Aranyoskáim!
Ma arról írok nektek, hogyan történhetett meg az, mai, modern, felvilágosult korunkban, hogy egyetlen vasárnap családokat szakíthat szét. Két nappal ezelőtt figyelemmel (pontosabban füllel, mert sok dolgom volt) követtem a Hír Tv egyik műsorát, ahol is egy mondat megütötte a fülemet. Így szólt:
„Gyermekek fordultak a szülők ellen, amikor megtudták, hogy a szülők a Fideszre szavaztak.”
Felkaptam a fejem, mert elképzelni nem tudtam ezt a helyzetet. Aztán a fiatalember így folytatta:
„Azok a fiatalok, akik megélhetésükért, boldogulásukért, hiteleik kifizetéséért mentek külföldre, és így a rendszer ellen szavaztak, de a szüleik, itthon mégis arra a rendszerre szavaztak, amely őket itthon kiszolgálni nem képes, és tulajdonképp belekényszerítette őket a hontalanságba. Ezekben a családokban oly mértékű szakadás jött létre, hogy a kommunikációs csatornájuk megszűnt.”
Kálmán Olga mindezt megerősítette, jelezvén, hogy neki is tudomása van ilyen, megtörtént esetekről.
Egészen elképedtem, Drágáim, mert fel nem foghatom, hogy egy szülő, akinek ez a rendszer elzavarta itthonról, a közeléből a gyermekét, hogyan szavazhat annak a rendszernek a fenntartására, amely, tulajdonképpen kettészakította az ő családját? … Letettem, ami éppen a kezem volt, és álltam, mint a sóbálvány. A fiam Edinboroughban él és dolgozik. Küzdök azért, hogy hazajöhessen, és itthon is boldogulni legyen képes. Sanszos, hogy a lányom is, befejezve egyetemi tanulmányait, szintén külföldön folytatja majd – akár a további tanulmányokat, akár a kutatásait. Nem tudnék arra a rendszerre szavazni, amelyik elűzte/elűzi őket innen. Fel nem foghatom, hogy egyesek viszont képesek voltak megtenni ezt.
Tudtam, hogy írni fogok erről nektek, de hagytam leülepedni a gondolataimat. Tegnap aztán megvilágosodtam, mert rátaláltam annak miértjére, milyen indíttatásból dönthetnek szülők a gyermekeik érdeke ellen. Dokihoz kellett mennem, mert hirtelen rohammal támadt a lupusom. Amíg várakoztam, természetesen nem voltam egyedül, és természetesen, nem volt csend sem. Természetesen a nagy politikai döntésekre terelődött a szó, miután kivesézésre került az, ki, hányszor vág füvet, ki ültetett már el, majd jött a nagy áradozás, hogy ki hallotta, hogy ez Az Áldott Jó Ember mennyire is fogja segíteni a családokat. …
Ennél a témánál már voltak felhangok, mondván, hogy az unoka hamarosan születik majd, de hát, jaj, de ritkán fogja látni, mert a fővárosban élnek a gyerekek, a környéken nem találtak semmilyen munkát. … Meg hát a közlekedés is. … Busz nincs, vonattal meg hosszú, meg aztán ott a tömegközlekedés is, a nehéz csomagokkal külön küzdelem felmenni hozzájuk. Ők meg, szegények, hogyan is tudnának jönni pici babával, mert hát kocsit még nem sikerült venniük, merthogy a devizahitelesek is hogy jártak. …
Sajnálkozó bólogatások jöttek rá válaszul, én meg alig bírtam megállni szó nélkül, hogy
„De hát akkor miért? Miért?...”
Akkor átterelődött téma, és következett a
„De hát milyen jól jött az a kis pénz, tudtam venni húst az utalvánnyal, meg a fűtésbe is beleadtak! Áldott Jó Emberek ők, mert adnak. A többi eddig nem adott semmit sem, mind csak elvett a jónéptől!”
Akkorra már fizikailag fájt a nyelvem, mert ráharaptam, hogy ne szólaljak meg, semmiképp, ha meg akarom tudni, azt, amit meg akarok tudni. Pedig olyan szívesen elmeséltem volna, hogy Hé, Ember, kapj a fejedhez! Hát fejenként 75 ezerrel rövidítettek meg titeket a gázszámlában, és ebből, alamizsnaként visszaadtak nektek 12 ezret. Hurrá! … Olyan szívesen elmondtam volna, hogy Hé, Ember, hazánkban több, mint 240 ezer gyermek éhezik, de azért örüljünk együtt annak, hogy te viszont tudsz enni. Húst. Bözsiből. … Hogy azt adták oda nektek, ami nekik járt volna. …
Merthogy ezeket az összegeket valamiből átcsoportosították. Ki nem kapott semmit? … No. Hát erről van szó.
De haraptam a nyelvem, és nem szóltam. Csak fájón vettem tudomásul: igen. Képesek voltak a szülők, saját, rövid távú hasznukért odadobni gyermekeik hosszú távú hasznát. És felfordult a gyomrom. … Mikor beléptem a rendelőbe, a doki megkérdezte, mi a panasz, de csak azt sikerült kinyögnöm:
„Hányingerem van. …”
Mert az volt. Szó szerint, fizikailag – a hallottaktól. A mérhetetlen emberi önzőségtől. És a felbecsülhetetlen, meghatározhatatlan emberi butaságtól és rövidlátástól. És akkor belegondoltam: anyósomnak két menye van. Egyik menye sem szolgálja ki a rendszert, de ketten két irányban mozognak. Ha nálunk is ez volna a helyzet, pokol volna a családi lét. Persze, az én anyósom sem különb, a korosztálya többi tagjától, ő is esküszik a Tények c. opusz hitelességére. … És miért nézik pont azt a hírműsort? Mert a faluban az egyik elkezdte, és mesélt egy történtet belőle, amit jól meg lehet rágni, a templomba menvén, a mise előtt és után, az orvosnál, a váróban, a boltban, vásárlás közben, meg ilyen csoda-helyeken, ahová eljárnak. Nomármost. Mivel a Tények szórja a botrányt (bár, utólag majdnem mindről kiderül, hogy kacsa, de ki figyel oda), így marha jó téma mindennemű találkozáskor, és ami még nagyon fontos: a "nálam senki sem lehet tájékozottabb, tehát néznem kell" - elv. … És így már minden részletet pontosan ismerve, lehet sopánkodni, sajnálkozni, meg ilyenek, és ettől azonnal különb embernek érezzük magunkat.
Ez eddig oké. Felfogtam, értem (de ez nem azt jelenti, hogy megértem). Viszont, nem hagyhatjuk figyelmen kívül: a botrány mellett van abban a műsorban politika is, kábé annyira hiteles híranyagokkal, mint a botrányok híranyagai. És ezek az információk láthatatlanul, a botrányos hírekre várva bizony bekúszik az agyakba. Legfőképpen azért, mert minden nap ugyanazt ismétlik el, felcserélve a szórendet a mondatokban. A lényeg azonban ugyanaz:
„Az Az Áldott, Jó Ember! ….”
Mert a Tények nem mondja el, hogy az Az Áldott Jó Ember nem fog odafigyelni az útjavításokra. Hogy ha Az Áldott Jó Emberen múlik, nem lesznek rövidebbek a várólisták, mert könnyen elfelejtik Jani bácsit, aki azelőtt képes volt meghalni, hogy egyáltalán fogadták volna Emerrrennnn. ….. Hogy Az Áldott Jó Embertől a faluba érkező sok-sok támogatás csak annyit eredményezett, hogy most már, a választások előtt kétszer adták át azt a szennyvízelvezető rendszert, amit Unijjóóós pályázaton nyert el a falu 4 évvel ezelőtt, de még egy markológép nem tért be a faluba annak érdekében, hogy elkezdődhessen a munka. Minek is? Már átadták, kétszer. …
Nem jut közben eszükbe, hogy az Az Áldott Jó Ember támogatást küld le az ő áldott jó embereinek, akik bekamerázzák a vasútállomást – ahol, természetesen nincs akadálymentesítés. De van kamera. Fontos. (A dohányzó utasokat különben nem tudnák rommá büntetni. …) A lényeg az: a vasútállomásra is küldött pénzt az Az Áldott Jó Ember! … Ja, hogy nem tud felszállni a porckopott térdével a vonatra, és nem is tud átszállni, ugyanezért egyik vonatról a másikra? No, mondd mááár!
"Megy a Jóska, a szomszédból szól, hogy mikor mennek, én meg megyek velük, oszt nem kell vonatolni. …"
Szóval, mindezt, és rengeteg sok mást sem mond el a Tények. De azt nézik, mert abban van olyan botrány, amiről lehet beszélni. … Nem véletlen, hogy nálunk, hallgatólagos megállapodással, a családban, ha összejövünk, nincs szó politikáról. Abból volnának ugyanis az igazi botrányok – még a Tények is megirigyelné.
Gondolom, nemcsak nálunk nem beszélünk a politikáról, hanem sokan más családok sem. Mert nemcsak vitakulturánk nincs, hanem a jó öreg, letűnt rendszerek megtanítottak (értsd: betörtek, a Nagy, Fekete Autóval, ahogy Pelikán Elvtárs mondaná) mindenkit arra, hogy a politika tabu - az csak úri huncutság, az uraknak. ... És ez baj. Ez bizony nagy baj. Ebben a formában ugyanis a kontrollált hipnózis alatt tartott családtagjainkat nem tudjuk kirángatni a Bűvöletből. Nem tudjuk nekik megmutatni a valóságot – mert nem akarjuk. Önzőségből. Hogy megőrizzük a békét. Azt a képlékeny békét, ami előbb-utóbb robbanáshoz vezet majd. Mert a csontváz mindig kiborul, ha kinyitjuk a szekrényajtót.
Mondom én, aki csak Apjukommal politizálok. Meg a barátainkkal. Meg veletek. Meg a többi érdekvédővel.
Az olyan érdekvédőkkel, akiknek előbb-utóbb rá fog menni a családi életük arra, hogy nemcsak az okos és művelt, hanem a botrányra szomjas emberek jogait és érdekeit is egyformán védik. Hogyan? Narancs Mami, a lapjában (amely lap, míg ő be nem tette oda a lábát, egy kiemelt minőségű lap volt – ma már vetélkedik a Kaparjésnyersz lapokkal). … No. Hát Narancs Mami és pici fia, aki Narancs-ős ellenére, Zöld párt színeiben indult (hiába no, színes a család), és kérte a civilek voksát is, a kettejük által fenntartott lapban megjelentették a Narancs ÁVH listáját, a civilekről. Az már nem is hír, hogy halottak neve is szerepel a listán, mert hát, ha a halottak képesek szavazatot adni a Narancsra, akkor már miért ne lehetnének Soros-bérencek is? Zombilandban, Narancséknál, minden előfordulhat! …
Ugyanakkor felettébb érdekesnek tartom, hogy a III/III (azért így írom, mert az arab szám az migráncs, és tiltakozni kell ellene, meg gyk elmondom, hogy így is kell írni) - szóval, hogy a III/III-as ügynök akták és listák (!) ugyanebben az időben százezer évre le vannak titkosítva. .. Merthogy azt mondja a Narancs, hogy ez a listázás nem jogsértő. Akkor pedig a III/III névsor sem az! Már, csak, hogy az egyensúly fennmaradhasson a politikusok és a civilek között. …
Azért, én, családvédelmi szempontból szeretném elmondani annak Az Áldott Jó Embernek, hogy ezzel a listával hamarosan házasságok felbomlásának is tanúi lehetünk. Merthogy.
Merthogy lehet-e vezető pozícióban, példának okán olyan ember, akinek házastársát listázza a terrorelhárítás? Oktathat-e Narancs-fenntartású egyetemen olyan ember, aki akár önmaga, akár a házastársa terroristaként van nyilvántartva? Ha az az áldott jó ember, ezzel a húzásával rákényszeríti a civil pálya elhagyására a listázott célszemélyt, fog-e állást találni a privát szférában? Fognak-e ujjal mutogatni a pici gyermekre az oviban, iskolában, mondván, hogy a te apád/anyád listázott? Ugyanezen oknál fogva mikor borul ki leghamarabb ezen a házastárs?
És ne soroljam tovább a kérdéseket – pedig volna még, bőven. Mert nem kell sok a házasság felbomlásához, főleg egy civilnél. Mert a civil mindig civil. Otthon is, a közértben is, az utcán is, a tömegközlekedésben is. Mert ott van. Mert látja, és hallja. Mert csak így tudja tenni a dolgát. A civil munkára szánt időt pedig valahonnan elveszi, elcsípi, mert a nap csak 24 órából áll. Higgyétek el nekem, Drágáim, a civil munkát nem lehet végezni a házastárs háttértámogatása nélkül.
De Az Áldott Jó Ember és az ő Narancsa szerint mindez nem jogsértő. Úgy nem jogsértő, hogy közben ő a saját ügynökmúltját pont azért takargatja, mert annak nyilvánosságra hozatala - szerinte - jogsértő. … És, ebben a formában a hipnotizált nép nem gondolkodik el azon, hogy azok, akik szüleiket, nagyszüleiket kiforgatták vagyonaikból, bekényszerítették a családjaikat a téjjjeszcsékbe, vagy éppen, ha ellenálltak a családtagok, akkor Recskre kerültek – nos, ezt mind azok közreműködésével tették meg, akik most olyan nagyon áldott jó emberek. ….
Vagy, ha nem ők maguk, akkor a gyermekeik működnek közre ebben a listázásban, amely hamarosan arra fogja kényszeríteni a civileket, hogy elhagyják a civil szektort, ha nem akarják, hogy a lista által okozott, politikai törésvonal éket verjen a házasságaikba, párkapcsolataikba.
És vissza is kanyarodnék a bevezetőmben említett hírműsorhoz, ahol egy kis retorikai allűrre is felfigyeltem. Azt mondja az egyik vendég Olgának:
„Ebben a stúdióban bárkiből lehetne politikus, mert olyan szinten nincs egyetlen szakember sem a Parlamentben. Nincs szakmai végzettség, rátermettség, hozzáértés, meg egyáltalán. …”
Mire Olga közbevág:
„Ne sértegesd a kollégáimat! …”
Ugye, nem kell elmagyaráznom, mert érted a virágnyelvet? …
Szeretettel ölel titeket:
Öreganyus
Ui: Ha ide kattintotok, akkor az Index oldalára jutva olvashatjátok azt az összefoglalót, amelyet a megbélyegzett civilek reakcióiból készítettek. A Narancs Mami és Zöld fiának Lapja pedig van annyira gerinces, hogy online nem tudom nektek ide linkelni a hírhedt húzásuk tartalmát, mert az csak az előfizetőik számára látható (értsd: hipnotizált Zombiland polgárainak). Mivel igyekszem tudatosan élni, így fölösleges költekezésektől is kímélem magam. Ami azt jelenti: sosem fizetek elő egy szennylapra. No. Hát ezért nem tudom belinkelni nektek a Narancs újabb húzásának bizonyítékát. De átlapozhatjátok az újságárusoknál – mert megvételre nem ajánlom, ha szeretnétek a továbbiakban is tisztán gondolkodók maradni.
Folytatásban:
Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva, Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.
