Aranyoskáim!

Nem irigyellek titeket, ha belegondolok: rátok, a ti életetekre milyen hatással lesz majd Lázárunk (a Nagyot Mondó Juhász) legújabb agymenése. Köztudott, hogy be is vezetik, amit ő kiejt a száján. Most azt találta mondani, hogy a hozzátartozóink sírhelyeit nem lehet többé megváltani, hosszabb távra. Természetesen az agyi kapacitás addig már nem terjed ki, hogy ha „lejár” a sírhely megváltásának ideje, akkor mi lesz a halottainkkal. Nagyot Mondó Juhászunk megelégszik annyival, hogy e rendelkezés bevezetése után majd Állam Bácsi, a mi és a ti pénzetekből kárpótolja az egyházat eme bevételkiesés miatt. …

Már eleve egy agymenés egyébként, hogy üzletet csinálnak halottaink végtisztességéből, Aranyaim. És ezt Állam Bácsi engedélyezi az egyháznak. Mintegy utolsó sarcot, fizettetik ki ezt a családokkal. Nem véletlen az a mondás, ami az urakat a „kutyabőr” meglétével emlegeti. Hiszen abból gazdagodnak, amit a pórnépekről lehúznak. Ha az az utolsó bőr, akkor azon.

Tudom, hogy ti még nem igazán foglalkoztok azzal a kérdéssel, hogy hogyan tovább akkor, ha szüleitek esetleg elhaláloznak. De követve a jogalkotó sarcolási mániáját, nem árt, ha résen lesztek, minek okán igyekszem, számotokra is érthetően megfogalmazni azt, mi fog rátok várni, ha eme legújabb kormányzati agymenés bevezetésre kerül.

Tudom, Kedveseim, hogy most nagyon kétértelmű vagyok. Mert el kellene döntenem, hogy min háborgok éppen. Azon-é, hogy meg kell váltani a sírhelyet, vagy azon, hogy e megváltási kötelezettséget el akarják törölni. Egyébként mindkettőn. Hiszen a lakcím szerint illetékes önkormányzat feladata nemcsak a lakosság zavartalan lakhatásának biztosítása, hanem a lakosság halála utáni zavartalan „lakhatásának” biztosítása is. Ezen a jogalkotó borzasztó kényelmesen át is lendül, hiszen a kutya nem vonja felelősségre az önkormányzatokat, sem azért, mert gyermekeket lakoltathatnak ki az illetékességi területeiken, sem pedig azért, hogy ha majd bevezetik Nagyot Mondó Juhász rendelkezését, akkor majd a halottainkat is ki fogják lakoltatni. …

Belegondoltatok már, Aranyaim, hogy mi fog történni halottainkkal eme fényes agymenés bevezetését követően?

Két esetet tudok elképzelni: vagy rájuk temetnek, vadidegeneket, vagy kihantoltatják őket, és vihetjük őket haza. Ami – teszem hozzá – szintén kiváló bevételi forrás lesz az egyháznak, hiszen, ha a kertemben temetem újra a hozzátartozóimat, akkor azt a földet ugyanúgy meg kell szenteltetnem, mint anno az eredeti sírhelyet kellett. …. Mármint, ha tisztességet szeretnék adni nekik, halálukban is. Esetemben egyértelmű, hogy akkor is lesz további sírhelye a szeretteimnek, ha egy magas pozícióban lévő szociopata azt mondja, húzzam le őket a wc-én – mert van kertem. De mi lesz azokkal a családokkal, akik panelben élnek? Ők el kell, hogy tűrjék, hogy a hozzátartozóikra „rátemetnek”, vagy el kell, hogy felejtsék elhunyt szeretteiket?

A családi kötődést jeles jogalkotónk már minden eszközzel szétverte, és most ezzel meg is adja az utolsó lökést annak, hogy a családok az összetartozás érzését soha meg sem ismerjék, illetve, ha igen, akkor azt ne értékelhessék igazi kötőerőként. Mert gondoljunk csak bele a ti helyzetetekbe, Drágáim!

Elvégzitek az iskolátokat. Ha munkába álltok, elkezdtek saját jövedelemből éldegélni. Éldegélni – mert megélni nem fogtok tudni. Vidéken pedig vagy közmunka vár rátok, vagy a 1,5- 2 hónapig járó segély, és ezt követően a feketemunka, napszámban a tehetősebb gazdánál. (Mármint, ha nem szeretnél bűnözői karriert építeni, megélhetési céllal). És van egy harmadik lehetőséged is: elvándorolsz külföldre, oda, ahol biztos megélhetésed lesz, hazánkkal szemben. Ez az első mozzanata volt egyébként a jogalkotónak annak érdekében, hogy gyengíthesse a családi kapcsolatokat, és a családi kötődést.

Erre ráfejelt azzal, hogy bevezette a szülőtartás intézményét, ami, érettségi után szinte azonnal (ha egyébként is van rászoruló családtagod) a ti nyakatokba zúdul majd. És igaz ugyan, hogy a nagyszüleitek eltartásának kötelezettsége a szüleiteket terheli, de csak akkor, ha maguk a szülők is nem rászorulók, és őket is nem nektek kell majd tartanotok. Már csak azért sem vagytok könnyű helyzetben, mert ti pontosan az a generáció vagytok már, akik olyan családban nőttek fel, hogy a vér szerinti szülőkön kívül vannak, ugye ún. „mostoha”-szüleitek is, a hozzájuk tartozó nagyszülőkkel együtt. Ha megengeditek, inkább nevelőszülőknek hívnám őket, hiszen a vér szerinti szülőtök helyébe lépve, ő nevelt titeket. Egy szónak is száz a vége: míg nekem volt egy anyám, és egy apám, nektek, tulajdonképpen, több is van. Ergo: amennyien vannak, annyifelé oszlik a tartási kötelezettségetek.

A temetési kötelezettséggel együtt. Hiszen az is annyifelé jelent majd kötelezettséget, ahányan vannak.

Közben ne feledjük: mindezt Magyarországon, a hazai jövedelmi viszonyokban – mely (lényegét tekintve) a megélhetéshez kevés, de az éhen haláshoz sok. …

Azt sem szabad elfelejtenetek, Drágáim, hogy választhatjátok szeretteitek számára a hamvasztást is, de ha eltörlik a sírhelyek hosszú távú megváltásának lehetőségét, akkor az urnahelyekkel ugyanez a helyzet fog fennállni. Azt a környezetvédelmi módosítást pedig már hatályossá tették, hogy az urna tartalmának természetbe való kürítése (pl. folyóban, erdőben – azaz: az elhunyt kedvenc helyén történő temetés) ma már környezetszennyezésnek minősül, amiért tetemes bírság jár. Haza is vihetitek az urnát, hogy szeretteitek minden percben veletek lehessenek, csakhogy, ha gyermeketek születik, és a gyámügy viszont, annak következtében, hogy egy (vagy több) halott hamvaival egy lakásban él a gyermek, máris gyermekveszélyeztetés okán indíthat eljárást, ha egy jóindulatú szomszéd, vagy családtag ezt bejelenti (kevesebbért is emeltek már ki gyermeket). Tekintettel arra, hogy ha a hamvak a környezetre veszélyesnek minősülnek, akkor bizony a gyermekekre is.

Szóval, bármelyik ujjatokat harapjátok, Drágáim, az mindenképpen fájni fog, ha ezt az agymenést törvényesítik, pusztán azért, hogy egy újabb, mondvacsinált okkal utalhassanak még több, és még több pénzt az egyházaknak. Azt már rég tudjuk, hogy a keresztényi könyörületesség a jogalkotó megítélésében nem jelenti a szegények, az éhezők és az elesettek megsegítését. Most kiderült az is: hogy a keresztényi könyörületesség már a halottaink végtisztességére sem terjed ki.

Hiszen nem árt eszünkben tartani, hogy előírt feltételrendszere van annak, hogy milyen mélységbe lehet temetni halottainkat, ami eleve kizárja a rátemetetést. Szóval a kérdés nyitott marad: mi lesz azoknak az elhunyt szeretteinknek a sorsa, a jelenben jelzett törvénymódosítást követően, akiknek a sírhelymegváltása lejár, de nem lehet hosszabbítani? … És mi lesz azokkal a milliós nagyságrendet képviselő márvány síremlékekkel, amit az ő végtisztességükre emeltek családtagjaik? … De azt is kérdezhetném, hogy újra életbe léptetik a tömegsírba való temetést?

Minderről a fejetek fölött, a megkérdezésetek nélkül döntenek, Kedveseim. Megoldást nem látok, tanácsot adni nem tudok. Hiszen még én sem tudom, hogy a most jelzett módosítást követően, ha lejár a sírhely-megváltás ideje, akkor hová, hogyan, mikor, miből helyezzem el majd déd- és nagyszüleimet, az apámat, és a testvéremet.

Szomorú, és egyre embertelenebb világ vár rátok, mint amiben nekünk részünk volt, egykoron.

Bánatosan ölel titeket:

Öreganyus

Levelem megjelenését követően, a Miniszterelnöki Sajtóirodától egy megkeresést kaptam, mely észrevételt változtatás nélkül közlök:

"Tisztelt Öreganyus!

Megjelent a Nádfedeles blogon egy bejegyzés Vándorhalottak címmel, ami egy tárgyi tévedésen alapul. Lázár János javaslata nem arra irányul, hogy a sírhelyeket 25 év után ne lehessen megváltani, hanem arra, hogy ne kelljen a megváltásért a hozzátartozóknak fizetni, azaz ne kelljen 25 év után ismét megváltani a sírhelyeket. Ha valaki egyszer egy sírhelyet megváltott, arra már ne kelljen ismét fizetnie, a sírhelyet pedig ne bolygassák meg azért mert a hozzátartozó esetleg nem tudja kifizetni a díjat. Ezt a díjat az állam fizesse ki az egyházaknak.

Kérem, korrigálják a cikk tévedéseit!

Amennyiben kérdésük volna, állok rendelkezésükre!"

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.