Aranyoskáim!

Ma egy olyan kérdésről írok nektek, mely kérdést már 2013-ban a Fogyasztóvédelmi Bizottság elé is terjesztettem, de akkor lesöpörték az asztalról. Igaz, a stílusom, amelyben erről beszéltem, nem volt megfelelő, hiszen emelt hangon kezdtem mondanivalómat.

Mindössze 3 percet kaptam a felszólalásomra (azon a jogon, hogy ezt megelőzően az akkori ombudsman a beadványom alapján indította meg országos, átfogó vizsgálatát a végrehajtási eljárások terén, és az általa tapasztaltak alapján – melyek megfeleltek az észrevételeimnek – kérte a végrehajtási törvény módosítását), és eközben azt láttam, hogy a bizottság akkori elnökén túl senki sem figyelt arra, amit mondok, mert az összes képviselő belemélyedt a kártyajátékába, vagy, ki tudja, mibe, a laposán. Teljesen érdektelenek voltak, és ennek azóta is azok a gyermekek isszák meg a levét, akiket, szüleiken keresztül (értsd: önhibán kívül) érint a végrehajtási-, így a kilakoltatási eljárás.

Aranyoskáim!

A múlt héten továbbítottam hozzátok levelet egy közgazdásztól, melyben a pénz körforgásáról, és a pénzteremtésről beszélt nektek. Ma újra hozzátok szól, mesélve a jelzálogról, és a jelzáloghoz kapcsolódó hitelekről. Mert egy vízcsepp is elég. ...

Aranyoskáim!

Ma a vidéki-falusi életről mesélek néktek, mert a legtöbb ember rosszul gondolkodik a faluról, a falusi emberekről, és a falusi mentalitásról. Az előítélet talán a városi és a falusi ember között a legerősebb, minden más előítélet ebből adódik, ebből következik, és ez tartja fönn. Mert a városi ember lenézi a vidéki embert. Mert elfelejti azt a régi mondást:

„Ha a paraszt nem sz@rik, az Úr nem eszik. ….”

Aranyoskáim!

Ma a droghasználat legújabb fajtájáról fogok beszélni nektek. Mindegyik ártalmas, és maradandó károsodást okoz, ha huzamosabb ideig használjátok ezeket a szereket, bele is halhattok, vagy megöltök tőle a környezetetekből valakit. Leginkább idős embert, vagy gyermeket, mert a drog nem tesz annyira erőssé, hogy magatokkal egyenerőben lévő emberre támadjatok tőle. De ez a legújabb őrület nemcsak, hogy maradandó károsodást okoz a szervezetetekben, de meg is ölhet, akár rövid idő alatt is.

Aranyoskáim!

Közületek ma azokhoz szólnék, akik vállalkozást szeretnének majd indítani, az iskolai végzettség megszerzése után. Ez a vállalkozás bármelyik szektorban indulhat, egy dolgot ne hagyj figyelmen kívül: szeresd a gyermekeket, még akkor is, ha te vagy a szolgáltató!

Aranyoskáim!

Ez egy nagyon érdekes levél lesz most, tekintve, hogy tulajdonképpen, rajtatok keresztül a szüleitekhez fogok szólni. Ugyanakkor ti is megtanulhatjátok belőle azt, hogyan állhattok ki a saját, majd a gyermekeitek jogaiért, ha figyelemmel követitek, a szüleitek hogyan teszik meg értetek ugyanezt.

A bőrötökön érzitek, mi folyik napjainkban, az iskolákban, a szüleitek pedig pontosan jól tudják, hogy mindez az elhibázott, és felettébb rossz oktatáspolitikai döntések következménye. Annak érdekében pedig tenni kell, hogy ne rombolhassák tovább, felelőtlen politikusok, a ti szellemi színvonalatokat. És ezért nemcsak a szüleitek, de ti is tudtok tenni. Ha akartok, és ha úgy gondoljátok, hogy érdemes. Vasárnap (holnap) erre itt lesz a lehetőség.

Aranyoskáim!

Az iskoláitokban nem igazán tanítanak – hacsak nem szakosított jellegű intézménybe jártok – pénzügyi fogalmakat számotokra, így nem tudhatjátok, hogy „teremtenek” pénzt a bankok, illetve, hogyan forog a pénz a bankokon keresztül. Hallhattatok már a kriptovalutáról is, de a pontos jelentését, illetve buktatóit általában ennek sem részletezik. Ma ezekről lesz szó.

Aranyoskáim!

Nincsen kanál csörgés nélkül, szerelem szenvedély nélkül. … S ha már szenvedély – hát ahhoz hozzátartozik a veszekedés is. Nem kicsit. Nagyon. Beszélgessünk ma a stresszkezelési technikákról, és a dühkezelés fejlesztéséről. Öreganyus módra. …

Miközben olvastok, ne tévesszétek szem elől: kizárólag a düh kezeléséről írok. Arról a dühről, ami összerántja a gyomrotokat és a torkotokat, ami ordítani, alázni, ütni, vagy éppen gyalázni késztet a másikat. Na. Ennek a kezeléséről és levezetéséről elmélkedem ma.

Szokásomtól eltérően ma nem levelet írok, de azért az ifjúsághoz is szólok. Egy olvasómnak tartozom ezzel a bejegyzéssel, akinek megígértem, hogy indoklást adok arra, miért nem tudom személyes blogomon figyelmen kívül hagyni a politikát, és az aktuálpolitikai kérdéseket, miközben az ifjúsághoz szólok.

Korunk társadalma a vesztébe rohan. Ezt bátran írom le kijelentő módban, hiszen, ha szétnézünk magunk körül, akkor láthatjuk, ez bizony így van. Fej nélkül rohannak az emberek a szakadék széle felé, miközben nem látják, mert a politikai kommunikáció eltakarja előlük a szakadékot. Fel tudjuk tehát tenni a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy csak kommunikációval ilyen mértékben tudják befolyásolni a közvéleményt, és a közvéleményen keresztül magát a társadalmat? Mégpedig a technikai fejlődés nagy korszakában, egy olyan társadalmi korban, ahol az alapműveltség, és az intelligencia, egyébként, mindenki számára adott és elérhető.

Aranyoskáim!

Ma a civil jogvédőkről, és sorsukról írok pár szösszenetet. A példák, első ránézésre elrettentőként fognak hatni, de, kérlek titeket, hatoljatok a mondanivaló mélyére, bízva ösztöneitekben, és lássátok meg a fényt az alagút végén. Közben ne feledjétek a régi mondást:

„Isten a legnehezebb csatáit mindig a legjobb harcosainak adja! ….”