Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Siker - pénz - csillogás ...

2018. február 21. 07:54 - Öreganyus

siker-penz.jpgAranyoskáim!

Ma azokról az álmokról lesz szó, ami, a tévét nézve, mindannyiótoknak vágyai netovábbját jelenti: siker, pénz, csillogás – és az ehhez kapcsolódó mámoros boldogság. Amiért tenni kell, és tenni érdemes. Ugyanakkor mindenkinél mást és mást jelent, a siker, a pénz, a csillogás – attól függően, ki, miben tud kiteljesedni valójában, kinek, mi a fontos igazán, ki, milyen értékrenddel él.

Nem szokásom másoktól hozni a gondolatmenetet, most mégis megteszem. Mert teljesen egyetértek vele, és nem tudnám máshogyan megfogalmazni, én magam sem. Ma hajnalban megint fájtam, úgyhogy volt időm böngészgetni a közösségi oldalon, figyelemelterelésként. Persze, követek én is olyan oldalakat, amelyek érdekelnek, vagy adnak valamiféle pluszt. Ha találok ilyen írásokat, cikkeket, bejegyzéseket, azokat meg is osztom a hivatalos oldalamon. Csakhogy, tudom azt (megtapasztaltam), hogy a hivatalos oldalamat ritkábban látjátok (mert egyre többen igazoltok át más közösségi felületekre), mintha rákerestek, célirányosan a Nádfedeles blogra, a ma hajnalban lelt gondolatokat itt osztom meg veletek, hogy biztosan eljuthassanak hozzátok.

Farkas János motívumpont szakértő hivatalos oldalán találkoztam az alábbi gondolatokkal, melyeket érdemes megszívlelnetek, Drágáim:

„Nap, mint nap meghozott döntéseink többségükben megfontolt választásnak tűnnek, pedig egyáltalán nem azok, csupán szokások. Bár az egyes szokások önmagukban viszonylag jelentéktelenek, idővel óriási hatást gyakorolnak az egészségünkre, a sikereinkre, a pénzügyi biztonságunkra, sőt a boldogságunkra is.

Sokat gondolkodtam, hogy mi a különbség a sikeres és a kevésbé sikeres emberek között. Az egyik ilyen tényező a szokásaik különbözőségében van. A Duke Egyetem egyik kutatójának tanulmánya szerint a mindennapi tevékenységünk több mint 40 százaléka nem a tényleges döntéseinken, hanem a szokásainkon alapul. Azokat a döntéseket, amelyeket egyszer tudatosan hoztunk meg, majd gondolkodás nélkül csináltuk naponta, azokat szokássá alakítottuk magunkban. Tudósok szerint a szokások azért jönnek létre, mert az agy folyamatosan keresi a módját, hogy takarékoskodjon az energiával.

Az agy szinte minden rutinfeladatot megpróbál szokássá alakítani, mivel így lehetősége lesz, hogy gyakrabban „lekapcsoljon”. Amikor egy szokás bekapcsol, az agy nem vesz részt teljes mértékben a döntéshozatalban, hanem lazít vagy más feladatokra összpontosít. A szokásaink soha nem tűnnek el teljesen, hiszen bele vannak kódolva az agyunk struktúráiba. A szokásaink épp olyan gyakran bizonyulnak átoknak, mint áldásnak.

Valamikor tudatosan döntöttük el, hogy mennyit együnk, mennyit mozogjunk, mivel kezdjük a munkánkat, vagy milyen gyakran hajtsunk fel egy italt, később viszont ezek a tevékenységek automatikussá váltak. A szokásaink nélkül az agyunk leállna, mert túlterhelnék a mindennapi élet apró-cseprő dolgai. Jobban befolyásolják az életünket, mint gondolnánk, valójában az agyunk minden másnál jobban ragaszkodik hozzájuk, és még a józan észt is hajlandó feláldozni a kedvükért. A szokások kialakulásához nincs szükség az engedélyünkre. Az agyunk érzékeli az indító jelet, amely bekapcsolja azt a gyakran ismételt rutint, amivel korábban a folyamatot elvégeztük. Ez a tudatos gondolkodásunk nélkül is működik. A rutinból elvégzett feladat záró része, hogy elérjük a jutalmat, ami az elvégzett cselekmény után jár. Ez a jutalom nem egy fizikális tárgy, hanem az agyban keletkező „boldogság” hormon, ami az elvégzett „jel-rutin-jutalom”ciklus után juttatunk magunknak.

A szokás a természet okos találmánya, hogy munkát, gondolkodást, akaraterőt és időt takarítson meg. Munkát takarít meg, mert automatikussá teszi azt. Gondolkodást takarít meg, mert a cselekvés irányítását átteszi a tudatos elméből a tudatalattiba. Időt takarít meg, mert kiiktatja a késlekedést.

A kérdés az, hogy a meglévő szokásaink mennyire hasznosak, ésszerűek a boldogságunk és a céljaink elérése szempontjából. Időnként mindenkinek kell egy „szokásleltárt” készíteni. Ekkor nem csak az a feladat, hogy ellenőrizzük ezeket a rutinokat, hanem tudatosan át kell programoznunk ezeket, ha nem szolgálnak már minket. A kérdés mindig ugyanaz: hogy mindaz, amit csinálok közelebb visz-e a célomhoz? Segíti-e a boldogulásomat, vagy csak egy berögzült helytelen szokás? Mint a betegségtől, úgy óvakodjunk, hogy rossz szokásokat tartsunk meg, vagy vegyünk fel!

Tudósok éveken keresztül különböző módszerekkel vizsgálták, mi lehet a produktívan kreatív egyének és csapatok titka, hogyan tudják megvalósítani az ötleteiket. Bármilyen meglepő, a sikertörténetek egyértelműen azt igazolták, hogy csupán 1 százalék az ötlet, és 99 százalék a megvalósítás. Vagyis legyen szó akár egy hétköznapi problémáról, vagy egy világraszóló, merész ötletről, sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a megvalósításra, a cselekvésre. Milliók és milliók élnek a földön, akikben ott buzog a cselekvés nemes szándéka, de állandóan halogatnak, pedig tudják, hogy tenniük kell, méghozzá késlekedés nélkül.

halogatas.jpg

A halogatás testet-lelket kínzó rossz szokás, amely feszültséghez, idegességhez és aggódáshoz vezet. A halogatás a kitűzött tevékenység rendszeres elodázása, amiről tudjuk, hogy meg kell csinálni. A késleltetés rossz szokás, amelyre figyelmetlenségünk és fegyelmezetlenségünk eredményeként tettünk szert. Ez jelentheti azt, hogy nem csinálunk semmit, de azt is, hogy a feladat helyett mást csinálunk: alszunk, eszünk, iszunk, sportolunk, vagy apróságokkal foglalkozunk. A halogatás a feladatok végrehajtásának kerékkötője, minden fejlődés fékezője, nem nyerünk vele semmit, inkább csak veszítünk. A halogatókat idegesíti, hogy problémájuk tétlenségre kárhoztatja őket. A lustálkodókkal azonban más a helyzet. Ők csak úgy tesznek, mintha idegeskednének.

Szándékosan hivatkoznak valós vagy képzelt eseményekre, hogy elkerüljék a cselekvést. Nem éreznek lelkiismeret-furdalást. Sikereink elérésének akkor van a legnagyobb esélye, ha szilárdan elkötelezzük magunkat a végrehajtás mellett.  James R. Sherman bölcs tanácsa:

„Ha sikeres akar lenni, meg kell határoznia, hol áll most, hová akar eljutni, fel kell térképezni, mit kell tenni, hogy eljusson oda; aztán a lehető legkevesebb körülményeskedéssel meg kell valósítania a célját, vagyis cselekednie kell.”

A kötelességek elhanyagolása, amikor egy személy nem végez el egy feladatot, amit pedig meg kellene tennie, gyakran vezetnek olyan problémákhoz, amikor azt veszi észre az ember, hogy az elvégzendő feladat mennyisége sokszorosára nőtt az eredetihez képest. Ez olyan, mint amikor valaki eldob az erdőben egy égő cigarettát és nem tapossa el. Akkor még kis erőfeszítéssel megoldhatná a feladatot (mondjuk ne dobja el és akkor nincs ilyen feladata), de a mulasztása miatt leéghet az erdő, és csak nagyon-nagy erőfeszítésekkel lehet megoldani a tűz eloltását.

Az emberek a feladat elvégzésének kezdeti szakaszában gyakran az érdektelenség állapotában vannak. Ennek az egyik lehetséges oka az, hogy szeretnének a komfortzónájukon belül maradni. De mi is a komfortzóna? A wikipédiában található megfogalmazása szerint

„a komfortzóna azon viselkedésminták összessége, amelyek között az egyén szorongásmentesen tud mozogni, és anélkül tudja megválasztani cselekvéseit, hogy kockázatot vállalna.” 

A változás mindig félelmetes, mindig fáj valamennyire, mert veszteséggel jár; és mindig igényel új készségeket, kompetenciákat, amelyeket vagy aktivizálnunk kell magunkban, mert eddig nem használtuk, vagy teljesen a nulláról kell megtanulnunk. Ilyen helyzetben jócskán a komfortzónánkon kívül botorkálunk és tapogatózunk. Ezért lehetséges, hogy az emberek a feladatok fogadása előtt még az érdektelenség szintjén állnak, és csak az esetleges haszon megértése után válnak annyira motiválttá, hogy cselekedjenek.

a_fan_tartozkodo_macska.jpg

A következő probléma, amikor már megvan a cél, és megszületett a döntés, a kitűzött cél mégsem valósult meg. Ezek az emberek csatlakoznak az „abbahagyók” táborához. Gondolkodjunk el egy kicsit azon, hogy mennyi mindent fogadtunk meg magunknak és másoknak az életben. A végigcsinálás képességének hiánya életünk minden területére káros hatást gyakorol. Rombolja a kapcsolatainkat, stresszt okoz, tönkreteszi az önbecsülésünket és a lelki békénket. Steve Levinson és Pete Greider örök érvényű mondása, hogy:

„Nem az a probléma, hogy nem tudjuk, mit kéne csinálni, hanem az, hogy nem csináljuk meg!” 

A feladat, hogy meg kell tanulnunk az önmotivációnk felépítését és folyamatát. A mulasztásainkból generálódott problémák „motivációja” helyett válasszuk a cselekvésen alapuló célok kitűzését és megvalósítását.

A boldogság benned van!

Nagyon sok ember úgy gondolja, hogy a boldogság számára csak egy elérhetetlen fogalom. Szomorú arccal, boldogtalan gondolatokkal élik az életüket. Pedig a boldogság a pozitív érzelmeink megélésének állapotát jelenti, amelyek a megelégedettségtől az egészen intenzív örömérzésig terjedhetnek. Nem véletlen, hogy Arisztotelész szerint minden emberi cselekvés célja a boldogság elérése, hogy mindent, amit teszünk, azért tesszük, hogy boldogok legyünk. Az igazi életöröm az, amikor olyan cselekedetet végzünk, amit magáért a pozitív érzelmek megéléséért, a tevékenységben való elmélyülésért választunk.

A tartós boldogság a „jól-lét” megtapasztalható jelenségének megélése. Minden olyan tevékenységünkből származhat örömteli és magával ragadó belefeledkezés, amiből olyasvalami következik, aminek értelme van. A lényeg, hogy a folyamatnak örülni tudjunk, bármi lesz is a vége.”

egyszeru_boldogsag.jpg

Aranyoskáim!

Tudnotok kell, hogy a felnőttek is, nap, mint nap ugyanolyan kétségekkel élnek, teljesítenek, szeretnek, és éreznek, mint ti. Csak jobban képesek elfedni a törekvéseikkel járó aggodalmakat. Nem azért, mert kiválóbbak volnának nálatok, hanem azért, mert az évek és a rutin ebben a rendelkezésükre állnak, és előnyt adnak nekik. Ne aggódjatok! A bizonytalanság, a halogatás, csakúgy, mint a sikerre és boldogságra való törekvés az élet velejárója. Bízzatok önmagatokban, merjetek önmagatok lenni! Mert nincs két egyforma recept arra, hogyan is legyetek boldogok.

Ehhez meg kell találnotok a saját útjaitokat, és önvalótokat.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

komment
süti beállítások módosítása