Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

A civilek végső haláltusája .....

2018. április 06. 06:21 - Öreganyus

angyal_verzo_hattyuval_1.jpgAranyoskáim!

Napjainkban olyan világban élünk, ahol következmények nélkül fenyegethetik azt a civil szervezetet, amelyik a nyomor valóságát nyilvánosságra meri hozni. A kormány gyűlölet-politikájának csírája szárba szökkent, lassan termést is hoz. Az emberek már nem csak az idegeneket gyűlölik, hanem saját hazájuk fiait is, ha azok a hazafiak a létminimum alatt, vagy az utcán élnek, esetleg nélkülöznek. Aki nem egy kasztból való velük, azt kitaszítják maguk közül, és nem óhajtanak foglalkozni velük.

Ma elmesélem azt, ami – borítékolom -, soha nem fog a történelemkönyveitekben szerepelni, pedig ez a valóság. Nem leszek ma rövid.

A Magyar Szociális Fórum (MSZF) már több évtizede segít a rászoruló embereken és családokon, folyamatos híradásaival tudósít az évente, a téli időszakban bekövetkező fagyhalálokról. Igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy egyre több embertársunk vívja haláltusáját szociálisan ellátatlanul, a társadalom peremére szorulva. Az MSZF volt az, aki életre hívta a Szociális Kerekasztalt, ahol az összes, civil szakembert összehívva, megoldásokat kerestek a létminimum alatt élők problémáira. Kijelenthető, hogy ha nincs a Szociális Kerekasztal, akkor a devizahitelesekkel történt banki visszaélések, és a végrehajtási eljárások visszásságai soha nem jutottak volna el a jogalkotó tudatáig.

Jómagam közel 10 éve ismertem meg a szervezetet, és vettem részt, a gyermekek védelmében, a segítő munkájukban. Önkormányzatokhoz jártunk, igyekezvén elérni azt, hogy gyermekes családokat, további elhelyezés nélkül ne tehessenek ki az utcára, segítve őket a tartozásaik rendezésében. Keserűen tapasztaltam meg e folyamat közben, hogy az önkormányzatok legtöbbje elfordítja a fejét, még azokat az alapvető ellátásokat sem ajánlják fel az elszegényedett családok számára, amely alanyi jogon járhatna nekik. Ezek voltak azok a családok, akiktől a gyermekvédelem a kilakoltatás napján emelte ki gyermekieket, csak azért, mert szüleik nem voltak képesek, hatósági segítség nélkül szociális biztonságot teremteni számukra.

Amikor azt kezdtem el megszellőztetni, hogy rengeteg, és egyre több gyermeket bújtatnak az utcán, elrejtve őket a gyámügy szeme elől, rám fogta az irányított közvélemény, hogy hazudok, és nem vagyok normális, mert ilyen nincs. Évekkel később egy másik civil szervezet kijelentette, hogy napjainkban több, mint 40 ezer gyermek él lakcím nélkül – nekik már elhitték, velük már harcolnak, mellettük már ott a közvélemény. … Mert minden gyümölcs érésének idő kell.

Amikor azt mondtam, Drágáim, anno, hogy a végrehajtási eljárásról szóló törvény kegyetlen és embertelen, emellett felettébb joghézagokkal terhelt jogszabály, amelyből egy az egyben maradtak ki a gyermekek jogai, és azok érvényesülése, azt mondta a közvélemény, hogy ahogyan öregszem, úgy hülyülök, mert ilyen nincs, nem létezik hazánkban, hogy egy bank, egy önkormányzat, vagy egy végrehajtó átgázolna a gyermekeken. Merthogy – mondták: a gyermekekre mindenki odafigyel. …

Összefoglaltam hát egy helyzettanulmányban, hogy mi történik a gyermekekkel az ilyen végrehajtási eljárásokban, és beküldtem további, szíves feldolgozásra az ombudsmani hivatalba. Az akkori ombudsmannak még fontosak voltak a gyermekek, így hát, tanulmányom nyomán országos, átfogó vizsgálatot is indított (melynek végén az elismerését és köszönetét megkaptam), majd javasolta azt, hogy a végrehajtási törvényen igenis változtatni kell és szükséges. A Végrehajtói Kamara a végrehajtók működését is meg kellett, hogy reformálja, mert egészen addig a végrehajtók valamiféle belső kiskirályságként működtek, nem álltak szóba senkivel, és képesek voltak még arra is, hogy rákos beteg gyermekeket kilakoltassanak, kérdés, és a végrehajtást kérővel való közvetítés nélkül.

Nem is sorolom tovább, Aranyaim, mennyire bűzlik, belülről a rendszer, mennyire nincs tekintettel a családokra. A lényege ugyanis az a mondanivalómnak: aki le meri rántani a leplet a lakosság problémáiról, az persona non grata lesz Magyarországon, azonnal. Munkájáért, tevékenységéért leköpik az emberek, hazugnak, őrültnek, vagy még rosszabbnak bélyegzik, csak azért, mert a Központi Hírharsona mást állít, egy párhuzamos valóságot vetítve az emberek elé.

Azt is észrevehettétek már, Drágáim, hogy sorban, egymás után tűnnek el a közvélemény elől azok a civilek, akik az utcára tudták vinni az embereket. Eltűntek a rendőrök, a pedagógusok, az ápolónők, a rokkantak, és a gyermekek a közvélemény szeme elől. Igaz, vannak még kezdeményezések, de olyan, mint a Bohóc-Forradalom volt, nem lesz több, egy sem. Emlékszem: akkor, azon a napon több demót is szerveztünk az utcákra, több érdekvédelmi területen, végül, és teljesen spontán egybeolvadtunk, mely egybeolvadásból kialakult a Bohóc-Forradalom. Azóta, akik ott, civil hangadóként részt vettek, valamilyen mondvacsinált indokkal vagy bebörtönzésre, vagy pedig kiközösítésre kerültek (és a legtöbbjük pedig „önként” elhagyta az országot, ha nem akarta, hogy a családjaikat meghurcolják). Egy a lényeg: minden akkori szervezőt eltüntettek a nyilvánosság elől. …

A Bohóc-Forradalom előtt még vittük egymás híreit, még jelen voltunk egymás rendezvényein. Ám, ahogyan

„jött a nagy, fekete autó”

– ahogy Pelikán Elvtárs mondaná, úgy halkultunk egyre lentebb, és lentebb. Ennek következményét láthatjátok: a jelenünkben megszervezett demókon alig pár tíz, vagy pár száz ember lézeng az utcán, mert a civileknek már nem hisz a társadalom. A Központi Hírharsona, az internet fizetett troljai, és a központi pénzforrás körül tolongó civilek többieket kifúrni igyekvése bizony megtették a magukét az emberek elméjében: a valós társadalmi problémák a szőnyeg alatt, a csontvázak masszívan bezárva a szekrényekbe. Ugyanakkor, azok most élik virágkorukat, akik közel kerülve a központosított vályúhoz, kiviszik menetelni a birkákat, nagy hangon hirdetve azt, hogy milyen jól élünk. …

Ja. Igen. Csak mi ezt valahogy nem látjuk, és nem vesszük észre. De biztosan bennünk van a hiba.

Egy dolog bizton kijelenthető: jelenünkben, ha nyugodtan akarsz aludni, nem szabad civillé válnod. Ma, a civilek rettegve élnek, mert rettegniük kell. Ha nem hajlandóak arra, hogy a központi megrendelésnek megfelelően kozmetikázzák ki a tényeket és a fájdalmas valóságot, akkor azonnal fenyegetés-áradatnak vannak kitéve, az ezzel együtt járó lejárató kampány kíséretében.

Így járt a Magyar Szociális Fórum is – most ők a „sorosok”. Velük a Központi Hírharsonának nem is volt, tulajdonképpen sok dolga, csak annyi, hogy körbehintse a felvásárolt médiumaiban, hogy a fagyhalálokról nem készülnek statisztikai kimutatások. (Ugyanezt tették akkor, amikor a szegénységről beszélni mertünk, pusztán azért, mert központilag megtiltották a KSH-nak a szegénység mérését, elhitetve a birka néppel, hogy ez azért történt, mert nincs szegénység Magyarországon.)… Erre jön egy civil szervezet, aki rendelkezik ilyen statisztikai kimutatással. Mit tesz a birka magyar? A civil mellé áll? Nem. Hanem, annak ellenére, hogy pontosan tisztában van azzal, melyik médium, melyik stróman kezében van, és azzal is, hogy ezekben soha nem fogja megtudni, vagy hallani az igazságot, mégis elhiszi, hogy a fizetett hazugságok a valóság, a civil pedig, aki mást mer állítani, hazudik. …

Mert bizony minden civil sorra kerül.

Simó Endrétől, az MSZF alapítójától az alábbi tájékoztatást kaptam:

"Fenyegető hangvételű hívásokat és üzeneteket kapott a Magyar Szociális Fórum (MSZF) szerdán amiatt, hogy szerdán tájékoztatta a közvéleményt a március végéig bekövetkezett 200 fagyhalál esetről, és annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi társadalompolitika sikertelennek bizonyult arra, hogy véget vessenek az évről-évre ismétlődő tömeges fagyhalálnak – jelentette az MSZF csütörtökön.

A személyüket jobbára elkendőző, hívószámukat elrejtő üzenők „hazugságnak”, „gyalázatos firkálmánynak”, „liberális maszlagnak” minősítették a kihűléses halálesetekről szóló beszámolót, és „hazaárulónak” nevezték az emberjogi fórumot azért, mert „akkor támadja a kormányt, amikor az a hazát védi a migránsokkal szemben.”

Az egyik vádaskodó „nemzetbiztonsági kérdésnek” minősítette társadalmi valóságunk hiteles bemutatását olyan körülmények között, amikor – mint mondta - a kormánynak az ország megvédése a legfontosabb feladata a külföldi betolakodóktól, a „szociális szempont pedig tizedrangú kérdés”. Úgy vélte, azzal, hogy az MSZF a bérből és fizetésből élők, a nélkülözők, a szegények és nyomorgók pártját fogja, gyengíti a nemzeti érdeket és veszélyezteti Magyarország függetlenségét és jövőjét.

Voltak, akik „hulljon a férgese” megjegyzéssel illették a fagyhalál áldozatait, egy betelefonáló pedig úgy vélte, „ugyanott a helyük, ahol a Duna-parti cipőknek”.+++"

S hogy miért kapta az emberektől ezt a támadást? Mert ezt merte kimondani:

"Kétszázan fagytak meg Magyarországon március végéig tavaly ősz óta, március közepe óta nyolcan távoztak az élők sorából - jelentette a Magyar Szociális Fórum szerdán.

 A mögöttünk hagyott tél áldozatainak 53 százaléka a szabad ég alatt, illetve kórházban halt meg, 47 százaléka pedig fűtetlen lakásokban.

A legfiatalabb áldozat egy csecsemő volt, a legidősebb pedig 93 éves.

A Magyar Szociális Fórum megjegyezte: a tömeges fagyhalál továbbra is a magyar társadalmi valóság kísérő jelensége. A múlt télinél valamivel kevesebben szenvedtek ugyan kihűléses halált, de a tömeges életvesztés feltartóztatása sikertelennek bizonyult a jelenlegi társadalompolitikával.

Az MSZF szerint az emberéletben évről-évre keletkező súlyos veszteségnek csak akkor lehetne véget vetni, ha a kormány nem a kilakoltatásokat támogatná, hanem az emberek lakáshoz juttatását, és a szegénység felszámolását. Elöregedő társadalmunkban alapvetően fontos volna a szociális háló színvonalas működtetése is, a szükségleteknek megfelelően – írták.+++"

Aranyoskáim!

Most csak elkezdtem feltárni számotokra modernkori történelmünk azon részét, amelyet talán soha nem fognak tartalmazni a történelemkönyveitek, mint ahogyan az 50–es évek hasonló eseményeit is sokáig takargatták ugyanezen tankönyvek előlünk. Ez az oka annak, hogy annyiszor átírják a történelemünket, ahányszor kormányváltás történik. Nekünk még felszabadulásként kellett ünnepelnünk, példának okán, április 04.-ét, ti már azt tanuljátok: az a nap nem a felszabadulásunk, hanem az elnyomásunk kezdete volt. Majd, az unokáitok fognak arról tanulni, talán, hogy jelenünkben mi is történik valójában, azzal ellentétben, amit elhitetni igyekeznek most a társadalmunkkal. Mert titeket még masszívan megvezetnek.

De a civilek tudják. És, mivel ledózerolják őket, már egyre kevésbé mondják ki.

Pontosan ezért nem is folytatom a helyzet teljes feltárását, mert egy portált már kivett alólam a Központi Cenzúra, és nem szeretném ezt a blogot is beáldozni.

Mert az is lehet, hogy már így is többet mondtam, mint amit mondani lehetett a valóságról. …

Csak abba gondoljatok bele: ti még nem ártottatok semmit az elnyomó, embereket sanyargató hatalomnak. Mégis, mivel elkezdtetek megmozdulásokat szervezni, és részt venni azokban, már titeket is listáznak, és 50 ezres csekkeket vagdosnak hozzátok a részvételetekért. Mindez abban a korszakban, amikor a Birkameneteseknek külön fizetnek azért, hogy hangos szóval áldják embertelen rendszerünket. …

Április 08.

Ha érdektelenségből otthon maradtok, akkor ez a rendszer folytatódni fog, és végleg megölik a civileket. Hogy ne maradhasson talpon olyan, aki képes arra, hogy feltárja az embertelen valóságot, és ellentmondjon a Központi Hírharsona hazugságainak. De ti tehettek azért, hogy ez ne így legyen.

Április 08.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

Kapcsolódó:

A rákos daganatot a társadalomból is ki kell vágni ....

Az oktatásban gyökeres változásra van szükség!

Van-e tétje az áprilisi választásoknak?

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

komment
süti beállítások módosítása