóan működik-e az iskolai oktatás.

Az adatok alátámasztják a várakozásokat: a tanárhiány növeli a kontraszelekció mértékét, és növekszik azoknak a tanároknak az aránya, akiknek a munkájával a szülők alapvetően elégedetlenek. Ahol tanárhiány tapasztalható, ott egy gyereknek átlagosan körülbelül eggyel több olyan tanára van, akivel a szülők alapvetően nem elégedettek (miközben a tanárok száma összességében is emelkedik).

A problémákat azért igyekszünk feltárni, hogy elősegítsük a megoldásokról való közös gondolkodást. Egy ilyen lehetőségre rá is kérdezett a felmérés: mivel egyértelmű, hogy a hátrányos helyzetű térségekben nehezebb megoldani a tanárhiányt, segítséget nyújthat, ha az ilyen térségekben dolgozó pedagógusok munkáját kiemelt támogatásokkal ösztönözzük. Ezt a lehetőséget a szülők nagy többségben támogatják. 

A tanárhiány problémáinak kezelésében kulcsszerepet játszik az iskola igazgatója. Vajon hogyan változtatja a tanárhiány megjelenése a szülőknek az iskola igazgatójába vetett bizalmát? 

Itt is egy összetett kérdéssel állunk szemben, és az eredmények alakulását több szempont is befolyásolja. Elképzelhető, hogy az intézmény igazgatója minden tőle telhetőt megtesz a tanárhiány megoldásáért, ennek ellenére mégsem sikerül teljesen úrrá lenni a helyzeten. Itt egy országos problémáról van szó, amit nem biztos, hogy mindig meg lehet oldani helyi szinten, és a központosítás során elvett helyi munkáltatói jogosítványok hiánya is lehet a probléma forrása. Ilyen esetekben elképzelhető, hogy akkor is veszít az igazgató a szülők bizalmából, ha egyébként szakmailag helyesen jár el.

De arra vonatkozóan is vannak konkrét visszajelzéseink, hogy egyes helyeken éppen az igazgató szakmaiatlan működése idézi elő a tanárhiányt: az igazgatóval való hosszú és kimerítő konfliktus-sorozat után mondanak fel pedagógusok. Ezért is fontos lenne, hogy az igazgatók kiválasztása szakmai alapokon, a pedagógusok, szülők és diákok képviselőinek érdemi bevonásával történjen, hiszen a sok egyéb probléma mellett a tanárhiány nehézségeivel is így lehetne a lehető legjobban úrrá lenni.

Felmérésünk továbbra is nyitva áll; a tanárhiányról, a váratlan tanárváltásokról, osztálylétszámokról, az oktatás minőségéről és ezek összefüggéseiről várjuk a szülői véleményeket. Hallassuk a hangunkat minél többen, hogy problémákat részletesen felmérjük, és akár területi bontásban, a különböző iskolatípusokra és fenntartókra vonatkozóan feltérképezzük a helyzetet.

A tanárhiányt végső soron gyermekeink sínylik meg, de közben a pedagógusok is szenvednek tőle. Felmérésünk a pedagógustársadalom melletti kiállásnak is tekinthető, hiszen közösen felelünk gyermekeink neveléséért. Fontos, hogy a társadalom álljon ki és nyújtson segítséget a pedagógusoknak, hiszen színvonalas munkát csak akkor tudnak nyújtani, ha a megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek és biztosítjuk számukra a minőségi pedagógiai munka feltételeit – ha ez megvalósulhatna, akkor ezzel arra ösztönöznénk a tanári hivatást választókat, hogy ne hagyják el a pedagógusi pályát, mint ahogyan ezt ma oly sokan teszik.

Hisszük, hogy ezekben a kérdésekben csak széles társadalmi összefogással léphetünk előre – hallassuk a hangunkat minél többen!

Szülői Hang Közösség

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza