Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Kényszer, vagy példakövetés? - a gyermekprostitúció

2018. március 13. 06:01 - Öreganyus

pszt_varju_foto.jpgAranyoskáim!

Ma egy ritkán hallott Egyezményről ejtsünk szót, mégpedig a Lanzarote-i Egyezményről. Ez a dokumentum tiltja a gyermekek szexuális kizsákmányolását, kiemelve az olyan előfordulásokat is, amelyek esetében a szülő kényszeríti bele e tevékenység végzésébe a saját gyermekét. A gyermekprostitúció minden esetben kényszer hatására történik meg, a gyermek akaratát figyelembe nem véve. Tévhit az, hogy csak az ’intézetis’ gyermekekből válnak gyermekprostituáltak. Vannak családok, ahol hagyományosan 12-13 éves korukra a gyermekek már erre a ’pályára’ be vannak állítva.

Sokszor és sokat beszélgettem már olyan lányokkal, akiket családjaik kényszerítettek az utcára. Elbeszélésükből számomra világossá vált: előttük nincs is más perspektíva a felnőttkénti boldogulásra, már egészen pici koruktól fogva erre a tevékenységre készítették fel őket családtagjaik. Ők azok a lányok, akik nem járnak (mert nem járhatnak) iskolába, már az általános iskolai képzésből kimaradnak, és 12-13 évesen már szexmunkásként dolgoznak. Kiemelendő tény: eközben nem érzik úgy, hogy kényszerítve volnának, mert a társadalmi közegükben elfogadott tevékenységet végeznek, a családon belül is példák sora áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy ne tudják észrevenni: a személyiségfejlődésükre nézve rendkívül veszélyes dolgot tesznek velük a felnőttek.

A gyermekprostitúció megelőzése témájában az ombudsman kutatásokat végez, idén szintén széles körű utóvizsgálatot indított, annak érdekében, hogy fel tudja tárni a valós helyzetet, és a bekövetkezett változásokat, a gyermekprostitúció elleni kiemelt gyermekvédelmi feladatok teljesítésében. A vizsgálat eredménye lesújtó. …

Jobb is lesz, ha az ombudsmani hivatal, erről szóló, az OS-hez eljuttatott közleményét változtatás nélkül tárom elétek:

„Aggályos, hogy jelenleg is szabálysértési eljárás és szankció fenyegeti azokat a kényszerítő helyzetben lévő gyermekeket, akiket a prostitúciós tevékenységen érnek – írta utóvizsgálati jelentésében Székely László ombudsman. A biztos szerint a rendészeti megoldások erőltetése helyett a gyermekvédelmi rendszer szereplőit kellene megerősíteni, jobban felkészíteni, hogy a veszélyeztetettséget időben felismerjék, érdemben felléphessenek ellene. A jelentés számos jogalkotási és gyakorlati intézkedés javaslata mellett a jó gyakorlatokra is felhívta a figyelmet.

2011-ben az országgyűlési biztos hivatalból vizsgálatot folytatott arról, hogy jelen van-e hazánkban a gyermekprostitúció és milyen intézkedéseket tesznek a rendőrségi, gyermekvédelmi szervek akkor, ha a jelenséggel találkoznak. Az azóta eltelt hosszabb időszak jogszabályi változásai, a hivatalhoz érkezett jelzések, valamint más vizsgálati tapasztalatok alapján az ombudsman most azt tekintette át, mi lett a jelentésben foglalt ajánlások sorsa, hogyan teljesültek a Magyarország által vállalt európai uniós és nemzetközi emberi jogi kötelezettségek, milyen eredmények figyelhetőek meg a gyermekprostitúció elleni fellépésben.

A biztos tájékoztatást kért a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaitól, a területi gyermekjóléti szakszolgálatoktól, egyes gyermekotthonoktól, az országos, a budapesti, kerületi és megyei rendőr-főkapitányságoktól. Az utóvizsgálat azt is megerősítette, hogy minden megkeresett megyében és a fővárosban is jelen van a gyermekprostitúció. A látencia miatt azonban az ilyen cselekményeknek csak egy kisebb hányada kerül a gyermekvédelem vagy a rendőrség látókörébe.

Magyarországon 2015 júliusában hirdették ki a gyermekek szexuális kizsákmányolása és zaklatása elleni védelemről szóló Lanzarote-i Egyezményt. A gyermekprostitúció az Egyezmény szerint a 18 év alatti gyermek szexuális cselekményhez való felhasználásának a tényét jelenti, ha fizetségként pénzt, javadalmazást vagy bármilyen egyéb juttatást adnak vagy ígérnek, függetlenül attól, hogy a fizetséget, az ígéretet vagy a juttatást a gyermeknek vagy harmadik személynek nyújtják-e.

Az ombudsman szerint abból kell kiindulni, hogy a kiskorú prostitúciós tevékenysége nem lehet önkéntes: azt valamilyen fizikai, lelki, gazdasági kényszer vagy fenyegetés hatására végzi. A gyermeket áldozatnak kell tehát tekinteni, akkor is, ha nem érzi magát áldozatnak, vagy ha a kényszer nem látványos, például anyagi javak megszerzése vagy függőség motiválja.

Aggályos, hogy a hatályos jog elkövetőként, nem pedig áldozataként tekint a prostitúcióval érintett gyermekre, aki a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy e tevékenységet kényszer vagy fenyegetés hatására követte el.

A jelentés szerint az állam jogvédelmi kötelezettsége, hogy az ilyen helyzetbe került és így áldozattá vált gyermekeknek hatékony segítséget nyújtson. Mindezt azonban az ombudsman álláspontja szerint a gyermekvédelmi rendszeren belül kell megtenni, nem pedig jogi szankciók alkalmazásával. A megkeresett szervek válaszai alapján rekonstruálható, hogy a szabálysértési szankció alkalmazása nem funkcionális: a kényszer vagy fenyegetés hatása alatt álló gyermek esetében sem a generális, sem a speciális megelőzés sem működhet.

A problémát az jelenti, hogy maga a kényszer, fenyegetés nehezen bizonyítható, a gyermekek nem jelentik fel az őket prostitúcióra rábíró személyeket, nem vallanak ellenük, nemegyszer a feljelentést is visszavonják. Székely László ombudsman megállapította, hogy nem egyeztethető össze a Lanzarote-i Egyezményben foglalt kötelezettségekkel, illetve a gyermekek jogaival összefüggő visszásságot okoz az a jogi helyzet, hogy a magyar szabálysértési jogban 18 és 14 év közötti gyermekeket is szankcionálni lehet tiltott prostitúciós tevékenység végzése miatt.

A biztos hangsúlyozta, hogy a Lanzarote-i Egyezmény is megköveteli az áldozatok hatékonyabb segítését, megvédését, enélkül ugyanis nem lehet visszaszorítani a gyermekprostitúció jelenségét hazánkban.

A jelentés rögzíti, hogy a gyermekotthonokban az eltávozások alatt és az intézményből való szökéskor halmozottan megnőhet a prostituálódás veszélye. A súlyos, illetve visszatérően problémás esetekben a veszélyeztetett gyermekek indokolt, de arányos átmeneti elkülönítése jelenthetne megoldást. Aggályos, hogy a gyermekvédelmi intézmények jelenleg eszköztelennek érzik magukat, miközben hiányoznak a személyi szabadság arányos korlátozásának számon kérhető garanciái. Számos intézményi jó gyakorlat létezik, de nincsen olyan egységes, a gyakorlatot szolgáló átfogó kampány, a szakemberek többsége számára elérhető képzés, továbbképzés, iránymutatás, protokoll, ami segítené a gyermekotthonban dolgozók munkáját.

A biztos rámutatott, hogy a lassabb előrelépések ellenére a gyermekprostitúció felszámolására irányuló, ténylegesen megvalósuló állami intézkedéscsomag, a gyermekekkel foglalkozó szakemberek célzott továbbképzése, illetve az átfogó megelőzési intézkedések, azaz a mostaninál jóval aktívabb cselekvési terv hiányában nem lehet érdemi eredményt elérni a jelenség visszaszorításában.

A biztos megfontolásra javasolta a belügyminiszternek, kezdeményezze a szabálysértési törvény módosítását, hogy 18 év alatti személy ne legyen büntethető tiltott prostitúció szabálysértésének elkövetése miatt.

Felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy támogassa azon szakértői munkacsoport által kezdeményezett javaslatokat, amely a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekeket érintő gyermekprostitúciós fenyegetés visszaszorításán dolgozik. Az ombudsman egy specifikus intézkedéscsomag, cselekvési terv kidolgozását is kezdeményezte, amelynek keretében figyelmet fordítanak a gyermekeket jogtudatosító általános kampányokra is. Javasolta, hogy indítsanak képzéseket, amelyek segítik a gyermekvédelemben dolgozókat a gyermekprostitúció felismerésében.

Felkérte az országos rendőrfőkapitányt, hogy tekintse át a gyermekprostitúció jelenségének kezelését érintő protokollokat, az országos szinten működtetett bűnmegelőzési programok gyermekprostitúció kérdésével kapcsolatos elemét, vizsgálja meg a megyei rendőrkapitánysági jó gyakorlatok általánossá tételét, tegyék mindenhol érdemivé és folyamatossá a megyei rendőri szervek és a gyermekvédelmi intézmények, különösen a gyermekotthonok közötti együttműködést.”

Aranyoskáim!

Ne ítéljétek hát el őket! Jusson eszetekbe az: ők csak a családjaik, és a rendszer áldozatai, mert sem a családjuk, sem pedig a rendszer nem védi meg őket. Elméletileg az iskoláitok gyermekvédelmiseinek tudnia kellene az ilyen helyzetekre a megoldásokat.

Ha téged is hasonló élethelyzetbe kényszerítettek, kérlek, keresd föl a legközelebbi középfokú iskola gyermekvédelmisét, még abban az esetben is, ha te magad már nem jársz iskolába, vagy nem oda jársz, ahol van gyermekvédelmis. Mert tiszta sor: a gyámügyre nem engednek besétálni, a rendőrök pedig nem fognak segíteni neked. Az iskola falain belül elmondhatod, és segítséget kérhetsz. Az iskola gyermekvédelmisének pedig kötelessége közvetítenie közötted és a gyámügy között, azonnali, és haladéktalan segítséget nyújtva neked, kivédve azt, hogy téged büntessenek a hatóságok azért, amit mások megtesznek veled.

Fel kell hívjam arra is a figyelmet, hogy ez a tanács csak elméletben működhet hazánk jelen jogrendszerében. Az igazság ugyanis az: a középiskolák gyermekvédelmis pozíciói általában csak díszpozíciók. Konkrét intézkedés nincs, illetve, ha van, a riasztást a gyámügy nem értékeli, és/vagy nem veszi komolyan, nem lép időben, illetve egyáltalán nem reagál.

Igen, ott volnának a családvédelmisek is, főleg kis településeken, ahol minden lakosnak tudomása van arról, melyik gyermeket kényszerítik családtagjaik gyermekprostitúcióra. Ezekhez a családokhoz nekik hivatalból ki kellene menniük, és megkezdeniük a gyermek védelmében az intézkedéseiket. Igen ám, csakhogy. ...

Csakhogy a családvédelmisek véleményén átnéznek a gyámhivatalok (még védelembe vételi eljáráson belül is). A másik oldala pedig az a történetnek, hogy a fizikai épségük kockáztatása nélkül nem tudnak kimenni ezekhez a családokhoz a szakemberek. A védőnőkkel ugyanez a helyzet. Félnek. És joggal félnek. Rendőri biztosítást pedig nem kérhetnek a gyermek érdekében megteendő intézkedéseikhez, mert, ha a rendőrséget bevonják, akkor a veszélyeztetett gyermek ellen fog eljárás indulni. Ami azt jelenti: intézkedésükkel még több kárt okoznának a gyermeknek, mint amilyen, a fejlődésére nézve káros körülmények között él, már eleve.

Azt hiszem, joggal jelenthetjük ki: mindaddig, míg a magyar jogalkotásra nem lesz jellemző az, hogy a jogszabályok megalkotásakor kiemelt figyelemmel legyenek a gyermekek mindenek felett álló érdekeire, a gyermekprostitúció terjedését megállítani nem lehet. Mint ahogyan az is tény: az ombudsmani javaslatok, bár, jó, hogy legalább vannak, de sokat nem érnek. Mert csak ragtapaszt jelentenek a nyílt törésen. ....

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

A fotó illusztráció. A fotót a Varjú Fotó Stúdió készítette.

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.