Aranyoskáim!

Tudjátok, milyen érzés lehet egy édesanyának, ha évek óta küzd SNI gyermeke jogaiért, teljesen hiábavalóan? Tudjátok, mit élhet át ez az SNI gyermek az iskolában, fejlesztőpedagógus nélkül, minden nap fogyatékosként megbélyegezve? Tudjátok mit jelent, ha a politikusok elfordítják a fejüket az édesanya segítségkérését meghallván? 

Nem? 

Megmutatom.

Komment azt hiszem, nem szükséges az édesanya leveléhez, melyet elküldés előtt eljuttatott hozzám. Olvassátok:

"Tisztelt Hivatal, Tisztelt Illetékes!

Alulírott ……………………………………………… Született:…………………………………………………

Személyi igazolvány szám: …………………………… Személyi szám: …………………………………….

Anyja neve: …………………………………………………………..

A vezetői engedélyem szerint, mint a Magyar Köztársaság, a személyi igazolványom és lakcímkártyám tanúsága szerint, mint Magyarország állampolgára fordulok Önökhöz.

Hivatkozva a hazámban évek óta gátlástalanul zajló, a diktatórikus rendszer kiépítésére irányuló politikai folyamatokra kérem Önöket, egyéni méltányosság alapján szíveskedjenek országukban részemre és gyermekem részére menekült / oltalmazott / menedékes / befogadott státuszúnak lenni.

Jelenleg az Alaptörvényben rögzített alapvető emberi jogaimat sértik személyesen Orbán Viktor és kormánya, valamint a kormánypárti politikusok ebben a „keresztényi értékeket valló, szeretvallásra épülő” országban.

Kérésemet az alábbi személyes érintettségekkel indoklom:

Egy ép értelmű, magas intelligenciaövezetbe tartozó, magasan funkcionáló autista, ADHD-s kislányt nevelek. Mindennek ellenére a rendszer fogyatékosként tartja nyilván, ezzel meg is bélyegezve őt. Az oktatási rendszer nem biztosítja számára a törvényekben rögzített, alapjogként megjelölt segítő, támogató oktatást. Az illetékesek minden törekvése a szegregációra irányul. Az oktatás minősége évek óta hanyatló tendenciát mutat. A rendelkezések gyermekem esélyeit csonkítják, jövőjét pecsételik meg, ellehetetlenítik személyes kiteljesedését és szabadságát, lehetőségeit nyirbálják.

A társadalom a kormány kommunikációjának köszönhetően zéró toleranciával van irányunkba, megbélyegző és kirekesztő.

A törvény előtti egyenlőség, a jogbiztonság, elve jelenleg nem érvényesül Magyarországon. Kislányomat ért iskolai bántalmazás okán megtett hivatalos feljelentésem és egyéb lépéseim eredményei bizonyítják. A rendőrség a vonatkozó törvényi előírások semmibe vételével a tanúk, a benyújtott bizonyítékok és vallomások ellenére elutasította a nyomozás iránti kérelmemet, majd az ügyészség szintén.

Az illetékes hivatalok egymásnak ellentmondó határozatokat hoztak ugyanarra a törvényre hivatkozva. (A bizonyító dokumentumok rendelkezésre állnak.)

Mivel

„Mindenki annyi ér, amennyije van”,

így én és családom semmit nem érünk, senkik vagyunk.

(Ezt a tényt a választás utáni éjszakán három képviselő egy remek videóban meg is erősítette, miszerint „Senkik vagytok, hejj!”.)

Nincs semmink. Köszönhetően a devizaalapú lakáshitelnek indult, majd uzsorává alakult formációnak öt éve veszítettük el otthonunkat és kerültünk adósságspirálba. (A dokumentumokat kérésre prezentálom.) Azóta bérleményben élünk, melynek költségeit előteremteni egyre nehezebb.

A 2012. január 1-től érvénybe léptetett Alaptörvény szerint már nem alapvető jogunk a lakhatás, így bármikor az utcára kerülhetünk. Ez magában hordozza a veszélyt, hogy a rendezetlen lakhatási körülményekre hivatkozva a gyermekvédelmi rendszer kiemeli kislányomat a családból.

A kilakoltatási moratórium megszűnésének napjától több száz családtól vették el az otthonukat. A kilakoltatásokban az állami rendvédelmi szerv emberei tevékenyen részt vesznek: ajtókat törnek be, zárakat feszítenek fel, embereket rángatnak az utcára. A rendőrség, esetenként a TEK megjelenése félelmet szül az emberekben.

Ezzel együtt gyülekezési és szabad véleménynyilvánítási jog nagymértékben korlátozva van a

„nyugodt és biztonságos otthonhoz mindenkinek joga van”

indokkal, így a hatalom gyakorlatilag tétlenségre és szótlanságra ítélte az elégedetlen tömeget.

A hajléktalanság a tervek szerint alaptörvényben rögzítve tiltott dolog lesz, mely törvényszegés miatt börtönbüntetést helyeztek kilátásba. Mindezt azért, mert a kormány emberei szerint

„mindenki számára biztosított a lakhatás, valamint az annak költségeit fedező munkalehetőség”.

Az öregkori ellátás szintén nem alapjog, hiszen 2012 óta a befizetett összegek már adóként vannak nyilvántartva, így az elvesztette járulékjellegét annak ellenére, hogy személyes hivatalos dokumentumaim szerint továbbra is járulékot fizetek az állam felé. Egy javaslat szerint a gyermekeket „szülőtartási kötelezettség” terhelheti, mely ebben a helyzetben totálisan ellehetetleníti a bérből és fizetésből élő családokat. (Vajon hogyan fog boldogulni a feladattal az én gyermekem, aki elől elzárják az érvényesülés lehetőségét?)

Az áprilisi országgyűlési választásokat követően Orbán Viktor egyik első nyilatkozata szerint mindazokon, akik a kormány és annak intézkedései ellen bármiféle törekvést mutatnak, azokon

„Erkölcsi és jogi légtételt fogunk venni!”

Ez a számonkérés megkezdődött, egyre nyíltabban zajlik.

Embereket, csoportokat, szervezetek bélyegeznek és matricával pecsételnek meg.

A nyíltan gyűlöletre és megfélemlítésre épülő, ellenőrizhetően és cáfolható hazugságokat terjesztő kommunikáció kártékony hatásai elkerülhetetlenek, hiszen az ilyen jellegű mondanivalóval bíró üzenetek az utcákon, plakátok formájában is megtalálhatóak. Ez észrevétlenül beépül, majd működésbe lép az emberek agyában és lelkében. Hogyan védjem meg lányom lelkét ennyi szennytől és mocsoktól?

(A választások tisztátlanságára nem térek ki, hiszen ez az előző évek munkájának „eredménye”.)

Bayer Zsolt emberi méltóságomban és becsületemben sért több nyilvános megszólalásával. Nap, mint nap ocsmány és trágár szavakkal illet engem, mint Fidesz ellenes személyt, az alábbi kijelentésével nyíltan kiutasított az országból:

„Magyarországon él 2,8 millió tisztességes ember, akik a Fideszre szavaztak. A többi rohadt állat nyugodtan takarodhat a francba, még beléjük is rúgok kifelé menet, hogy minél messzebbre repüljenek. Szóval takarodó van picinyeim, ez már a mi országunk.”

Ő az, aki, véresre verné a civileket, leverné Göncz Árpád tábláját, élesen és minősíthetetlen stílusban bírálja és véleményezi az Uniót és az ott dolgozókat, szerinte

„Sem Mészáros Lőrincnek, sem Tiborcz Istvánnak nincs szégyellnivalója”,

aki szerint

„A pápa egy demens vénember.”

Szerinte

„A magyar emberek nem megosztottak, hiszen a magyar emberek teljes egyetértésben állnak ki Orcán Viktor, a Fidesz es Magyarország mellett. A többi haszontalan sejthalmaznak nem sok köze van a magyarokhoz és az emberi fajhoz.”

Mindezért állami kitüntetést kapott.

A fentiek bizonyítják, hogy az ország számára semmit nem érünk, selejt, teher vagyunk, itt nincs szükség ránk. Itt semmi esélyünk emberhez méltó életre.

A fentiek okán kérem beadványom egyéni elbírálását.

2018. június 18.

Hálás köszönettel: ......."

Folytatásban:

"Addig, amíg hallgatunk, őket hagyjuk cserben ..." - interjú a politikai menedékjogot kérő édesanyával

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza