Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

A tankönyvekről, melyekből kötelező jelleggel tanulni kell ....

2018. június 27. 05:50 - Öreganyus

tanulas_1.jpgAranyoskáim!

Ma a Szülői Hang Közösség egy friss felmérését mutatom be nektek, mely kérdőíves kutatásban arról érdeklődtek a szülők között, hogy mit gondolnak, és hogyan értékelik azokat a tankönyveket, melyeket az állam, központilag előír gyermekeik számára. A felmérés erősen fókuszált a kormányzat vesszőparipájának számító „ingyenes” tankönyvekre, melyeket kommunikációs szinten úgy tálalt fel a regnáló hatalom, hogy azt minden rászoruló gyermek megkapja, ajándékba az államtól – eközben a valóságban nem jelent mást, mint kikölcsönzött könyvtári tulajdonú könyveket.

Ezekkel a tankönyvekkel nemcsak az a probléma, hogy a gyermekek konkrétan nem tudják használni, mert nem jegyzetelhetnek bele, nem jelölhetnek meg benne részeket, nem emelhetnek ki belőle kulcsmondatokat, a következő tanév tankönyveiben előírt kötelező ismétléseket - visszalapozva a tavalyi és már visszaadott tankönyveket – nem tudják kivitelezni, hanem az is: „ingyenes tankönyv” címszó alatt olyan túlhasznált könyveket kapnak, amelyekből tanulni igen nehéz. És akkor azt már meg sem említsük, hogy minden tanév végén vissza kell adni ezeket a könyveket, és ha az érettségihez való felkészüléskor szüksége volna rá a tanulónak, hát így járt. ….

Fontos tény az is, hogy a tanév közben megsérült „ingyenes” tankönyvek pótlását az iskola kéri a szülőktől. Ez rendben is van így – gondolhatnánk. Igen ám, de akkor gondolkodjunk másképp. Lássuk: ha a szülőnek nincs annyi anyagi kerete, hogy kifizesse ezeket a tankönyveket az év elején, akkor arra sem marad kerete az év végén, hogy az esetleg tanév közben megsérült tankönyveket utólag megvásárolja. Tehát ez is egy olyan jogszabályi rendelkezés, amelyet alapos gondolkodás – és szakértelem - nélkül alkotott meg a magyar jogalkotó. Az iskola pedig tehetetlen, mert eszköze nincs ezen könyvtári nyilvántartású tankönyvek pótlására, pótoltatására. Taktikáznak, mely taktikák a szegény gyermekek esélyegyenlőségét még tovább rontja, a társaikkal szemben.

A másik nagy kérdéscsoport a felmérésben az volt, hogy a jövő vonatkozásában mit gondolnak a szülők arról a kormányzati tervről, hogy a 2019/2020-as tanévtől kezdődően kizárólag a – köztudottan - silány minőségű állami tankönyveket rendelhetik meg az iskolák. Gyakorlati tapasztalat ugyanis, hogy az iskolák, bár megrendelték az előírt állami tankönyveket, de azokból inkább nem tanítottak a pedagógusok, ha használható tudásanyagot szerettek volna átadni a gyermekek számára. Így történhetett meg, hogy ezen kötelezően előírt tankönyvek a tanév során több, mint fele mennyiségben használatlanok maradtak. Fontos tény ugyanis, hogy - és itt idézek a felmérés eredmény-összesítéséből:

„A tankönyvrendeléseket gyakran a gyermekek és a pedagógusok igényei helyett a félelem igazgatja, ezért az iskolák, szükségtelenül is megrendelik az állami tankönyveket. Így a rendszer hamis képet ad a tanárok valós igényeiről.”

S hogy miért fókuszált a felmérés elsősorban az „ingyenes” tankönyvekre? Mert tény: az idei tanévben klasszisokkal több gyermeknek kellett visszaadnia ezeket a könyveket az iskolának, mint eddig bármikor. Pedig a kormányzati propaganda azt zengi, hogy a családok anyagilag jobb létben élnek, hogy a családok egy főre jutó bevétele meghaladja a 300 ezres nettót. Ehhez képest, láthatjuk, hogy a realitás valóságában egyre több gyermek van rászorulva az „ingyenes” tankönyvekre, mely tény erősen üti a családok anyagi-szociális jólétéről szóló kormányzati kommunikáció tartalmát.

Tovább elemezve a felmérés eredményeit, láthatjuk: a középiskolások esetében már mérhető hátrányt okoz a gyermekek körében az „ingyen”-tankönyvek kizárólagos jellegű rendszere. A felmérésből kiderül az is: a tehetősebb családból származó gyermekeket, és a városon élő gyermekeket ez a kötelező-tankönyv-rendszer előnyösebb helyzetbe hozza, mint a szegény családi háttérrel rendelkező, és a vidéken élő gyermekeket. Ebben a formában pedig (azt kell mondjam, központilag előírva, kötelező jelleggel) az iskola erősíti a szegregációt a gyermekek között.

A felmérés eredménye rámutat arra is: a szülők 84,1%-a véli úgy, hogy a következő tanévtől kötelezővé tett silány minőségű, állami tankönyvek megrendelésének központi kényszere tovább fogja rontani az egyébként sem fényes közoktatás jelenlegi színvonalát. Ezzel a megrendelési kényszerrel ugyanis a jogalkotó megvonja a pedagógustól nemcsak azt a jogot, hogy eldönthesse, mely tankönyvekből tanít, de azt a lehetőséget is, hogy a tankönyvekhez szorosan tartozó pedagógiai módszereket megválaszthassa.

Aranyoskáim!

A felmérés összesítéséből kitűnik, hogy a szülők 87,5%-a támogatná inkább, és továbbra is a pedagógusok szabad tankönyvválasztását. Hiszen pontosan a szülők azok, akik látják, így fel is tudják mérni: tetemes azon tankönyvek száma, melyet kötelezően meg kellett rendelniük, ki kellett fizetniük, és használatlanul félre is kellett tenniük. Ezt a jelenséget úgy is megfoghatnám, mint:

kidobott pénz az ablakon – kormányzati utasításra.

Még több érdekességet, és kezet ökölbe szorító tényt olvashattok a felmérés részletes eredményeit szemrevételezve, ha ide kattintotok. Itt a szülők kendőzetlen véleményeit is megismerhetitek.

Szomorúan ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza