A drog- és az alkoholfogyasztás esetében az adatok emelkedő tendenciát mutatnak, egyidejűleg az érintett gyermekek – a kipróbálás idején betöltött – életkorának csökkenését igazolják. Az elmúlt évtized alapján hazánk, nemzetközi kitekintésben közepesen „fertőzött” országnak tekinthető. Már a kilencvenes évek második felében, az évtized elejéhez képest közel kétszeresére növekedett a tiltott szerek és/ vagy inhalánsok együttes életprevalencia értéke, mely növekedés határozott, bár eltérő intenzitású volt. További fontos adat az elmúlt évekre vonatkozóan, hogy több mint negyedével növekedett a visszaélésszerű gyógyszerhasználat életprevalencia értéke is.

A hazánkban 2006-ban végzett az „Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása” (Health Behaviour in School-aged Children – HBSC) vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az alkohol kipróbálása mindkét nem esetében magas ará- nyú, mely az életkor előrehaladtával folyamatosan növekszik. A legtöbben 14 éves koruk környékén kísérleteznek először az alkohollal, azonban minden hatodik fiú már 11 évesen vagy ennél fiatalabban kipróbálja az alkoholt, a lányok hasonló hányada 12 évesen teszi ezt.

A 2010. évben végzett felmérésben, a teljes mintában a fiataloknak mindössze 53,1%-a válaszolta, hogy még soha életében nem rúgott be. A többszöri részegség előfordulásának aránya jelentősen magasabb a felsőbb osztályokban tanuló diákok körében. A válaszoló 9. és 11. osztályos tanulók közel egyharmada fogyasztott már életében valamilyen illegális szert, illetve visszaélésszerűen gyógyszert vagy inhalánsokat. A kannabiszfogyasztók aránya a legnagyobb az összes droghasználó fiatal közül. A gyógyszer, valamint az alkohol gyógyszerrel történő együttes alkalmazása a második leggyakoribb szer (visszaélésszerű gyógyszerhasználat), az összes többi szerhasználat együttes prevalencia-értéke ennél valamivel magasabb: 14,7%.

Hazánk helyzetének európai összehasonlítására vonatkozóan az Országos Gyermekegészségügyi Intézettől kapott válasz szerint a 2006/2007-es HBSCkutatás arról tájékoztat, hogy a 11 éves magyar lányok 3%-a, a fiúk 6%-a minden héten legalább egy alkalommal fogyaszt alkoholt. A 13 éves lányok körében ez az arány 7%, a fiúk körében 11%; a 15 éves lányoknál 24%, a 15 éves fiúknál 35%. A 13 és 15 éves korosztály közötti ugrásszerű növekedés más országokban és más rizikómagatartásokban is megfigyelhető. Magyarország ebben a tekintetben a negyven vizsgált ország rangsorában a 21., 22. és 16. helyen, vagyis körülbelül középen helyezkedik el. Hasonló tendencia tapasztalható a részegség esetében is. Míg a magyar 11 éves lányoknak csak 1%-a, a fiúknak 3%-a volt már életében legalább két alkalommal részeg, addig a 13 éves lányok 9 és a fiúk 12%-a, a 15 évesek 32, illetve 40%-a számol be erről. Ezzel egyre rosszabb helyre kerülünk a nemzetközi összehasonlításban: a növekvő életkorral a 23., 20. és 13. helyen szerepel Magyarország.

Alkoholfogyasztás tekintetében a középmezőnyben foglal helyet, míg a fiatalok drogérintettsége az átlagnál alacsonyabb. A 35 európai ország részvételével készült 2007. évi ESPAD (The European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs)7 vizsgálat adatai alapján Magyarországon a megkérdezett 8–10. évfolyamos fiatalok 64,1%-a dohányzott már életében (21,9% napi rendszerességgel dohányzik), 92,2%-uk fogyasztott alkoholt (az elő- ző hónapban 55,8%-uk) és 15,9%-uk (fiúk 17,7%-a és a lányok 14,2%-a) próbált már valamilyen tiltott szert (marihuána vagy hasis, ecstasy, amfetaminok, LSD vagy más hallucinogének, crack, kokain vagy heroin). 21,2% (fiúknál 23,3%, lányoknál 19,3%) azoknak az aránya, akik biztosan droghasználati céllal fogyasztottak valamilyen szert (pl. mágikus gomba, GHB, szerves oldószerek, patron/ lufi stb.). Az összes (tiltott és legális) szerfogyasztás életprevalencia-értéke a megkérdezett 8–10. évfolyamos diákok körében 28,3% (fiúknál 27,8%, lányoknál 28,7%).

A 2007-ben, a budapesti 8-10. évfolyamos fiatalok körében készült kutatás eredményei az országos átlaghoz képest magasabb fogyasztási arányokat mutattak. A budapesti fiatalok 22,7%-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert (fiúk 25,8%-a, a lányok 19,9%-a). 28% azoknak az aránya, akik biztosan droghasználati céllal fogyasztottak valamilyen szert (fiúknál 30,7%, lányoknál 25,6%).

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány elnöke tájékoztatása alapján 2010-ben 56 hívó (a hívások több mint negyede) 13–15 éves volt. (Ez a korosztály hívja általánosságban leggyakrabban a Kék Vonal számait.) Ebben az életkorban a drogabúzussal kapcsolatos telefonbeszélgetések nagyon jellemző kezdése, hogy „van egy barátom....”. Sokszor sejthető, hogy egy-egy kitalált történetbe ágyazva teszik fel a gyerekek saját kérdéseiket és csak ilyen többszörös áttéttel merik megosztani problémáikat vagy azok egy részét.

A 16–19 éves korosztályt képviseli a függőséggel, szerfogyasztással kapcsolatos hívások közel fele (98), és itt már jellemző, hogy a beszélgetésből valóban egyértelműen kiderül, hogy maga a hívó rendszeres szerfogyasztó vagy más függőségben (játék, internet) szenvedőnek vallja magát.

A fekvőbeteg ellátásra vonatkozó adatsorok szerint, 2005 és 2010 között a legmagasabb betegszám az alkohol okozta mentális- és viselkedészavarok, az alkohol toxikus hatása, és szándékos önmérgezés antiepileptikum, altató-nyugtató és antiparkinson szerek következtében állt elő. Ezek közül is növekvő tendenciát mutat az alkohol toxikus hatása okán ellátásra szoruló 18 év alatti fiatalok száma (2005-ben 319 beteg, míg 2010-ben 710 beteg). Némiképpen nőtt a többféle drog- és pszichoaktív anyag használata által okozott mentális és viselkedészavar okán fekvőbeteg ellátásra szoruló betegek száma.

A járóbeteg-ellátás esetén szignifikáns eltérés mutatkozik az eset- és a betegszám között. Legtöbb esetben az alkohol okozta mentális és viselkedészavar következtében került sor járóbeteg-ellátásra a 18 év alatti személyek körében: 2005-ben a betegszám 49 269; 2010-ben 38 353; az esetszám ugyanakkor 2005-ben 177025; 2010-ben pedig 116 691. Hasonlóan nagy az eltérés a betegszám és az esetszám között az opiátok, a nyugtatók és altatók, a cannabis és származékai, valamint az egyéb stimulánsok, illetve többféle drog és egyéb pszichoaktív anyagok használata okozta mentális és viselkedészavarok esetében; mindez arra utal, hogy feltehetően jelentős a visszaesők száma a betegek között.

2010-ben összesen 5789 személy követett el visszaélést kábítószerrel, ami 12%-kal több az előző évben regisztráltaknál. A fiatalkorúak és a gyermekkorúak arányát tekintve érdemel említést: fogyasztói típusú magatartást 12 gyermekkorú elkövetőnél regisztráltak (2009-ben 4 elkövető, ez 300%-os emelkedés), terjesztői típusú magatartást 3 gyermek követett el. Fogyasztói típusú magatartást 564, 14–17 éves személy követett el (2009-ben 361 elkövető), amely 56%-os emelkedés. Terjesztői magatartást 30 fiatalkorú követett el, amely 25%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban; azonban fontos kiemelni e bűncselekmény esetében a magas latenciát. Bizonyos megyékben kifejezetten negatív tendenciák figyelhetők meg, például Baranya megyében másfélszeresére, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig duplájára emelkedett a bűncselekmények száma; Budapest Rendőr-főkapitányság illetékességi területén ugyanakkor 10%-os csökkenést regisztráltak, azonban a kiskorú elkövetők aránya 13%-kal emelkedett. A leggyakrabban előforduló kábítószerek a marihuána mellett a szintetikus anyagok, és egyre szembetűnőbb a tiltó listán nem szereplő „legális” szerek térnyerése.

A drogprevencióval foglalkozó nemzetközi kutatások több olyan veszélyeztetettségi tényezőt azonosítottak, melyek szerepet játszhatnak a veszélyes droghasználati mintázatok, illetve a szociális kirekesztettség kialakulásában. A veszélyeztetett csoportok számos szempont alapján azonosíthatóak, azonban lényeges, hogy kutatások által bizonyított oksági kapcsolat álljon fenn az adott tényező megléte és a drogprobléma kialakulása között. A veszélyeztetett csoportok tagjaival célzott prevenciós beavatkozások keretében foglakoznak. Az Euró- pai Monitoring Központ [European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (EMCDDA)] a következő csoportokat nevesíti a kábítószer-fogyasztás szempontjából veszélyeztetettként: gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok, iskolából kimaradók, kábítószer és/vagy alkoholproblémákkal küzdő családok gyermekei, hajléktalan fiatalok, rossz környéken élő fiatalok, etnikai kisebbségek, „partizó” fiatalok, (alkohol, kábítószer, szegénység miatt) veszélyeztetett családok gyermekei.

A drogprevenció napi gyakorlata számos ellentmondással terhelt. Nagy és nyilvánvaló ellentmondás feszül a különböző megelőzési programok és az azokat körülvevő társadalmi közeg értékvilága, megoldási mechanizmusai között. A szokványos társadalmi közeg (információhiányával, részvétlenségével, túlzottan materiális irányba tolódott értékrendszerével, olykor hibás problémakezelési sémájával stb.) gyakran komoly kihívást jelent a más értékek, célok mentén szerveződő prevenciós tevékenységek számára. A másik probléma, hogy több prevenciós program „technológiai” jellegű – elsősorban jól strukturált ismeretek átadására szorítkozik. Sok esetben a „prevenció” – mivel „drogközpontú” – a szerhasználattal összefüggésben szinte ösztönző, ötletadó hatású. Amint a vonatkozó kutatásokból kitűnik,8 az iskolai színtéren csökkennek a megelőzésre fordítható saját anyagi és szellemi erőforrások. Másfelől viszont – örvendetes fejleményként – az iskolai megelőzésben hangsúlyosabbá váltak az általános lelki egészséget előtérbe állító (mentálhigiénés jellegű) programok.

A DADA programról az Országos Kriminológiai Intézet 2007-ben végzett felmérést, amelynek során a kontrollcsoport és a programban részt vevő diákok a bűnözéssel, drogokkal, és a szenvedélyszerekkel kapcsolatos információhitelességét vizsgálta. A kutatás szerint nincs lényeges eltérés a két csoport információforrásai között. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány elnöke problémának látja a prevenció kapcsán, hogy az egyes programok a tiltás kérdésére fókuszálnak és (még mindig) az elrettentést tartják a prevenció legfőbb eszközének, miközben kevés figyelmet szánnak arra a kérdésre, hogy ki miért nyúl a droghoz.

A szakirodalom által a drogfogyasztás szempontjából veszélyeztetettnek tekintett speciális csoportok drogfogyasztását vizsgáló kutatásokban a következő veszélyeztetett csoportok szerepelnek: pszichés problémákkal küzdő gyermekek, gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok, roma fiatalok, nevelőintézetben élő fiúk és elektronikus zenei partikat látogató fiatalok.

2010. január 1. és 2011. május 1. között, 83 alkohol- és drogfogyasztással érintett fiatal vizsgálata történt. Közülük 35-en a vizsgált időszakban kerültek ki a családjukból, 48-an már korábban nevelésbe kerültek. A 77 szerhasználó közül nyolcan alkoholfogyasztók, a többiek drogokkal, illetve kábító hatású gyógyszerekkel követik el a visszaéléseket. A pszichoaktív szerhasználó fiatalok számára a gyermekvédelemben a speciális ellátás biztosít kezelést. A fiatalok 8 fős csoportokban, nemek szerint elkülönítve kerülnek elhelyezésre olyan gyermekotthonokban vagy lakásotthonokban, akiknek erre a problémaprofilra van működési engedélyük. A gondozási helyeken a szakmai program a drogfogyasztás csökkentését, az absztinencia elérését célozza meg. A szakmai teamben pszichológus és általában addiktológus, illetve pszichiáter is jelen van. A program két évre van kialakítva. Amennyiben a fiatal kezelésére a két év nem volt elegendő, akkor a speciális ellátás az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság javaslatára meghosszabbítható.

A Fővárosi Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálat Befogadó Otthonában a BRFK Bűnmegelőzési Osztálya által kidolgozott drogprevenciós elő- adások az időről időre visszatérő programok közé tartoznak (pl. „Ne tedd!” program) A munkatársak tapasztalata szerint ugyanakkor arról számolnak be, hogy ezek az előadások a már droghasználó vagy kipróbáló fiataloknál kevésbé hasznosak.

Az ESPAD-kutatások a fi atalok szerfogyasztása és a családi háttérváltozók kapcsolatát is vizsgálják. A 2003. évi magyarországi ESPAD-kutatás eredményei szerint a „lógás” miatti hiányzás mind a lányok, mind a fiúk tekintetében szignifikáns kapcsolatot mutatott a szerfogyasztás mutatóival. A családszerkezetet vizsgálva megállapítható volt, hogy a legális és illegális szerek fogyasztásával szemben óvó hatása van az ép családnak, a valamely biológiai szülő nélkül nevelkedő fiatalok veszélyeztetettebbek.

Az illegális szerhasználat tekintetében a kábítószer-használó szülők gyermekei mutatkoznak a legveszélyeztetettebbeknek. Az egészségügyi ellátásban megjelenő, kábítószer-fogyasztás miatt kezelésbe kerülő fiatalok, egyének veszélyeztetettségéről nem álltak rendelkezésre információk a Nemzeti Drogfókuszpont számára.

Az úgynevezett designer drogok megjelenése komoly kihívás elé állította a döntéshozókat, hiszen az újfajta pszichoaktív szerek megjelenésével a jelenlegi szabályozási rendszer átláthatatlansága, a döntéshozatal lassú menete teljes mértékben megmutatkozott. A designer-drogok a kábítószer-listákon szereplő anyagokétól kissé eltérő kémiai szerkezetű pszichoaktív szerek, amelyek azok ellenőrzés alá vonásáig jogi következmények nélkül terjeszthetőek, ennek ellenére legtöbbször a tiltott szerek piacán, olykor azok helyettesítőjeként jelennek meg. Többnyire ismeretlen összetételű növény(keverék)ek, szintetikus drogokat tartalmazó porok és „partitabletták” (KATI, GINA) melyeket különböző módokon használnak (felszívnak, szippantanak, lenyelnek), annak ellenére, hogy illatosítóként, növényi füstölőként, fürdősóként vagy kísérleti vegyszerként hirdetik és forgalmazzák őket. Ezek a szerek tehát éppen a tiltólistán szereplő anyagokétól történő kis eltérés miatt jelenhetnek meg legálisan a piacon, egészen addig, amíg azok tiltólistára történő felvétele nem történik meg. Hazánkban eddig csak a mefedron származékok kerültek fel a tiltólistára, ugyanakkor a szakértők egyöntetű véleménye szerint ma már indokolt további anyagok listára kerülése is.

Hazánkban a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság 2010. március 4-i ülésén 2/2010. számú határozatával döntést hozott a Kábítószer Listák Szakbizottság (a továbbiakban: Szakbizottság) felállításáról. A határozat szerint a Szakbizottság „saját véleményezési menetrendjében foglaltak szerint – kezdeményezi az illetékes hatóságoknál a szükséges vizsgálatok elindítását, szakmai vélemények bekérését, ezek alapján elvégzi a szükséges kockázatelemzést, majd szakmai álláspontjának kialakítását követően javaslatot tesz az illetékes miniszternek a tárgyalt anyag listára vételét, vagy ismert szer új besorolását illetően”. A Szakbizottság alakuló ülésén, 2010. március 29-én felmerült a mefedron listára vételének kezdeményezése, amely végül csak 2011. január 1-től történt meg, az Európai Unió által 2010 decemberében meghozott, listára vételt elrendelő határozatát követően.

Az ombudsman jelentésében megállapította, hogy a gyermek- és ifjúsági addiktológia területén túlmenően is szabályozatlan helyzet nemcsak a gyermekek addiktológiai ellátásával, hanem a felnőtt addiktológiai ellátás vonatkozásában is visszásságot okoz a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggésben.

A vonatkozó jogi szabályozás áttekintése alapján a kábítószerre és pszichotróp anyagokra vonatkozó szabályozás igen összetett, szerteágazó és a jogszabályok (beleértve a kábítószerek és pszichotróp anyagok beszerzésére, raktározására, forgalmazására vonatkozó szabályokat) a területen dolgozó érintett szakértők számára is nélkülözik az egyértelmű iránymutatást az alkalmazandóság, a kö- vetendő eljárás tekintetében. Ennek kapcsán ki kell emelni, hogy az egyébként más rendelkezéseiben hatályon kívül helyezett, az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény – a korábbi Gyógyszertörvény – melléklete tartalmazza azon anyagok jegyzékét, amelyek nem a Pszichotróp Egyezmény alapján minő- sülnek kábítószerrel egy tekintet alá eső veszélyes pszichotróp anyagnak.

Az úgynevezett designer drogok megjelenésével összefüggésben a jelentés utalt arra, hogy az egyes országokban különböző szabályozási módszerek alakultak ki az újonnan megjelenő szerek listára vételét illetően. Így az általános jellegű, standard eljárás; a rapid eljárás, amennyiben egy szert sürgősen kell listára venni; illetve az emergency procedure, amely eljárást követően a szer csak átmenetileg (ideiglenesen) kerül ellenőrzés alá, az átmeneti időszak alatt azonban szükséges a standard eljárás lefolytatása.

Magyarországon nincs sem ún. rapid, sem pedig emergency eljárás az egyes hirtelen, nagy számban megjelenő szerek listára vétele vonatkozásában, így a döntéshozatali rendszer nem teszi lehetővé az adott szer megjelenése esetén az arra való gyors reagálást. Az előzőek alapján a jelentés megállapította, annak ténye, hogy a veszélyes új szerek – így az úgynevezett designer drogok – listára vételét illetően hazánkban nincs az új szerek listára vétele vonatkozásában gyors reagálást lehetővé tevő, sürgősségi eljárás, a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelményével összefüggő, valamint az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében szabályozott a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával összefüggő visszásságot okoz.

A területen dolgozó szakértőktől érkezett jelzések szerint ugyancsak a designer drogok visszaszorítását eredményezhetné, ha a gyógyászati felhasználással nem rendelkező, illegális forgalomban megjelent, a visszaélés szempontjából veszélyes új szer – így a designer drogok alapjául szolgáló vegyi anyagok, növényi tápszerek, fürdősó stb. – forgalmazása, árusítása külön engedélyhez kötött lenne, amelynek beszerzése a jelenlegi szabályozás szerint nem szükséges. A szakértőkkel folytatott személyes egyeztetések alkalmával ugyancsak felmerült, hogy az új designer drogok elleni küzdelem hatékonyságának növeléséhez is szükség lenne a KKB szakbizottság munkájának minél intenzívebb segítésére, a szabályozás megváltoztatásához a KKB Jogi Szakbizottságának összehívására és hatékony működtetésére.

A tapasztalatok alapján, melyeket a megkeresésekre adott válaszok is megerősítettek, gyermek- és ifjúsági addiktológia mint önálló ellátási forma nem létezik Magyarországon, nevesített formában sem. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Addiktológiai Tagozatának tájékoztatása szerint az Országos Addiktológiai Centrum 2010-ben előkészített egy komplex programot, az addiktológiai problémával küzdő gyermekek és serdülők egészségügyi ellátása javításának érdekében, amelynek részét képezte volna a hazai gyermek- és ifjúsági addiktológiai ellátás áttekintése, a kezelés szempontjából fennálló szükségletek feltérképezése és a hazai ellátás szakmai, intézményi környezetének fejlesztése, illetve javaslattétel a hazai intézményrendszer kialakításával kapcsolatban. Sajnos a program megvalósítása adminisztratív okokból elmaradt.

Megoldatlan probléma a 16 év alattiak addiktológiai rehabilitációja, mivel a jelenleg szociális intézményként működő drogrehabilitációs intézetek csak ezen életkor felett vehetnek fel betegeket, illetve, csak ekkor kapnak finanszírozást. 15 év alatti személy csak az állami gondozás rendszerébe kerülve és ezt követően speciális lakásotthonban elhelyezve (Alsónémedi, Szedres), vagy gyermek- és ifjúsági pszichiátriai osztályon, egészségügyi keretek között (mely kevéssé alkalmas a súlyos szerhasználók terápiájára) kezelhető.

Az NCsSzI rendszerében működő Addiktológiai Módszertani Munkacsoport kidolgozott egy tanodaként működő, bentlakásos, terápiás jellegű kollégiumot és hozzá tartozó iskolát, mely alkalmas lehetne az enyhén problémás (de környezetükből kiemelni szükséges) fiatalok kezelésére, míg a legsúlyosabbak (inkább habilitációra, mint rehabilitációra szoruló fiatalok) a jelenleg működő rehabilitációs intézményekbe kerülhetnének (intézményenként 2–4 fő), a megfelelő finanszírozás biztosítása mellett. A kábítószer-alkohol problémákkal küzdő gyermekek ambuláns egészség- ügyi- és szociális alapszolgáltatásba kerülése lehetséges ugyan, azonban kevés a megfelelő képzettségű szakember (gyermekpszichiáter, addiktológiai szakpszichológus stb.), így ez az ellátási rendszer is komoly hiányosságokkal küzd.

Természetesen nemcsak a rehabilitáció okoz gondot, hanem az akut ellátás is, és az ambuláns kezelési igény sem elégíthető ki megfelelően. Ez a megállapítás sajnálatosan az addiktológia minden területére értendő, noha az alkohol tekintetében csak az akut intoxikáció ellátása ütközik problémába. Országosan az akut detoxikálás sürgősségi osztályokon, gyerek intenzív osztályokon-részlegeken történik, természetesen csak azokban az intézményekben, ahol ezek rendelkezésre állnak. Amennyiben nincs elérhető toxikológus szakorvos, gyakran felnőtt pszichiátereket hívnak konzíliumba (felnőtt pszichiáter gyereknek gyógyszeres javaslatot elvileg nem adhat), megvonási tünetek kezelésére – kórházi osztályos kezelésre – „elvileg” szintén nincs lehetőség, de felnőtt pszichiátriai osztályok kényszerűségből átmenetileg kezelnek 14 év feletti fiatalt, akit aztán, ha van fogadókészség, át tudnak adni gyerekpszichiátriára.

Az ambuláns ellátás terén hasonló a helyzet, itt problémaként felmerül továbbá az is, hogy felnőtt pszichiáter-addiktológus – legalábbis gyógyszeresen gyereket nem kezelhet, a gyermekpszichiáterek drogfogyasztó gyerekeket nem fogadnak terápiába – felnőtt addiktológus nem utasíthat el elterelésre jelentkezőt.

A kialakult szakmai vélemények alapján megállapítható, hogy a jelenlegi visszás helyzet javítása érdekében legelsősorban a gyerekorvosok, gyerekpszichiáterek pszichológusok addiktológiai képesítettségét lehetne javítani, fontos lenne érdekeltté tenni a szakembereket az addiktológiai szakvizsga megszerzésére, de legalábbis átmeneti megoldásként a gyermekgyógyász-pszichiáterpszichológus képzettség követelményei közé be kellene iktatni az alapszintű addiktológiai szakismeretek megszerzését is. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Addiktológia Tagozatának álláspontja szerint a gyermek- és ifjúsági ellátórendszer problémái – az egészségügy keretein belül, az állami ellátásban dolgozó szakemberek számára gondolva – elsődlegesen e területen észlelhető súlyos szakemberhiányból fakadnak. Ehhez adódik hozzá gyakran az optimális tárgyi feltételek hiánya.

Általános tapasztalatként jelenik meg, hogy addiktológiai szakmai szempontból a mai kor igényeinek jobban megfelelne a betegek számára nagyobb szabadságot biztosító, alacsonyabb költségigényű, a társadalomban jobban elfogadott, kevésbé stigmatizáló, lakosság közeli ún. „nappali kórház” ellátási forma, komplex rehabilitációs módszerekkel. Megállapítható, hogy a gyermek- és ifjúsági pszichiátriai ellátás strukturális szervezési, illetve humánerőforrás gondokkal küzd. A gyermekek ellátásában részt vevő egészségügyi, szociális és oktatási intézményrendszerek egymástól elszigetelten működnek, a rendszerek közti átjárhatóságot gyakran bürokratikus akadályok is nehezítik, így működésük alacsony hatásfokú.

Mivel a gyermekaddiktológiai ellátás intézményesen jelenleg gyakorlatilag nem létezik, az intoxikált gyermekeket és serdülőket a toxikológiai vagy sürgősségi gyermek-felnőtt osztály látja el, de ezt követő ambuláns vagy osztályos kezelésük ad hoc jellegű. Ha van társuló pszichiátriai betegségük, a gyermekpszichiátriákon (ahol van) látják el őket, de az egyre emelkedő számú fiatal szerfüggők rehabilitációja, egyáltalán nem megoldott. Néhány városban működik ifjúsági drogcentrum, de ezek inkább a fiatal felnőttek (18–28 évesek) ellátására specializálódtak.

Az ifjúsági alkohol-/drogambulanciák az eseteket 16 éves kor felett fogadják, ugyanez vonatkozik a rehabilitációra is. A 18 év alatti alkohol és drog intoxikált betegeket a gyermek/felnőtt detoxikálók, sürgősségi ambulanciák, osztályok ellátják, de ezt követően gondozásuk esetleges. Ha felmerül valamilyen egyéb pszichiátriai probléma/betegség az intoxikáció hátterében, akkor a hiányos, túlterhelt gyermekpszichiátriai ellátásra bízzák.

Fontos felhívni a figyelmet a gyerekkori drog és alkoholfogyasztás, szenvedélybetegségek felismerése terén a jelzőrendszer kiemelt szerepére. A gyermekvédelmi szakma tapasztalatai alapján a jelzőrendszer működésének egyik sarkalatos kérdése a szubjektivitás. Egyes szakemberek néhány üveg elfogyasztott alkoholt, illetve egy-két kipróbált kábítószert drogproblémának ítélnek meg, míg mások a visszatérő szerhasználatot is kamaszkori sajátosságként kezelik, ezért a jelzések a gyermekvédelem irányába nagy különbözőséget mutatnak. Emiatt előfordul, hogy a kipróbáló fiatal kötelező elterelésre jár, míg a függőség felé haladó kamasz eltűnik a szakemberek elől és semmilyen segítséget nem kap.

Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálata igazgatójától kapott tájékoztatás kiemelte a jelzőrendszer működésének sarkalatos kérdéseként az információhiányt is, amely az újabb bódításra alkalmas szerek piaci feltűnése következtében állt elő. Ezeknek az újonnan megjelenő szereknek a hatása a szakemberek számára is nehezebben felismerhető, a „becenévvel” ellátott drog nehezebben beazonosítható. („Kati”, „Ica”, „mp4”, „Gina”) Különösen súlyos droghasználat esetén a speciális ellátást minisztériumi fenntartású speciális gyermekotthon biztosítja. A program ez esetben is két- éves, amely szükség esetén szintén hosszabbítható. Néhányszor, magasabb életkorban és erős motiváció esetén, a fiatalok felnőtt drogrehabilitációs otthonba is kerülhetnek. Rehabilitációjuk a felnőtt korúakkal azonos módon történik.

Figyelemmel a hazai gyermekaddiktológiai, gyermek- és ifjúságpszichiátriai, valamint egyéb társult szakmabeli ellátás tényeire és következtetéseire, az ellátó rendszer hiányaira, és a finanszírozási ellentmondásokra, a biztos felkérte a kormányt, hogy tegyen sürgős és hathatós lépéseket a gyermekaddiktológiai ellátás megteremtésére és a kapcsolódó gyermek- és ifjúsági pszichiátriai ellátás problémáinak haladéktalan megoldására, továbbá, hogy kezdeményezze soron kívül a kábítószer-probléma kezelésére készített Nemzeti Drogstratégia akcióterveinek kidolgozását és elfogadását, vagy kezdeményezzen új Nemzeti Drogstratégiát, tekintse át a teljes kábítószerügyi szabályozást.

AJBH Projektfüzetek

(A kutatás teljes anyaga ide kattintva elérhető. S bár, maga a kutatás 2012-es, azóta a helyzet nem javult. Sőőőt. ... :(  Újabb kutatás a témában nem készült.)

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.