Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Anyák Napján - az Anyák szenvedéséről ...

2018. május 06. 04:56 - Öreganyus

gyasz.jpgAranyoskáim!

Anyák Napján szót kell ejtenünk a gyermekükért szenvedő Anyákról is. Most két anya történetéről beszélnék: egyikük gyermekét megölték, a másikuk gyermekét pedig ezért a gyilkosságért ítélték el. Mindkét anya harcolt azért, hogy a kislány gyilkosa felelősségre vonásra kerüljön. Egyik édesanya sem tudta még feldolgozni azt, ami a gyermekével történt. Ennek oka az, hogy a gyilkos fellelése, és elítélése igen sok kérdést hagyott nyitva. Az áldozat családja nem tudta még lezárni gyermeke elvesztését, a gyilkosságért elítélt fiú családja pedig nem volt képes még feldolgozni azt, hogy tulajdonképpen, érdemi bizonyíték nélkül vádolták meg és ítélték el a gyermekét gyermekgyilkossággal, így véve el az ő életét is.

Nagyon nehéz nekem egy gyermek meggyilkolásáról írni. Meggyőződésem ugyanis, hogy annak, aki képes akár a saját, akár más család gyermekének megölésére, annak kínhallálal kellene meglakolnia. A gyermekgyilkosságok elkövetésének megakadályozása szempontjából a halálbüntetés visszaállítására voksolnék. Igen ám, de ilyenkor mindig eszembe jut az az alapszabály, amely jelenünk bírósági eljárásait irányítja: a bíróságokon nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás zajlik. Ez a tényállás pedig maga után vonja azt a jelenséget is, hogy egy szolgáltatást az tud igénybe venni, aki megfizeti az igénybe vett szolgáltatás árát. Nem fogok szót ejteni a bíróságokon tapasztalható, most már nem is annyira fedett korrupcióról, mert arról már mindenki tud, lerágott csont – ezen változtatni sem módunk, sem lehetőségünk nincs. De nem árt észben tartani, ha erről, vagy bármilyen bírósági ügyről hallunk, olvasunk, értesülünk.

Ez a mai levél nagyon hosszú volna, ha minden részletére kitérnék az ügynek, minek okán eltérek abbéli szokásomtól, hogy nem szoktam különféle hírportálokra átlinkelgetni. Ma igen sok linkkel fogok szolgálni nektek, Drágáim, és mindössze csak címszavakban írok erről az ügyről, amely ügy kapcsán két Édesanya szenved a mai napig is. Az ügy háttérinformációira vonatkozó utalásokat azonban belinkelem számotokra, ha időtök engedi, majd olvassátok el. Az ügyről több könyv is napvilágot látott már, oknyomozó újságíró, védőügyvéd, és egy nyugalmazott bíró tollából is. Érdemes ezen könyveket is hozzáolvasni.

A gyilkosság 1998-ban történt. A gyilkossággal vádolt fiút Tánczos Gábornak hívják. Az ítélet szerint az elkövető bűnös, emberölés bűntettében. Az elkövető édesanyja fia meggyanúsításától kezdődően azt állította: gyermeke ártatlan. Több szakértő is az ártatlanság mellett voksolt, ugyanakkor több bíró a bűnössége mellett tette le a voksát. Még a Strasbourgi Bíróság is helyben hagyta a magyar bírák ítéletét. Amin azért – ha a politikai szálakat is figyelembe vesszük – csodálkozni, tulajdonképpen nem is szabad. Hiszen ugyanez a bíróság elkaszálta a rokkant ellátások, és felülvizsgálati rendszerük embertelenségének megszüntetésére vonatkozó keresetét, de elkaszálta a devizakárosultak igazságot kérő ítéletért folyamodó keresetét is. Tehát egyértelműen, a Strasbourgi Bíróság azon kereseteknek nem ad helyt, illetve elutasítja, amely keresetek a magyar állam számára kellemetlen következményekkel járhatna (bár, elméletileg orrolnak ott hazánkra). …

Nagy a valószínűsége tehát, hogy a Tánczos-ügy aktáit azért dobták vissza, mert ha megállapítják, hogy igen, a bizonyítékokat nem megfelelően kezelték, hogy igen, a fő bizonyíték meg nem létét és annak okát nem keresték, hogy az elkövetés okára soha nem derült fény, és ne soroljam, abban az esetben az EU-nak kutya kötelessége lett volna a magyar bírói-ítélkezési, és ezen túlmenően a magyar rendőrségi, bűnfelderítési eljárások felülvizsgálata. Csakhogy, hazánkban ezekből az eljárásokból még az ombudsman is ki van zárva, valami miatt borzasztó kényes egy szakterület az ún. „igazságszolgáltatás”. S bár a legtöbb jogsértés itt történik, nincs olyan felülvizsgálati szerv, aki maga is ne volna ugyanennek a szervezetnek a tagja, így elfogulatlan vizsgálat levezénylése sem várható ezen felülvizsgálati szervektől. De ez egy külön téma.

Rideg-Németh Balázs ír erről az ügyről részletesebben, és hivatalos formában. Ez a gondolatsor indította el mai levelem megírását. Mert végigolvasva a történetet, fel nem foghatom, hogy sosem keresték a vért. Mint ahogyan az sem érthető, hogy a gyilkosság okaként azt jelölték meg: a 11 éves kislány felelősségre vonta a felnőtt férfit, azzal kapcsolatban, hogy mit keres a lakásukban. Azt, ugye, mindenki tudja, hogy egy 11 éves gyermekben még aktívan élnek azon szülői elvek, mely szerint udvariasan kell viselkedni a felnőttekkel és az idősebbekkel. Mely szerint, ha egyedül vagy, zárd kulccsal az ajtót, és ne engedj be idegent. Ezen túlmenően 11 évesen még nyitottak a gyermekek az emberek felé, inkább barátkozva, mintsem támadva közelítenenek embertársaikhoz. Inkább el tudom tehát képzelni azt a gyermeki kérdést, hogy

Te ki vagy? …

Ez viszont semmiképpen sem értékelhető olyan fokú támadásnak egy gyermek részéről, amiért gyilkosságot érdemelne a kérdést feltevő gyermek. De felelősségre vonás nincs ebben a gyermeki kérdésben, pusztán érdeklődés van. Persze mindez csak feltételezés. Ugyanakkor az, hogy a kislány azért vált a gyilkos áldozatává, mert felelősségre vonta a gyilkost, soha nem bizonyított tény marad, de minden, az ügyben keletkezett ítélet erre a tényállásra van alapozva.

Zárójelben: ha valóban egy gyermeki kérdés egy gyilkosság kiváltásának oka, az azt jelenti, hogy az elkövető minimum skizofrén, kezeletlenségéből adódóan elveszítve a kapcsolatát a valósággal. Ha viszont ez így van, mennyire bizonyító erejű a beismerő vallomása? …

De mindez részlet-kérdés, térjünk rá a lényegre. Áll a szőr a kezemen, mikor ezt a mondatot leírom, de tény: a gyilkos szemből elvágta a kislány torkát úgy, hogy e vágásnak háromszor kezdett hozzá. … Eközben, az iratok alapján megállapíthatóan az elkövetésért elítélt fiúra nem fröccsent vér. Legalábbis a ruházatán nem volt vérnek nyoma, pedig azonnal lefoglalták azt. Még érdekesebb a helyzet akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az elkövetés helyszínén sem volt annyi vér, amennyinek lennie kellett volna három ilyen jellegű vágástól. Akkor hol van? Elpárologni nem tudott, de sem a nyomozóhatóság, sem a bíróság nem kereste erre a kérdésre a választ.

Ezzel kapcsolatban megjelent egy teória, melyet összeesküvés-elméletnek nyilvánítottak, és figyelmen kívül helyeztek. Most sem ejtek erről az indoklásról több szót, de mindenesetre érdekes tény: a hatóságok nem keresték az eltűnt vérmennyiséget, és nem volt szükség a vérre, mint bizonyítékra sem, az elkövető ruházatán, pedig az iratokból az is kiderül: szemből történtek a vágások. De sem egy fröccsenés, sem egy vérfolt az elkövetésért elítélt ruházatán.

Az iratok tartalmazzák azt a tényállást is, hogy a kislány combján egy hajszálat találtak, amely hajszál nem egyezik az elkövetésért elítélt fiú DNS-ével. Sem a nyomozás során, sem a bírósági eljárásokban nem adtak magyarázatot arra, hogyan és főleg: miért kerülhetett a kislány combjára egy idegen hajszál, ha szexuális bűncselekmény nem történt?

Volt egy tényfeltáró újságíró, aki a kezdetektől nyomon követte az ügyet, ám az általa felderített bizonyítékokat figyelmen kívül hagyták, tekintettel arra, hogy adott időpontban egy bulvárlapnak dolgozott. Minek okán hiteltelennek minősítették az általa feltárt tényeket. Pedig egy újságíró hitelessége nem a megbízója hitelességétől kellene, hogy függjön, de hazánkban ez a meggyőződés dívik, mégis. Jelentős tény: bár a hatóságok az általa feltárt információkat hiteltelennek minősítették, mégis személyi védelmet kellett kérnie az ügy részleteinek nyilvánosságra hozataláért. …

Ő derítette ki, hogy a kislány 23 ütést kapott, mielőtt egy szoborral hátulról leütötték, és a nyakát elvágták volna. A nyomozati iratokból az derül ki: az ütések ököllel történtek. Emlékezzünk: az áldozat csupán egy 11 éves gyermek Már a 23 ökölcsapást a fejére és az arcára sem élte volna túl – tehát nem lett volna szükség a szoborra. … Ugyanakkor, aki verekedett már kesztyű nélkül, az tudja: az, aki üt, is megsérül az ökölcsapások következtében, hiszen az öklön a bőr hámrétege, kisebb-nagyobb mértékben felválik, az ízületek pedig zúzódnak, a másik bőrfelülettel és csontos testrésszel való találkozástól. Az elkövetésért másnap előállított, majd elítélt fiú kezén nem volt nyoma ökölharcnak – legalábbis egyetlen irat sem említi ezt.

Szakértő bizonyította, hogy az a közvetett bizonyíték, amely alapján elítélték a fiút, mindössze a bizonyítékok nem szabályszerű szállításából, és kezeléséből adódott. A szakértői vélemény ellenére azonban a bíróság akként összegezte ezt a szakvéleményt, hogy e szerint is a fiú az elkövető.

Aranyoskáim!

Anyák Napja van.

Ebben a történetben két Anya veszítette el gyermekét. Két Anya szenvedett végig most már lassan két évtizedet, minden egyes tárgyaláson, és minden egyes sajtómegjelenéskor, úgy, hogy közben választ nem kapott kérdéseire. És mindaddig szenvedni is fog, amíg kérdőjel van az elkövető személyének vonatkozásában. Két Anya nem képes lezárni önmagában a történteket, mert kérdéseikre nem kaptak, nem kaphattak választ.

Két Anya halt meg, gyermekével együtt. Mert az elkövetésért elítélt fiú is elveszítette az életét.

Mindaddig, amíg ilyen marad az iGAZSÁGszolgáltatási rendszerünk, több Anya is osztozni fog az ő sorsukban. Emlékezzünk a mai napon, rajtuk keresztül, róluk.

A gyermekeikért szenvedő Anyákról is.

Szomorúan ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

komment
süti beállítások módosítása