Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Nem beszélünk a valóságról - udvariasságból ...

2018. augusztus 14. 17:22 - Öreganyus

cenzurazva.jpgAranyoskáim!

Az udvariasságot hazugságnak tartom. Legjobban ennek miértjét egyik írásomon levezetett példával szeretném szemléltetni. Ma írtam arról, hogy a 65+-osoknak kötelezővé tenném a PÁV-ot a jogosítvány meghosszabbításához. Gondoltam, ha Öreganyus mondja ki, jobban elfogadják az emberek az igazságot. Nem így történt.

Van egy komoly kritikusom, olvasóm, ő György. Simán a szemembe mondja, ha bármit, amit leírok hazugságnak, vagy hülyeségnek tart, ugyanakkor kompromisszumkész is, a beszélgetések során. Most is ezt tette, hozzátéve a kérdést: a nemzedékek összeugrasztása-e a cél. Nos, a cél nem ez volt, viszont bevallom: erre nem gondoltam. Ott, a helyszínen megválaszoltam a kérdését, majd úgy döntöttem, mélyebben is kifejtem, hogy minden félreértés eloszlatásra kerülhessen. Darabokra szedem azt a kritikatömeget, amit kaptam, és mindre választ adok.

A 18-35 év közötti korosztálytól kellene elvenni a jogosítványt, nem az „öregektől”:

18-35 között még nem szednek sem annyi, sem olyan szervekre gyógyszert, mint az „öregek”. Az pedig tény: a gyógyszereknek vannak mellékhatásai. Álmosít, tompít, időre kell beadni/benyomni, ami, ha nem történik meg, már maga ez a tény akut állapothoz vezethet, nem még akkor, ha vezet is eközben a beteg. Gondolok itt pl. a szív- és agyműködést segítő gyógyszerekre. Mely gyógyszerek használati útmutatóiban általában közlik, hogy a szedése alatt nem vezethet, a háziorvost azonban, aki hosszabbít, ez csak a legritkább esetben érdekli. Mivel őt magát nem szankcionálják akkor, ha olyan sofőr okoz balesetet, akinek ő hosszabbított, de nem nézett rá a saját maga által a sofőrön alkalmazott gyógyszerek mellékhatásaira.

Rosszabb a helyzet a nem ismert betegségek esetében. Ekkor ugyanis nem a gyógyszer mellékhatásai, hanem maga a rejtett egészségi állapot az, ami bizonytalanná teheti a sofőrnél az adott közlekedési helyzet megítélését, vagy éppen a reakcióidőt tolja ki. Györgynek elmeséltem, elmondom most nektek is, jómagam hogy jártam ezzel.

Hazafelé tartottam, évekkel ezelőtt, elérkezvén egy kereszteződésbe, ahol nem volt lámpa, szét kellett nézni. Szét is néztem, és nyugtáztam, hogy mehetek. A Dudakoncertre tértem magamhoz, keresztben állva, lefulladt autóval, a kereszteződés közepén. A szétnézéshez szükséges fejmozdulatoktól ugyanis olyannyira szédültem el, hogy fél másodpercre elsötétült minden. Ez a fél másodperc elég volt ahhoz, hogy a kereszteződés közepén tömegszerencsétlenséget okozzak – ha a többi sofőr nincs észnél, és jön, mint állat. Egy fiatalember jött oda, és kérdezte meg, jól vagyok-e. Még akkor is szivacsban mozogtam, de kiszálltam, benn hagytam a kulcsot, és kértem, hogy vigye el az autót az útból. Ő vezette ki az autót (majd engem is) a kereszteződésből, én pedig, beülve az autóba, hívtam Apjukomat, kérve, hogy jöjjön értem, de hozzon magával egy sofőrt is, mert nem vagyok képes hazavinni az autót.

Ezen esetet követően már nem vezettem, saját döntésből. Egy évre rá kellett volna hosszabbítani, amit már nem tettem meg. Mindehhez csak belátási képesség, és egészséges önkritika szükséges. A gyógyszereim azóta szaporodtak, és ami egyszer már megtörtént, megtörténhet bármikor. Ha én megyek rá, az az én döntésem, az én felelősségem, igen. No, de ha mást is magammal viszek? … Az is az én felelősségem lesz.

Mert az esetek többségében mindig a vétlenek halnak meg az utakon.

Azt viszont aláírom, hogy az amerikai módszert nem ártana bevezetni: nagykorúsítás 21 éves kortól. Addig ugyanis legtöbbjük még sokszor felelőtlen.

65 éves, hivatásos sofőr, több százezer kilométerrel maga mögött:

Aláírom, igaz. A rutinja is nagyobb lehet, mint nálunk az egész falué. PÁV-on meg is adják neki, nincs félnivalója, miatta nem kell kétségbe vonni ezt a megoldási javaslatot, mert ezerből 1 van ilyen vérprofi. A javaslatom nem erről, hanem arról szólt: azokat kell kiszűrni, így kivenni a közúti közlekedésből, aki vezetésre már akár egészségügyi, akár pszichés okokból alkalmatlanok. A háziorvos ugyanis ezt nem teszi meg. Simán hosszabbít, ha a delikvens kéri a hosszabbítást.

Bonyolult, és összetett orvosi vizsgálat van ebben a korosztályban, hosszabbításkor:

Nos, elmondom, mennyire bonyolult ez a vizsgálat – legalábbis mifelénk. A sofőr elküldi az asszonyt, a vizsgálat árával a dokihoz. Aki elteszi pénzt, ráteszi a pecsétet, és már meg is van a hosszabbítás. Főleg, ha az év nagy részében érkezik a dokihoz tojás, hús, vagy más háztáji érdekesség is. Ne csináljunk már úgy, mintha mindez nem volna köztudott. Álszenteskedhetünk, attól még megoldva a helyzet nem lesz.

A PÁV viszont valóban alkalmasságot mér. Mégpedig vezetésre való alkalmasságot, nem pedig zsebtömő alkalmasságot. Persze, ott is lehet próbálkozni, de ott minden idegen egyforma megítélés alá esik, nem úgy, mint helyi viszonylatokban. Ott megnézik a használt gyógyszereket, látásélességet, látóképességet, és egyéb olyan körülményeket is, amelyek hiányában veszélyes küldetés volna a delikvenst kiengedni a forgalomba.

Ehhez csak annyi kellene, hogy ugyanannyiba kerüljön, mint a házidokis bohóckodás, a hosszabbításkor.

… és akkor vizsgáljuk meg mindezt a fiatalok szempontjából

Visszatérve az első kifogásra, a 18-35 év közötti korosztály vezetői képességeire. Akad közöttük olyan, mint a 65+-osoknál az életét levezető, vérprofik között. Vannak tehát közöttük olyanok, akik már akkor vezettek, amikor megtanultak járni, mert apjukon (vagy anyjukon) keresztül a benzingőzt, tulajdonképpen az anyatejjel magukba szívták. Ők vannak kevesebben. De ők is ugyanolyan vérprofik, mint a több százezer km-t levezetett idősebbek. Ők tudnak bánni a motortérben lévő lovakkal is.

A többségük azonban erre nem képes. Egyre nagyobb divat, hogy míg régen a majdénmegmutatom házak nőttek agyba-főbe, ma már inkább a majdénmegmutatom autókat kapják ajándékba a gyermekek. Mint jeleztem is azt az előző levelemben „elkényeztetett hülye gyerekek” kategóriába sorolva ezt a típust. Érdekes, hogy az olvasók ezen a részen úgy lendültek át, mintha meg sem írtam volna. …

Nomármost. Anyuci Pici Fia, vagy Apuci Pici Lánya megkapja a sok lovas autót, mert őbizonymegmutatta. Nem is volt oly rég, hogy egy városi terepjáró, hegymenetben haladt előttünk, 60 km/h-nál nem nagyobb sebességgel, ami kanyarokban 20 km/h-ra csökkent, tök mindegy, milyen típusú kanyar, azokat folyamatosan a felezőn vette. ... Előzés közben megnéztem a sofőrt, alig 20 éves, Pláza Cica jellegű kislány, az ujjai fehéredéséig volánt szorító kezekkel. Kezei szépen manikűrözöttek voltak, nem is volt abban hiba. Csakhogy. … Csakhogy láthatóan félt a saját autójától. A szülők felelőssége abban áll, hogy ha autóval kényeztetik gyermeküket, tegyék. De vegyék figyelembe azt is, milyen személyiségtípus a gyermekük. Őzike-gyermek alá ne tegyenek agresszív, erős autót. Mert nem neki való. Balesetet akkor is okoz, ha nem tudja kezelni, vagy megfogni a lovakat, ha azok elszabadulnak, mondjuk, mert megakad a tűsarok. ….

Ugyanez vonatkozik a friss jogosítványosok eseteire is. Nemrég egy élsportolónk halt meg – utasként – friss jogsis, erős lovas autóban, egy szombati buli után, hazafelé menet, a Jobb1-ben. …

Lovakat akkor szabad a gyerekek alá adni, ha már elmondhatják magukról, hogy legalább, alaphangon 50-100 ezer km-t levezettek, baleset nélkül. Fontos, hogy baleset nélkül. Mert aki jól vezet egy pár lovast, az nem biztos, hogy elbír egy soklovassal is. Bármennyire is szeretnénk azt hinni. …

Aranyoskáim!

Annyi a lényeg tehát, hogy mindig legyünk reálisak a helyzetértékelésünkben, miközben gyakoroljuk az egészséges önkritikát is. És ne várjuk már el azt egy személyes blogon, hogy a blogger, mesterkélt udvariasságból hazudjon a nagyközönségnek, vagy udvariasságból tényeket hallgasson el.

De legfőképpen: ne háborodjunk már föl az igazságon, és ne tételezzünk fel hátsó szándékot attól, aki őszintén beszél. …

Ahogy ezt Andrea (egy másik, szintén őszinte, kritikus olvasóm) írta is:

„Nem miattuk. Értük.”

Egyetértek.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Ui: ezen gondolatmenetem a Parasztok és Vadparasztok c. levelem folytatása volt. Ide kattintva elolvashatod az előzményeket. 

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza 

komment
süti beállítások módosítása