Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Az érem másik oldala ....

2018. május 27. 06:21 - Öreganyus

fenykepezogep.jpgAranyoskáim!

Ma azokról a felvételekről értekeznék kicsinykét, amelyek a sürgősségi osztályokon készülnek, a hozzá fűzött esetleírásokkal együtt. Azokról a felvételekről, amelyek minden esetben csak féligazságokat tárnak fel, de a lényeg mélyére nem látnak, ennek ellenére uszítanak az orvosok és ápolók ellen. Nagyon nincs ez így jól. Mert minden éremnek két oldala van.  …

A tegnapi napon szembesültem azzal, hogy a közösségi oldalon terjed egy fotó, földön fekvő fiatalemberről, akit egy másik megyei kórházból hasi fájdalmakkal szállítottak át az egyik megyei kórház sürgősségi ambulanciájára, és órákon keresztül nem látta őt orvos. A híranyagot a kisebb, botrányból élő médiumok felkapták, és saját hírré tették, köpködve az adott megyei kórház dolgozóit. A fiatalemberről a felvételt egy másik betegtársa készítette, aki szintén az adott osztályon várakozott.

Ezt a tevékenységet hívom én mártogatásnak. Mert tudatlanul, és gondolkodás nélkül, csak a botrányra éhesen, az 5 perc hírnévért a fotót készítő operatőr mártogat más emberek fájdalmában és kínjában, miközben nem lát az orránál tovább, hirdetve saját sötétségét.

Mert mi történt itt valójában?

A fiatalembernek – mivel átszállított betegről beszélünk, akit ráadásul nem is privát in, hanem betegszállítással vittek át egyik kórházból a másikba – erős hasi fájdalmai voltak. Abban a kórházban, ahová átszállították őt, nem állt rendelkezésre adott pillanatban szaksebész orvos, így várakoznia kellett. Később szakellátásra került.

Betegtársa mit tett? Segítette őt, megkérdezte, van-e szüksége valamire, nyugtatta-e, elterelte-e figyelmét a fájdalmáról? Nem. Nem ezt tette, hanem a tudta nélkül lefotózta őt, majd azzal töltötte a saját várakozási idejét, hogy like-vadászként elkezdte a közösségi oldalra feltöltögetni és terjesztgetni az ily módon elkészített fotóját. Az 5 perc hírnévért. Miközben kerekített az esetből egy olyan történetet, melyben az ápoló személyzetet minden kegyetlen és gátlástalan embereknek lehordta, mondván, hogy még fájdalomcsillapítót sem adtak szegény beteg fiatalembernek. …

Csak minimálisat kellene gondolkodni azon, ha valakinek ekkora mértékű hasi fájdalmai vannak, és az egyik kórházban el sem tudták látni, akkor valószínűleg 1.) az adott kórházban, ahonnan átszállították, nem állt rendelkezésre olyan orvos, aki az adott műtétet elvégezhette volna, és 2.) ha sem az eredeti, sem az új kórházban nem kap fájdalomcsillapítást, az nagy valószínűség szerint azért van, mert ha műtétre van szüksége, a műtét előtt nem kaphat külön fájdalomcsillapítót. Egész egyszerűen azért, mert az, keveredve az altatáshoz használatos szerekkel, lehet, hogy a halálát is okozhatja majd, a műtét közben. … Mármint: a hatóanyagok összeférhetetlensége esetén. Az orvosoknak és az ápolóknak ugyanis minden esetben fél másodperc alatt dönteniük kell, ha gyógyszerelésről van szó. Nem tudhatjuk tehát, mi volt az adott ok, ami miatt a fiatalember egyik kórházban sem kapott fájdalomcsillapítót, de valószínűsítem, hogy 1.) otthon már bevette (ráadásul ki tudja, mennyit, miből), és nem múlt a fájdalom, ezért jelent meg az ügyeleten, és 2.) műtétre lehetett szüksége, ami előtt tilos külön begyógyszerezni őt.

De mártogatós betegtársának mindez nem érdekes, és nem számít. Boldog tudatlanságában fotót készít betegtársa kínlódásáról, miközben beleegyezését nem kéri, közérzetén könnyíteni nem akar. Esze ágában sincs. Akkor a sztori nem volna elég szaftos. Nem volna miből mártogatni. …

Így hát a mártogatós beteg elkészíti a fotót, fellöki a Facebookra, és kerekít hozzá egy gyűlöletben tocsogó leírást is, szidva a kórházakat, szidva a betegeket ellátó szakembereket, majd elégedetten hátradőlve szemléli, milyen tetszést arat az így kreált és generált műbalhéja – a hozzá hasonló tudatlanok között. Sokáig nem is kell várnia, viszik, mint a cukrot, köpködve a magyar egészségügyet. A köpködő tábor szintén nem lát tovább az orra hegyénél, és nem gondol bele abba, hogy

  • a kórházak ügyeleti rendszerében, a kórházak szegénysége folytán már nem állnak rendelkezésre minden szakterületről orvosok, mert a kórházak már egyre kevésbé tudják kifizetni az orvosoknak a szükséges ügyeleti díjakat. Minek következtében olyan új rendszert volt szükséges felállítaniuk, hogy a szakterületek orvosainak jelzik, hogy ha szükség van rájuk, közülük melyikük lesz ügyeletes. Ha a szakterületéhez tartozó betegséggel jelentkezik egy beteg, akkor hívják be, és csak behívást követően fizetnek számára ügyeleti díjat. Ahhoz pedig idő kell, hogy adott orvost a kórházból felhívják, fel is ébredjen, fel is öltözzön, el is induljon, és lehetőleg közúti baleset nélkül be is érjen a kórházba, ahol elláthatja a hozzá érkező beteget. Ez bizony időbe telik. Az idő pedig attól függ, adott orvos milyen messzi lakik a kórháztól.
  • az ápoló személyzet nem hülye. Pontosan látja, és tudja, mit művelnek a betegek. Azok a betegek, akiknek fontosabb a mártogatás, és az ő köpködésük, mint a saját fájdalmuk, vagy betegségük (csak ebben az esetben nem érthető: ha valaki ilyen jól van, hogy mások kínlódásában mártogat, akkor minek megy az ügyeletre? Akkor simán meg tudná várni a háziorvosi rendelés kezdetét is, hiszen annyira mégsem beteg, hogy ügyeleti ellátásra szoruljon.) Szóval az ápoló személyzet látja, ha a beteg mobilja a másik betegtársát filmezi, így pontosan tudja, hogy az ő köpködésükkel fog a felvétel a közösségi oldalra felkerülni. Azt is tudják, hogy ha az operatőrt játszó beteg ezt követően a szemük elé kerül, nekik ugyanolyan figyelemmel és udvariassággal kell ellátniuk, mintha nem tudnák azt, hogy a hátuk mögött köpködi őket.

Szóval mindebbe nem gondolnak bele, a felvételeket oly nagy hévvel készítő – tulajdonképpen, ebben a formában - álbetegek, akiknek van erejük és idejük, hogy betegtársuk fájdalmában mártogassanak a kórházak ügyeletén. Mint ahogyan abba sem gondolnak bele, hogy az általuk fotózott betegtársuk emberi jogait milyen mértékben sértik meg a felvétel elkészítésével. Mert ugyan ki szeretne a saját tudta nélkül úgy médiasztárrrá válni, hogy a legelesettebb, és legfájdalmasabb pillanatával lesz világhírű? … Magamról tudom. Igen sokat járok/visznek az ügyeletekre, és volt olyan eset, hogy bár orrvérzéssel érkeztem, de mikorra előkerítették, és be is érkezett a szakorvos, eltelt közel 3 óra a várakozással, miközben az orrom már annyira vérzett, hogy hánytam a vért. És hiába kaptam köpőcsészét, nemcsak megtelt, de körülöttem is minden véres volt, mire bekerültem az orvos elé. Cefetül nem örültem volna annak, ha bárki, ebben az állapotomban lefotóz, pusztán azért, mert az élete olyan silány, hogy csak a saját maga által, mások kárára kreált botrányok árán nyerhet egy minimális „értelmet” saját létnyomorúságának. …

És ott van a másik oldal is, amit ezek a mártogatós operatőrök nem óhajtanak észlelni. Ez pedig a saját betegtársaik által elkövetett cselekmények, melyeket a kórházak és az ellátó személyzet kárára követnek el. Érdekes módon, ezeket nem fotózgatják. … Azt jeleztem már, hogy igen sokat tartózkodom ezekben az intézményekben, így látom és hallom ezeket az elkövetéseket is. Legutóbb, például e hét szerdán.  Ugyanis mostanában, szerdánként járok be egy ambuláns műtétsorozatra az egyik megyei kórházba (az adott kórháznak ugyanis, hogy-hogy nem, de nincs pénzügyi kerete altatásban elvégezni ezt a nem kis műtétet, hogy egyszerre túl legyek rajta, ahhoz, ugyanis, hogy altatásban végezzék, egészen a fővárosig kellett volna utaznom, és befeküdni, amit nem vállaltam, így ambulánsan, többszöri nekifutással végzik el).

No, szóval: szerdán, mit tapasztaltam? Várakozom, nem kis ideggel a gyomromban, miközben a folyosón munkások dolgoztak, szerelték be a klímát. Már a munkafolyamat vége felé érkeztem, és csak a próbák voltak hátra. Végül minden sikerrel zárult, a klíma működött, a munkások elkezdtek pakolni, és kitakarítani maguk után, miközben a klíma szabályzóját a klíma alatt lévő pelenkázóra tették. Majd elkezdtek kifelé pakolni az autójukba. Egyik idős betegtársam (férfi és tévedés ne essék: fehér) odament a pelenkázóhoz, és elkezdte nyomkodni a klíma távirányítóját. Nyomkodta-nyomkodta, majd, egy hirtelen mozdulattal becsúsztatta a nála lévő műanyag szatyorba. …

Meg szerettem volna kérdezni, mit művel, de behívtak. Mikorra kijöttem, az öreg eltűnt. A távirányítóval együtt. Az öreg szegényes ruházata alapján ítélve, elképzelésem nincs arról, mire is tudja majd használni a könnyedén megszerzett távirányítót otthon, de azért eltette. Csakhogy az így eltulajdonított eszközt a kórháznak újra ki kell fizetnie. Mint ahogyan a csaptelepeket is, meg a wc ülőkéket is, és ne soroljam. Mert ezeket is előszeretettel szedik le, és viszik haza – a betegek. Akik, ezek szerint annyira nem is betegek, hiszen ha lopásra van eszük és kedvük, akkor annyira azért nem is betegek, hogy kórházi ellátásra szoruljanak. …

Azokat a pénzeket pedig, amelyek a betegek által elkövetett lopássorozatok pótlására szán a kórház, bizony a szakellátások biztosításától és a betegellátástól veszi el a kórház pénzügyi vezetése. Mert a nekünk, betegeknek nem elég, hogy az állam nem ad megfelelő mennyiségű pénzt nekik a működésük fenntartására, még mi is megkárosítjuk őket, ahol csak tudjuk. És a kórházak még az adók 1%-át sem kérhetik, hogy volna nekik miből pótolni a saját betegeik által okozott károkat. …

De ezekről az esetekről nem készülnek mártogatós videók, mert nem elég szaftosak. Mintha ez rendben lévő volna.

Elkeserítő az a társadalmi értékrend, amely alapján a kórházakat köpködő, mártogatós videók elkészülnek.

Aranyoskáim!

Mielőtt mártogatós videókat szeretnétek készíteni, gondolkodjatok hát el azon: elég betegek vagytok-e ahhoz, hogy az ügyeleten jelen legyetek? Hiszen, ha van energiátok és főleg: kedvetek ilyen felvételeket készíteni, akkor ki tudjátok várni a háziorvosi rendelést is, így nem veszitek el az értékes időt azoktól, akiket ti magatok fotóztok és videóztok, azzal, hogy magatokra irányítjátok, róla az orvosok figyelmét. …

Gondolkozzatok el azon, hogy az általatok készített felvételekkel és felvételek alá fűzött megjegyzéseitekkel azokat az embereket köpköditek, a hátuk mögött, akiktől a segítséget várjátok, ha a szemük elé kerültök. Kérdésem az volna: hány év alatt növesztettétek a bőrt az arcotokra ilyen vastagságúra, amivel ezt meg tudjátok tenni? Vagy, mikor bekerültök az orvos elé, és segítséget vártok tőle, megmondjátok neki, hogy

„bocs, dokikám, nincs 5 perce, hogy nekem köszönhetően most már több ezer ember köpködi Önt a közösségi oldalon, de azért segítsen nekem, ha kérhetem? …”

Van tehát min elgondolkodni, és nemcsak a mártogatós operatőröknek. Hanem azoknak is, akik ész nélkül like-olják és terjesztik tovább ezeket a felvételeket, fokozva a köpködést. Hiszen akik terjesztik, sem kérdezik meg: az operatőr miért azzal foglalkozott, hogy ellője a képkockát, és miért nem azzal, hogy bármi módon könnyítsen az általa fotózott betegtársa helyzetén? És, aki terjeszti az ilyen felvételeket, elgondolkozhat azon is: benne volna-e annyi gerinc, hogy ha ő kerül az ügyeleti rendben dolgozó orvos elé, akkor bevallja:

„Doktor Úr, én már egy éve köpdösöm Önöket a közösségi oldalon, de bízom abban, hogy ennek ellenére Ön mindent meg fog tenni értem. ….”

Ők is emberek. Olyan emberek, akik nehezített munkakörülmények között kell, hogy tegyék a dolgukat, miközben fél másodpercük van arra, hogy emberek életét, vagy halálát meghatározó döntéseket hozzanak. Ennek ellenére a hozzájuk forduló, tőlük segítséget remélő betegek ellenük fordulnak, miközben elvárják, hogy feléjük száz százalékos teljesítmény nyújtsanak. Ráadásul, ezek a mártogatós operatőrök úgy foglalják el a helyet a valóban beteg betegtársaik várakozási idejét fokozva, hogy annyira nem is betegek, hogy ne tudnának felvételeket készíteni. Lévén, aki igazán beteg,  és igazán nagy fájdalmai vannak, az bizony nem azzal van elfoglalva, hogy mások kínlódásában szerezzen, egy fotóval, vagy videóval orgazmust magának, és így értelmet az életének. 

Ha te is ilyen mártogatós operatőr vagy, állj hát fel, nézz a tükörbe, és köpd szembe magad. Ezen felvételek továbbterjesztői pedig csatlakozhatnak hozzájuk.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.