Aranyoskáim!

A minap, tartozásrendezés közben az alábbi esetbe futottam bele, és ez számomra nem kis fennakadást okozott, azzal a felismeréssel: a bankok nem ismerik az üzleti titok fogalmát, és úgy sértik meg az üzleti titokról szóló törvényi rendelkezéseket, hogy közben a szemük sem rebben. … Elmesélem.

...

... Miközben - hangsúlyozom - a bejegyzés megjelenését követően egészítem ki eme bevezetőt. Ma 2018. 09. 02. -t írunk, a bejegyzés 2018. 08. 29.-én jelent meg. Miért fontos ez? Azért, mert itt a visszanyal-a-boci tipikus példáját olvashatjátok majd. Történt pedig, hogy igen gyakran kritizálom a rendszert, elmondva, és bemutatva, milyen károkat okoz, ha az ügyintézők megszokásból, és az évek alatt felvett rutinból végzik a munkájukat. ... És beleléptem az ő cipőjükbe. Alant olvashatjátok mindezt. Első lépésként csak egy kiegészítést tettem, rögtön, a megjelenés másnapján, olvasói jelzésre. Ma azonban bővebb leírást is adnom kell. Legalábbis ezt így érzem. 

Megtehettem volna, hogy az egész bejegyzést kitörlöm, mert szépen példázza, hogy az elhamarkodott ítélet és döntés prímán bemutathatja, hogy nem vagyunk tökéletesek - én sem, te sem, más sem. ... Aztán úgy döntöttem: nem törlöm ki, mert kiválóan bemutatja, nemcsak azt, hogy nem léteznek tévedhetetlen emberek - mégha szeretnénk is ezt gondolni magunkról -, hanem azt is, hogy a konkrét válaszokat kérdéseimre nem a banki ügyintézőktől kaptam meg, hanem az olvasómtól. 

Itt, az elején kívánkozik még egy kiegészítése a mondanivalómnak, melyet az olvasóval történő beszélgetés után hangsúlyosnak gondolok, mielőtt elkezdenétek tovább olvasni. Ez pedig az, hogy üzleti titok megsértése nem történik, mert a vonatkozó törvények úgy vannak e mögé a tevékenység mögé kreálva, hogy az a mozzanat, amit lentebb kifejtek, ne minősülhessen üzleti titok megsértésének. 

Tehát, bár azt állítom, hogy üzleti adatoknak minősülő adatokat továbbítgatnak a bankok egymás között, az ügyfeleikről,a törvények alapján ez nem minősül üzleti titok megsértésének. 

Ennek ellenére a bankok megítélése a szememben egy picivel sem jobb, lévén - mint lentebb ki is derül -, még a saját pénzükhöz sem engednek bennünket alanyi jogon jozzáférni. Még azért is fizetnünk kell, hogy kegyeskedjenek enegdélyezni számunkra azt, hogy használhassuk a saját pénzünket. ... És ezzel sem sértenek törvényt (az adattovábbításokon túlmenően), lévén, azok úgy vannak kreálva, hogy mindezt teljesen törvényesen, és legálisan teszik (csakúgy, mint az adataink továbbítását). 

Kellemes olvasást kívánok tehát, remélve, hogy ezzel a beismeréssel sikeresen elindulhat egy közös társadalmi gondolkodás annak kapcsán, hogy mit tehetnek meg velünk a bankok, teljes mértékben legálisan, a jogalkotó által, jogszabályi rendelkezésekkel törvényesítve. ...

Kiegészítés vége.

...

Egy egyszerű asszonykának segítem a tartozásrendezését, aki – többek között - jelezte számomra azt, hogy a végrehajtó elviszi a munkabérének a felét, de a bankszámlájára is inkasszót rakott. Ebben a formában pedig elviszi az eleve végrehajtott fizetését, de a családi pótlék ellátását is. Akkor azt javasoltam neki: kérje kézbe a munkáltatójától a munkabérét, miközben benyújtunk egy végrehajtási kifogást is, de azonnal. A munkáltató ettől a megoldástól mereven elzárkózott, így, következő megoldási-javaslatom az volt: nyisson egy másik banknál új bankszámlát, és amíg az eredetin rajta az inkasszó, utaltassa oda a munkabérét.

Ő meg is tette, a munkáltató utalt is az új bankszámlára, ezzel nem volt további gond. Igen ám, csakhogy fizetésnap utáni napon ismét megkeresett, elmondva, hogy nem tudja levenni a fizetését erről a bankszámláról sem, mert a bank azt állítja, hogy amíg a bankkártyája készül, addig ő nem férhet hozzá a számlájához, még személyesen sem, a bankfiókban, mert azt zárolták. Nagyot néztem, mert ez nekem teljesen új volt. Mivel azon a héten délutános volt, így másnap délelőtt elszállított engem a bankjához, ott ő igazolta magát, hogy kicsoda, és miért van ott. Mivel ott álltam mellette, így saját fülemmel hallhattam, hogy a bank bizony jogot formált az ő pénzére az ő tudta, és beleegyezése nélkül, méghozzá tette ezt úgy, hogy a bank által – ily módon önkényesen – használt összeg után sem használati díjat, sem kamatot nem fizet neki.

Ekkor átvettem a gyeplőt, és a következő beszélgetés zajlott le közöttem és a banki alkalmazott között:

- Tehát Ön azt állítja, hogy az ügyfelük saját bankszámlájához való hozzáférésének jogát önkényesen megvonták tőle?

- Nem. Nem ezt állítom, hanem azt próbálom Önöknek elmagyarázni, hogy amíg a bankkártya nem készül el, addig a Hölgy nem férhet hozzá a számlán lévő összeghez, mert a számla a bankkártya elkészültéig zárolva van.

- Lefordítom: elvonták a Hölgy saját számlájához való hozzáférésének és a számlája feletti rendelkezésének jogát is, egyszerre, és Önök használják adott időszakban a Hölgy pénzét, ami után semmiféle kamatot, vagy pénzhasználati díjat nem fizetnek a Hölgynek.

- Ööööö. … Nem ezt mondtam.

- Akkor értelmezze, legyen kedves, hogy a Hölgy szempontjából az Ön kijelentése hogyan hangzik.

- Felhívom a központot, egy pillanat. …

- Közben azért, legyen kedves rákérdezni arra is, hogy ha az a törvény, hogy jogot csak bíróság vonhat meg, akkor tudni szeretném, mely törvény írja felül ezt a vonatkozó rendelkezést, és írja elő, hogy a pénzintézetek is vonhatnak el jogot, tárgyalás, és különösebb értesítés nélkül. De tudja mit? Számomra már az is elég, ha a Központjuk megnevezi azt az ÁSZF pontot, amelyik erről rendelkezik. …

A banki alkalmazott megkért, hogy üljünk le egy kicsit távolabb, amíg ő telefonál, majd halk mormolásba kezdett, miközben dolgozott a gépén. Végül sikerrel jártunk. Közel másfél óránkba és kétszeri nekifutásba került, hogy a patronáltam hozzájuthasson a saját fizetéséhez a saját bankszámlájáról. …

Tegnap este ugyanez a patronált lélekszakadva keresett föl, újra. Kezében egy levelet lobogtatva jelezte, hogy hajaj, de nagy baj van. Elmondta azt is, hogy fogalma nincs, mi áll a levélben, de azt gondolja, a bankkártyájával nem vehet fel pénzt az automatákból. …

Kikerekedett a szemem, elvettem tőle a papírkát, és beleolvastam. Megmondom őszintén, a hivatalos banki levelezésekben már profinak tartom magam, de ebből az olvasott ömlesztett jogszabályhegyekkel tarkított, alig hat mondatból alig értettem valamit jómagam is. Kétszer futottam neki, mire sikerült értelmeznem. A lényegi szövegrészt szó szerint beidézem (hogy érthető legyen, ebben az esetben az ’X Bank’ kifejezés az inkasszált bankszámlát vezető bankot jelenti):

„… fizetési számlához rögzített, havi két alkalommal történő, legfeljebb 150 000 forint összegű ingyenes készpénzfelvételi lehetőség igénybevétele érdekében a X Bank Zrt-nél korábban tett nyilatkozata hatályát vesztette 2018. augusztus 16. napján, az Ön által, a X Bank tudomására került, újonnan tett Nyilatkozata alapján (a továbbiakban Nyilatkozat hatályvesztés).”

Te tudtad értelmezni ezt a kijelentést?

Ha nem, elmondom, én hogyan értelmeztem: az adóst, adott banknál letiltották a havi két ingyenes pénzfelvételi lehetőségről, az adós egy olyan nyilatkozata alapján, melyet nem az adott banknál tett, és ami sem megnevezve, sem pedig mellékelve nincs ominózus levélhez. Megkérdeztem a hölgyet: mit írt alá a bankban? Válasz: semmit. Mióta az inkasszót nem sikerült feloldatnia ott, még a családi pótlékra sem (ami, ugye, eleve nem is végrehajtható), azóta nem is volt ott benn. Megbeszéltük, hogy mivel ma már este, van, jöjjön vissza holnap délelőtt, és telefonálunk. Akkor majd megtudjuk, mi a történés.

Ma a banki tájékoztatásban szereplő, 40-es telefonszámot hívtam. Ahol is egy géphang bemondta, hogy a 40-es körzetszámmal hívható telefonszámok idén novembertől (!) megszűnnek MAJD, tájékozódjak a honlapokon az adott telefonszámok változásáról, és azonnal bontotta a telefonvonalat – a jelenben. Szóval majd változik a telefonszám, de már most sem beszélhetek rajta, mert csak. … Eközben elmerengtem azon is, a bank miért egy használhatatlan telefonszámot ad meg ügyfeleinek, érdeklődésének irányát megjelölve? …

Egy kis apróság nem állja utamat, ha el akarok intézni valamit, a honlapról kinézve a valós telefonszámot, telefonáltunk. A Hölgy beazonosította magát, és jelezte a bank felé, hogy átadja nekem a telefont, eljárhatok az ügyében. Az alábbi beszélgetés zajlott közöttünk:

- Üdvözlöm! XY vagyok, az ügyfelük számára küldött levelük jogalapjáról érdeklődnék, már, ha van erre lehetőségem.

- Természetesen, hallgatom.

- Levelükhöz sem ügyszámot, sem ügyintéző megnevezését nem tudok adni, lévén, levelükben mindez nem szerepel, sőt: sem aláírás, sem bélyegző nincs a papíron. …

- Nem szoktunk a tájékoztatásokra ilyenek megadni.

- Nagyszerű. … Akkor a lényegre is térnék. A Hölgyet arról tájékoztatták eme levelükben, hogy megvonják tőle az ingyenes bankkártyahasználathoz való jogát. Hangsúlyozom: jogot vonnak meg, annak ellenére, hogy jogot csak a bíróság vonhat meg. … Hivatkoznak továbbá valamiféle jognyilatkozatra, amely alapján ezt a jogot megvonják, de a Hölgy elmondása szerint ő semmiféle nyilatkozatott nem tett, és nem írt alá. Ez iránt érdeklődnék, hogy mely folyamat végeredménye lett a jog megvonása az ügyfelüktől?

- Óh, hát ez nagyon egyszerű! … - lelkendezett az ügyintéző. – Biztosan nyitott a Hölgy máshol bankszámlát, és a havi két ingyenes készpénzfelvétel mindig csak az új banknál jár, a régiek ezt azonnal megvonják. Mert a törvény szerint az ingyenes készpénzfelvételi lehetőség csak egy banknál jár, bármennyi banknál legyen is számlája a Hölgynek. …

- Tehát azt mondja, ha jól értem, de javítson ki, ha tévedek: Önöknél, de a pénzintézetek között nem létezik olyan, hogy üzleti titok? Ezt jelenti a tudomásra jutás? Ennek mi a hogyanja?

- Ööööö. … Ezt hogy érti?

- Úgy, hogy ha a Hölgy Y Banknál nyit egy bankszámlát, annak száma, de már a nyitás ténye is üzleti titokként minősül a törvények alapján. Erről tudomást csak bíróság, rendőrség, egyéb közigazgatási hatóság szerezhet, ráadásul kizárólag végzés alapján, valamint az a harmadik személy, akivel a Hölgy, saját akaratából megosztja. Önökkel nem osztotta ezt meg, Önök mégis automatikusan hozzájutottak ehhez az üzleti titoknak minősülő információhoz. ..

- Khmmm. … Hááát. … Ha innen nézzük. … No, de a Hölgy, amikor bankszámlát nyitott nálunk, akkor aláírta ezt a kitételt, a sok papír között ott volt, valamelyik oldalon, három mondatban meghatározva. De azt nem szoktuk elmondani. …

- Tehát Ön azt állítja, ha én bemegyek a saját bankomhoz, és azt mondom: a volt férjem bankszámlájának számát, és a rajta lévő összeg tartalmát szeretném megtudni, akkor erről nekem is felvilágosítást adnak, ha már vele is aláíratták a bankszámla nyitásakor, hogy ezen adatok nem minősülnek üzleti titoknak, bár a törvények értelmében igen? ...

- Nem értem a kérdést. ..

- Leegyszerűsítem. Vonjuk össze az üzleti titok és az orvosi titok fogalmát, lévén, a jog szempontjából azonos megítélés alá esik. Tehát: a háziorvosom mindaddig nem szerez arról tudomást, hogy én milyen magánorvosi kezelésre járok, amíg nem teszem az aszatlára az erről szóló zárójelentést. Igaz?

- Igaz.

- Hát ugyanez a helyzet a bankszámlanyitásokkal is. Addig, amíg a Hölgy nem jelenti be Önökhöz, hogy egy másik banknál nyitott bankszámlát, addig Önök erről nem szerezhetnének tudomást, lévén az új banknál Önök harmadik személyként minősülnek, akinek ez az adat nem kiadható, az ügyfél beleegyezése nélkül. Legalábbis a hatályos törvények szerint. …

- Így tényleg igaz. …

- Ne értsen félre, nem Önt hibáztatom, de azért érzi, ugye, hogy sántít, és a törvényekkel szembemegy a saját belső rendszerük? ..

- Hölgyem, én erre nem tudok válaszolni. Ez egy rögzített telefonbeszélgetés. …

Aranyoskáim!

A tanulságot vonjátok le magatok. Vannak kiskapuk, melyekkel ezt a törvényeket be nem tartó rendszert ki lehet cselezni, aki tartozásrendezéssel foglalkozik, az ezeket, jó esetben, ismeri. Nem azért nem írom le nyilvánosan, mert bármiféle megtorlástól félnék, hanem azért, mert a politikusok közül is nem egy olvassa a blogomat. És nincs arra semmi szükség, hogy bezárják a még meglévő, minimális kiskapukat.

Egy dolgot azonban ne felejtsetek el, ha arra akartok elindulni: hiába írattok bármit a gyermeketek nevére, a gyámügy sz.rik bele. Mert a végrehajtási eljárásban nem védik a kiskorúak vagyonát. Nemrég volt vezető hír – csak emlékeztetőül írom -, hogy apja tartozása miatt, a rá örökül hagyott, és a nevére íródott ingatlanból lakoltathatnak ki egy 3 éves gyermeket, miközben a gyámügy nem emeli fel a szavát a gyermek vagyonának védelmében, de a jegyző is vak és süket, a gyermek birtokhoz való jogának érvényesítése helyett. …

Mert bizony ez Magyarország, kérem! A jog nélküli gyermekek hazája. …

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Ui: A bejegyzés megjelenését követően egyik kedves olvasóm, A. Gyula felhívta a figyelmem arra, hogy törvény szabályozza, 2014 óta azt, hogy az ingyenes készpénzfelvétel mindig a legújabb banknál esedékes, a régi banknál erről a lehetőségről le kell mondania az ügyfélnek, ez a lemondás ma már automatikus. 

Hogy hogyan is szól pontosan a jogszabályi rendelkezés, az ide kattintva elolvasható. De idézem is belőle a vonatkozó részt:

"A Pénzforgalmi törvény előírása szerint 2014. november 30-ig a magánszemély ügyfélnek pénzforgalmi szolgáltató váltása esetén korábbi nyilatkozatát régi szolgáltatójánál visszavonó rendelkezéssel érvénytelenítenie kell, és csak ez után nyilatkozhat új pénzforgalmi szolgáltatójánál. Ha elmulasztja a visszavonó rendelkezés benyújtását, abban az esetben az új szolgáltató jogosult lesz a készpénz felvétel költségét kiszámlázni, mivel a törvény úgy rendelkezik, hogy 2014 december 1-éig a legkorábban tett nyilatkozat az érvényes.

A Központi Nyilvántartás indulását követően, 2014. december 1. után azonban "megfordul" a nyilatkozatok érvényességi sorrendje és mindig az utoljára tett nyilatkozat az érvényes, visszavonó rendelkezést ekkor már nem szükséges tenni a régi szolgáltatónál."

Most már csak azt nem értem, hogy miért engedélyezi a Fogyasztóvédelmi Felügyelet azt, hogy minden bank úgy reklámozza a náluk történő számlanyitást, hogy az mindegyiküknél - mégpedig egyetemlegesen - ingyenes készpénzfelvétellel jár, havi két alkalommal? ...

:)

Fotó: Marabu

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza