Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Nem mondhatom el senkinek ...

2018. szeptember 25. 08:49 - Öreganyus

gondolkodo_1.jpgAranyoskáim!

Ma a nevelőszülőkről írok nektek. Pontosabban az őket érintő problémahalmazról. Amit nem mondhatok el senkinek, mert kormányunk a napokban fogja útjára indítani a nevelőszülőket toborzó programját, miközben az őket érintő problémákat már évek óta nem orvosolja. Emlékszem, pontosan két éve annak, hogy interjú-sorozatot készítettem az érdekképviseletük vezetőjével. Akkor feltártuk, milyen jogszabályi módosításokra lett volna szükség ahhoz, hogy gondtalanul és akadálytalanul tudják végezni munkájukat. Miután mindez napvilágot látott, nemcsak az érdekképviseletüket lehetetlenítették el, de a portált is megszüntették, amin mindezt megjelent. Mégis beszélni kell róla, még akkor is, ha hazánkban minden kívánatos, az igazságon kívül.

Miközben pontosan tisztában vagyok azzal: a rendszer, a trolljain keresztül fog megpróbálni hitelteleníteni – engem is, a mondanivalómat is. Mert a társadalom nem hihet nekem, hiszen akkor változtatásra kényszerítené őket. Csakhogy nekem nincs már vesztenivalóm, úgyhogy beszélek.

Történt pedig, hogy pénteken megyénk speciális mentőcsoportjának vezetőjével beszélgettem, és felmerült egy olyan probléma, amellyel kapcsolatban jelenleg nincs olyan jogszabályi lehetőség, amely megoldást jelenthetne. Ezek pedig azok az esetek, amikor pl. gázrobbanáskor, vagy autóbalesetben gyermekek maradnak, egyik percről a másikra szülői felügyelet nélkül. Mert a szülő úgy sérül meg, hogy vagy elhalálozik, vagy annyira súlyos, hogy hónapokra kórházba kerül. Ezekben az esetekben a speciális mentők értesítik a rendőrséget, a rendőrség pedig riasztja a gyámügyet. A gyámügy igyekszik fellelni a gyermek olyan családtagját, aki a szülői akadályozottság idejére ellátja a gyermek feletti gyámságot. Ha nem talál ilyet, akkor megkeresi azt a nevelőszülőt, aki fogadni tudja őt mindaddig, míg a szülő újra el nem tudja látni szülői feladatait. Csakhogy ezen folyamat közben a gyermek intézményi körülmények közé kerül elhelyezésre.

Tehát, hogy pontosítsuk: úgy próbál a baleseti traumát elszenvedett gyermekeken segíteni a rendszer, hogy az intézményi elhelyezéssel tovább traumatizálja őt.

Minek okán azonnal megkérdeztem a mentőcsoport vezetőjét: mivel tőlünk már kirepültek a gyerekek, fogadhatjuk-e (mintegy tranzit-jelleggel) Apjukommal azokat a gyermekeket, akik baleset következtében maradtak szülői felügyelet nélkül – akár éjszaka is? Előre bocsájtottam, hogy ezt biztosan engedélyeztetni kell a gyámüggyel, és biztosan el kell végezni a nevelőszülők számára előírt tanfolyamot is, de állunk elébe. … A mentőcsoport vezetője meglepődött, majd azt jelezte: ilyen felajánlást még nem kaptak, ugyanakkor súlyos problémát jelent számukra ezen túlmenően az is, amikor – és szintén a gázrobbanást hozta példaként – az egész családot kellene elhelyezni, azonnal. Lévén, ha felrobbant, vagy leégett a házuk, hirtelen nem tudnak hová menni. Az önkormányzatoknak ugyanis nem törvényi kötelessége fenntartaniuk az illetékességi területükön olyan ingatlant, ahová az ilyen helyzetekből hirtelen el tudnák helyezni az otthon nélkül maradó családokat. És mivel nem írja elő ezt számukra törvény, önszorgalomból nem tartanak fel ilyen lehetőséget a lakosság számára.

Erősen gondolkodni kezdtem, és rájöttem: átfogó törvénymódosításra lesz szükség, minek okán azonnal kapcsolatba léptem nevelőszülőkkel, és kérdeztem, és kérdeztem, hogy az ehhez szükséges érvelésemet alaposan alá tudjam támasztani. Kiderült: a tranzit-befogadásokat is ők látják el, tehát teljesen fölösleges elindulnom ezen az úton. Kérdésemre, hogy hogyan van minderre kapacitásuk, mély sóhaj volt a válasz. Ugyanis tovább kérdeztem: a tranzit-befogadás lényege, hogy a szülőtől nem a mulasztása miatt emelik ki a gyermeket, hanem egy baleset következtében, minek okán a kapcsolattartási joga nem kerül olyan korlátozás alá, mint az egyéb indokokkal nevelésbe vett gyermekek esetében. Ami egyrészt azt jelenti: a tranzit-befogadó lakcímének a szülő előtt nem volna szabad titkosnak lennie, hogy amikor csak lehetősége van rá, látogathassa a gyermekét, illetve: ha kórházban van, a gyermek akár naponta is látogathassa őt. A nevelőszülőknek pedig – meglátásom szerint – erre, a többi gyermek nevelése mellett nincs kapacitásuk, de nem is tehetik meg a többi, náluk lévő, nevelt gyermekkel, hogy a szemük előtt biztosítanak korlátlan kapcsolatlattartási jogot egy másik gyermek számára. … És a lakcímük nyilvánosságra hozatala is hatalmas problémákat fog generálni. ..

Válasz: ha tranzit-befogadóként helyeznek ki hozzájuk balesetet elszenvedett gyermeket, IH-s határozattal (Ideiglenes Elhelyezés) teszi ezt a gyámügy. Csakhogy az IH nem ad nekik felhatalmazást semmire sem. Pl. mivel gyámságot nem kapnak, nem tudnak a gyermek érdekében intézkedni. Ha orvosra volna szüksége, ha az IH tovább tart, mint 30-60 nap, akkor az iskolai-óvodai átíratás, TAJ-kártya lejelentés, lakcímváltozás bejelentése, stb., lehetetlen. Mindezt ugyanis a gyermekvédelmi gyám intézi – ha tudja, az őt érintő hatalmas leterheltségtől. Lévén, a gyermekvédelmi gyám felügyelete alatt alaphangon legalább 50 gyermek van. Akik után, ha szükséges, bíróságokra, rendőrségre járnak, intézik a hozzájuk tartozó gyermekek vagyoni- és egyéb hivatalos ügyeit, tartják ügyeikben a kapcsolatot a nevelőszülőkkel, a szülőkkel, és az iskolával. Mert pl. az iskolák nem engedélyezik, hogy a nevelőszülő jelenjen meg a szülői értekezleten, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy kizárólag a gyermekvédelmi gyám szerezhet tudomást a nevelésben lévő gyermek iskolai előmeneteléről. Azt pedig sejthetjük, hogy mindez lehetetlen feladat volna egy ember számára, hogy több tíz (alapvetően ötven) szülőin részt vegyen (és, természetesen, ezen túl, a saját gyermekeién is). Azt pedig egyáltalán nem értem, hogyan lehetséges, hogy a nevelőszülő neveli a gyermeket, mégis meg van tiltva számára, hogy neveltje iskolai előmeneteléről, közvetlenül felvilágosítást kaphasson. …

Zárójelben: a nevelőszülő is jogosult osztott gyámságra, a gyermekvédelmi gyámmal (ha felajánlják neki, 2 évvel azt követően, hogy hozzá helyeződik a gyermek, és ha sikerül meghozni az erről szóló gyámügyi határozatot is. Kérdés: mikor.) Ebben az esetben felosztják egymás között, ki, mely ügyekért felelős. Ha a nevelőszülő osztott gyámságot vállal, az iskolában, vagy orvosnál eljárhat. Sőt! Még szülőire is mehet, teljesen egyedül. … Ugyanakkor, ha, példának okán a gyermekért a rendőrségre kell menni, akkor oda csak ketten – akik osztoznak a gyámságon – mehetnek. A gyermek meghallgatásán pedig, osztott gyámság ide, osztott gyámság oda, a nevelőszülő a legtöbb esetben nem lehet jelen, csak a gyermekvédelmi gyám. … Pedig mentő körülményeket a nevelőszülő tudna inkább sorolni. … De hát ez van.

Mivel a gyermekvédelmi gyám ilyen szinten leterhelt, az IH-s, tranzit-jelleggel elhelyezett gyermekek nevelőszülőknél való tartózkodása több esetben is elérheti az egy évet, ha pl. a szülő a baleset következtében elhalálozik, és nincs családba fogadó rokon sem. Az ezzel együtt járó, hivatalos ügyintézéssel együtt (lakcím bejelentés, iskola, orvos, fejlesztések, speciális étkezés, stb.), ugyebár, amit nem tudnak elvégezni a gyermekvédelmi gyám nélkül, aki pedig, mint láthattuk, nem ér rá. … Ezen túlmenően az IH jelleggel nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek részére az állam semmiféle ellátást nem biztosít, a szükséges költségeket a fogadó nevelőszülő a saját büdzséjéből állja. A saját büdzsé pedig – a közhiedelemmel ellentétben – mindössze minimálbért takar, és még családi pótlék ellátásra sem jogosultak a tranzit-jelleggel elhelyezett gyermekek után, arra az időre, amíg az IH határozat hatálya tart. És hiába tesznek OKJ-s vizsgát, nem jogosultak még a szakmunkás minimálbérre sem.

Itt megkérdeztem: ha ápolásra szoruló gyermeket helyeznek hozzájuk, akkor az ápolási díjra csak jogosultak, nem? Válasz: bizony, hogy nem. … Még a szükséges szemüveget is saját kasszából fedezik, amit aztán vagy kifizetnek számukra, vagy nem. A vagy-nem a sűrűbb megoldás az állam részéről. …

És, ha már a pénznél tartottunk, kiderült, hogy alapítványok is szakosodtak már a nevelőszülői hálózat létrehozására és fenntartására, náluk több, és jobb lehetőségei vannak a nevelőszülők számára, mint az állami rendszerben. Az alapítványok pályáznak, így képesek biztosítani, ha szükséges bútorzat-cserét, mosógép-cserét, stb. Mert, bár nem gondolunk bele, de a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek úgy érkeznek oda, hogy eleve otthon a nevelőszülők ellen hangolják őket, maguk a szülők. Ennek következtében a gyermek, a benne rejlő összes kétségbeesését, és feszültségét a nevelőszülőn vezeti le, pontosabban: annak lakásán és bútorain. Amit, mint tudjuk: minimálbérből folyamatosan cserélni épre, lehetetlen is volna.

Kérdeztem: mire is elég tehát a nevelőszülői munkáért kapott minimálbér? Válasz: Számolj! Ha megveszem a kapcsolattartáshoz és iskolába járáshoz a bérletet neki is, magamnak is, az több tízezer forint (gyermekekként), ebből semmit nem kapok vissza az államtól. Ha szükséges a szemüveg, a speciális étkezés, vagy a pszichikai gyógyszerek (nem beszélve az egyéb betegségekről), szintén megveszem, és jó szokás szerint sem az útiköltségem, sem a gyógyszerkiváltásom nem ingyenes, és kutya vacsorája, hogy visszatéríti-e az állam, vagy nem. Elméletileg igen, gyakorlatban azonban nem. Nagyüzemi konyhát, és nagyüzemi mosást tartok fenn, alaphangon két évente új mosógép beszerzése szükséges, de akkor még a bútorokat nem cseréltem. A tampon, a betét, a fogamzásgátló eszközök is egyre drágábbak, azt sem kapom ingyen. Az iskolakezdést sem támogatja az állam – bocs, az idén igen. Mert most indul a kampány. …

Zárójelben: a nevelőszülők a náluk nevelkedő gyermekek részére az államtól évente 6 ezres közgyógy-keretet kapnak, ebből tudnak gazdálkodni, ha a szükséges gyógyszerekről van szó. Igen ám, csakhogy. … Csakhogy a közgyógy-keretet nem minden fajta gyógyszerre és/vagy gyógyászati segédeszközre lehet igénybe venniük. Gondoljunk csak arra: a fogszabályozót is csak bizonyos korláti kitétellel lehet a közgyógy-keret erejéig kiváltani. Ha az a konstrukció nem jó, vagy nem elég, és profibbra volna szükség, az saját zsebes megoldást igényel. Itt ne pár ezres tételre gondoljunk, mert van olyan speciális fogszabályozó, ami 80 ezerbe kerül, és ebből a támogatás 60 ezer. Ki fizeti a 20 ezres különbözetet? Tippelj. … De elég, ha csak a fogszabályozó felírása előtt készítendő panorámás röntgenre gondolunk. Merthogy az sem szerepel a közgyógy-keret lehetőségei között.

Ha saját kiadásból fedezik a nevelőszülők a gyermekek gyógyászati segédeszközeit, akkor be kell szerezniük ezen költségekről egy, a gyermek nevére kiállított számlát, majd kérvényt kell írniuk a fenntartójuk felé, aki vagy kiutalja ezt az összeget nekik, vagy nem. Ha vagy-nem, akkor marad a saját zseb, mint ahogyan az addigra már meg is történt, eleve. …

Kérdésemre: a szülők azért fizetnek tartásdíjat, nem? Válasz: százból esetleg egy, ha tud és képes tartásdíjat fizetni, mert nagyon szegény emberekről beszélünk. A tartásdíjat a szülők egyébként sem a nevelőszülők számára fizetik, hanem az állam számára, aki visszaosztja a befizetett összeget a nevelőszülő felé. Mindebből adódik, hogy előfordulnak olyan esetek (ahol pl. a nevelőszülő nem tud külön munkahelyen is elhelyezkedni), hogy a nevelőszülő visszamondja a szerződését, és befejezi tevékenységét, mert anyagilag rosszabb helyzetbe kerül, mint az a szülő, akitől a szegénysége folytán emelték nevelésbe a gyermeket. …

És nem ez a legrosszabb. Hanem a kapcsolattartások, amire a gyámügy akkor is rábólint, ha azt sem a gyermek nem szeretné, sem a nevelőszülő nem javasolja, de a gyermekvédelmi gyám is elzárkózik. A gyámügy megvonja a vállát, a gyermeknek mennie kell még abban az esetben kapcsolattartásra, ha pl. egy szoba-konyhában van a gyermek egész hétvégén, heroinista anyával, alkoholista nagyival, és skizofrén nagybácsival abban az egy szobában. Ha a nevelőszülő szíve megszakad, akkor is ott kell hagynia a gyermeket, mert ezt írja elő számukra a gyámügy. A hétvégét követően pedig a gyermeket azonnal Hepatitis-szűrésre kell vinni, lévén anya Hepatitissel fertőzött.  …

Zárójelben: a nevelőszülőt bár megkérdezik erről, a születendő határozatok azonban homlokegyenest mást mondanak, mint amely tájékoztatást kapott a gyámhivatal. Ebben a formában pedig adott a nevelőszülő számára a feladat: erősítse az esetleg labilis család és a gyermek kapcsolatát, úgy, és akkor, amikor pl. a szülő részegsége okán a gyermek még telefonon sem képes két mondatnál többet beszélni illuminált hozzátartozójával. És a gyermek leteszi a telefont, mert zavarja, és félelemmel tölti el a helyzet, hiszen pontosan emlékszik arra, hogy adott szülői hanghordozást milyen szülői cselekménysor követett otthon. És ezt nem várja meg, inkább megszakítja a telefonon történő beszélgetést. Majd ezt követően kötelező jelleggel kapcsolattartásra megy, és 2 napon keresztül viseli el a szülő megszokott alkoholizmusát, vagy más szenvedélyét, csak azért, mert a gyámügy így látja jónak. …

Mindez abból adódik, hogy a gyámügyi pozíciók bár főiskolai végzettséghez vannak kötve, ahhoz a gyermekvédelmi rendszer nem igazán ragaszkodik. Ha megnézzük a gyámügyi álláspályázatok kiírását, akkor a pozíció betöltéséhez elég egy érettségi, mindössze aláíratnak a jelentkezővel egy nyilatkozatot arról, hogy a munkába lépésétől számítottan 5 év alatt megszerzi a pozíció betöltéséhez szükséges szakvégzettséget. Csakhogy eközben az 5 év alatt, gyermekek és szülők sorsáról, szakmai felügyelet nélkül, szabadon, sajt hatáskörben dönthetnek. Akkor is, ha csak fotóról látott gyermeket, és nincs tisztában még a gyermeknevelés mibenlétével sem. Érdekes, hogy az orvosi hivatásnál (ami ugyanekkora felelősség), 5 évig csak gyakorlott szakorvos mellett végezhetnek műtétet. Az ügyvédeknél is alapvetően 5 év, amíg bojtárkodniuk kell, míg egyedül is vihetnek emberek sorsát meghatározó ügyeket. A gyermekvédelemben ez a lépés, ez a szűrő kimarad. Azonnal, szakvégzettség- és szakmai irányítás nélkül döntéseket hozhat a gyermekek további sorsáról, miközben átnézhet a gyermekvédelmi gyám javaslatain és meglátásain. Csak megjegyzem: ugyanez a helyzet a védelembe vett gyermekek esetmenedzsereinek gyámhivatal felé tett javaslataival is. …

És mivel dunsztja sincs ezen ügyintézőknek a pozíciójuk betöltéséhez szükséges szakmai ismeretekről, vagy a munkájukat előíró törvényekről egyáltalán, úgy hoznak határozatokat, hogy másolnak. A gépben már meglévő határozatokon kicserélik a neveket, és máris meghozták a családok és gyermekek életét meghatározó határozatokat. S hogy ez egy esetleges felülvizsgálaton ne tűnhessen ki, a védőnővel és az orvosasszisztenssel megíratnak olyan nyilatkozatokat, amelyekkel alá tudják támasztani a saját döntéseiket. Félreértés ne essék: ezek azok az esetek, amikor valami rejtélyes oknál fogva az esetkonferencián sem a védőnő, sem az orvos nem jelenik meg személyesen. Valóság: ezekben az esetekben a mások által, helyette és nevében kiállított „szakmai” nyilatkozatok, írott formában lesznek részesei az adott esetkonferenciának. A szülő pedig soha, semmit nem fog tudni ezen nyilatkozatokkal szemben bebizonyítani. Ráadásul: az utólagos felülvizsgálat csak a keletkezett iratanyagot nézi, és ellenőrzi, az iratok elkészültének hogyanját soha. Úgyhogy egy utólagos felülvizsgálaton is simán láthatatlan marad ez a jelenség. …

Zárójelben: Úgy kapcsolódik mai témámhoz az alábbi cikk, amit ajánlani fogok nektek, hogy tulajdonképpen nem kapcsolódik hozzá, és mégis. … Szurovecz Illést nagyon szeretem, fiatal kora ellenére hihetetlen mértékben empata személyiség, ráadásul ugyanolyan mértékben szerény is. Ő készített egy interjút Krémer Balázs szociológussal, akik ezen ügyintézők képzésének problematikájáról beszélt neki. Ide kattintva elolvashatjátok a teljes interjút. Érdemes elolvasni, mert nagyon mély a mondanivalója. Itt és most csak idézek belőle.

„Amikor 1985-ben elindult a szociális képzés az ELTE-n, az egy nagyon erős értelmiségi képzés volt. Jogászok, pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok alakították a tananyagot, és komoly intellektuális kihívást jelentett szervesen összerakni a különféle irányokból érkező tudásokat, tapasztalatokat Mindenféle területről, különböző munkatapasztalatokkal jöttek a hallgatóink a börtönnevelőtől az idősgondozóig. Az volt a felfogásunk, hogy az emberek társadalmi elhelyezkedését nem egyéni, hanem elsősorban társadalmi és gazdasági okokkal kellene magyarázni. Ehhez csatlakozott egy olyan segítő szemlélet, amely hozzá akarta segíteni az embereket a létező társadalmi, gazdasági lehetőségeik kiaknázásához, és közben ezáltal az intézményi viszonyokat is meg akarta reformálni. Később aztán folyamatosan erodálódott ez az értelmiségi, társadalomtudományi, szociálpolitikai vonal.

Ennek több oka is volt. Az egyik az, hogy az 1993-as szociális törvény a szociális intézményekhez kötődő munkakörökben előírta a felsőfokú végzettséget, ezért sokaknak, akik régen is segítő munkát végeztek, be kellett iratkozniuk az egyetemre. Ennek az volt a pozitívuma, hogy derék, jóravaló emberek kerültek be a képzésbe, ugyanakkor mindenki tudja, milyen egy levelező szak. Egy hónapban egyszer jöttek családos, dolgozó emberek, nem nagyon lehetett kitaposni, hogy olvassanak. A szociális munka egyre inkább ezeknek a jóérzésű, jóravaló embereknek a képzésévé vált.

… Elveszett az a típusú racionális háttér, hogy a szociális munkások kíváncsiak legyenek a tágabb gazdasági, társadalmi környezetre. Nem teszik már fel azokat a kérdéseket, hogy mi is a beavatkozásuk célja, hogy milyen hátterekből indulva, milyen kulturális mintákat követve, milyen perspektívák lebegnek a szemük előtt, vagy miben lesz jobb az ügyfeleik élete, ha ezt és ezt csinálják velük. 

… Ahhoz, hogy ez megszűnt egy értelmiségi pályának lenni, hozzájárult az is, hogy eltűnt belőle az igazi tudományos képzések öntörvényűsége, tiszteletlensége. Mivel ilyen változások mellett tömegképzéssé is vált, kapott az egész egy betanító karaktert az önmagát kompetensnek és kritikusnak feltételező eszmények, az “ugyan, mit tudhat egy hülye minisztérium anélkül, hogy látná az embert meg a gondot”, a” mi értünk hozzá, mi vagyunk erre felkészülve” típusú hozzáállás helyett, ami eleinte, a szakma indulásakor jellemezte.

… Lehet, hogy a túlterheltség miatt van, vagy azért, mert régebben nagyobb volt az összetartás a különböző szakmák közt. Ma sokkal erősebb a fenyegetettség. Több olyan történet is eljutott hozzám, amely arról szólt, hogy a családsegítő leült beszélgetni az iskolában a pedagógusokkal, és bizonyos szempontból kritizálta a munkájukat. Azzal viszont nem számolt, hogy az egyik pedagógus a polgármester felesége. Két nap múlva a polgármester berendelte a családsegítő főnökét, és azt mondta: vagy téged rúglak ki, vagy te rúgod ki őt. …”

Ugye, ennyiből is jól látszik, hogy érdemes végigolvasnotok az interjút?

S hogy miért nincs a zöldfülű gyámügyesek fölött szakmai kontroll? Mert akik ezt a szakmai kontrollt nyújtani tudnák, saját esetekkel rendelkeznek, túlterheltek, mert kiugróan magas számban kerülnek be a rendszerbe a gyermekek.

Aranyoskáim!

Láthatjátok: a gyermekvédelem rendszerében való munkavállalói részvétel, ha nem párosul hivatástudattal, és elköteleződéssel, akkor az csak árt. Márpedig, a nevelőszülői hivatást csak az tudja megfelelőképpen ellátni, aki mindezzel rendelkezik, és olyan a személyisége, hogy széllel szemben is képes pisilni, ha arra van szükség. Mert ők áldozatokat kell, hogy hozzanak, miközben nemcsak a hozzájuk kihelyezett gyermekeket gyámolítják, hanem a gyermekek szüleit is, annak érdekében, hogy minél rövidebb időn belül megtörténhessen a hazagondozás, és a család újraegyesítése.

A közvélemény mégis ellenük van. Pedig nem ők emelik ki a gyermekeket (a közhiedelemmel ellentétben), ha a kapcsolattartás megvonásra kerül, azt sem ők teszik meg (mert soha nem minősítik a szülőt), és a határozatokat sem ők hozzák (mert a gyámügy sosem kérdezi meg őket, vagy, ha igen, akkor sem számottevően). Mindezt minimálbérért. És, bár számukra elő van írva a szakmai végzettség megszerzése, mégsem jogosultak a szakmunkás minimálbérre. Még akkor sem, ha esetleg, egyébként diplomával rendelkeznek. …

Sokat gondolkodtam azon, hogy az alábbi esetet leírjam-e, és úgy döntöttem: igen, leírom. Hogy gyakorlati példán keresztül is látszódhasson, mit jelent az egy gyermek számára, ha szakmai felügyelet és szakvégzettség nélkül végzi a gyámhivatal a munkáját. Egy kislány, egy évesen került kihelyezésre nevelőszülőhöz. Öt év múlva apához hazagondozták (anyáról nincs hír). Egy év múlva, súlyos szexuális abúzus folytán visszaemelte őt a rendszer – de nem ahhoz a nevelőszülőhöz (hiába jelentkezett érte), akinél élete első éveit töltötte, hanem máshoz. Ahonnan, alig egy éven belül, szintén szexuális abúzusok sora miatt (nem a nevelőszülő, hanem a szomszédja elkövetésében) intézményi ellátásba emelték (még akkor sem ahhoz a nevelőszülőhöz, akinél élete első éveit eltöltötte). Jelenleg még nem töltötte be a nagykorúságot, de állandó szökésben él, folyamatosan keresni és kerestetni kell. … Ugye, nincs ezen mit csodálkozni. Ezt a kislányt a gyermekvédelmi rendszer tette tönkre, és a nevelőszülőnek – más választása nem lévén – végig kellett néznie, tehetetlenül.

És ez nem egyedi eset.

A napokban indul a nevelőszülőket toborzó kampány, miközben sem az ő, sem pedig a hozzájuk kihelyezett gyermekek ellátásának helyzete nincs a jogalkotó által rendezve. A tranzit-jellegű, tulajdonképpen „alkalmi” nevelőszülőség kérdéséről, ezek után már gondolkodni sem merek, már nem látom értelmét. Mert gondoltam arra is, hogy kérek az ombudsmantól egy országos, átfogó vizsgálatot, megkérve őt arra, mérje fel ennek igényét, és kialakításának lehetőségét. Ha pedig van rá mód, kezdeményezzen törvénymódosítást, hogy a balesetek miatt szülői felügyelet nélkül maradó gyermekek ellátása is zavartalanná válhasson.

Végül rájöttem arra: ekkora katyvaszban nem fog menni. Talán, kb. tíz év múlva, majd, amikor összeomlik a már jelenleg is egyre tarthatatlanabb, fej nélküli gyermekvédelmi rendszer. Amikor rájönnek majd arra: gyámhivatali pozíciót nem tölthetnek be laikusok. És rájönnek arra is: a gyámhivatalok fölött álló minisztériumokban sem fog ártani, ha szakvégzettséggel rendelkező dolgozók töltik majd be az adott pozíciókat.

… és, talán – de ez csak vérmes remény – a jogalkotók soraiba is szakemberek kerülnek. …

Szomorúan ölel titeket:

Öreganyus

 

Folytatásban:

Helyettes szülővel elkerülhető volna az intézményi elhelyezés .... 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza