Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Tönkretett életek ...

2018. április 20. 06:55 - Öreganyus

avm_bihari_utca.jpgAranyoskáim!

Ma az önkormányzatok halhatatlanságáról írok nektek. Azt az esetet mutatom be, amikor az önkormányzat, feledve a saját kötelezettségét úgy dönt: hulljanak a fejek a porba, családok váljanak hajléktalanná, akkor is, ha azokban a családokban pici gyermekek, vagy beteg családtag él. Azt már tudjátok: törvény szól arról, hogy ha tartozása van az önkormányzati lakások bérlőjének, akkor az önkormányzat dönthet úgy, hogy az adósságát nem rendező bérlőt kiutasítja a lakásból. Ma arról az esetről lesz szó, amikor a bérlőnek nincs tartozása, ezen felül a saját pénzéből újította fel az önkormányzat tulajdonában álló bérleményét, az önkormányzat mégis úgy dönt: bár a szerződését nem szegte meg, azért mennie kell. …

Az önkormányzati tulajdonú bérlakásokat olyan emberek, és családok veszik igénybe, akik a piaci alapú albérleti díjakat megfizetni nem tudják. Ennek oka nagyon egyszerű: nincs annyi havi jövedelmük, amelyből a lakhatásukat egyéb formában és módon biztosítani tudnák. Már többször is írtam arról, olyan családoknak kell dönteni arról, hogy esznek-e, vagy laknak, amely családokban a családfenntartó megrokkant, közmunkán tengődik, vagy kisnyugdíjas. Esetleg munkáját elveszítve segélyesnek minősül. Ahol kettőnél több gyermek él a családban, vagy azokban a családokban, ahol egy, vagy két gyermekét egyedül neveli a szülő. Előfordul ott is, ahol beteg gyermekét, vagy beteg hozzátartozóját gondozza a családfenntartó.

Azért ezek azok az élethelyzetek, amelyek az utcára kerüléssel fenyegetnek, mert ezen családfenntartó mindegyike létminimum szintje alatti jövedelemből kell, hogy éljen és megéljen, miközben igyekszik eltartani a családját is. A fentebb sorolt jövedelmi viszonyok azok, amelyeket az állam nem fejleszt, és, mint láthatjuk majd lentebb, még lehetetlenebbé teszi a minimálistól kevesebb jövedelemből élők életét. Megteheti – hiszen a szegényekért a társadalom soha nem állt fel egy emberként. A civil szervezetek közül is csak néhányuk foglalkozik az ő megélhetési- és lakhatási gondjaikkal. Mindaddig pedig, amíg a társadalom kitaszítja magából a létminimum szintje alatt élő embereket (akkor is, ha nem önhibájukból kerültek a megélhetési küszöb peremére, vagy az alá), a civil szervezetek hiába dolgoznak értük – szavukat nem hallja meg a lakosaiért egyébként felelős önkormányzat.

Olyan szerv pedig nem létezik hazánkban, amelyik azért büntetne meg egy önkormányzatot, mert az nem hajlandó gondoskodni az illetékességi területén élő lakosairól. Ez tény.

Igen. Itt is, mint minden hasonló, embertelen helyzetben, ezen hivatali döntések mozgatórugója a pénz és az egyéni haszonszerzés. Az önkormányzatoknak ugyanis vannak ingatlantulajdonai, melyeket a lakosság érdekében, és/vagy a közigazgatási illetékességébe tartozó terület fejlesztése érdekében a lehető leghasznosabban használ föl. Elsősorban a lakosság jóléte érdekében, és csak másodsorban a terület fejlesztése érdekében. Szerencsés eset, ha a két cél megegyezik. Újabban azonban a lakosság érdeke kezd eltűnni az önkormányzatok szóhasználatából, és tevékenységéből is. Központilag elrendelten nem nyújthatnak már adósságrendezési szolgáltatást, az egyébként arra rászoruló lakosság számára, mint ahogyan lakhatást és megélhetést könnyítő szociális ellátási formát sem tudnak számukra biztosítani – szintén központi-kormányzati utasításra. Nem más ez, mint a családbarát kormányzat családbarát intézkedési csomagjának egy szelete – úgymond: A Narancs gesztusa a családok felé. …

S mivel a kormányzatot hidegen hagyja a szegény állampolgárok sorsa, nincs ez másképpen helyi szinteken sem. Ha van önkormányzati bérház, ahol töredék-áron élhetnek a szegény családok, akkor azt hasznosíthatják munkásszállóként, a szociális bérleti díj duplájáért, de hasznosíthatják kollégiumként is, a szociális bérleti díj háromszorosáért. Vagy éppen kiadják a piaci albérleti árért, a szociális bérleti díj négy-öt-tízszereséért. … Vagy – saját tulajdonba kerül (lásd: V. kerületi önkormányzati ingatlan-bizniszek), és akkor már, magántulajdonként, a piaci lakásárak nyolcadáért megvéve, saját zsebre hasznosítja azokat az önkormányzati vezető (vagy a sleppje).

Különösképpen így van ez akkor, ha többszáz millió forintból az önkormányzat felújít egy, szociális bérlakásként hasznosított épületcsoportot, majd, a háttérindokok nyilvánosságra hozatala nélkül az éppenhogy felújított épületet életveszélyesnek nyilvánítja, erre hivatkozva kilakoltatja a hátrányos szociális helyzetben élő bérlőit. Azokat a bérlőket is, akik az önkormányzat külső épületfelújítását követően, saját pénzéből a bérleménye belső felújítását is kivitelezte – mert a lehetőségeihez mérten, esztétikus környezetben szeretett volna élni. …

Zárójelben: mióta nyilvánosságot látott ez az ügy, egyetlen szó nem esett még arról, hogy kötelezte volna az önkormányzat az épület felújítását, közbeszerzésből végző céget a silány munka garanciális kijavítására, vagy esetleg vizsgálta volna az önkormányzat a részükről a vállalkozónak a felújításra juttatott százmilliók felhasználását, illetve privát zsebekbe vándorlásának útvonalát. Hiszen, ha egy közpénzből felújított épület fél év alatt életveszélyessé válik, annak oka és felelőse kell, hogy legyen. … Zárójel bezárva.

Az AVM csoport a Kőbányai Önkormányzattal járja Canossáját a Bihari utca lakóiért. Ez az az önkormányzat, amely folyamatosan hangos botrányokat okoz a lakosaihoz való hozzáállásával. Nem egyszerű velük tárgyalni, ezt pontosan tudom. Nem elég, hogy egy önkormányzathoz csak szigorú biztonsági ellenőrzésen keresztül lehet bejutni (már ebből is látszik, hogy a lakosság számára az ügyintézés, tulajdonképpen elérhetetlen náluk, lévén, ott nincs olyan, hogy besétálok, elintézem, amit akarok, és hazamegyek. Ott bejelentkezem, és ha az ügyintéző nem kíváncsi rám, nem intézek ügyet, és hazamegyek.) Ha család érdekében fogadják is a civilt, akkor a civil elég nagy hátrányból indul, már a kézfogáskor. Hiszen többszázezres öltönyök, és havi fizetést érő cipők állnak szemben mindennapi viselettel, amelynek összértéke, jó esetben alig tízezer forint.

És nem a százezres öltönyös tárgyal a szegény családok érdekében, hanem a pár ezres öltözet. Ebből a felállásból pedig soha nem jöhet ki az átlag ruházat győztesen.

Tudom, mert sokszor futottam neki én is ennek az önkormányzatnak, teljesen hasztalan. S bár érdeklődve hallgattak, amikor lehetséges tartozásrendezési módokat ajánlottam, amely módokat az adott család még vállalhatott volna, egy félmosollyal az arcukon vették tudomásul, hogy Jé, EZ beszél! … S bár a legnehezebb helyzetekben sajtótájékoztatót is tartottunk az önkormányzat épülete előtt, ezen sajtótájékoztatón soha nem képviselték magukat, vagy álláspontjukat. Háttérből, névtelenül és arctalanul, százezres öltönyökben, csendes gyilkosként kaszálják el az illetékességi területükön élő legszegényebbeket.

Nem irigylem hát az AVM csoportot ebben a szélmalomharcban. De figyelemfelhívásaikban szeretnék segíteni nekik – mert terepen már tenni, sajnos, nem tudok. Az önkormányzat épülete ugyanis – csakúgy, mint a legtöbb hazai önkormányzatának épülete, nem akadálymentesített, minek okán egy mozgásában korlátozott ember ügyeket intézni ott nem képes. És a most kilakoltatni szándékozott családokban is élnek mozgásukban korlátozott emberek, a Bihari utcában. … Nem véletlenül van szükség tehát a civil képviseletre. Segítsünk az AVM csoportnak, Aranyaim! (A petíciójukat ide kattintva írhatjátok alá!)

S hogy hol tart a hivatalos ügyintézés? Az AVM Csoport így számol be erről:

„A kőbányai képviselő-testület fideszes többsége a 2018. április 19-i testületi ülésén leszavazta a Bihari utcai lakók hajléktalanná válásának megelőzéséről szóló előterjesztésünket. Kovács Róbert polgármester és fideszes képviselőtársai azt is elutasították, hogy az előterjesztésről korábban tárgyaljon a testület: több mint 4 órán keresztül váratták azokat a kilakoltatás által fenyegetett Bihari utcai lakókat (köztük egy négy hónapos a csecsemővel a karján várakozó édesanyát) és támogatóikat, akik a tervezett kilakoltatások ellen kívántak felszólalni.

A Bihari utca 8/C. alatti önkormányzati tulajdonú épület lakói közül több családot is elhelyezés nélküli kilakoltatás fenyeget. A kőbányai önkormányzat ugyanis az épület elbontását tervezi, noha azt néhány évvel ezelőtt – jórészt Kovács Róbert alpolgármesterségének az idején – több mint 700 millió forint közpénzből újították fel. A Város Mindenkié csoport (AVM) még decemberben nyílt levélben kért közmeghallgatást az ügyben, amire azonban nem érkezett válasz. Közben januárban csak az AVM közbeavatkozásával sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni, hogy a kőbányai önkormányzat – a téli kilakoltatási moratórium idején, törvénysértő módon – utcára tegyen egy négygyermekes családot, akiknek ráadásul egyetlen forint tartozásuk sem volt.

Az AVM kezdeményezésére januárban a képviselő-testület annyit vállalt, hogy az önkormányzat május 31-ig készít egy olyan tervet a Bihari utcai épület helyzetének a rendezéséről, amely a bontás mellett megvizsgálja az épület helyrehozásának, valamint az abban található több mint 70 önkormányzati bérlakás megőrzésének a lehetőségét is. Az önkormányzat azonban azóta is a tervezett bontásra hivatkozva utasítja el az ott lakó családok határozott idejű bérleti szerződésének a meghosszabbítását.

Az AVM Tóth Balázs képviselő támogatásával immár harmadik alkalommal kívánt olyan határozati javaslatotokat elfogadtatni a képviselő-testülettel, amelyek megnyugtatóan rendeznék a Bihari utcai lakók lakhatási helyzetét, megakadályozva ezzel a kisgyerekes családok utcára kerülését. A februári és márciusi testületi üléssel ellentétben a polgármester és a fideszes képviselők nem lehetetlenítették el az előterjesztések megtárgyalását: a négy benyújtott javaslatból egyet, a Bihari utca 8/c lakói hajléktalanná válásának megelőzéséről szóló előterjesztésünket hajlandóak voltak tárgyalni. A határozati javaslat elfogadásával az önkormányzat azt vállalta volna, hogy a Bihari utca 8/C alatti lakóház helyzetének a rendezése során egyetlen jelenlegi lakó sem veszíti el a lakhatását.

A vita kezdetekor az AVM aktivistái ezúttal olyan lakók leveleit is felolvasták, akik munkájuk vagy egészségügyi állapotuk miatt nem tudtak jelen lenni a testületi ülésen. Az egyik lakó, Dávid Károlyné levelében a következőkkel fordult a képviselő-testülethez:

 „2017 szeptemberében nem tudtuk elhagyni a bérleményt, mert nem volt hova mennünk és szociális helyzetünk nem engedi meg, hogy albérletbe menjünk. Én elkövettem mindent, pályázatot is adtam be reménykedve, hogy bérleményhez tudok jutni. De sajnos ez nem így történt. Nem szeretnénk az utcára kerülni, az egyenlő a végzettel. Nagyon szépen kérem Önöket, könyörgöm, hogy valami megoldást próbáljanak találni!”

A testületi ülésen végül másfél órán keresztül tárgyalták a Bihari utca sorsát érintő napirendi pontot, az önkormányzat vezetői azonban továbbra sem adtak választ arra a kérdésre, hogy miért tervezik olyan lakók – köztük gyermekes családok és tartós beteg, idős emberek – kilakoltatását, akik gondos használói a közvagyonnak: egyetlen forint tartozásuk sincsen,  lakásukra vigyáznak, és a „közösségi együttélés szabályinak” a megsértésével kapcsolatban sem volt soha ellenük egyetlen panasz sem. Az AVM-mel együttműködő lakók közül egyetlen családnak van tartozása – amit már jóval korábban törleszthetett volna, ha az önkormányzat erre lehetőséget biztosít.

Őszintén sajnáljuk, hogy az önkormányzattal ezúttal sem sikerült megtalálni a közös hangot. Ennek ellenére, bízunk benne, hogy az önkormányzat végül emberségesen – és a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítására vonatkozó törvényi kötelezettségével összhangban – jár majd el, és sikerül megelőzni a kilakoltatásokat. Továbbra is keressük az alkalmat a tárgyalásra és a megegyezésre. A kilakoltatás által fenyegetett családoknak azonban egyre kevesebb idejük van: hamarosan lejár a téli kilakoltatási moratórium.

Lázár Terézia levele a képviselő testületnek >>>

Keil Anita levele a képviselő testületnek >>>

Vörös Anna fotói a mai testületi ülésről >>>

Aranyoskáim!

Elég, ha csak mindennapi témává teszitek ezen ominózus önkormányzati hozzáállást a problémamegoldáshoz, és a lakosság megsegítéséhez. Ha aláírjátok a petíciót. Ha az AVM Csoport hívó szavára odaálltok, személyesen ezen emberek, és a civilek mellé.

Mert ma a Bihari utca.

De holnap a tiéd is sorra kerülhet. …

… pedig a laktanyák ott kallódnak, országszerte, és mennek tönkre, álltukban, üresen – önkormányzati illetékességi területen. Száz-számra lehetne bennük szociális bérlakásokat kialakítani. Ha volna ehhez kormányzati és/vagy önkormányzati akarat. ….

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Fotó: Vörös Anna

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.