Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Gyászolom a hazám ....

2018. április 09. 08:15 - Öreganyus

akit_magyarnak_tekintett_szechenyi_1.jpgAranyoskáim!

Könnyeimmel küzdöm, mikor e sorokat írom. Tegnap délután az örömtől könnyeztem, látván a részvételi arányt a választásokon, látván a fiatalokat a sorokban, akik arra vártak, hogy tudathassák a rendszerrel: Ennyi! Elég volt! Vége! … De az éjjel nekünk lett végünk. Vége lett az emberi jogainknak, a gyermekek jogainak, a tisztességes megélhetéshez való jogunknak. Vége lett a civilségnek. A valódi civilségnek, persze, mert a Narancs fizetett Álciviljei virágozni fognak, még inkább, mint eddig, működésük fenntartásának biztosításához elvéve a betevő falatot a százezer számra éhező gyermekektől, hazánkban. …

El vagyok keseredve.

Cirkusz …

Országos lefedettséggel dolgozom, így pontosan tisztában vagyok azzal, hogy az emberek véleménye nem az volt, amit most elhitetni igyekeznek velünk, ezzel az eredménnyel. Amit, emeljük ki, és hangsúlyozzuk: nem a Választási Bizottság elnöke, hanem a NarancsKirály jelentett be, több órával az urnazárást követően. Hogy a köztes órákban milyen emberi manipulációk zajlottak, azt pontosan tudjuk, a kihirdetett „végeredményből”. Hogy kik asszisztáltak ehhez a színjátékhoz, azt is pontosan tudjuk, mára virradóra ugyanis az, aki ellenzéki részről nem mondott le, az bizony, Aranyaim megalkudva befészkelte magát a fenn lévő fenekek egyikébe-másikába, vagy éppen mindegyikébe.

A mi kontónkra.

Nem véletlenül nem fogtak össze, hiszen akkor sikerrel járhattak volna.

Egész nap követtem a világsajtó tudósításait – mert a világ hazánkra figyelt. És mi megmutattuk.

Hogy igen, van még ennél is lentebb.

Nem mi mutattuk ezt meg, Drágáim, hanem azok a politikusok, akik hatalom- és nyerészkedési vágyból nem alkudtak meg egymással – de a Naranccsal igen. Mire gondolok?

Megkapván a szavazólapjaimat, bevonultam az asztalhoz (a fülkék ugyanis teli voltak), Apjukom és a szemüvegem kíséretében, hogy lássam is, mit ixelek. .. Azért engedtek be Apjukommal együtt, mert egyrészt így gyorsabban haladt a sor, másrészt meg egyetértésben érkeztünk, és egyetértésben nyomattuk az X-et is. Mint még oly sokan mások is, ebben az országban – és nem a Narancsra. …

Szóval ott ülök, és nézek ki a fejemből a képviselőjelölti névsor kapcsán. Totál ismeretlen nevek, sőt: két, teljesen egyforma, ugyanazon névvel, két párt is indult. Dönts, no, paraszt! Ráadásul úgy volt szükséges dönteni, hogy az elém rakott nevek nem mondtak nekem semmit. Márpedig ez nagy gáz. Mert ez két dolgot jelent: megélhetési politikusok közül kellett választani, mert, ha én, civilként nem hallottam még az adott politikusokról, akkor azok, nagy valószínűség szerint nem is tettek semmit sem a magyar népért az elmúlt esztendőkben. Egyetlen jobbos név volt, amit ismertem a listáról – mégpedig a botrányairól. …

Nomármost. Ennyi volt a felhozatal: semmitmondó nevek és egy botrányhős.

Hajnalban, amikor felugrottam a Fácséra, megnézni, mi lett az eredmény - éjjel már nem mertem megvárni, mert amikor Kéri Tanár Úr arról kezdett beszélni, miért nyerhet a Narancs – már tudtam. … És akkor kapcsoltam ki a tévét, mert nem éreztem szükségét annak, hogy egy újabb infarktust elszenvedjek. Mert nem hittem el. Nem akartam elhinni. Ilyen közvéleménnyel, ilyen fokú, országos elégedetlenséggel, ezt az eredményt. Nem. Még most sem akarom elhinni.

Szóval, amikor megláttam a narancsba borult országtérképet – tomboltam.

És akkor orrba vágott egy blogger mini-performansza, mely szerint én, és sokan mások is, akik vettük a fáradtságot, és elmentünk szavazni, hogy váltsunk, hogy válthassunk, idézem: „f.szszopó magyarok” vagyunk, akik megérdemeljük sorsunkat. Reagáltam rá, és elküldtem oda, ahová való.
Mert ilyen eredmény mellett ilyen emberekre hazánknak nincs szüksége. Itt és most hazafiakra van szükség – mert tiszta sor: demokratikus eszközökkel ezt a sleppet nem lehet leváltani. Ki kell őket robbantani azokból a székekből, amelyeket most már közel egy évtizede folyamatosan bitorolnak, és csak kárt okoznak az ország lakosságának.

Pár pillanat múltán jöttek velem szembe azok a bejegyzések, melyek szerint a vidéki bunkó paraszt hozta meg ezt az eredményt, akitől, idézem „a Negró is világosabb”. … Nos, elmondom a tudatlanok számára, hogy én magam is azon vidéki parasztok közé tartozom, akiket oly nagy hévvel mocskolnak. Elmondom azt is: nem a vidéki ember a sötét, hanem a Negró túl nagy. Vidéken, Aranyapáim, ugyanis nem létezik más sajtóorgánum, mint Lölö Bácsié, és Endi bácsié. Ezt kell hallgatnom, még akkor is, amikor csak főzök, vagy mosogatok, és éppen nem a Muzsika Tévére csavarok rá, hogy valami értelmeset is halljak.

Vidéken ugyanis nincs más olyan csatorna, amit fogni lehet, ha rádióról van szó, csak a Központi Hírharsona frissen beújított elemei. Ott pedig óránként kapok hányingert attól, hogy azt harsogják a fülembe: milyen jól élünk, mennyire jó nekünk, és hogyan fognak engem megvédeni a …. Mitől is? …

Elöregszik a vidéki lakosság, munkahelylehetőség nincs. Ez igaz. Amit nem tudtok, vidékieket mocskoló, nagyvárosi Aranyapáim, az pedig az, hogy közölve lett a falvak lakosságával, hogy ha nem a Narancs, akkor no közmunka, no bevétel, no megélhetés. … Más meg amúgy sincs, errefelé.

Te mi a fészkes fenét választottál volna, ha azt a kérdést nyomják a szívedhez, hogy vagy oda teszed az X-et, ahová mondják, vagy holnaptól nem fogsz tudni enni adni a gyermekednek? … Úgyhogy, bloggerkém, ha továbbra is ezeket az embereket szeretnéd köpdösni, akkor azt kívánom neked: élj egy hónapig (nem kell tovább), abban a kiszolgáltatott helyzetben, és közegben, ami alapján ő nem gyakorolhatta a szabad választáshoz való jogát.

S hogy benn, a fülkében, miért nem mert a szíve szerint Xelni? Azt is megmondom: mert a közmunkában már betörték. És fél. Mert - mint nálunk is - kikötötték, hogy ne zárjuk le a borítékot. .... Gondolod, hogy a vidéki szavazatok átmehettek kontroll nélkül? ... Bízom abban, hogy sikerült, a leírtak alapján megvilágosodást nyernie a vidékieket hibáztató városi embereknek is..

Ugyanakkor fontos kiemelnem azt is: a vidéki embert nyomorította meg elsőként ez a rendszer – ami most folytatódik -, ráadásul most még az állampolgártársai is ellene fordulnak. Ezt nem hagyhatjuk. A vidék el fog néptelenedni, és az utolsó lekapcsolja maga után a villanyt. … Ha nem teszünk ez ellen semmit.

Lehet köpködni a vidékit, de közben mindenkinek szembe kell köpnie az ellenzéket is. Hiszen hatalmas felelőssége van abban, amivel én magam is szembesültem, vidéki „sötét, bunkó, parasztként”. Nevezetesen: olyan névsor volt a kezemben, akikről azt sem tudtam, hogy megszülettek egyáltalán. Városon ismerős nevek közül választottatok. Vidéken tök ismeretlen emberek közül választhattál – vagy nyomattad a kényszerXet. Arra ugyanis az ellenzék egyike sem vette a fáradtságot, hogy leküldje, és bemutassa a listán szereplő neveit a vidéki embernek, hogy megismerhessék őt. Elmondom nektek azt is: a kopogtatócédulákkal nem jött más a Narancson kívül. Egyetlen ellenzéki kopogtató sem kopogtatott az ajtómon.

Itt, a sötét vidéken. …

Miért sötét hát a vidék? Mert az összes politikus, úgy a Narancs, mint az ellenzék, tulajdonképpen, egységesen sz.rik rá. És az ott élő emberekre is. Tudtok ti, ott városon arról, hogy itt évente egy autót kell vásárolnunk, mert olyanok az utak, hogy több üzemidőt nem bír ki csak egy tank? … A szavazófülkében egy olyan nevet nem olvastam el, amelyik vette volna a fáradtságot arra, hogy lerázza magát ezekre az utakra, megnézze, mi a helyzet, megkérdezze az embereket, mit tehetne értük? …

Na, ezen gondolkozzatok el, Aranyapáim, mielőtt oly nagy hévvel kezditek köpdösni a vidéki embert.

No, meg azon sem árt elgondolkodni, hogy ha este 9-kor azt mondták, hogy a Jobbik, például, elvitt 4 megyét, akkor hogyan borulhatott, 3 órával később narancsba az ország? …

Azon gondolkodjatok el, hogy miért nem tájékoztatták az embereket a részeredményekről? Ilyen egy országban sincs – de nálunk ezt is meg lehet tenni. …

minden_nemzetnek_szechenyi.jpg

Patkányok és a süllyedő hajó …

Mint láthatjátok: ma reggelre már menekülnek a patkányok a süllyedő hajóról. Ez is, az is lemond. … Hogy jól teszi, ez nem is kérdés. No, de, kérdem én: nem a felelősségre vonás elől menekül? Egyedül Szeles Kisasszony ül a trónján. Teheti, hiszen az ő csapata az a csapat, amelyik magába fogadta a Narancs-csemeték legjavát.

Tulajdonképpen, nincs ellenzékünk. Ezért nem is fogtak össze. Akkor ugyanis nem lett volna lehetőség, még manipulált választási törvénnyel sem arra, hogy narancsba borulhasson az ország.

De a legfájdalmasabb mégis az, Aranyaim, hogy a nagyobb sajtóorgánumok nem mertek hírt adni az eredményről, a választás végét a Facebookról lehetett csak megismerni.

Mintha nem volna véleményük. Mintha nem tudnának mit mondani. Mintha érezném a rettegésüket, hogy ezek után mit írhatnak majd le, büntetlenül, retorzió nélkül.

A virágnyelvek időszaka következik most – ha életben akar maradni a szabad sajtónak az a szelete, ami még létezik, és a felszínen képes tartani magát. De ezt Kálmán Olga is borítékolta, már tegnap.

hanyan_szavaznak_sztalin.jpg

(ne aggódj: pontosan tudom, hogy Sztálin ilyet nem mondott, mert nem is mondhatott. De attól nagyon odatesz ez a mém - mert tartalmi lényegében totális igazságot tartalmaz. .... Úgyhogy itt a helye.)

Köszönet …

Tiszta szívből szeretném megköszönni a fiataloknak a kitartásukat, azt, hogy azt hitték, ők is választhatnak. Mi is azt hittük. …. De ez, ebben az országban lehetetlen. Nincs választásunk.

Legalábbis, demokratikus úton nincs.

Köszönöm nektek azt is, hogy megismerve a végeredményt, az egész éjszakátokat a síneken töltöttétek. Kevesen voltatok – előre megfontolt, Narancs szándékból, nem a ti hibátok. Mert bizony nem volt az véletlen, hogy ennyire későre húzták ki az eredményhirdetést. Az sem volt véletlen, hogy sokan azért nem szavazhattak, mert egészségi állapotuknál fogva nem bírták kiállni a sort.

A késő éjszakai eredményhirdetés miatt a felnőttek, akik másnap dolgozni indultak, otthon kellett, hogy legyenek az alvásidejüket biztosítandó. Ezért nem tudtak veletek lenni az utcán. Mindarról én is, most, hajnalban értesültem, hogy ti azért odatettétek magatokat. És ezt nagyon, nagyon szépen köszönöm!

Az előre megtervezett koreográfia, melyben mi magunk csak a bábjátékok voltunk, is arról szólt, egyébként, hogy azt valószínűsítette a Narancs Uralom, hogy ezt már az emberek nem fogják szó nélkül benyelni. Ezért nem volt véletlen a rendőri készültség sem, már délutántól, és nem volt véletlen az éjféli eredményhirdetési időpont sem.

Azok ugyanis, akik félelmet gerjesztettek, rettegnek. És ez nekünk jó hír. Hiszen csak akkor tartanak a néptől, ha van miért tartani a néptől. És nekik bizony van mitől tartaniuk. Miért? Forduljunk egy kicsit az irodalom felé:

Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a Nyakatok?
Uj divatu nyakravaló Készül most
Számotokra... nem cifra, de Jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk Titeket,
Hogy irántunk emberiek Legyetek,
Vegyetek be az emberek Sorába...
Rimánkodott a szegény nép, S hiába.

Állatoknak tartottátok A népet;
Hát ha most mint állat fizet Tinéktek?
Ha megrohan mint vadállat Bennetek,
S körmét, fogát véretekkel Festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból Miljomok!
Kaszát, ásót, vasvillákat Fogjatok!
Az alkalom maga magát Kinálja,
Ütött a nagy bosszuállás Órája!

Ezer évig híztak rajtunk Az urak,
Most rajtok a mi kutyáink Hízzanak!
Vasvillára velök, aztán Szemétre,
Ott egyék a kutyák őket Ebédre!...

Hanem még se!... atyafiak, Megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek Őnáluk;
Isten után legszentebb a Nép neve:
Feleljünk meg becsülettel Nékie.

Legyünk nagyok, amint illik Mihozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve Nézzen ránk,
S örömében mindenható Kezével
Fejeinkre örök áldást Tetézzen.

Felejtsük az ezer éves Kínokat,
Ha az úr most testvérének Befogad;
Ha elveti kevélységét, Címerit,
S teljes egyenlőségünk el- Ismeri.

Nemes urak, ha akartok Jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki Kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan Egy láncnak,
Szüksége van mindnyájunkr’ aHazának.

Nem érünk rá várakozni, Szaporán,
Ma jókor van, holnap késő Lesz talán.
Ha bennünket még mostan is Megvettek,
Az uristen kegyelmezzen Tinektek!

(Petőfi Sándor, Pest, 1848. március 11. előtt.)

Vagy, ahogy az Oi-Kor mondja: A becsület nem eladó!

Remélem, figyeltetek a dal szövegére.

Ne egymást öljük. Hanem a férgesét.

Ha a vidékiek ellen fordultok, ők győztek. Akkor már tényleg – és végleg.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Ui: Mindenkitől elnézést kérek azért, mert a választások után egy nappal, nem voltam képes civilként, csak megtévesztett, és csalódott állampolgárként írni gondolataimról és érzéseimről. ...

gyaszolom_hazamat.jpg

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.