Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Tisztelet és tiszteletlenség ...

2018. március 05. 04:37 - Öreganyus

bullying1.jpgAranyoskáim!

Ma, egy megtörtént eseten keresztül mutatom be nektek a különbséget a tisztelet és tiszteletlenség között, már, ami az iskolai viselkedést illeti. Ne feledjétek közben: ahogyan az iskolában, a tanáraitokkal viselkedtek, úgy fogtok viselkedni a főnökeitekkel a majdani munkahelyeiteken is. Mert megszokjátok az adott viselkedési mintát, és tovább viszitek azt. Mint ahogyan az iskolai viselkedési mintátokat is otthonról, a családotokból hozzátok magatokkal. Ahogyan a felnőttek viselkednek egymással és veletek a környezetetekben, úgy fogtok viselkedni ti is egymással, és másokkal is. Mert ezt a példát látjátok, és másoljátok, miközben nem gondoltok bele abba: a veletek szemben álló ember is emberi lény, akinek, csakúgy, mint nektek: vannak alapvető emberi jogai. Olyan emberi jogai is, mint a becsülethez és a jó hírnévhez való jog. …

Az elmúlt napokban több, nagyobb sajtóorgánum is lehozta az alábbi történetet: egyik társatok, a tanárairól gúnyképekkel tűzdelt videómontázst készített, amit privát vonalon elküldött a testvérének. Mikor tovább akarta küldeni azt egy másik embernek, előkereste a beszélgetési előzményekből, és rossz gombot megnyomva, nyilvánossá tette azt. Mindössze pár órán keresztül volt nyilvánosan elérhető a gúnyvideó, ezt követően törölte – de addigra már több emberhez is eljutott a mondanivalója.

Miután a tanári kar tudomására is eljutott, mi történt, az igazgatói irodába hívták a diákot, ahol másfél órán keresztül az igazgató, és a tanári kar több tagja hallgatta őt meg, úgy, hogy a diák szülei nem voltak jelen a fegyelmi tárgyaláson (mert, bár nem így nevezik a sajtóban, de, tulajdonképpen az volt). A diák, mikor szembesítették tettével, és annak következményeivel, elsírta magát, és haza szeretett volna menni, de nem engedték. Fizikailag nem nyúltak hozzá, szóban parancsolták maradásra. A fegyelmi eljárásban szó volt egy előzőekben elkészített, hasonló tartalmú videóról is, amelyet a tanári kar szerint szintén ez a diák készített, a diák szerint nem ő készítette. A diák meghallgatásáról egy nyilatkozatot készítettek, amit a diák, a saját elmondása szerint el sem tudott olvasni, és (a jelen nem lévő szülők állítása szerint) kényszer hatására írt alá.

Az előzményekben szereplő videó abban a tekintetben fontos, mert az egy Hitlert is bevonó montázs volt, amelyben a rendőrség már nyomozott, és az akkori nyomozásban szintén ez a diák volt a gyanúsított, bár a rendőrségi eljárás nem bírta rábizonyítani az elkövetést, ugyanakkor a szintén nyilvánossá tett videó alá érkező kommentekből az derült ki, hogy valóban ez a diák volt a videómontázs elkészítője, akkor is.

Az anya természetesen fia védelmére kelt, és a rendőrségnek úgy nyilatkozott, hogy az igazgató őt és fiát megfenyegette azzal, hogy ha a fia nem vált iskolát, akkor a videóban érintett összes tanár külön-külön feljelentést fog tenni a fia terhére. Mindezek okán az anya gyermekét egy másik iskolába íratta át. A történet tovább bonyolódik azzal is, hogy a szülők bizonyítékot szereztek annak vonatkozásában, hogy az iskolai átiratkozás közben a diák számára az elbocsájtó iskola igazolatlan órákat dokumentált az e-naplóba, majd ezek az igazoltalanok, az új iskola befogadó nyilatkozatának napjával igazolt hiányzásokká lettek minősítve, mégpedig szülő által igazolt hiányzásokká. Úgyhogy a szülők feljelentést tettek okirathamisítás, személyes szabadság megsértése és kényszerítés cselekmények miatt, az iskolával szemben. Az iskola szintén feljelentést tett a diákkal szemben, a videóban szereplő, sértett tanárok jogainak megsértése miatt.

Elemezzük ki ezt az esetet, Drágáim!

Adott tehát egy diák, aki olyannyira felnőttnek érzi magát már, hogy nincs tekintettel mások emberi méltóságára, és emberi jogaira, ám, ha az övét megsértik, azonnal, síró kisgyermekként a felnőttek sajnálatáért esedezik, a szüleitől védelmet remél és kap is, majd elindítja viselkedésével azt a büntetőeljárás-lavinát, amely több család életét és nyugalmát hosszú évekre teszi tönkre és nehezíti meg. A szülők mindebben partnerek, és tigrisként védelmezik gyermekük a tanári kar által figyelembe nem vett jogait, miközben gyermekük felelősségét a történtek vonatkozásában nem vizsgálják, és nem büntetik az elkövetésért sem. Ezzel, tulajdonképpen bátorítva őt a további elkövetésekre.

Furcsán hangzik? Pedig igaz. Tény: a diák több felnőtt emberi méltóságát, jó hírnevét és becsületét sértette meg, több alkalommal, nyilvánosan. A második ilyen alkalmat követően, retorzióként eltanácsolták az iskolájából. Ráadásul azok a felnőttek, akiknek ezen jogait sárba tiporta, közfeladatot ellátó személyeknek minősülnek. A szülők nem a gyermekük felelősségre vonásával vannak elfoglalva, hanem a közvélemény gyermekük mellé állításával, óvva, ás védelmezve azt, amit gyermekük, több pedagógus sérelmére elkövetett. Ezzel a szülői reakcióval azonban csak bátorítják a további elkövetéseket, hiszen azt hitetik el gyermekükkel, hogy ebben a történetben ő az áldozat. Pedig nem az, csak úgy tűnik, mintha az volna. Ráadásul a szülők ezzel a viselkedésükkel azt is elhitetik gyermekükkel, hogy bármit megtehet a feljebbvalójával, annak következménye nem lesz.

Pedig, felnőttként, ha a munkahelyén teszi meg ugyanezt a főnökeivel, azért már súlyosabb retorziók fognak járni, mint egy munkahelyről történő eltanácsolás. Márpedig ezt a viselkedési sémát fogja ez a diák magával vinni a felnőtt életébe is, azáltal, hogy a szülei nemcsak, hogy nem jelölik ki számára a határokat, hanem még bátorítják is azzal a további elkövetések valószínűségét, hogy megkímélik gyermeküket a tettei következményeivel való szembesüléstől. Tulajdonképpen ezt a gyermeket a saját szülei bátorítják ezzel a viselkedéssel arra, hogy bátran, és nyugodtan alázza meg embertársait, annak sosem lesz következménye, lévén, ha ő tesz feljelentést, szabadulhat a gyanúsítás alól. Főleg, ha a nyilvánossághoz fordul. …

Nincs ez így jól, Drágáim. A történtekből azonban kiválóan látható, hogy itt nemcsak a diák, de a diák szülei sem tisztelik a tanárokat, ugyanakkor, légyen bármilyen súlyos fokú is az elkövetés tárgya, kimentik a diák felelősségét és szerepét a történtekben. A diák pedig minden esetben az otthonról hozott példa alapján viselkedik az iskolában is. Egyértelműen beazonosítható az adott elkövetésre adott szülői reakcióból, ahogyan a társadalomba való beilleszkedésre tanították a szülők ezt a diákot, hiszen nincs szülői retorzió az elkövetésért. Nincs határvonal, hogy na, ezt már nem szabad. … Ugyanakkor ott az azonnali védelem, amely azt mutatja a gyermek számára: megtehetsz bármit, majd én megvédelek. … Azzal pedig, hogy a szülők bevonták a nyilvánosságot is, azt bizonyították gyermeküknek: ha jól kommunikálsz, bármiből, sértetlenül kimászhatsz, tetteidnek következménye nem lesz. …

Az iskola az életre tanít. Ha egy ilyen tettnek nincs az iskolában következménye, sosem tanuljátok meg azt, hogy hogyan kell és illik viselkedni munkahelyeken a munkatársaitokkal, és a főnökeitekkel. Ha pedig még a szüleitek is bátorítják a tiszteletlen, másokat megalázó viselkedéseteket, akkor azt fogjátok tovább vinni magatokkal, útravalóként. Akkor olyan munkatársakká/beosztottakká váltok, akivel senki sem fog szívesen együtt dolgozni, ami előbb-utóbb munkahelyvesztéshez vezet majd. Ha csak rövid időt lesztek képesek munkahelyeiteken eltölteni, az ugyanolyan rövid fizetést is jelent, ami későbbi megélhetési nehézségekhez vezet majd. Mivel már gyermekként hajlamossá tettek titeket mások megalázására, nem fogtok visszariadni kisebb, majd nagyobb bűncselekmények elkövetésétől sem, a hiányzó munkabér pótlásához, a megélhetésetek biztosításához. Akkor már (mint ahogyan most sem) nem fogják vizsgálni a kialakult viselkedésetekben való szülői bűnrészességet, vagy szülői részvételt.

Arról nem is szólva, hogy ha a szülők nem büntetnek azért, mert már gyermekként képes vagy megalázni másokat, hogyan fogsz bánni a saját gyermekeddel. Ha gyermekként felnőttet alázol, felnőttként sokkal könnyebben fogsz alázni és gúnyolni egy gyermeket. A fenti esetben a szülők azzal, hogy a gyermekük által elkövetett, mások megalázását kimentik, ezt a viselkedését oltalmazzák, azt tanítják gyermeküknek, hogy ez az elvárt és illedelmes viselkedés másokkal szemben. …

Igen. Egy szülőnek kutya kötelessége megvédelmezni a gyermekét. De emeljük ki: a megfelelő határokon belül. A megfelelő határok pedig azok a viselkedési módozatok, amelyekkel a gyermek másoknak nem okoz kárt, mások emberi méltóságát nem sérti, és mások jogait figyelembe veszi. Egyébként nincs alapja arra, hogy elvárja azt másoktól, amit ő nem ad meg másoknak. Ilyen a tisztelet is. …

Még egy gondolat ide kívánkozik: a közvélemény elítéli azokat a szülőket, akik fizikailag bántalmazzák a tanárokat – védve gyermeküket, a gyermekük által elkövetett cselkemények iskolai következményeitől. Ezek az esetek is sajtónyilvánosságot kapnak. Ugyanakkor, érdekes módon, ha a pedagógusokat virtuálisan bántalmazza a gyermek, a szülő pedig amiatt, hogy ennek következtében a gyermeküket iskolán belüli retorzió éri, ezért büntetőfeljelentést tesz (tulajdonképpen csatlakozva a pedagógusok bántalmazáshoz), az ugyanolyan bántalmazás, mintha fizikailag menne neki a tanárnak, büntetve őt azért, mert nem vált néma áldozatává a gyermekének. Ezt úgy hívják: cyber bullying. És a fenti esetben a gyermek ezt a cselekményt követte el tanáraival szemben. A szülők pedig hárítják gyermekük elkövetésben való felelősségét, azzal, hogy maguk is csatlakoznak az elkövetéshez, biztosítva a rendszer bevonásával a pedagógusok további bántalmazását és zaklatását.

Rögzítsük a tényeket, Kedveseim, a könnyebb érthetőség kedvéért. Milyen jogsértések történtek a fenti esetben?

A gyermeki jogok megsértése megtörtént azzal, hogy a gyermeket a szülők jelenléte nélkül hallgatták meg, és a szülő nélkül írattak alá vele egy nyilatkozatot, ami, jogilag így, ebben a formában nem érvényes. Az, hogy kényszerítették az aláírásra, ha valóban így történt, akkor jogsértő ez is. A pedagógusok jogainak megsértése megtörtént azzal, hogy gúnyképekkel tűzdelt videóban, több alkalommal is, több személy vonatkozásában, a gyermek, nagy nyilvánosság előtt megsértette emberi méltóságukat, a becsülethez, a jó hírnévhez való jogukat, a magánélethez való jogukat (hiszen nyilvánossá vált, amit a pedagógusok ismerősei, illetve a többi szülő is láthatott, és így, egy gyermek által befolyásolt véleményt formálhatott). Mivel már másodjára történt meg az elkövetés, az elkövetés jellege nemcsak folytatólagos, hanem két tanévre nyúlik vissza, ha az időbeliséget vesszük figyelembe (2017. február és 2017. október). Ezen túlmenően ez a gyermek, ezekkel a videókkal elvette a pedagógusoktól a nyugodt munkavégzéshez való jogukat is. Hiszen azzal, hogy ezt a cselekményt a gyermek ismétlődő jelleggel követte el, tulajdonképpen, a munkahelyükön zaklatja a tanárait.

Láthatjuk, hogy sem a diák, sem a diák szülei nem adnak tiszteletet a tanároknak, a fenti esetben, ugyanakkor sajtónyilvánosságon keresztül követelnek tiszteletet a diák által a becsületükben egyébként sértett tanároktól, a gyermekük számára. Tulajdonképpen az áldozatoktól várják el, hogy kérjenek bocsánatot az elkövetőtől. …

Az egyensúly felborult, csak azért, mert a szülők nem képesek szembesülni a valósággal, és ezt a gyermeküknek sem hagyják. Hiszen, ha rajtuk múlik, a gyermekük nem fog felelni az általa elkövetett cyber bullyingért. És most már csak egy kérdésem maradt: ha felnőttekkel, ráadásul a feljebbvalóival szemben a gyermek képes cyber bullying elkövetésére, milyen könnyen teszi meg ugyanezt a diáktársaival szemben? Az pedig már köztudott: a felnőtt feljelentést tesz az őt ért bántalmazásért, egy gyermek inkább öngyilkosságot követ el, mintsem kiderüljön, mit tettek vele, hogyan alázták meg őt virtuálisan.

Aranyoskáim!

Egy dolog biztos: az érdekvédők hiába küzdenek a cyber bullying ekkora mértékű terjedése ellen, ha a szülők – mint a fenti példa is mutatja – bátorítják az elkövetést, miközben nem veszik észre: ezzel maguk is bántalmazókká válnak.

Arra mindannyiótoknak oda kell figyelnetek: ha ti nem adtok tiszteletet másoknak, ti sem várhatjátok el, hogy benneteket tiszteljenek. Ugyanakkor ahhoz is ragaszkodnotok kell, hogy ha ti tiszteletet adtok, azt másoknak, veletek szemben is meg kell adnia. Arra is figyelnetek kell, hogy másokat bántalmazni nemcsak fizikailag lehet, hanem szóban, és, mint láthatjátok, virtuálisan is. Akár szóban, akár virtuálisan bántalmaztok valakit, az neki ugyanúgy fáj, mintha megütnétek.

Nem a gúnyképek a megfelelő mód arra, hogy bosszút álljatok egy vélt sérelemért, miközben az a tanár csak a dolgát végzi. És, mint a fenti esetből is látható: sok esetben arra próbál tanítani titeket, amit otthon nem tanítottak meg nektek.

A fenti esetben az elkövető 16 éves. 16 évesen pedig már illene, nem kisgyermek módon lereagálni a lebukást, és sírva szaladni anyucihoz vigaszért, mint hajdan, még az oviban, hanem vállalni tetteink következményeit. És alapvetően, illene legalább bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottatok az elkövetéssel. De semmiképpen sem feljelenteni őket azért, mert nem tűrték tovább az éveken keresztül zajló bántalmazásukat. És nem ártana a szülőknek sem elgondolkodniuk a gyermeknevelési elveik helyességéről, vagy helytelenségéről.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

komment
süti beállítások módosítása