Aranyoskáim!
Beszéljünk ma a társadalmi igazságosságról, a politikai morálról, és mindezt vonatkoztassuk az egészségügyre és az oktatásra. Egy könyvet fogok ajánlani nektek, annak érdekében, hogy ne téveszthessen meg titeket a jelenleg markáns csúsztatásokkal terhelt politikai kommunikáció. Mert jogotok van tisztán látni hazánk társadalmunkat érintő kérdéseiben.
Tanultok hit- és erkölcstant. Ez nagyon jó, hiszen mindkettő megszépíti és jobbá teszi az életeteket, azáltal, hogy felkészít a társadalmi normákhoz való illeszkedésre, és ezek megfelelő alkalmazására. Ideális esetben. Csakhogy hazánkban nem beszélhetünk ideális esetről. Nálunk ugyanis az az elvárt társadalmi norma, hogy a társadalom egésze illeszkedjen pár döntéshozó ember hisztijeinek és érdekeinek mértékéhez. Tudjátok jól, mert így van ez az oktatásban is, lévén, nem véletlenül vonultatok már többször is az utcára. De, sajnos, így van ez majdnem minden szakterületen is. Láthatjátok: az orvosok, az ápolók, a pedagógusok, a tűzoltók, a mentősök, a szakmunkások tömegesen hagyják el az országunkat, annyira nincsenek megfizetve, hogy a családjaikat eltartani nem tudják a havi apanázsukból.
Az itthon maradottak sincsenek jobb helyzetben, gyermekek maradnak gyógyászati segédeszközök nélkül, és itt ne gondoljatok, csak olyan alapvető dologra, mint a szemüveg. Szemüveg nélkül nincs látás, látás nélkül nincs tanulás, tanulás nélkül nincs kiút a szegénységből. Több, mint kétszázezerre tehető az éhező gyermekek száma, közülük, bármelyiküknek is legyen szüksége pl. szemüvegre, nem fogják tudni neki kiváltani. Mint ahogyan gyógyszert sem fognak kapni, hiszen Állam Bácsi fokozatosan és fű alatt kivonul a gyógyszerek ártámogatásából, mert amit onnan elvonnak, nagy csinnadrattával behirdetik, így, a választások előtt, hogy betolják az egészségügyi rendszerbe. Arról pedig mélyen hallgatnak, hogy honnét vonták el azt a pénzmennyiséget. ...
Úgy is mondhatnám, az egyszerűség kedvéért: úgy építenek házat, hogy az egyik falból kiveszik a téglát, hogy azt betegyék egy másik falon tátongó lukba. …
Ez minden, csak nem igazságos, és nem normális. A témakör hatalmas, mert az élet szinte minden területén létező jelenségről beszélünk, és ezen jelenségek mindegyike a szegény embert sújtja. Dr. Gilly Gyula, a Magyar Orvosi Kamara szakértője összeállított egy könyvet arról, mekkora társadalmi igazságtalanság tapasztalható az életünkben. A könyv címe: A tisztességes, tehát igazságos társadalom, és az elsődleges társadalmi javak. A könyv alcíme: társadalmi biztonság, egészség, egészségügy, oktatás, és a politika morális legitimációja.
Mert meggyógyulni, jól lakni, és jóllakni most már, a szegény embernek nincs joga. … A gyógyulás joga azoké, aki a felső társadalmi tizedhez tartoznak. És szépen-lassan, az összes többi jogunk is hozzájuk vándorolt, kiváltságként. ...
Tiszta középkor, és egyre inkább lefelé süllyedünk ebbe. A könyvet Dr. Poós Péter, az ABOSZ elnöke ajánlja nektek:
„Ebből a veremből valahogy ki kell fordítani az országot! Módszerváltó útikalauz jelent meg politikusoknak, mely egyben lelki egészségvédőjük is lehet ahhoz, hogyan kerülhetnék el azokat a köz- és hosszabb távon önveszélyes betegségeket, mint a pénz- és hatalommánia. A tanulságos könyvet a már beteg szerencsétlenebbek is forgathatnák, ha egy majdani újrakezdés reményében még nem adták fel a gyógyulás reményét.
A szerző mostanában rendhagyó fogalmakat ásott elő. Olyanokat, mint a tisztességes, tehát igazságos társadalom, társadalmi biztonság, egészség, egészségügy, oktatás, és a politika morális legitimációja. A legutóbbi három szóra így együtt – ahogy mondani szokták – igencsak lenne igény!
Dr. Gilly Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) szakértője egy okos és bátor ember, aki tudja és még le is meri írni, hogy az emberek életét alapvetően az egészségügy, a társadalombiztosítás és az oktatás befolyásolja. Persze mondhatnánk, ezt a lelkünk mélyén majd mindannyian tudjuk, csak feszegetni nem merjük az ilyen irányú hiányainkat, csalódásainkat, mert az eddigi hét választáson többségünk által hatalomba juttatottak csaknem egyformák voltak abban, hogy ígéreteikkel mind becsaptak minket.
Ezekre a számunkra legfontosabb területekre általában még a választások előtt is csak a mindig reménykedő választók elkápráztatása céljából, de akkor is a költségvetés maradékából juttatgatnak, a terület gyalázatos helyzetéhez képest persze látványosan.
Ezek azonban csak népbutító, "itt a piros, hol a piros" etikai színvonalú trükközések. Helyettük már mélyreható és azonnali változtatásokra lenne szükség, mert mára tarthatatlanná és tűrhetetlenné váltak mind a magyar emberek katasztrofális egészségi állapotmutatói, mind a hazai egészségügy és a társadalmi egészségbiztosítás helyzete is.
A sokat emlegetett egészségi, megbetegedési és halálozási mutatók egyben a "társadalmi igazságosság, tehát a tisztességesség" állapotjelzői is.
Az egészség ügye, és az egészségügy ügye ugyanis alapvetően és elsődlegesen erkölcsi kérdés, mely messze túlmutat az egészségügy szakpolitikai kérdésein, sőt, a kétségkívül szükséges, de távolról sem elégséges közgazdasági vonatkozásokon is. A nemzet legfontosabb dolgai között ez is a társadalmi működés igazságos, tehát tisztességes, vagy épp ellenkezőleg, igazságtalan, tehát tisztességtelen működésétől, tömören szólva emberközpontú voltától függ.
A pénzközpontú politikának az ember csak eszköze, míg az emberközpontú közpolitikához a pénz sok közül pusztán az egyik eszköz. A társadalom mindenkori működésének tisztessége vagy tisztességtelensége pedig nem mástól, mint a mindenkori hatalom birtokában lévő politikusoktól függ.
Egyben még bízhatunk, és a politikusok is megfontolhatnák: Aki másnak vermet ás, maga esik bele!”
Ha ide kattintotok, a könyv el is olvasható, és le is tölthető, továbbgondolás, vagy osztályfőnöki órák keretében történő megvitatás céljából.
A könyvben szó esik – többek között - a közpolitika új alapokra helyezésének szükségességéről, a különböző megszorító intézkedések egészségromboló hatásairól, a társadalmi igazságosság szintjén tisztázandó kérdésekről az egészség ügye kapcsán. A szerző kiemelten foglalkozik a társadalmi igazságosságot megalapozó alapvető fogalmakkal, és koncepciókkal, a morális viszonyítási rendszer hiányával, a félelem politikájával. Kifejtésre kerül a társadalmi együttműködés eszméje, és lényegi jellegzetességei, a reciprocitás is. Bemutatja a szerző azt a jelenséget is, hogy hogyan alakult át önérdekké a bírvágy, a mohóság és a kapzsiság, majd kielemzi a tisztességes, az altruista, az egoista, az igazságtalan, a rossz és a gonosz fogalmát.
Szó esik a könyvben a valódi erkölcsről (nem arról, amit erkölcsként tanítanak nektek), arról, hogy mit jelen a szabad és egyenlő polgár fogalma, beszél a szerző a jól elrendezett társadalomról, bár, hazánk vonatkozásában ezt realisztikus utópiának hívja. Bemutatja az emberi fejlődésre káros gazdasági növekedési modelleket, az ún. leszivárgási elméletet, a járadékvadászatot. A politikai igazságossági koncepciókat a szerző négy szempontból elemzi: bemutatja az alkotmányozás feletti, az alkotmányozó, a törvényhozási – jogalkalmazási, és a bírói jogágak mentén gondolkodva.
Beszél a szerző a háttérigazságosságról, a szabadságjogokról, összességében a jogokról, a társadalmi esélyekről és lehetőségekről, a társadalmi-emberi katasztrófák méretéről. Elemzi a születés szerinti társadalmi-jövedelmi csoportokat, a szerencsét és a balszerencsét, a véletleneket, és ezek összehatását az emberek életére. Részletes elemzésre kerül a társadalmi és az üzleti egészségbiztosítás tárgyköre. Bemutatja a szerző a méltánylandó pluralizmust, az elnyomást, a széles körű elfogadottságot, a közös morális viszonyítási rendszert, az ítélőképesség és a véleményalkotás korlátozottságát, a méltánylandó véleménykülönbséget, és a lelkiismeret szabadságát.
S bár ezek mindegyike nehéz filozófiai gondolatmenetet tár elénk, még mindig csak a könyv felénél tartunk. Ezen témaköröket egy még nehezebben értelmezhető témakör követ, amit jelenünk politikai rendszerének részletkérdései jelentenek, Mint például: a társadalmi együttműködés tisztességes feltételrendszere, az elfogadható és a nem lefogadható egyenlőtlenségek rendszere, a polgárok kollektív hatalma és a politika morális legitimációja, a szabad emberhez méltó demokrácia politikai koncepciója, a civilitás, a polgár eszménye, a polgári értékek és erények összeütközése a politikai kormányzással. Szó esik az emberek egész életútjára kiható társadalmi egyenlőtlenségekről, és ezek szabályozásáról, az igazságosság elveiről és rendszerszintű összefüggéseiről, lényegi alkotmányossági kérdésekről, az alkotmányozási hatalom és a rezsim közönséges hatalma közötti ellentétekről.
A szerző az igazságosság tézisét is többféle szempontból közelíti meg. Bemutatja a disztributív és allokatív igazságosság közötti különbséget, az elsődleges prioritású társadalmi javakat, ezek objektív jellegét, mindezt összevetve a capability megközelítéssel. Az egyéni szükségletek témakörén belül külön kibontja az egészségügyi szükségleteket. Végül beszél a szerző a capability és a human development néhány általános jellemzőjéről, majd bemutatja a human capabilityt, és mindezeken keresztül végül eljuthatunk az igazságosságra törekvő aspiráló társadalom gondolatához, és az ezzel együtt járó politikai értékekhez.
Aranyoskáim!
Nem véltelenül a komolyabb fogalmakat emeltem ki a könyvből. Ezt a könyvet ugyanis azoknak ajánlom közületek, akik képesek a filozófiai gondolkodásra. A ti generációtoké a jövő, és a mag elültettetett. Hogy milyen talajba hullik, már csak rajtatok múlik. Ha otthon is át tudjátok beszélni, akkor az aktív szülői részvétellel együtt még hamarabb érhető majd el a változás.
Mert olvasni jó! ... És gondolkozni még jobb!
Szeretettel ölel:
Öreganyus
Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva, Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.
