Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Hogyan nevelkedik gyilkossá egy gyermek? ...

2018. június 15. 04:56 - Öreganyus

egyedul.jpgAranyoskáim!

Ma beszéljünk arról, milyen életkörülményekben kell élniük azoknak a társaitoknak, akik, 16 éves koruk előtt gyilkosságot követnek el. Nagyon könnyű ugyanis felhorkanni, mondván: vesszen a férgese! … De mitől válik bármelyik gyermekből „férgese”, és miért lesz belőle gyilkos? …

Ha egy gyermek-, vagy fiatalkorú gyilkosságot követ el, azonnal és kivétel nélkül előzetes letartóztatásba kerül (a felnőtt elkövetőkkel ellentétben), a nyomozás során nem azonnal van számukra biztosítva a jogi védelem (a felnőtt elkövetőkkel ellentétben), a vádemelési javaslat általában a legszigorúbb büntetési tételt kéri rájuk (a felnőtt elkövetőkkel ellentétben), a bíró pedig sosem vizsgálja azokat az életkörülményeket, amelyek a tett elkövetéséig vezettek (a felnőtt elkövetőkkel ellentétben). …

Két esetet különböztetnék meg, az elkövetés módja szerint: ha önvédelemből, illetve, ha – látszólag - cél nélkül gyilkol egy gyermek. (A harmadik elkövetői csoportról most azért nem ejtenék szót, mert az állami gondozásban élő gyermekek, bár többféle bűncselekményt elkövetnek, de a gyilkosság/emberölés náluk jóval ritkább, nem úgy, mint a „családban” nevelkedő társaiknál.)

Kirívó érdekessége ezeknek a gyilkosságoknak, hogy az önvédelem szinte sosem áll meg a bíróság előtt, ha gyermek elkövetőről beszélünk. Önvédelemből a gyermek szinte minden esetben családon belül öl. Mégpedig az évek óta tartó bántalmazójától menekül ebben az esetben. A hazai bíróságok azonban ezt az életkörülményt, amelyet a szülei biztosítanak számukra, és ami a gyilkosság elkövetéséhez vezet végül, sosem értékeli enyhítő körülményként. Szemben, például azokkal az újszülöttjüket megölő nőkkel, akik az élethelyzetükre hivatkoznak, tettük kiváltó okaként úgy, hogy őket a meggyilkolt csecsemő sosem bántotta. …

Ha a két esetet összehasonlítjuk, láthatjuk: a gyermeküket megölő felnőttek nagy általánosságban kapnak enyhített büntetést, csupán azáltal, hogy az adott életkörülményeiket figyelembe veszik, míg a gyermek elkövetőknél (ha családon belüli gyilkosságról beszélünk) az elkövetésre esetleg sarkalló életkörülmények figyelmen kívül maradnak. Úgy is mondhatnám: ha családon belül felnőtt gyilkol, akkor őt áldozattá minősíti a közvélekedés, akit sajnálni kell, így tova is lendülnek azon, hogy egy ártatlan, és védekezésre képtelen gyermek életét vette el. Ugyanakkor, ha a gyermek, védekezésképpen megöli a szülőjét, így szabadulni próbálván az évek során folyamatosan fennálló, őt érő terrorból, ez a gyermek a közvélemény szemében egy hálátlan dög, aki elkövető, nem pedig áldozat. …

Ha a gyermek családon belül, önvédelemből öl, sosem vizsgálják a szülői felelősséget. Sem a gyermek által meggyilkolt, bántalmazó szülő, sem pedig a gyermek háta mögé bújó, ily módon a bántalmazást passzívan elősegítő szülő felelősségét nem vizsgálja sem a nyomozó szerv, sem pedig az eljáró bíróság. Ily módon vádemelés ezekben az esetekben kizárólag a gyermekkel szemben történik, a gyermek terhére. Pedig …

… Pedig tény: ha a gyermek önvédelemből öl, családon belül, akkor abban a családban már évek óta fennálló, folyamatos jellegű családon belüli erőszakról beszélhetünk. Ha lánygyermek követi el a gyilkosságot, akkor általában szexuális erőszakról, ha fiúgyermek az elkövető, akkor fizikai erőszakról beszélünk. Mindkét féle erőszakban két közös tényt is megállapíthatunk: véres erőszakról van szó, miközben a másik szülő nem siet gyermeke segítségére, nem védi, nem oltalmazza őt a bántalmazó házastársától. Ezzel a hozzáállásával ő maga is passzív elkövetővé válik – mely tényt sem a vádemelés, sem pedig a vonatkozó ítéletek nem tartalmaznak.

… Pedig az is tény: azokban a családokban, ahol a gyermek gyilkossá válik, nincs biztosítva a gyermek egészséges pszichikai-, érzelmi-, szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen, szeretetteljes családi háttér. A szülők valamilyen okból adódóan, a gyermekneveléshez szükséges érzelmi intelligenciával nem rendelkeznek, érzelmeket nem adnak, és nem közvetítenek gyermekük felé. Érzelmektől megfosztott gyermekekből könnyen nevelődik ki szocio-, illetve pszichopata személyiség, és ez a tény már megalapozza azt, hogy adott gyermekből könnyebben válik gyilkos, mint szeretetben nevelkedő társaiból.

… Végül pedig az is tény: a gyermeknek nincs eszköze arra, hogy megvédje magát agresszív szülője bántalmazásától, ha a másik szülőjétől ehhez segítséget nem kap. Érdekes módon, az ilyen esetekben, a gyermekét meg nem védő szülőt, a tulajdonképpeni passzív elkövetőt azonnal áldozatnak minősítik, és sosem válik belőle, az igazságszolgáltatás szemében tettestárs. Mégpedig olyan tettestárs (vagy társtettes – ez, a lényeg szempontjából részletkérdés), aki elősegítette a gyilkosság elkövetéséhez vezető folyamatokat a gyermeke életében.

Családon belül tehát igen bonyolult élethelyzetekről beszélhetünk, és ezen élethelyzetek nagyban járulnak hozzá ahhoz, hogy a gyermek idegenekkel szemben kövessen el gyilkosságot. Abban az esetben, amikor idegent támad az otthonában érzelmileg elhanyagolt, és/vagy fizikailag bántalmazott gyermek, ott már az otthoni rettegés oly mértékéről beszélünk, amikor az őt bántalmazó szülőt még önvédelemből sem meri megtámadni, így az otthon szerzett frusztrációját az utcán, idegen embereken vezeti le. Nem kérdőjelezi meg ebbéli döntését, mert a saját szülőjétől tanult példa azt mutatja számára: a gyengébbet minden eszközzel irtani kell, és, ha bármilyen érzelmi problémája van, azt más emberen, fizikai agresszióval kell levezetnie.

Erre nevelték. Ezt látta. Ezt élte át otthon, nap, mint nap, éveken keresztül. Tehát: ezt a megoldási módszert sajátította el szüleitől.

Ugye, egyetérthetünk abban, Drágáim, hogy a szülőknek, gyermekük gyilkossá válásában kiemelkedő szerepe van? És, talán abban is egyetérthetünk, hogy az olyan szülők, akik egészen a gyilkosság elkövetéséig hajszolják gyermeküket, nevelésre alkalmatlanok? … Ezt a tényt azonban sosem vizsgálja egyetlen hatóság sem, ha gyilkos gyermekekről beszélünk. A szülői felelősség kérdésével egyetemben rejtve marad.

Pontosabban: ez most megváltozni látszik, köszönhetően a tatabányai igazságszolgáltatási szerveknek. Ők annak a 15 éves fiúnak az esetét vizsgálják, aki egyetlen éjjel leforgása alatt halálra vert (megölt) két hajléktalan férfit, majd hazament tévézni. Ott is találták meg, és fogták el őt a rendőrök. S bár vannak kérdőjelek azzal kapcsolatban, hogy valóban ő volt-e a tettes, vagy csak egy csöppnyi, családján kívülről érkező szeretetért viszi el a balhét, az, hogy ő az elkövető személy, erősen valószínűsíthető. Az Index számolt be a tárgyalásról, ide kattintva elolvashatók a részletek.

A gyilkosságok óta eltelt egy év, a gyilkos fiú most már 16 éves. Idén májusban emelt vádat a Tatabányai Ügyészség a fiú anyja ellen, kiskorú veszélyeztetéséért. A vádirat – precedens értékkel – már tartalmazza azt a tényt: a nő megszegte szülői kötelességét azzal, hogy gyermekétől éveken át megvonta az érzelmi biztonságot. Nagy kérdés, hogy az apát miért nem vádolták be ugyanezzel, hiszen azzal, hogy gyermeke születésétől fogva nem volt hajlandó részt venni gyermeke életében és nevelésében, ugyanezt a bűncselekményt elkövette gyermekével szemben. …

A vádirat szerint az is tény: az elkövető fiúnál már kisiskolás korától magatartásbeli problémák voltak tapasztalhatók, melyet oly mérvűnek ítéltek meg a szakemberek, hogy gyógyszer szedését javasolták – amit a nő nem váltott ki, ily módon nem biztosítva gyermeke számára a gyógyulás lehetőségét. Ezen túlmenően a nő (bocs, ha nem nevezem „anyának”) a kisebbik – most 5 éves - fiát sem volt hajlandó nevelni, hanem ezt a szülői feladatot rábízta a nagyobbik – most már elkövetőként minősített – gyermekére. Az elkövetővé vált fiúnak tehát nem volt más lehetősége, mint átvenni anyja és apja szerepét, a testvére, és a saját nevelésében – miközben, ne feledjük: akkor még alig múlt 10 éves, és már egy alig-újszülöttet is rábíztak. ….

Az elkövető bírósági tárgyalásán hangzott el az a tény: az elkövető fiú saját maga kérte a gyámhatóságot arra, hogy vigyék hatósági gondozásba, mert tarthatatlan a helyzete otthon. Arra pedig sosem szokott kitérni a gyilkos gyermekek esetében a bírósági eljárás, hogy megállapítsa, vagy egyáltalán felmérje a gyámügy, az elkövetésben játszott szerepét. Pedig itt relevánsan tetten érhető volna. Hiszen az elkövető gyermek segítséget kért, és nem kapott tőlük. Azonban tény: az elkövető gyermek 7 éves korától fogva volt a gyámügy látókörében, a saját kiemelését pedig már 2016-ban kérte. …

Aranyoskáim!

Számomra tiszta sor, hogy ha egy gyermek elkövetővé válik, ott a szülőnek ebben az elkövetésben jelentős szerepe van. A bűncselekményeket elkövető gyermekek ezáltal nagymértékben volnának áldozattá minősíthetők, a rendszer mégis bűnösként ítéli el őket, nem rendelve az ítélet mellé pszichoterápiát, mellyel az elkövető gyermekek lelkét gyógyítani lehetne a büntetés letöltése alatt. Számukra nincs mentő-enyhítő körülmény, és nincs kiút sem a gyógyulás felé.

Ezek az elkövető gyermekek nemcsak a szüleiktől, hanem a gyermekvédelmi rendszertől sem kapják meg azt az odafigyelést, és támogatást, amellyel ezek a súlyos fokú elkövetések megelőzhetők volnának. A büntetőeljárások pedig csak a legritkább esetekben térnek ki ezen tények vizsgálatára, akkor is csak hézagosan. Mint láthatjuk, a fenti esetben is csak az „anya” felelősségét vizsgálják, miközben az „apa” és a gyámügy felelőssége rejtve maradhat.

Azt javaslom tehát, ha gyilkos gyermekekről hallunk: ne ítéljünk elsőre. …

Szomorúan ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza

komment
süti beállítások módosítása