Kormányszervek második éve nem szolgáltatnak adatot a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) a fagyhalál áldozatainak számáról, emiatt a KSH kimutatása megrekedt 2016-nál – véli tudni a Magyar Szociális Fórum (MSZF) vasárnap kiadott közleményében.

Az emberjogi szervezet jól értesült forrásból tudni véli, hogy a társadalmi valóság elkendőzése politikai okokra vezethető vissza. Nevezetesen arra, hogy a vezető réteg – hatalmi megfontolásból – nem kíván valós képet nyújtani a mostoha szociális állapotokról – mondták.

A körzetes iskola jogsértő módon járt el, amikor helyhiány miatt nem vett fel egy körzetébe tartozó gyermeket, a fenntartó pedig ezt nem vizsgálta ki megfelelően – állapította meg az alapvető jogok biztosa egy panaszbeadvány nyomán. Egy édesapa fordult a biztoshoz panaszbeadvánnyal, amelyben a körzetes iskola és annak fenntartója döntéseit sérelmezte. Az apa a gyermeke felvételét a körzetes iskolába kérte, de az iskola helyhiányra hivatkozva elutasította. Egyúttal javasolta számára, hogy gyermekét a kerület egy másik iskolájába írassa be, és a gyermek adatait továbbította is a másik iskolának.

Egyre fiatalabb korban kezdik a gyerekek a bulizást és alapvetően biztonságban érzik magukat, amikor elmennek otthonról. A szüleik viszont aggódnak amiatt, hogy egyre több és az éjszakában is egyre intenzívebb élményeket keresnek a fiatalok, ami összességében bajba sodorhatja őket. A fiatalok azt gondolják, hogy szüleikhez képest valóban máshogyan vágnak bele az éjszakába, de alapvetően csak a külsőségek változtak – ők ma is úgy buliznak, mint ahogy a szüleik tették azt 10-20 évvel ezelőtt. 

"Az otthonápolás munka!"- ezzel a jelmondattal álltunk ki a Parlament elé a kormány jövő évi költségvetési vitanapjának  kora reggelén. Három civil szervezet a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület, a Csak Együtt Van Esély Csoport  és aHang  célja az volt, hogy  felhívjuk a képviselők figyelmét arra, hogy Magyarországon az otthonápolás  szinte egyenlő az elszegényedéssel!!

"Amit mi teszünk, az sokkal nehezebb, mint egy átlagos 8 órás munkavégzés!"  

- írta egy marcali  édesanya,  Lipusz Andrea, akinek  levelét volt szerencsém felolvasni a Kossuth téri szélben, hiszen  15 éves, halmozottan sérült fia mellől nem tudott eljönni, de soraival üzent!

Az Utcáról Lakásba Egyesületben abban hiszünk, hogy mindenkinek szüksége van egy helyre, amit otthonnak hívhat. Célunk a lakhatási válság enyhítése, melynek érdekében azért dolgozunk, hogy minél több rászoruló és hajléktalan ember költözhessen szociális bérlakásba. Ügyfeleinket mind a beköltözés előtt, mind a beköltözés után intenzív szociális munkával segítjük.

Sajnálattal látjuk, hogy céljaink és munkánk felé nem mindenki fordul nyitottsággal. Az elmúlt időszakban azon dolgoztunk, hogy Zuglóban is elindulhasson Kunyhóból Lakásba! Programunk, mely során az önkormányzattal együttműködésben leromlott állapotban lévő szociális bérlakásokat újítottunk volna fel saját költségünkön, hogy oda a későbbiekben bérlőként zuglói hajléktalan családok költözhessenek be. A június 14-ei zuglói képviselő-testületi ülésen a kerület fideszes és MSZP-s képviselői a velünk való együttműködést nem szavazták meg. Ezt követően olyan valótlan állítások jelentek meg az ülésen történtekkel, az előzetes egyeztetésekkel kapcsolatban, amire kötelességünknek érezzük reagálni.

Aranyoskáim!

Ma egy véleménycikket ajánlok figyelmetekbe, a Habitat for Humanity-től. A civil szervezet a múlt héten, az országgyűlés által elfogadott, a hajléktalanokat hajléktalanságuk okán büntető törvényről elmélkedik, „A hajléktalan embereket büntetik, valódi megoldások helyett” címmel. Természetesen, azt mi is tudjuk, hogy ez embertelen megoldás, sőt: egyáltalán nem megoldás. A Habitat okosabban és részletesebben fogalmazza meg azt is, hogy miért.

Aranyoskáim!

A mai biztosítékomat is kiverték – mégpedig a Jövő Nemzedékek Szószólójának egy hivatalos közleménye. A Szószóló úgy látja: azzal, ha engedélyezik a kútfúrásokat, ellenőrizhetetlenné válik a vízkivétel, ezzel veszélybe sodródik hazánk vízellátása. … Vidéki emberként, kúttal az udvaromon, reagálnék erre a feltevésre.

… és nemes egyszerűséggel csak agymenésnek – és az emberek kifosztására irányuló szándéknak minősítem. Meg is fogom indokolni.

Aranyoskáim!

Ma a Szülői Hang Közösség egy friss felmérését mutatom be nektek, mely kérdőíves kutatásban arról érdeklődtek a szülők között, hogy mit gondolnak, és hogyan értékelik azokat a tankönyveket, melyeket az állam, központilag előír gyermekeik számára. A felmérés erősen fókuszált a kormányzat vesszőparipájának számító „ingyenes” tankönyvekre, melyeket kommunikációs szinten úgy tálalt fel a regnáló hatalom, hogy azt minden rászoruló gyermek megkapja, ajándékba az államtól – eközben a valóságban nem jelent mást, mint kikölcsönzött könyvtári tulajdonú könyveket.

Aranyoskáim!

A napokban tártam elétek egy édesanya Nagykövetséghez írt levelét, melyben menedékjogot kér. Ez már egy több éves, hiábavaló harc utolsó segítségkérése, és lezárása volt részéről. Hazánkban ugyanis a fogyatékkal élő gyermekeknek csak elméletileg vannak jogaik, a gyakorlat azonban azt mutatja: a szükséges fejlesztést az iskolákban nem kapják meg (szakemberhiány), a mindennapi életben, majd később, ha felnőnek, munkavállalóként sem lehet érvényesíteni jogaikat.

A fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek megélhetése erősen kétséges, egyedülnevelőként létezni sem tudnak. Ha azt mondom: egy gyermek fogyatékossággal él, azonnal azokra a gyermekekre gondolunk, akiket édesanyjuk 24 órában, otthonában ápol. Az ápolási jogviszony nem minősül hazánkban munkaviszonynak, s bár kiemelt fizikai-egészségügyi szakmai munkát jelent, mégsem ismerik el, de nem is fizetik meg.

Aranyoskáim!

Mint tudjátok, a hét elején fogadták el azt a törvénymódosítást, amellyel lehetővé tették, hogy a hajléktalan embereket eltüntethessék az emberek szeme elől, az utcáról. A módosítással a hajléktalanok további sorsának rendezéséről nem gondolkodtak, ugyanakkor akár börtönnel is szankcionálhatják most már, ha valaki, lakhatásának elvesztése következtében az utcára kerül.

Ne gondoljuk, hogy csak egyénekről van szó, ez a rendszer bizony, szívfájdalom nélkül az utcára teszi a gyermekes családokat is. Teszik mindezt az általuk oly sokszor hangoztatott Családok Évében. … Sokan gondolhatják úgy: megérdemlik, meg különben is, a gyerekeknek úgyis helye lesz a GYIVI-ben. … Erre csak azt tudom mondani: lélektelen hozzáállás ez, és aki ezt vallja, nem lehet magára büszke. A valóság ugyanis az, hogy ha az utcára kell menni, hát az utcára mennek – mégpedig gyermekestől. Ne feledjük: több tízezer gyermek él lakcím nélkül hazánkban (számukra pedig, ebben a formában nincs olyan illetékes önkormányzat, amelyik gondoskodna a szociális biztonságukról).

Igaz, ez már 2 éves adat – azóta ilyen irányú felmérés nem készült. Gyermeküket pedig  az utcára kerülő családok bizony bújtatni fogják (magukkal együtt, az utcán) a gyámügy szeme elől. Az elől a gyámügy elől, aki semmit sem tett meg a gyermek további lakhatásának biztosítása érdekében, ellentétben azzal, amit úgy a nemzetközi, mint a hazai gyermekjogvédelmi szabályok előírnának számukra.