Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Képviselőket veszítettek a jogvédelmi területek ...

2018. április 10. 05:53 - Öreganyus

3_majom.jpgAranyoskáim!

Tegnap igen elkeseredett hangvételben írtam a vasárnapi választásokról. Ma már a gyász második fázisába lépve, kicsit összeszedettebben tudok gondolkodni arról, ami történt. Mind több civil emeli fel a szavát, annak vonatkozásában, hogy ebben a 4 évben a jog- és érdekvédelem lesz az, ami eltűnik a hazai jogalkotás történelméből.

Most a civilek lesznek a „Sorosok”, mert az ellenzék kivéreztetett.

Ez annál is inkább igaz, mivel az ellenzék most már második napja teljesen néma. Így nem tudhatjuk pontosan, hány olyan képviselő esett ki a bársonyszékből, aki még hajlandó volt szóba állni a civilekkel, tudomásul venni a mondanivalójukat, és segíteni a társadalom érdekében szükséges törvénymódosítások keresztülvitelében. Második napja egyetlen sajtóközlemény, vagy hivatalos álláspont sem érkezik, egyik ellenzéki párt részéről sem, sem a választások tisztaságával, sem pedig a választások eredményével, és azok következményeinek vonatkozásában.

Elnémult az ellenzék.

Olybá tűnik, mintha kitörlődtek volna Magyarország politikai életéből.

Nem vagyok politológus, hogy fejtegessem ennek okait, így a másik, a civilek oldaláról közelítem meg a kérdést. A civilek hiába dolgoznak, ha nem akad majd olyan képviselő, a Parlamenten belül, aki hajlandó lesz leülni a civilekkel, ellátogatni a civil rendezvényekre, vagy megnyitni a civilek emailjeit, és tudomásul venni, gondolkodni, a civilek által felvetett társadalmi problémákon, és azok megoldási javaslatain.

Abban az időszakban, amikor először szembesültem azzal, hogy civilként nem elég, ha tudom, és bizonyítom, hogy melyik jogszabály mely részében található nyilvánvaló joghézag, hogy mely jogszabályok, miről nem rendelkeznek, hogy mely jogszabályt kellene módosíttatni, és hogyan, ez csak az alap. Ezt követően meg kell tudnunk találnunk azt a képviselőt, aki hajlandó arra, hogy felkarolva a témát, az országgyűlés elé vigye, és felszólalásaiban be is mutassa azt.

Nem egyszerű ilyen képviselőt találni. Mert vagy nem válaszolnak a megkeresésekre, vagy, ha igen, akkor tulajdonképpen, nem igazán értik, miről van szó, közleményeikben nem a lényegét adják vissza annak a társadalmi problémának, melynek az élére állnak. (persze voltak közöttük olyanok is, akik a saját pénzüket áldozták arra, hogy a civil kutatások folytatódhassanak, és mélyen beleásták magukat a témába, önmaguk is.) A civilek pedig, annak érdekében, hogy a kérdés megtárgyalásra kerülhessen, sokszor megalkusznak, és elfogadják a felületes problémaérzékelés tényét is, ha csak az áll rendelkezésükre. Csak azért, hogy a szükséges változás elkezdhessen csírába szökkenni. Mert hazánk társadalma azt a felfogást vallja: amiről nem beszélünk, az nem is létezik. ..

Ha igazán elhivatott az a képviselő, akit a civil problémával sikerült megtalálni, akkor ő beleássa magát a kérdésbe, megjelenik azokon a rendezvényeken, ahol az adott témáról mélyebben is szó esik, több civil részéről is. Ha túl szeretne lépni csak a sajtóközleményeken, és vállalja, hogy felszólalva, képviselőtársai elé terjeszti az adott társadalmi problémát, akkor helyzettanulmányt kér a civilektől, abból dolgozik (vagy épp a civil állítja össze a teljes felszólalás anyagát). Természetesen mindezt a civil láthatatlanul, a háttérben teszi meg, annak érdekében, hogy megoldásra lelhessen az általa képviselt társadalmi réteg.

Április 08.-a után még a civilek is némák, mert a sokkot nagyon nehéz kiheverni, így hivatalos álláspontok még nem jelentek meg ennek kapcsán. Mint ahogyan azt sem tudjuk, hiszen közlemények hiányában nem tudhatjuk, ebben a ciklusban hány olyan képviselő maradt benn a Parlamentben, akiknek fontosak voltak a társadalmi érdekek, és azok érvényesítése.

Azt ugyanis tudnia kell az embereknek: a nem ál-civilekkel a kormánypárt soha nem állt szóba. Ellenben, minden társadalmat érintő kérdés esetén - amikor az ellenzéki képviselők egyikének-másikának sikerült tárgyaltatnia a problémát – úgy tűzték ki a társadalmi probléma megtárgyalásának időpontját, hogy abban az időpontban lehetőleg a legkevesebb képviselő legyen csak jelen az ülésteremben. Nem volt még oly rég, példának okán, amikor a családon belüli erőszak Büntető Törvénykönyvbe való foglalásáról döntöttek – hajnali 3-kor. …

A szükséges módosítások előterjesztését mindig megelőzik a bizottsági ülések, ahol az előterjesztést szorgalmazó civil szervezet képviselői is szót kaphattak eddig. Igaz, nem sokat. Maximum 3 perc. Ennyi jár a civilnek, hogy ismertessen egy olyan társadalmi problémát, amelyben változtatást szeretne elérni, hogy az állam polgárainak könnyebb, esetleg jobb élete lehessen. 3 perc. Soknak tűnhet egy laikus számára, ha 3 percet végig kell beszélnie, megállás nélkül, érthetően és értelmezve. A táblánál kinn állva, iskolai feleléskor, ez bizony, borzasztó sok. Civilként azonban, a bizottsági ülésen borzasztóan kevés.

És tegyük hozzá azt is: mikorra a civilnek sikerül bizottság elé vinni az adott társadalmi kérdést, akkorra már több 100 oldalnyi tényfeltáró tanulmánnyal rendelkezik az adott társadalmi problémáról, melynek minden egyes részlete fontos, az emberek és családok jobb léte, és a képviselők meggyőzése szempontjából. Nos, ezt a tetemes anyagot kell összesűríteni úgy, hogy a lényeg benne maradjon, és az érdektelen emberek figyelme is felkelthető lehessen – mindössze 3 percben.

Ráadásul már maga az adott helyzet is borzasztó stresszes, tekintve, hogy a bizottságokban ülő képviselők többsége kormánypárti képviselőkből áll, akik az adott társadalmi problémára tüntetően nem szoktak fókuszálni. Simogatják a lapos készülékeiket, ha benn vannak egyáltalán. S végül, amikor a civil befejezi mondanivalóját, és az elnök felszólítja őket a szavazásra, akkor bágyadt birkaként néznek szét maguk körül, megállapítják, hogy ki emeli a kezét, és ki nem (mert fogalma nincs arról, konkrétan miről volt szó). Ha olyan emeli a kezét, akivel ők nem szimpatizálnak, akkor ők bizony nem fogják felemelni a kezeiket – és a civil javaslat elkaszálásra kerül, esélye nem lesz az adott ciklusban arra, hogy az országgyűlés elé kerülhessen.

Ráadásul (amit sokáig nem értettem, aztán rákérdeztem), sok olyan képviselő is van, aki két kezét emeli, vagy mutatja, hogy két kezét nem emeli. Megtudtam: ezt olyankor csinálják, amikor a jelen nem lévő párttárásuk helyett szavaznak. Ezt a szokást is általában (tapasztalat) a kormánypárti képviselők gyakorolják, fedezve munkatársuk lógását a munkahelyéről.

De térjünk vissza arra a bizonyos 3 percre, amikor látod, hogy egy-két emberen kívül a bizottságban senki sem figyel rád, de beszélned kell. … Erőt az ad, hogy az egyéb minisztériumokból érkező szakértők figyelmét viszont uralni tudod. Ha valaki közületek tanult szónoklattant, illetve, szónokolt már, vagy adott elő, nagyobb embercsoportok előtt, akkor tudjátok, hogy a hallgatóság figyelmét nemcsak lekötni kell tudni, de feléleszteni is. Ezt úgy lehetetlen, ha felolvasol. Ha pedig bármelyik parlamenti bizottság előtt beszélsz, képviselőkből álló hallgatósággal, akkor egyenesen lehetetlen. Azokban a bizottságokban van némi esély arra, hogy a civil végigbeszélheti a 3 percét, ahol a bizottság elnöke nem kormánypárti – egyéb esetekben, ha az elnök elúnja, bizony joga van megvonni a szót a civiltől. …

Tehát a civilnek úgy kell megérkeznie a bizottsági ülésre, hogy fel kell arra készülnie: maximum fél perce van arra, hogy felkeltse a figyelmet. Ha az első fél percben legalább 2 képviselő felnéz a laposából akkor nyerhető az adott társadalmi probléma döntéshozói szintre vitele – ha nem sikerül, a társadalmi ügy elveszett, az adott kormányzati ciklus egészében.

De mindez – hangsúlyozom – nem jöhet létre anélkül, hogy legalább egy rátermett képviselő ne támogassa az adott civil kezdeményezést. A rendszerváltás óta eltelt időben már kialakult az a trend, hogy melyik ellenzéki képviselőt, mely társadalmi problémával lehet megkeresni annak érdekében, hogy megoldás születhessen a szükséges kérdésben.

Április 08.-án azonban úgy döntöttek az eddig kormányzó pártok, hogy mindezt megszüntetve, még nagyobb hatalmat összpontosítanak a saját kezükben. Az ellenzék minderre nem reagált, nem hozta nyilvánosságra még azt sem, mely képviselői maradtak benn, akikhez fordulni lehet még a társadalmi kérdésekkel. Bár, lehet, hiába is várom a névsort. Hiszen ha a töredékére zsugorított ellenzékben maradtak is olyan képviselők, akik anno foglalkoztak a társadalmi kérdések megoldásával, az idei ciklusban már nem biztos, hogy megteszik, észlelve az adott politikai környezetet. Nagy a valószínűsége ugyanis annak, hogy ha a következő ciklusban is benn szeretnének maradni a bársonyszékben, akkor ebben a ciklusban bizony be kell fogni a szájukat. Kézivezérléssel a munkahelyükön ugyanis nem tehetnek majd mást.

És a civileknek, a civil kezdeményezéseknek, ezekkel a politikai feltételekkel a híre sem fog eljutni (nagy valószínűség szerint) a most következő parlamenti ciklusban a Parlament elé.

Hogy konkretizáljam is, amit eddig elővezettem: a civilek még csak most kezdenek ébredezni az őket vasárnap érő sokkból. A privát adatlapjaikon egyikük-másikuk már jelezte, hogy a működési költségeiket eddig is csak nagyon nehezen voltak képesek előteremteni, a politikai döntések következményeként, mert a központi költségvetési keretből mindazon civilek kiestek az elmúlt kormányzati ciklusban, akik szakértőként képesek voltak megjelenni, és beszélni a bizottságok előtt, nyomva, töretlenül előre a társadalmi kérdések megoldásának kényszerét. Az adó 1%-ának háttérben történő, NAV általi begyűjtésével és elosztásával pedig elérte azt is a kormányzás, hogy az adó 1%-ból befolyt összegek az eddig megszokott összegek töredékére csappantak.

A többit ugyanis – jogszabállyal felhatalmazottan - elvihette a cica. (értsd: az álcivilek és a focisták felé, a Birkamenetek, és a stadionok gyepfűtésének biztosítására.)

A civileket tehát eddig anyagilag igyekeztek meg- és kiszorítani (ezt igazolja a civilek külön megbélyegzése is, ha az anyagi támogatásuk külföldről érkezik), a jelen ciklusban pedig már a támogatói politikusi-képviselői hátteret is kivették mögülük. Hát ez volt az oka a tegnapi, hatalmas elkeseredésemnek.

S hogy ez mennyire így van, elsőként az állatvédelem civiljei reagálták le, egy hivatalos közleményben. A Magyar Állatjóléti és Vadvilág Alapítvány elnöke (aki egyben állatvédelmi jogász is), Dr. Czernyi Róbert, az alábbi közleményt juttatta el az OS-MTI-hez:

„Az április 8-ai választás után már tudható, hogy az Országgyűlés munkájában Bárándy Gergely (MSZP), Egyed Zsolt (Jobbik) és Sallai R. Benedek (LMP) képviselők nem vesznek majd részt. Mindhárman komoly erősségei voltak a magyar állatvédelmi jogalkotás elmúlt tíz évének.

Bárándy Gergelynek is köszönhető, hogy 2008 óta akár három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az állatkínzás.

Egyed Zsolt 2010-től folyamatosan konzultált állatvédelmi civil szervezetekkel, kikérte javaslataikat, olykor személyesen tett feljelentést állatkínzók ellen.

Sallai R. Benedek 2016-ban részben maga finanszírozta azt a szakértői munkát, amely az állatvédelmi jogszabályok reformját tűzte ki célul, tavaly májusban pedig fontos felszólalást tett a kormány által beterjesztett állatvédelmi törvénymódosítással szemben. Mint ismeretes, a módosítási javaslat hatályon kívül helyezte volna a civil szervezetek közérdekű keresetindítási jogát.

A civil állatvédelem szereplőinek mindezek miatt az elkövetkező években kiemelten kell figyelniük az Országgyűlés munkáját, az állatvédelmi törvényekkel kapcsolatos előterjesztéseket, és megvédeniük az Alaptörvénnyel és az állatvédelmi törvénnyel védett jogaikat.”

Aranyoskáim!

Ugye, most már értitek azt, miért van jelentősége annak, hogy április 08.-án, Magyarországon kézivezérléssel történt meg a szavazás? …

Szeretettel, és nagyon szomorúan ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.