Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

"Addig, amíg hallgatunk, őket hagyjuk cserben ..."

2018. június 23. 05:36 - Öreganyus

Interjú a politikai menedékjogot kérő édesanyával

anyai_szeretet2.jpgAranyoskáim!

A napokban tártam elétek egy édesanya Nagykövetséghez írt levelét, melyben menedékjogot kér. Ez már egy több éves, hiábavaló harc utolsó segítségkérése, és lezárása volt részéről. Hazánkban ugyanis a fogyatékkal élő gyermekeknek csak elméletileg vannak jogaik, a gyakorlat azonban azt mutatja: a szükséges fejlesztést az iskolákban nem kapják meg (szakemberhiány), a mindennapi életben, majd később, ha felnőnek, munkavállalóként sem lehet érvényesíteni jogaikat.

A fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek megélhetése erősen kétséges, egyedülnevelőként létezni sem tudnak. Ha azt mondom: egy gyermek fogyatékossággal él, azonnal azokra a gyermekekre gondolunk, akiket édesanyjuk 24 órában, otthonában ápol. Az ápolási jogviszony nem minősül hazánkban munkaviszonynak, s bár kiemelt fizikai-egészségügyi szakmai munkát jelent, mégsem ismerik el, de nem is fizetik meg.

A politikai menedékjogot kérő édesanya kislánya – szerencsére – nem szorul 24 órás ápolásra. Ő egy magasan funkcionáló autista gyermek. Iskolájában mégis fogyatékosként kezelve őt, több esetben is bántalmazták a pedagógusok. Pedig egy egész országot költöztek át csak azért, hogy kislányuknak a megfelelő fejlesztést kínáló iskolát igénybe tudják venni. Az iskola, alapítványi iskola lévén, nem is olcsó. A beígért fejlesztések azonban, fejlesztő pedagógusok hiányában elmaradtak.  …

Mikor az anyuka mindezt szóvá tette, magát az anyukát is meghurcolták, a szaktárca nemrég ismerte el, hogy ezért, az iskola által tanúsított viselkedésért kártalanítási igénnyel léphet fel.

Az anyukával beszélgetek ma.

  • Látván kislányod rajzait, azt mondhatom: kiemelkedő tehetség. És még kiválóbb lehetne, ha hozzájuthatna a számára szükséges fejlesztéshez, amit az iskolában nem kapott meg. Milyen lépéseket tettél meg annak érdekében, hogy az iskola betartsa azt, amit a honlapján, kínálatként ígért?

Mivel a probléma összetett, és az iskola nagyon sok ponton sértett törvényeket és rendelkezéseket, több hivatalt kellett megkeresnem. Úgymint: EBH (kimondta, hogy a fejlesztéseket nem adták meg, pénzbírsággal sújtotta az intézményt), MÁK, PMKH (kimondta, hogy az iskola több törvény-, és jogsértést követett el, erről részletesebb tájékoztatást nem kaptam) Oktatási jogok biztosa, Alapvető jogok biztosa, OH, Fogyasztóvédelem, NAIH (elmarasztaló határozatot megküldtem), területileg illetékes rendőrkapitányság, Nemzeti Pedagógus Kar.

A város jegyzőjének is küldtem levelet, ám innen az óta sem kaptam választ, bár több mint egy év eltelt.

  • A többi szülő hogyan reagált az iskolában tapasztalható állapotokra?

 A kapun kívül sok panaszt végighallgattam. Én döbbentem meg a legjobban, amikor az ügy kirobbantása után ellenem fordultak, petíciót írtak alá ellenem, erkölcsileg támadtak, gúnyolódó és megalázó nyilatkozatokat tettek. Azt kell mondjam, gyakran állítottak valótlanságot, vagy egyszerűen csak elhallgatták az igazságot.

  • Külön figyelmet érdemel, ebben a történetben, ahogy az SZMK átlépte, mert az igazgatónő által engedélyezve, átléphette a kompetenciája határát, és intézett támadást kislányod ellen (és rajta keresztül személyesen ellened), megvádolva őt azzal, hogy idézem: „nem normális a viselkedése”, és ezért az anyukát tette felelőssé, mondván, hogy miért nem adtál teljes tanítási időben szülői felügyeletet is a gyermeked mellé. Ugyanakkor munkaviszonyt nem ajánlottak fel számodra, gyermekfelügyelőként. Kérdés az: még ma is joga van túllépni az SZMK-nak az iskolán belül a határokat, és a saját kompetenciáját túllépve az igazgató fölé helyeznie magát? Mi lehet ennek az oka?

Ennek az oka a helyi viszonyokban rejlik. (Mint ahogy gyaníthatóan az is, hogy a rendőrség elutasította a nyomozás iránti kérelmemet, valamint a jegyző és a helyi polgármesteri hivatal némasága is.) Egymásba fonódó személyes érdekek és ellenérdekek, „apró” szívességek, anyagi segítség és támogatás nyújtása, avagy megtagadása.

Sajnálatos módon belekeveredett a dologba a hit, a vallási hova tartozás kérdése is, mely dolog bekerült az intézmény falai közé, beszivárgott az oktatásba is.

  • Az iskola álláspontja szerint a kislányod a szükséges fejlesztést megkapta – heti 1 órában. Nos: azt egy laikus is elismeri, gondolkodás nélkül, hogy a heti 1 órányi fejlesztés bizony nagyon kevés. Ehhez képest mi volt az iskola ajánlata, és mennyit fizettél (szakképzési/alapítványi díjként) ezen megtévesztő ajánlatért?

Az intézmény ezen álláspontját az EBH közigazgatási eljárás keretein belül vizsgálta, majd határozatban cáfolta. Konkrétan kimondta, hogy semmilyen formában nem biztosított semmilyen fejlesztést, ezért az intézményt elmarasztalta, pénzbírsággal súlytotta.

Az iskola honlapjának akkori információi szerint szinte minden pedagógus magas képzettséggel rendelkezett. A pedagógiai hozzáállásról (természetesen) szuperlativuszokban beszélt.

Mindezért a szolgáltatásért havonta 37 ezer forintot fizettünk.

  • Az iskola hárítja felelősségét, az igazgatónő panaszod kivizsgálására nem hajlandó. Az elmúlt két év során mely hivatalos szervtől/szervektől kaptál segítséget, annak érdekében, hogy kislányod a megfelelő fejlesztéseket megkaphassa?

Segítséget senkitől nem kaptunk. Az idei évben a magániskolában történtek miatt a kislányom magántanuló volt. Én tanítottam itthon, minden előírt és szükséges fejlesztést önerőből fedeztük.

  • Iskolán kívüli fejlesztésre milyen lehetőségek vannak az országban, illetve lakóhelyetek környékén?

A magánfejlesztési lehetőségek tapasztalataim szerint nem olyan könnyen elérhetőek. Egyrészt a gyermeket utaztatni kell, a másik fontos dolog, hogy ezek igencsak drágák. Helyenként egy óra fejlesztés 4-6 ezer forintba kerül. Aztán az sem biztos, hogy a gyermek a fejlesztő személyét elfogadja, hogy együttműködik vele. Ha nem, lehet kezdeni elölről az egészet…

  • Anyagilag ez milyen terhet jelent egy család számára?

 Egyre megterhelőbb. Mivel én munkát nem tudok ebben a helyzetben vállalni, a költségek előteremtése a férjemre hárulnak. Ő hetente 1-2 napot tartózkodik itthon, gyakorlatilag alig látjuk.

  • Megpróbáltad kislányod érdekeit politikai vonalon is érvényesíteni. Mit tudsz elmondani a tapasztalataidról?

Süket füleket és vak szemekre találtam. És falakat, közönyt, érdektelenséget, kirekesztést, megbélyegzést, gyűlöletet, elutasítást, megvetést, megbélyegzést. A visszajelzésekből leszűrhető, hogy nem vagyunk értékes tagjai a társadalomnak.

  • A kislányod számára mindez mit jelent? Vettél észre változást a viselkedésében?

Ő egy nagyon okos, 12 éves gyermek, nagyon sok dolgot megért. Korának megfelelően minden őt érintő kérdést megbeszélek vele, a döntésekbe bevonom. Nálunk mérvadó szempont, hogy ő mit érez, mit gondol ezekkel a helyzetekkel kapcsolatban.

A külföldre távozás lehetőségét megbeszéltük vele. Várja, örülne neki, semmi nem köti ide, hiszen mi valóban csak hárman vagyunk mindenféle egyéb családi kötelékek nélkül. Szeretné látni a tengert.

A valódi, erősen megterhelő gondoktól igyekszem távol tartani. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a politika és a társadalom morális hozzáállása ne jusson el hozzá. Sajnos ezt nagyon nehéz megvalósítani, hiszen plakátokkal, nyilatkozatokkal, hírekkel találkozik. Az egyre inkább eluralkodó gyűlölet érzékenyen érinti, és nem érti a miérteket.

Mivel toleráns, segítő, biztonságos környezetben van, így negatív hatásokat egyelőre minimálisan tapasztalok. Mindez az eddig őt ért sérelmek miatti félelmeiből fakad. A magántanulóság rendkívül jót tett neki. Jelenleg nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog, szabad gyermek.

  • Mit gondolsz, mely jogszabályok milyen mértékű változtatására volna szükség ahhoz, hogy ez a helyzet változzon?

A jogszabályok megfogalmazása teljesen egyértelmű. Kiegészítésekre, módosításokra meglátásom szerint szükség van. Amennyiben azt, ami a jelenlegi oktatási és gyermekvédelmi törvényben rögzítve van, mindenki maradéktalanul betartaná, már jelentős javulás lenne elérhető. Ezen a téren is megfigyelhető, hogy a szülőre és a pedagógusra vonatkozóan a jog előtti egyenlőség elve nem érvényesül.

A törvények betartását senki nem felügyeli vagy ellenőrzi, a törvénysértések feltárását követően nem azonos retorzióra kell számítaniuk.

Azt gondolom, a nagyobb baj az emberek, a pedagógusok és intézményvezetők mentalitásában van. Toleranciát, türelmet, kedvességet, megértést nem lehet törvényekkel előírni. Pedig néha ez segíthetne a legtöbbet. Amíg a szülők és a pedagógusok elfogadottnak, sőt szükségesnek ítélik a nevelés és az oktatás területén a mentális vagy fizikai agressziót, az erőszak bármilyen formáját, addig nagy változásban nem reménykedek. Az ország pedig nagyon rosszútra lépett: erősödik a gyűlölködés, a kirekesztés, a megbélyegzés, a tolerancia nullára csökkent.

A jelenlegi helyzet megoldása is az összefogásban rejlik. Addig, amíg egy – egy szülő nyíltan kiáll gyermekének jogai védelmében nem fog történni semmi. Ez csakis a szülők felelőssége. Hiszen a gyermek csak ránk számíthat, nekünk kötelességünk megvédeni őket mindaddig, amíg ők ezt maguk nem tudják megtenni. Addig, amíg hallgatunk, őket hagyjuk cserben.

  • Hogyan láttad két évvel ezelőtt, és hogyan látod most kislányod jövőjét?

Két évvel ezelőtt bizakodó voltam. Azt gondoltam, azt reméltem, megtaláltam kislányom számára a legjobb helyet ahhoz, hogy kinyíljon, kiteljesedjen.

Most nagyon bízom abban, hogy levelemben megfogalmazott kérésem pozitív elbírálásban részesül.  Ebben látom az egyetlen esélyt arra, hogy kislányom számára élhető, teljes, boldog életet építhessünk fel.

Köszönöm a beszélgetést.

Aranyoskáim!

A beszélgetésből kibontakozhatott előttetek a speciális nevelési igényű (SNI) gyermekek helyzete a hazai oktatási rendszeren belül. Hozzátéve és kiemelve: magán (alapítványi) iskoláról beszélünk, amely a közoktatástól klasszisokkal fejlettebb – kellene, hogy legyen. Több speciális szakemberrel, több fejlesztéssel, és több odafigyeléssel. …

Ezek a gyermekek (bár szüleik fizetik a TB-t, az adókat, és a járulékokat) mindezt, alanyi jogon, itthon nem kaphatják meg, mert a rendszer abúzusa ezt lehetetlenné, és elérhetetlenné teszi számukra. Láthatjuk azt is: mint ahogyan az otthon ápolást nem ismerik el munkaviszonynak, így az otthoni oktatás-fejlesztést sem ismerik el munkaviszonynak (és egyéb, más jellegű állami támogatás sem jár érte). Kijelenthető tehát, hogy az SNI gyermekeket nevelő szülők anyagilag el vannak lehetetlenítve, a gyermek ápolását, oktatását, és fejlesztését vállaló szülőt pedig anyagi-szociális függő viszonyba taszítja a rendszer, a másik szülőhöz való viszonyában.

Ez, egyedülnevelő szülő esetében egyenlő a teljes gazdasági-anyagi-szociális ellehetetlenüléssel, és a szegénységbe való taszítással.

S mindez a magyar jogalkotásnak köszönhető. 2018-ban. A Családok Évében.

Szomorúan ölel titeket:

Öreganyus

Előzmény:

Politikai menedékjogot kérő édesanya leve a Nagykövetséghez ...

anyai_szeretet.jpg

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza