Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

A szavak jelentősége ...

2018. augusztus 10. 05:00 - Öreganyus

csak_egy_szo.jpgAranyoskáim!

A tartozásrendezési eljárásban a szavak kiemelt jelentőséggel bírnak. Hogy miért? Mert akár százezrekkel, de az is lehet, hogy milliós nagyságrendben csökkenthetik a tartozást. Ez a kijelentés főként az ítélt dologra igaz. Hogy mi az az ítélt dolog? Ezek azok az esetek, amikor a tartozásrendezés peresítésre került már, abban a perben ítélet született, és az jogerőre is emelkedett, majd bírósági végrehajtóhoz került.

És itt kezdődik a sz.rkavarás a végrehajtást kérő részéről.

Mint ahogyan itt kezdődik az adósok kétségbeesése is, amikor meglátják a Végrehajtási Lapon a kelleténél jóval több összeget. Mert ha a bíró, például, megítél – hasra ütök, és kerek számmal mondom el - 1 millió tőketartozást, de a Végrehajtási Lap, pár hónap múlva már 2 millió valamennyiszázezerről szól, az adós joggal esik kétségbe. Igen ám, csakhogy. …

Csakhogy ez nem minden esetben igaz – attól függetlenül, hogy egy közokiratban szereplő összegről van szó. A tartozásrendezésen belül pont ezért nagyon fontosak a bíró szavai az ítéletben.

A bíró minden esetben kimondja a per végén, hogy mennyi a tőketartozás. Ez tiszta sor. Igen ám, de folytatja is a bírói gondolatsort, mégpedig kétféleképpen: „… és járulékai”, vagy „…. és kamatai”. Ez a két szó az a két szó, amivel illik, és kell is foglalkozni, ha már végrehajtási szakba került a tartozásrendezés.

Sok adós ott téved meg, hogy azt gondolja, a Végrehajtási Lapot kézhez véve: engem megtévesztettek, becsaptak, az én szerződésem eleve semmis. Csakhogy. Ha mindezt a perben nem bizonyította elégséges módon, és a bíró úgy ítélt, hogy az végül bírósági végrehajtásra került, ott már mindennek nincs jelentősége. Sajnos, nincs jelentősége, pedig szinte minden esetben igaz. S ha ezt nem mondta ki a bíró az ítéletben, ennek 3 oka van: 1. az adós ügyvéd nélkül ment bele a perbe, 2. az adós, bár ügyvéddel ment bele a perbe, de az ügyvéd vagy rutinból dolgozott, vagy köze nem volt a pénzügyi-gazdasági joghoz. És végül 3. a bírót megvette a bank/pénzügyi szolgáltató. (A bírósági körökben dúló korrupciót most nem vesézem tovább, jelenleg nem ez a témánk.)

Akárhogy is van, ha ítélt dologról van szó, az ítélet előtti elképzelést a végrehajtás során már nem lehet érvényesíteni. És mivel egyik holló nem vájja ki a másik holló szemét, ezért a jogerőre emelkedett ítélet újratárgyaltatásától sem várható az eredeti ítélettől kedvezőbb bírói kijelentés. És nem is fogják újratárgyalni, ha nincs valamiféle új, perdöntő bizonyíték az adós kezében az eredeti bírósági ítélettel szemben, miközben a törvény által előírt időszaknak is el kell telnie.

És mindeközben folyni fog a végrehajtás – ha nincs önkéntes teljesítés.

Szóval ott tartottunk, hogy Végrehajtási Lap megkap, adós kétségbe esik, tartozásrendezés kezdődik.

Az első és legfontosabb a tartozást rendezni kívánó adós számára, hogy hasonlítsa össze a Végrehajtási Lap és a bírósági ítélet tartalmát. Ha a Végrehajtási Lapon az alábbi tételek szerepelnek: tőketartozás, ügyvédi költség, eljárási költség, végrehajtási költség, faktorálási költség, stb., az ítéletben viszont az szerepel, hogy „X tőketartozás és kamatai …”, akkor sikítania kell az adósnak, mondván, hogy ez bizony nem stimmel. Ha ugyanis a bíró úgy rendelkezett, hogy az adósnak a tőketartozást és annak kamatait kell rendeznie, akkor a végrehajtási eljárásban sem számolhatnak a terhére egyéb költségelemeket. Ebben az esetben a tőketartozást, és az azt terhelő késedelmi kamatot követelhetik az adóson, a többit nem.

(Kivéve, ha a bíró azt mondta ki: "X tőketartozás és kamatai, és X ügyvédi költség megfizetésére ..." Mert ebben az esetben jogosan kéri a végrehajtást kérő az ügyvédi költségek megtérítését is az adóstól, az "és kamatai" megfogalmazás esetén is.)

Tehát: az adós jogosan adja be a végrehajtási kifogását, ha a bíró ítéletével szemben többféle költségnemet is a nyakába akarnak sózni. Persze, ha a bíró úgy rendelkezett, hogy a tőketartozást, és annak járulékait kell megfizetnie az adósnak, akkor a fenti költségelemek Végrehajtási Lapon történő felsorolása, majd végrehajtása teljesen jogos.

Hol a kiemelt jelentősége a szavaknak? Bontsuk ketté:

„… és kamatai …”

Ízlelgessük egy kicsit a „kamatai” és a „járulékai” szavakat. A kamatnál is akadjunk fel azon, ha a végrehajtást kérő a „szerződés szerinti” kamatokról beszél. Az már, a bírói ítélet értelmében nem létezik, mert a szerződés megszűnt (bár, az ítéletek többsége nem mondja ki, hogy „késedelmi kamattal terhelt”, csak annyit közöl, hogy „kamatokkal terhelt” összegét. Ez az a kiskapu, amit ilyenkor ki is használ a végrehajtást kérő). Tehát, az ítélt dologgal szemben, ha az már jogerőre emelkedett, a végrehajtást kérőnek sincs joga ellentmondani a végrehajtási eljárás megindításakor. De egyébként is egyértelműnek kell lennie, hogy ha a perre a szerződés felmondása, és a kötelezett nem teljesítése miatt került sor, akkor szerződés szerinti kamatokkal eleve nem számolhat a végrehajtást kérő. Pusztán azért, mert az már nincs, nem létezik, a bírói ítélet eltüntette, lezárta, befejezte. Pont.

Késedelmi kamatok vannak, azt a tőketartozásra lehet terhelni, rá is teszik – de más egyebet, semmit. A késedelmi kamatokat pedig a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével kell számolni. Ha vesszük a fáradtságot, és ellenőrizzük a végrehajtást kérő követelését, utánajárunk az évenkénti alapkamatoknak, ki tudjuk számolni, mennyit követelhet rajtunk a végrehajtást kérő. Nem. Nem botlott meg a nyelvem. Attól, hogy a Végrehajtási Lapot a végrehajtó állítja ki, még nem a végrehajtó, hanem a végrehajtást kérő követel az adóson. A végrehajtónak ugyanis nincs biztosítva törvényben az a jog, vagy kötelesség – ha úgy tetszik -, hogy elszámoltassa a végrehajtást kérőt a követelés összegének mibenlétével. Éppen ezért a végrehajtást kérő által keletkeztetett összeg törvényeknek való megfelelőségét sem ellenőrizheti, és nem is észrevételezheti. Ezt kizárólag a bíróság teheti meg, ha egy végrehajtási kifogásban kérjük erre.

Ha úgy gondoljuk, hogy a végrehajtást kérő az ítéletnek nem megfelelő követelést akar az adóson végrehajtani, akkor a kifogásunkban pontos kimutatást kell a bíró elé terjeszteni annak vonatkozásában, hogy adott évben mennyi volt a késedelmi kamat, ezzel szemben mennyit számolt el ezen a jogcímen a végrehajtást kérő, ebből adódóan mennyi a mesterségesen keletkeztetett túlszámlázás, amit kérni kell a bírótól, hogy töröljön el, és kötelezze a végrehajtást kérőt a törvények maradéktalan betartására. Mindezt évenkénti bontásban.

Ragaszkodjunk ahhoz, hogy az „…és kamatai …” megfogalmazás nem jelenti azt, hogy mindenféle járulékos költséget az adós nyakába varrhat a végrehajtást kérő. Miért fontos ez? Mert volt már olyan Végrehajtási Lap a kezemben, ahol több milliós ügyvédi költséget varrtak pluszban az adós nyakába, akkor, amikor a bírói ítélet „…és kamatai …”-ról szólt. Maradva az 1 milliós tőketartozásnál, számoljunk: a bírói ítélet szerint az adósnak meg kell fizetnie az 1 milliót, és az évente pár tízezerrel növekedő tartozását. Vagy: az adósnak meg kell fizetnie (a végrehajtást kérő szerint) az 1 milliós tőketartozást, a 1,5 milliós ügyvédi költséget, és a pár tízezres éves kamatot. Az egyik esetben 1 millió pár tízezerről van szó, a másik esetben 2,5 millió pár tízezerről van szó – ugyanazon szerződés felmondását követően, ugyanazon ítélet hatálya alatt.

Mi a különbség? Az összegen kívül az, hogy az egyik esetben a végrehajtást kérő betartja a törvényeket a másikban nem.

„… és járulékai …”

Maradva a fenti példánál: a 1,5 milliós ügyvédi költséget ebben az esetben joggal követeli a végrehajtást kérő. Már persze, ha az eljáró ügyvédtől az összeg vonatkozásában számlával rendelkezik. Azt pedig mind tudjuk, hogy az ügyvédek általában nem adnak számlát az általuk elkért munkadíjak vonatkozásában. Ha tehát úgy döntünk a tartozásrendezés során, hogy benyújtunk egy kifogást a bírósághoz, mondván, hogy a 1,5 milliós ügyvédi költség irreális, és csak élvezkedni akarnak ezzel is az adóson – el fogjuk bukni. Miért? Mert a jogi képviselet egy szolgáltatás, ahol a szolgáltató képzi az árat, úgy, ahogyan jónak látja, de főként úgy, ahogyan adott környezetben még értékesíteni tudja a szolgáltatását.

Tehát: ha ezen a vonalon akarunk csökkenteni az adós terhein, akkor legfeljebb annyit kérhetünk a bíróságtól, hogy igazoltassa a végrehajtást kérővel, hogy valóban ennyi költséget fizetett meg az eljáró ügyvédnek, amit, természetesen az ügyvéd ellenszámlájával tud igazolni, másként nem. Ha van erről számla, nemcsak bemondásra ennyi az annyi, akkor bizony ezt a tetemes összeget is meg kell fizetnie az adósnak. Ha viszont nincs ellenszámla, akkor ez a költségnem lehúzódik a követelés összegéből (ne örüljünk: százból egyszer, ha előfordul).

Aranyoskáim!

A tartozásrendezés során tehát megéri lovagolni a szavakon, mert azzal csökkenthetjük a követelés összegét, pusztán azzal, hogy ragaszkodunk az ítéletben foglalt bírói közlés szövegéhez.

A legideálisabb azonban az volna, ha a bírói gyakorlatban kötelezővé és egységessé tennék az ítéletek egyértelmű kimondását, és az azt a szövegrészt tartalmazná, hogy „X tőketartozást, és annak mindenkori késedelmi kamatokkal terhelt összegét”.

Mert szerződés felmondása után elvileg ennyi volna a jogos követelés. Mert ennyire kötelezik a munkáltatót, ha nem fizeti ki a munkabért, ennyire kötelezik a bűncselekménnyel kárt okozót, a károkozás összegének megtérítésekor, stb. … Csak a pénzügyi szolgáltatókat hatalmazzák fel arra, hogy még a szerződés felmondását követően is élősködhessenek, saját kedvük szerint az adósokon. Ha a bírói ítéleteket egyértelműsítenék, akkor erre nem volna sem módjuk, sem lehetőségük.

Ilyen egyszerű volna.

De ma még nem az.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza