Aranyoskáim!
Az elmúlt napokban döntött a Kúria arról, hogy a gyermektartásdíj bíróság általi meghatározásakor a gyermek érdekeit, szükségleteit, és igényeit is figyelembe kell, hogy vegyék az eljáró bírák. Ez az állásfoglalás már időszerű, kellő, és szükséges volt. Mégis kimaradt mindebből egy nagyon fontos életszerű intézkedés. Kifejtem.
A bíróságokhoz érkező családjogi ügyek mintegy 40%-át teszik ki a tartásdíjak felülvizsgálatára vonatkozó kérelmek. A perek felgyorsítása érdekében hozta meg állásfoglalását a Kúria. Ezentúl a bíróságok elfogadhatnak a tartásdíj meghatározásához olyan tényezőket, mint például a gyermek mindennapi szükségleteinek havi összege, vagy a regionális munkaerőpiaci helyzet tényezői.
A tartásdíjak meghatározására vonatkozó pereken belül igen jellemző magatartásformának számít ma már a jövedelmek eltitkolása, főleg Budapest, és a nagyobb városok vonatkozásában. A vidéki bíróságokon pedig az okoz inkább problémát, hogy a rendelkezésre álló csekélyke jövedelemből hogyan tudják úgy biztosítani a szülőtől külön élő gyermek létszükségleteit, hogy ennek meghatározásával a szülő létfenntartását sem veszélyeztessék. A rokkant szülők tartásdíjfizetésikötelezettsége, példának okán, mégpedig lakóhelytől függetlenül, minden esetben ez utóbbi kategóriába esik.
A gyermektartási perek kiemelt feladata a gyermek alapvető szükségleteinek biztosítása, ezzel egyidőben a szülők tartási képességének bíróság általi vizsgálata, mely folyamat, mindkét részről alapos bizonyítást igényel. Mindezek alapján határozzák meg a bíróságok a tartásdíj mértékét, mindkét fél érdekének szem előtt tartásával, de a gyermek érdekét elsődlegesnek tekintve.
Ez az elmélet.
A gyakorlatban azonban mindez, az esetek többségében, sajnos, nem így működik – ezért lépett a Kúria joggyakorlat elemző munkacsoportja. Ők, elemzésük során arra a megállapításra jutottak, hogy a gyermek alapvető szükségleteibe nemcsak az élelmezési- és ruházkodási költségek számítanak bele, hanem például a számítógép, az internet használat, és – kapaszkodjatok meg – a mobiltelefon, és annak használati költsége is. Hogy mennyire szükséges egy kiskorú gyermek számára a mobiltelefon használata, ez, borítékolhatóan kökemény újabb vitatípust fog a bíróságok elé vetíteni. A Kúria ugyanis azt mondja: a mobiltelefon is alapvetően szükséges a gyermek kiegyensúlyozott és harmonikus fejlődéséhez (valószínűsítem, nem vették figyelembe az egyre gyakoribb, kiskorú gyermekek között terjedő, az online zaklatások által okozott öngyilkosságok emelkedő tendenciájának adatait – melyek mobiltelefon nélkül nem volnának képesek ilyen meredeken emelkedni. És ez a tény nem a gyermek harmonikus fejlődését segíti – szerintem, legalábbis. …)
A Kúria tehát úgy döntött: kiskorú gyermekek kiegyensúlyozott fejlődéséhez elengedhetetlennek ítéli meg a mobiltelefon használatát, így ennek költségeit a különélő szülőnek bizony biztosítania kell. Pont.
Az viszont üdvözlendő, hogy a Kúria végre ráfigyelt a speciális szükségletű gyermekekre is, és kimondta: a gyermekek fejlesztésének költségei, az étel-, vagy italallergia, stb. által okozott, élelmezési többletköltségeknek bizony feleződnie kell a szülők között. Külön rendelkezett a legfőbb bírói fórum az alapítványi magániskolák havi többszázezres költségeinek biztosításáról is. Ez a költségnem csak akkor számolható el a tartásdíj részeként, ha az iskoláról szóló döntés a szülők közös döntése volt (kérdés, hogy ezt ugyan hogyan fogják bizonyítani a felek. Légyen is szó bármelyik félről. …)
Döntött a Kúria a vagyoneltitkolás jellegű esetek vonatkozásában is. Arra a megállapításra jutottak, hogy ha a fél képzetlenségére, betegségére hivatkozik az elhelyezkedés meghiúsulásának okaként, illetve minimálbéres bejelentéssel szerepel a foglalkoztatójánál (ami, példának okán a sajátja volt mindaddig, míg el nem „ajándékozta” azt), abban az esetben a bírónak joga van a munkaügyi kirendeltségtől szakvéleményt kérni a régió munkaerőpiaci helyzetéről, joga van orvosszakértőt bekérni a fél egészségi állapotának megállapításához, és joga van könyvszakértőt is bevonni a munkabér megalapozottságának kivizsgálásához, a munkáltatónál.
Továbbá: a vagyont megkapó családtagokat, tanúként a bírósági eljárásba bevonhatja, amennyiben ennek szükségét látja. Mindezen túlmenően a bíróság most már vizsgálhatja ezekben az esetekben a már benyújtott adóbevallásokat, megvizsgálhatja a gépjármű- és ingatlannyilvántartás adatait, továbbá környezettanulmányt is készíttethet.
Még egy újdonságot vezet be ez az állásfoglalás: elismerve az internet térhódítását, az eljáró bírónak joga van tájékozódni a közösségi oldalakon, a felek a közösségi oldalak bejegyzéseit bizonyítékként felhasználhatják – szemléltetvén, melyik fél mennyi időt tölt gyermekével, illetve a gyermek nevelésével.
Az állásfoglalás kitér arra is, hogy „köztudomású ténynek” nyilvánítja/minősíti egy gyermek havi alapvető szükségletének összegét, és meghatározza 25 000 forintban. Ezzel felgyorsítani szeretnék a tartásra vonatkozó pereket, mivel a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani a bíróságokon. A továbbiakban ez az az összeg, amelyet minimál-tartásdíj gyanánt kötelezően meg kell határozni.
Aranyoskáim!
Láthatjátok: már nagyon kellett, hogy a Kúria is haladjon a korral, bár, meg kell hagyni: több kérdést is nyitva hagyott az állásfoglalás. De kezdetnek kiváló.
Mit hagyott ki mégis, és teljes egészében a joggyakorlat elemző munkacsoport az állásfoglalása elkészítésekor?
Mindössze arra az igen elterjedt jelenségre nem adott választ, nem ajánlott megoldást a bírák számára, de a jogalkotóhoz sem fordult vonatkozó iránymutatással, amit az állam általi tartásdíj megelőlegezés jelent a gyermekek, és a gyermekeket nevelő szülők vonatkozásában. Egyre többen vannak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak tartásdíjat fizetni, hiába van meg az erről szóló bírósági döntés, ugyanakkor végrehajtható vagyonuk, vagy jövedelmük nincs. Ezek azok az esetek, amelyekben a gyámhivatal, kérésre elrendelheti a tartásdíj állami megelőlegezését.
Igen ám, csakhogy az állam, azaz: maga a jogalkotó azt mondta, hogy az állami megelőlegezés összege független a bíróság által megítélt tartásdíj összegétől. Az állami tartás összege a mai napig, ezen rendelkezésnél fogva: 14 250 Ft.
A Kúria most azt közölte: 25 000 Ft a minimáltartásdíjként járó összeg.
Érzékeljük a különbséget?
… és akkor a speciális szükségletű gyermekek tartás-igényéről még nem beszéltem. Mert az ő tartásukba is mindösszesen 14 250 forinttal száll be az állam.
Pontosabban a rendelkezés azt mondja: 15 000 Ft. És hozzá is teszi azonnal: bruttóban. …
Szóval, Aranyaim, nem volna rossz, ha egyrészt a Kúria is képes volna az összes életkörülmény vizsgálatára, ezzel együtt képessé válna arra, hogy túl is lásson a bírói döntés meghozatalának folyamatán. Illő volna egy közvetlen csatornát fenntartania a jogalkotóhoz, annak vonatkozásában, hogy ha kaki egy jogszabály, és erről ők pontosan tudnak, akkor azon jogszabály megváltoztatását közvetlenül tudnák javasolni a jogalkotónak. Hiszen ez a „forró-drót” visszafelé kiválóan működik, Handón keresztül. Mindössze annyi volna a megoldás, hogy ezt a bizonyos „forró-drótot” kétirányúvá varázsolják. …
De elég volna csak annyi is, ha a nagy vizsgálódásaikba bevonnák a civileket is. Akik ott élnek, és tapasztalnak, ahol a konkrét probléma van, és nem íróasztal mögötti képzetek alapján gondolkodnak.
Szeretettel ölel titeket:
Öreganyus
Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva, Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.
