Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Vérzik a szívem ...

2018. július 12. 07:04 - Öreganyus

verzo_sziv.jpgAranyoskáim!

Inárcson tragédia történt. Tragédia, mely a hazai társadalmi elégedetlenség kiemelkedő kórképe – és mely tett terjedését kötelességünk megállítani. Igen, igazságtalan az elosztási rendszer. De erre hivatkozva nem ölhetünk embert. Nem ölhet meg senki egy munkáját végző édesanyát. Egy munkáját végző, egyedülnevelő édesanyát. …. A gyilkosának is egyedül maradtak a gyermekei ezzel az egyetlen, elvakult, embertelen cselekedettel. Rá szeretném irányítani a figyelmet arra: ez a késszúrás hány gyermeket ölt meg, hány gyermek életét tette tönkre.

Igen: az Inárcson történteknek egy szociális ügyintéző vált az áldozatává. Valóban? Lássuk.

A híradások egyre mélyebben ásnak bele abba, mi, miért történt, vagy történhetett. Ezekből már megtudtuk, hogy egy felettébb reményvesztett, 61 éves férfi őrjöngve ment be a hivatalba, és tehetetlensége az ügyintéző meggyilkolásában csúcsosodott ki. Azt is megtudtuk: devizahiteles tartozás okán árverezni készültek a házát, és úgy érezte: az ügyintéző elhúzza az ő ügye intézését, ezért revansot vett rajta.

Mára az is kiderült: az ügyintéző segítőkész, munkáját jól végző ember volt, aki három gyermeket nevelt egyedül. A három gyermekből kettő már felnőtt, de még vele élt a 12 éves gyermeke, akit már nem tud felnevelni. A 12 éves gyermeknek ki, és hogyan magyarázza majd el, miért kellett meghalnia az édesanyjának? Hogyan, és főleg mikor tudja feldolgozni majd azt, hogy tulajdonképpen rendszerhiba miatt kellett az édesanyjának meghalnia?

Annak a férfinak, aki gyilkolt, szintén több gyermeke volt, közöttük egy súlyosan beteg kislány. Dühének indikátora is az volt, hogy a beteg gyermekkel ne kerüljenek az utcára. Most, hogy gyilkolt, és rendőrkézen van, mi lesz a sorsa a szülői felügyelet és védelem nélkül maradt gyermeknek, ha jön a végrehajtó? Mert jönni fog. …

Két gyermekáldozata tehát biztosan van ennek a véres cselekedetnek – ha a felnőtt gyermekeket nem vesszük számításba. Igen ám, csakhogy a felnőtt gyermeknek ugyanúgy fáj az anyja, vagy az apja elvesztése, mint a kisebbeknek, csak erősebben képesek elviselni a megrázkódtatást. Számukra nem magyarázat az, hogy egy ember elégedetlen volt a rendszerrel. …

Akkor tulajdonképpen hány gyermekáldozata is van ennek a késszúrásnak? …

És akkor szembesülnöm kell a történteket lereagáló kommentekkel a közösségi oldalon. A helyzet nemcsak kétségbeejtő, de egyre reménytelenebb is. Az emberek nem törődnek a gyermekáldozatokkal, hanem csak a gyűlölet fröcsög belőlük. A legenyhébb reakció:

„Megérdemelte! Az összes megérdemelné!”

Tényleg? Miért is? Mert igazságtalan az elosztási rendszer? Mert súlyos beteg gyermekét ápolva egy apának nem volt annyi jövedelme, hogy a lakáshitelét fizetni tudja? Mert pont tegnap osztottak szét 20 milliárdos jutalmakat ezért az így végzett munkáért a vonatkozó minisztériumban? Mert ebből a 20 milliárdból nem jut 6 milliárd a gyermeküket otthon ápolók jövedelmének emelésére? Minderről tényleg ez az egyetlen ügyintéző tehet?

Tudott volna ezen változtatni? … Pedig ezért büntették meg őt. Ezért kellett meghalnia.

„… És hány devizahiteles lett már öngyilkos?”

Így a második leggyakoribb komment. A válasz: rengeteg – és sokkal több a kelleténél. Számot mondani nem tudunk, mert nem is lehet. Egy dolog azonban biztos: nem ez az ügyintéző volt az, aki felszólította őket az öngyilkosságra, és nem ő volt az sem, aki ellehetetlenítette az öngyilkosságot elkövető devizahitelesek életét. Mégis rajta állt bosszút mindezért egy devizahiteles.

A devizahitele bedőlése okán az ügyintézőt meggyilkoló férfi végrehajtási eljárás alá került, mely eljárásban árverezésre tűzték ki a házát, gyermekeivel nem volt hová mennie. Nem azért, mert az ügyintéző nem segített neki – mert a tudósítások szerint segített. A férfi azonban úgy érezte: nem elég gyorsan segített, ezért megölte.

2013-ban a döntéshozónál személyesen vertem a tamtamot, szinte kiabálva, hogy a végrehajtási eljárásokban nem veszik figyelembe a gyermekek jogait és érdekeit, ezen változtatni kell! A Fogyasztóvédelmi Bizottság, ahol észrevételeimet előadtam, a füle botját sem mozdította, annak ellenére sem, hogy az ombudsman nekem adott igazat (ezért egyébként pár hónap múlva el is távolították őt – bár az is lehet, hogy csak véletlen egybeesés). Ellenben mégis módosították a végrehajtási eljárásról szóló törvényt, mégpedig a bankok javára, annak érdekében, hogy még nagyobb sápot le tudjanak húzni az adósokról, és úgy juthassanak ingatlanhoz, hogy ezért még fizetnek is nekik az adósok. Ennek az akkori döntésüknek a következménye az, hogy tegnap, mindezért megöltek egy édesanyát. Pedig nem az ő hibája, és nem az ő mulasztása mindez.

Ugyanebben az évben feszegettem a Kúriánál azt is, hogy a jegyzők és a közjegyzők a végrehajtási eljárásokban nem érvényesítik a gyermekek birtokhoz való jogát, pedig ez volna a dolguk. A jegyzőknek – és nem az ügyintézőknek. Mégis egy ügyintéző halt meg azért, mert a Kúria vak és süket volt, nem alkotott ajánlást eme gyakorlat gyermekközpontú módosítására.

Az OBH elnökasszonyáig el sem jutottam – szintén ebben az évben -, kidolgozott módosítómmal, amelyben jeleztem, hogy a bíróságok ítélkezési gyakorlataiban ne engedje ítélni a nem pénzügyi-gazdasági szakvizsgával rendelkező bírákat az adós-perekben. Kértem azt is: azokba az adós-perekbe, ahol gyermekek is érintve vannak, legyen kötelező bevonni gyermekjogi képviselőt, a gyermekek jogainak védelmében. A főosztályvezetője pattintott le, el sem jutottam Handóig. Pedig nekiszaladtam többször is.

Ezek mindegyike részei annak a társadalmi problémának, és az abból adódó következménynek, hogy tegnap egy ügyintézőnek kellett meghalnia mindezek következtében.

Aranyoskáim!

Mindezt nem értik az emberek. Nem értik, hogy bár az ügyintéző van kézközelben, így rajta csapódik le minden tehetetlen düh, és harag. Pedig ők azon törvények alapján kell, hogy dolgozzanak, amit a fejük felett, a beleszólásuk nélkül megalkotnak mások, és rájuk kényszerítik, hogy mindezt közvetítsék az emberek felé. Ezért a tevékenységért azok, akik ezen embertelen törvényeket megalkotják, milliárdos jutalmakat osztogatnak maguknak.

Tehetik, mert a népharag nem ér fel hozzájuk. A népharag az ügyintézőkön csapódik le.

Emlékeztetnélek titeket arra: nem az ügyintézők törölték el azt a jogszabályt, ami lehetővé tette a számukra, hogy segítsék a lakosság tartozásrendezését. Nem az ügyintézők voltak azok, akik csökkentették az önkormányzatok által adható szociális támogatások összegét. Nem az ügyintézők voltak azok, akik nem hajlandóak az otthon ápolást munkaviszonyként elismerni, és tisztességes havi bért adni érte. Nem az ügyintézők azok, akik törvényileg engedélyezik a végrehajtóknak, hogy eljárásaikban ne vegyék figyelembe a gyermekek mindenek felett álló érdekét. Nem az ügyintézők azok, akik megengedik, hogy speciális szakvizsga megléte nélkül, így tulajdonképpen laikusan ítélhessenek a bírák az adósperekben. Nem az ügyintézők tehetnek arról sem, hogy a bíráknak az adósperekben nem kell, hogy gyermekjogi képviselőt vonjanak be, és így tekintettel legyenek a gyermekekre. Még a beteg gyermekekre sem. … 

És ne soroljam tovább, pedig van még bőven hibája ennek a rendszernek.

Április 08.-án lehetett volna ezen változtatni – az emberek nem tették meg.

És most, mindezért megöltek egy édesanyát.

Aranyoskáim! Keressétek már meg a valódi felelősöket!

És hagyjátok élni az édesanyákat.

Szomorúan ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza