Szociális ellátórendszerek és megfelelő segítség hiányában legtöbbször családon belül kell megoldani a fogyatékosok, betegek, idősek gondozását. Ezzel a feladattal a nők teljesen magukra maradnak, sokszor egészséges gyerekeik ellátása mellett, miközben fizetett munkát is kell végezniük.

A Friedrich-Ebert-Stiftung budapesti képviselete 2017 októbere és decembere között kutatást végzett Nőügyek 2018 Társadalmi problémák és megoldási stratégiák címmel a Závecz Research intézet közreműködésével. A kutatás eredményeit összefoglaló kötetet 2018. május 17-én mutatta be Kováts Eszter, a FES Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című programjának vezetője és Gregor Anikó, szociológus, az ELTE TáTK egyetemi adjunktusa.

A jelenlegi (2018. május-júniusi) érettségi vizsgaidőszak végeztével a jogszabályok értelmében a továbbiakban a történelemérettségin kizárólag „az állami tankönyvfejlesztésért és -kiadásért felelős szerv által kiadott, kronológiai adattáblázatot nem tartalmazó középiskolai történelmi atlasz” – közismertebben az új OFI-s atlasz – lesz használható segédanyagként. Ez már önmagában is indokolja, hogy állást foglaljunk a kérdésben, de tekintetbe véve, hogy Egyesületünk véleményét nem csak kikérték, hanem jelentős részben meg is fogadták (amennyire az anyagi feltételek engedték) az atlasz második, mélyreható átdolgozásakor, mindenképpen szükséges közrebocsájtani véleményünket – egyúttal előre jelezve, hogy még az idei évben teret adunk az atlasz vezetőszerkesztőjének, hogy részletesen bemutassa az új atlaszt és a benne megvalósított lényegi változtatásokat.

Ha nem változtatunk társadalmi viszonyainkon, tíz-húsz éven belül foglalkoztatási válság következhet be, előszele máris érezhető. Az automatizálás, az informatika és a mesterséges intelligencia elterjedése csak ott vezet szükségszerűen munkahelyvesztéshez, ahol a termelés profitérdekeknek rendelődik alá, nem pedig a dolgozó-alkotó társadalmi többség érdekeinek – vonta le a következtetést a Magyar Szociális Fórum tudósítója abból a tudományos tanácskozásból, amelyet a budapesti Corvinus egyetemen tartottak szerdán este a globális változásokról és a munka jövőjéről.

Aranyoskáim!

A napokban meghalt egy 5 hónapos pici lány, mert anyukája, nem bírva magával, és nem parancsolva szenvedélyének, droggal túlpumpálta a kicsi szervezetét. A kislány védőnője, rendőrségi meghallgatása előtt öngyilkos lett. Szívügye volt a hivatása, újságcikkek szerint ezt a kudarcélményt nem tudta feldolgozni. … Mindeközben a nagymama arról nyilatkozik, hogy unokájának talán jobb lett volna, ha nevelőszülőkhöz kerül.

Kérdés: hol van, és miért nem feszegetik a nagymama felelősségét a történtek kapcsán?

Aranyoskáim!

Beszélgessünk ma arról, hogyan keserítik meg életünket azok az embertársaink, akik megbélyegeznek, így kirekesztenek bennünket a társadalom azon közegéből, amelyben élnünk kell. Tegnap én is kaptam két ilyen jelzőt, a gerinctelen emberekről írt levelem után: vaskalapos és maradi. Ám, legyen. Vállalom. Hiszen napjainkban, az, aki gondolkodni mer, illetve kritikát fogalmaz meg egy haladónak hitt nézettel, vagy irányvonallal szemben, arra azonnal rásütik e két bélyeget. Mert könnyebb megbélyegezni embertársunkat, mint vele együtt gondolkodni.

Nem is kell messzire mennünk azért, hogy e kijelentésem értelmet nyerjen, elég csak szétnézni magunk körül. Az iskolában megbélyegzik, így kirekesztik maguk közül társaik a ducibb, a szegényebb, a fizikai/egészségügyi fogyatékkal élő, vagy az SNI gyermekeket, már a gyermekek is. Tőlünk látják – tőlünk, felnőttektől tanulják. A felnőttek társadalmában, hogy mennyi mindenért rekesztenek ki maguk közül embereket ezeken túlmenően is, elég csak megnéznünk az adott ország törvényeit. Törvényt mindig azon esetek vonatkozásában hoznak, amikor egy-egy embercsoportra nem jut elegendő figyelem, és védelemre szoruló emberekről beszélünk. Itt és most tegyük félre a politikát (pedig van szerepe a kirekesztésben, bőven), nézzük csak az emberi oldalát, és az ehhez tartozó társadalmi értékrendet.

Aranyoskáim!

Biztosan ismertek magatok körül olyan embereket, akiknek az arcára sok minden ráfér, a szemeitekbe mosolyognak, majd amikor hátat fordítotok nekik, belétek szúrják a kést. Ők azok az emberek, akik gerinc, és agy nélkül tengetve mindennapjaikat, keserítik meg környezetük, és a többi ember életét. Őket hívom én puhatestűeknek, mert anno, biológiából még azt tanultam, hogy az élőlényeknek két nagy főcsoportja van: a gerincesek és a gerinc nélkül élő puhatestűek. Ma azokról a puhatestűekről írok nektek, akik az esetek többségében még felsőbbrendűnek is hiszik magukat, a többi, gerinccel élő embertársuknál. …

Mindig van apropója írásaimnak. Ma is. A tegnapi nap folyamán ugyanis olvastam egy jelentést arról, hogy az elmúlt 5 év statisztikai adatait alapul véve kijelenthető, hogy a 10-14 éves korosztályban 200%-al megugrott a bevégzett öngyilkosságok száma.

Ennek oka van, oka kell, hogy legyen. És van is.

Aranyoskáim!

Nem biztos, hogy tudjátok, de Bősz Anett olyan talpraesett hölgy, aki igen élesen képes megfogalmazni mondanivalóját, ha gyermekekről, és családról van szó. Most sincs ez másképp. MIvel a Záldott Jó Ember szerződést kíván kötni hazánk anyáival, és anya-jelöltjeivel, Anett fogta magát, és ő is szerződést fogalmazott meg, a Záldott Jó Ember felé. Íme:

A Város Mindenkié hónapok óta dolgozik együtt több családdal, akik a kőbányai Bihari utca 8/c-ben laknak és akiket az önkormányzat mindenfajta elhelyezés nélkül akar kilakoltatni. A családok többségének nincs semmilyen tartozása, a kilakoltatás pedig azért történik, mert az önkormányzat el akarja bontani azt a 73 lakásos háztömböt, amit csupán néhány évvel ezelőtt újított fel közel 700 millió forintból.

A bontás pontos oka nem ismert és egyelőre nem született semmilyen olyan átfogó vizsgálat, ami alátámasztaná annak szükségességét. Minden próbálkozásuk ellenére az önkormányzat hajthatatlannak tűnik, ezért tüntetést szerveznek, hogy megmutassák, milyen sok ember áll ki a Bihari utcaiak mellett. 

Aranyoskáim!

Anyák Napján szót kell ejtenünk a gyermekükért szenvedő Anyákról is. Most két anya történetéről beszélnék: egyikük gyermekét megölték, a másikuk gyermekét pedig ezért a gyilkosságért ítélték el. Mindkét anya harcolt azért, hogy a kislány gyilkosa felelősségre vonásra kerüljön. Egyik édesanya sem tudta még feldolgozni azt, ami a gyermekével történt. Ennek oka az, hogy a gyilkos fellelése, és elítélése igen sok kérdést hagyott nyitva. Az áldozat családja nem tudta még lezárni gyermeke elvesztését, a gyilkosságért elítélt fiú családja pedig nem volt képes még feldolgozni azt, hogy tulajdonképpen, érdemi bizonyíték nélkül vádolták meg és ítélték el a gyermekét gyermekgyilkossággal, így véve el az ő életét is.

A börtönben született, de 1 évesen elszakították anyukájától. Nevelőanyukája jelentette neki félévig a biztonságot. Anyák napja alkalmából az SOS Gyermekfalvak megható kisfilmben mutatja meg az ő történetüket. Az SOS Gyermekfalvak kampányának célja, hogy vonzóvá tegye a nevelőszülőséget.

Várandósan került börtönbe, ott szülte meg kislányát. Mivel a jogszabályok szerint a gyermek csak egy éves koráig lehet az anyukájával, a kisbaba édesanyja szabadulásáig állami gondoskodásba került az SOS Gyermekfalvakhoz.