Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Felelős-e az állam az állampolgáraiért?

2018. március 03. 12:49 - Öreganyus

szegenysegi_mutato.jpgAranyoskáim!

Beszélgessünk arról: milyen mértékű felelősége van az államnak a területén élő állampolgárok létfenntartásának biztosításában. Van-e egyáltalán ilyen jellegű felelőssége, vagy nem számonkérhető azért, ha elfordítja fejét a létminimum alatt élőktől, az éhezőktől, és a fedél nélküliektől. Hamarosan titeket is érinteni fog, valamilyen mértékben ez a kérdés, tekintve, hogy a nagybetűs Életbe kilépve munkahelyeken helyezkedtek el (ha tudtok), és munkabért kaptok majd a munkátokért (ha kaptok annyit, amennyiből meg tudtok élni majd, és elhagyhatjátok a Mama Hotelt).

Napjainkban már nagy szerencse kell ahhoz, hogy jó munkahelyen, jó fizetésért (értsd: a havi rezsifizetésen és a létfenntartáson túl még marad, mondjuk egy mozira legalább) el tudjatok helyezkedni. Ehhez az szükséges, hogy szakmát szerezzetek, és abban legalább a közepesnél jobb teljesítményt legyetek képesek nyújtani. Szükséges az is, hogy be tudjatok illeszkedni a munkahelyekre (mobilokat nélkülözve is, akár), megbízható és pontos munkaerőkké váljatok. Szükséges, hogy a lakóhelyetekhez közel legyen fogadó munkahely, és ne közmunkásként kelljen tengődnötök. Szükséges, hogy a szüleitek ne legyenek rokkantak, annak érdekében, hogy a kezdeti anyagi nehézségeket áthidalni segíteni tudjanak nektek. A rokkantak ellátásából ugyanis nem fognak tudni titeket támogatni, mert önmagukat sem képesek a kapott jövedelmükből fenntartani.

Szükséges, hogy legyen helyetek a Mama Hotelben (ha a szüleitek anyagi helyzete megengedi azt, hogy felnőttként is tudjanak benneteket tovább tartani), ha esetleg azonnal elhelyezkedni nem volna lehetőségetek. Az ún. álláskeresők járadékát ugyanis nem kapjátok 2 hónapnál tovább. … És, valljuk be őszintén: amit e címen kaptok, az több, mint a semmi, de kevesebb, mint elegendő az egy havi létfenntartásra. És akkor a rezsi kifizetésének terhét még meg sem említettem.

Szóval nagyon sok minden függvénye az, hogy hogyan tudtok boldogulni, már a kezdeti lépésektől kezdve, az Életben. Ráadásul, mind-mind olyan tényező, amelyek tőletek függetlenek. Mégis függnek valamitől, mégpedig az állam – amelynek a területén éltek – kegyeitől. Napjainkban jól láthatjuk, hogy az államnak bizony vannak kegyeltjei, akiknek mindenből klasszisokkal több jut, mint az átlag állampolgároknak. Ők nagyon kevesen vannak. Velük szemben áll az a tábor, akik, tulajdonképpen rabszolgabérért dolgoznak, mert jövedelmük a rezsifizetésen és a havi élelmezési költségen kívül másra nem elég. A történelem őket már szegény polgároknak hívta, manapság ők a társadalmi középréteg. De ők is egyre szegényebbek. Végül vannak olyan állampolgárok is, akiknek a jövedelme még arra sem elég, mint a ’társadalmi középréteg’ jövedelme.

Ők azok, akik vagy rezsit fizetnek, vagy esznek, mert mindkettőt biztosítani nem tudják. Ők azok is, akiktől igen nagy gyakorisággal emelik ki gyermekeiket, ahelyett, hogy segítenének a jövedelmi viszonyaik rendezésében. Ha ez a társadalmi réteg úgy dönt, hogy inkább enni ad a gyermekének, így nem marad anyagi lehetősége arra, hogy kifizesse a rezsit, nagyon gyorsan kikapcsolják tőle a szolgáltatásokat. Sem víz, sem villany, sem gáz. Sem téli tüzelő. Ha panelben éltek, akkor nem tudjátok, így elmondom: egy családi ház téli fűtése, vegyes tüzelés esetén 2-300 ezer forintot emészt fel, 6 hónapra vetítve. A ’társadalmi középréteg’ jövedelemszintje alatt élő társadalmi réteg ezt a tetemes pénzmennyiséget egyértelműen nem képes kigazdálkodni, ergo: télire nem képes a családjának a meleget biztosítani.

Az állam itt közbelép: rászorultsági alapon szociális tűzifa igényelhető. Mármint: ha van rendelkezésre álló szociális tűzifa. Idén télen nem volt. Ugyanakkor, ha vonattal, vagy autóval közlekedtek, láthatjátok, hogy úgy a vasutak, mint a közutak környéke teli van elszáradt, elkorhadt, kidőlt, tüzelésre alkalmas fával, mely elhalt faroncsok már csak rontják az összképet, és a környezetvédelem szempontjából sem éppen áldásos az, hogy ezek a területek nincsenek megfelelően karban tartva. Az állam – az önkormányzatokon keresztül – nem dönt úgy, hogy a közmunkásokat kiirányítaná, kiszedni ezeket a gaznak számító, halott fákat, hogy teljesíteni tudja a szociális tűzifa szolgáltatását a területén élő, fagyoskodó állampolgárai számára, hanem ellenkezőleg: ha a fagyoskodó állampolgár kimegy, hogy begyűjtse ezeket, lopásért eljárás indul ellene, és tetemes pénzbírsággal néz szembe, azonnal. Miért? Mert más területén elkezdett rendet tenni, a tulajdonos engedélye nélkül. Itt nem számít, hogy rászoruló, nem számít, hogy hány gyermeknek, vagy idősnek, esetleg betegnek szeretett volna az ’elkövető’ meleget biztosítani a téli fagyok idején. Az sem számít, hogy ugyanakkor, bár törvényben vállalt kötelezettsége volna ez az önkormányzatnak, az mégsem tett semmit, annak érdekében, hogy az illetékességi területén egyetlen állampolgár sem fagyjon meg. …

Mindezt egybevonva, Drágáim, levonhatjuk azt az összegzést, hogy azt az állampolgárt rendeli büntetni az állam, akin ő maga átnéz. Ugyanakkor sem azt nem bünteti, aki törvényi kötelessége ellenére nem biztosítja a szociális tűzifa ellátást, sem pedig azt nem rendeli büntetni, akinek a magánterületét felveti a gaz, az erdejét, a területét nem gondozza. Ők élhetnek vígan és szabadon, mert azon maroknyi réteghez tartoznak, akik az állam kegyeltjei. De még csak önmagába sem néz, megvizsgálva: az állam eleget tesz-e az állampolgárai számára kötelezően biztosítandó szociális ellátások megfelelő mértékű biztosítási kötelezettségének? Ez ugyanis alapvető emberi jog. Minden normális, ember- és gyermekbarát államban. Nálunk, sajnos, ez nem így van.

gyermek_gallyakkal.jpgMost többen felhorkanhattok, azért, mert úgy tűnik, bátorítani szeretném a falopásokat. Nem. Ne értsetek félre. Az imént nem azokról beszéltem, akik élő fákat vagdosnak ki, motorfűrésszel, őket felelősségre kell vonni, és el kell ítélni, igen. Azokról a nőkről, gyermekekről, és idősekről beszéltem, akik puszta kézzel törik ki a halott gallyakat, és ágakat, vagy húzzák be az elkorhadt fatörzseket – eszköz nélkül. Mert ők tényleg csak azokat a halott fákat viszik haza tüzelőnek, amelyeket a terület gazdájának már rég el kellett volna takarítania. És, ha volna benne egy cseppnyi embereség, példának okán, ha tudja, hogy országos problémaként az idén nem volt elegendő szociális tűzifa, hát felajánlja szociális tűzifaként – ha már amúgy sem akar semmit sem kezdeni vele. Lévén, ezért nem takarítja el a területéről. …

A Magyar Szociális Fórum a minap azt tudatta, hogy alig 3 hét alatt 21 ember szenvedett fagyhalált. A Híres Kormányinfón, tulajdonképpen kiröhögték ezt a hírt. A ma kiadott közleményük elmondja, mi történt pontosan:

„A magyar kormány nem vállal felelősséget a tömeges fagyhalálért, hanem az áldozatokra hárítja a felelősséget sorsuk megpecsételődéséért – állapította meg a Magyar Szociális Fórum (MSZF) szombaton Lázár János csütörtökön elhangzott kijelentéséről.

 A miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos heti tájékoztatóján azzal válaszolt egy újságíró fagyhalállal kapcsolatos kérdésére, hogy „azokon a hajléktalan szállókon, amelyeket a magyar állam működtet, és azokban a szociális intézményekben, amelyekben a magyar állam áll helyt, fagyhalál nem következett be”.  

 „Lázár János kijelentése arra enged következtetni, hogy az állam csak magáért vállal felelősséget, az országért nem. Az állam nem tartozik felelősséggel azért, ha fizetésképtelenségük miatt elveszik az emberek feje fölül egyetlen fedelüket, és az utcára lökik őket, hajléktalanná válnak, és megfagynak. Nem tartozik felelősséggel azokért, akik saját fűtetlen lakásukban kihűlnek, mert nincs mivel fűteniük. Sem azokért, akiknek telente arról kell dönteniük, hogy egyenek-e, vagy fűtsenek, mert a kettőre nem futja a jövedelmükből. Az állam magáért felel, mások pedig feleljenek magukért! Sorsuk láttán az állam mossa kezeit” – vonható le Magyarország egyik vezető személyiségének logikájából.

 A Magyar Szociális Fórum emlékeztet Lázár János korábbi kijelentésére, miszerint „akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Tragikus, hogy a kormány társadalompolitikája efféle filozófiákon nyugszik – írja az MSZF.

Az emberjogi szervezet reagált Czibere Károly ugyancsak csütörtökön elhangzott nyilatkozatára is.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért felelős államtitkára egy „decemberi protokollra” hivatkozva azt állította, hogy nem nekik kell a fagyhalállal kapcsolatos adatokat nyilvánosságra hozni, hiszen egészségügyi kérdés annak megállapítása, hogy valaki kihűléses halált halt-e, vagy sem.

Az MSZF megkérdezte Czibere Károlytól, eddig ki állapította meg a fagyhalál tényét, ha nem az egészségügyhöz tartozó orvos. Mire támaszkodott a Központi Statisztikai Hivatal az extrém hideg miatt bekövetkezett halálesetek összegzésekor, ha nem egészségügyi adatokra? Az MSZF vélelmezi, hogy korábban is orvosnak kell megállapítania a halál okát, és most is neki kell. Ha tehát nem változott semmi, miért utasította a kormány az illetékes állami szerveket arra, hogy ne szolgáltassanak többé adatot a fagyhalál esetekről, jóllehet ugyanúgy a rendelkezésükre állnak az adatok, mint eddig – tették fel a kérdést.

Milyen előnye származik a kormánynak a közérdekű adatok eltitkolásából, esetleges manipulálásából, a KSH szakmai munkájának nem szakmai jellegű befolyásolásából?”

– kérdezte a Magyar Szociális Fórum, mely 185 halálesetről értesült tavaly ősz és február vége között.

Aranyoskáim!

Láthatjátok, hogy a magyar állam nemcsak az oktatás területétől fordította el a fejét, hanem a szociális megélhetés területéről is. S bár, lehet, hogy most ez még titeket nem érint elsődlegesen, de érinthet. Ha vidékiek vagytok, ha nincs a közelben munkahely, ha nincs a pozíciók betöltéséhez megfelelő uram-bátyám kapcsolatrendszere szüleiteknek. Vagy, ha ne adja Isten, de beteg gyermeket lesz szükséges otthon ápolnotok. Ha szüleitek olyan nehezen élnek, hogy szülőtartást kell majd, a saját és gyermekeitek létfenntartásán túlmenően fizetnetek. Ha elváltok, és a másik fél visz mindent. Ha megrokkantok. … És ne soroljam.

A felsorolásban említett állampolgárok ellátásának biztosítása a világon mindenhol állami feladat. Nálunk azonban, mióta az Alkotmánnyal együtt eltörölték alapvető jogainkat is, csak egy ún. Alaptörvény létezik (ráadásul úgy, hogy tulajdonképpen hatályosítva sincs). Az Alaptörvény pedig úgy került megalkotásra, hogy abban, egész egyszerűen nem szerepelnek azok a kötelezettségek, amelyeket az államnak biztosítania kötelessége, a területén élő állampolgárai számára. Még a gyógyuláshoz sincs jogunk (lévén, az Alaptörvényben már nem szerepel alapvető jogként a társadalombiztosításhoz való jog). Gyógyulni is csak az tud, akinek van erre pénze. Mint ahogyan bírósághoz csak az fordulhat, akinek megvan ehhez a pénze. Mert a bíróságokon sem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás folyik. Már a nevében is benne van: szolgáltatás. Ha nem fizetsz érte, ne is akard igénybe venni. …

A mi hibánk, Aranyaim. A mi hibánk, mert mi engedtük, hogy idáig fajulhassanak a dolgok. Fotelforradalmárokat játszottunk, miközben már több éve az utcára kellett volna mennünk. És ennek itt az eredménye: ilyen szomorú, élhetetlen világot hagyunk örökül rátok, amikorra kiléptek a nagybetűs Életbe. ..

Nagyon sajnálom, hogy ez, ilyen mértékben megtörténhetett.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.