Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Törpicuri és az Öreg Tölgy

2018. február 24. 21:18 - Öreganyus

angyal_verzo_hattyuval.jpgAranyoskáim!

Ma este mondok nektek egy mesét, Törpicuriról és az Öreg Tölgyről.

Törpicuri dühösen rontott be az erdőbe, mert Papitörp azt mondta, AzaDög ma biztosan eljön érte. Rohant, és rohant, amíg a kis lába csak bírta. Kicsi fejében zakatoltak a gondolatok. Már szinte kapkodott a levegőért, térdei remegni kezdtek. Elfáradt. Ijedten nézett szét, nem tudta, hol van, a Kerek Erdő eme szegletében nem járt még sosem. Körülnézett, egy gyönyörű tavat látott maga előtt, kristálytiszta vizén, királynői tartással egy hattyú ringatózott. A lombkoronák susogása alá beszűrődött a napfény, meg-megcsillanva az avaron.

Fáradtan és kimerülten rogyott az Öreg Tölgy tövébe, és keservesen felzokogott. Térdeit az álla alá húzva, karjaival átölelve, zakatoló agyacskáját nyugtatgatva vigasztalta magát, de a sírás csak nem akart abbamaradni, sajnálta magát, nagyon. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a tölgy megmozdul egy picit. Azt hitte, álmodik. Szemei tágra nyíltak, amikor az Öreg Tölgy lombkoronája lehajolt hozzá, és leveleivel finoman megsimogatta az arcát.

Törpicur ijedten felpattant, és szembeállt a fával. Akkor látta, hogy a fa törzse egy öreg nénike arcát formázza, szemeivel kacsint egyet. A levegő kiszaladt kis tüdejéből, de azért, bátor férfiként, hős katonaként megkérdezte:

„-Te vagy AzaDög, és eljöttél értem?”

A fatörzs arcú öreg néni elmosolyodott, és úgy válaszolt az ifjúnak:

„Nem. Nem én vagyok AzaDög. Én az Öreg Tölgy vagyok.”

Törpicuri kívácsi lett, így beszélgetni kezdtek, a vitéz kis Törp kérdezett először:

„- Tudod, én még nem jártam erre, de Papitörp már mesélte, hogy mi egy gyönyörű erdőben élünk. Csak én nem tudtam, hogy ilyen nagy ez az erdő….

- Nagy, bizony. Az nagy. Azért is hívják Nagy Kerek Erdőnek. – mondta mosolyogva a tölgy.

-  Ha te már ilyen öreg vagy, akkor régóta állsz itt?

- Elég régóta, igen. …

- És hallottál már arról, hogy a bébitörpökért eljön AzaDög, hogy megegye őket?

- Hallottam, bizony, hogy hallottam – mondta derűsen a tölgy, majd így folytatta – és azt is hallottam, hogy a tölgyeket kivágják, hogy a tüzénél melegedjenek. És látod? Én itt állok, most már száz éve. ….

- És láttad már AzaDögöt errefelé jönni?

- Láttam, bizony, hogy láttam – intett a fejével a tó felé az öreg tölgy – Mindig erre jár, itt kóborol.”

Törpicuri rémülten nézett szét, mire a tölgy tövében egy jókora husángot látott meg. Azonnal felkapta, és keményen megmarkolta, majd, mint egy igét, kihirdette az Öreg Tölgynek:

„- Nem. Nem engedem, hogy magával vigyen és elszívja az életerőmet. Nem. Nem, és nem! Papitörp meg fog engem védeni, ha éjjel el akarna rabolni AzaDög. … Éjjel leskelődik, és a bébitörpökre vadászik. Hókuszpókusznál tanult, és meg fog enni. De nem hagyom! Nem hagyom!

- Papitörp szerint éjjelente járkál AzaDög, és bébitörpökre vadászik? – kérdezte mosolyogva az Öreg Tölgy.

- Igen. És nekem vadásznom kell rá, mert ha ő életben marad, akkor nekem kell meghalnom. Mert ez családi hagyomány. Mert Papitörp tudja. És ő mondta. Mert Papitörp már megküzdött vele, és majdnem sikerült is a gyökerek alá temetnie AzaDögöt, hogy az ő varázsereje átszállhasson rá.

- AzaDögnek van varázsereje? – kérdezte az Öreg Tölgy.

- Van, igen. A bébitörpökből nyeri, és átalakítja.

-  És mit tud AzaDög a varázserejével?

- Megbabonázza a törpöket maga körül, és még Hókuszpókuszra is delejes álmot tud bocsájtani, hogy mindenki azt csinálja, amit ő akar. Még Papitörpöt is a hatalma alatt tartotta, még régen. De Papitörp erős volt, és okos, és meg tudott szökni a fogságából. – húzta ki magát büszkén Törpicuri.

- És hol lakik ez az AzaDög? Honnan szökött Papitörp? Hol tartották fogságban? Ketrecben? Fa tövében? Tömlöcben? Mézeskalács Házikóban?

- Azt nem tudom, Papitörp azt nem mondta. – zavarodott össze Törpicuri.

- És hogy néz ki ez az AzaDög?

- Ő egy vasorrú bába, bibircsókkal az arcán, és a szeme szúr, az orra meg hegyes, karmai nagyok, a fogai élesek. Ő egy nagyon gonosz törptündér.

- Törptündér? "

kérdezett vissza meglepetten az Öreg Tölgy.

"- Csak törptündér lehet, mert varázsereje van. Álmomban néha varázst bocsájt rám, mert olyan szép álmokat látok, de hirtelen a tündér átváltozik boszorkánnyá, a varázs pedig delejjé, és én bepisilek, sokszor. Papitörp olyankor kinevet, és azt mondja, dedós vagyok, és, hogy így nem tudok majd harcolni AzaDög ellen. … Pedig ez nem igaz! – kanyarodik sírásra pici szája – Mert nekem sikerülni fog, ami a Papitörpnek nem! Mert én Törpicuri vagyok, és van egy különleges képességem.

- És miben állna az a különleges képességed?

- Csak én tudom AzaDögöt megbabonázni annyira, hogy ne tudja használni a varázserejét. És, ha majd nem figyel oda, akkor lecsaphatok. Pontosan tudom, hogyan kell. Sokszor eljátszottuk Papitörppel. Mert a boszorkányoknak is van gyenge pontjuk. AzaDög gyenge pontja a mellkasa bal oldalán van, ott kell nagyon, de nagyon eltalálni. És akkor többet nem varázsolhat, a bébitörpöknek soha többé nem kell félniük.”

Az Öreg Tölgy szomorúan ingatni kezdte lombkoronáját, gyantája, mintegy könnycsepp gördült lefelé idős törzsén. Gyökerei ismét mélyen a földbe markoltak, az öreg néni arca pedig elkezdett visszahúzódni a fa törzsébe, a legördülő gyantacseppek mögé. Törpicuri ijedten kérdezte:

„-Megbántottalak talán? Vagy rosszat mondtam? – majd átölelte a fa törzsét – Ne menj még!

-Jó. Maradok még egy picit, és elmesélek neked egy történetet. Élt egyszer ebben az erdőben egy Csodaszép Törpleány. Szerelmes lett egy fess, fiatal, nagyon csinos Törplegénybe. Akkora volt a szerelmük, hogy hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és beköltöztek egy takaros gombaházikóba. Nem is sok idő múlva arra járt egy gólya, és letett a bölcsőjükbe egy rózsás arcú bébitörpöt. Volt ám nagy boldogság, dínom-dánom, örömünnep! …”

Törpicuri közbevágott:

„- És akkor jött AzaDög, és megette a bébitörpöt?

- Nem. Akkor egy nagy vihar jött, egy éjszaka, zengett, és villámlott, törtek a fák. …. A fess Törplegény a többi törplegénnyel együtt kiment a viharba, menteni a gombaházikókat, ahol a többi bébitörp lakott. Igen ám, de egy villám pontosan a világszép Törpleány és bébitörp házikójába csapott, aminek így kigyulladt a teteje. Törpleány a füstben nem látta, csak tapogatta, hol lehet bébitörp bölcsője, mikor megtalálta, magához ragadta gyermekét, és ahogy tudott, kivergődött a levegőre. …”

Törpicuri ismét közbevágott:

„- És akkor jött a vitéz Törplegény, és megmentette bébitörpöt?

- Nem. A Vitéz Törplegény a többi törplegénnyel együtt jókedvűen ünnepelte a sikeres mentést, a falucska másik oldalán. Világszép Törpleány pedig a nem lélegző, kormos bébitörp teste fölött zokogott. Ezt meghallotta az Erdő Szelleme …”

Törpicuri ismét közbevágott:

„- Ő derítette ki, hogy AzaDög volt a villámos támadó?

- Nem. Az Erdő Szelleme egy Nagy Varázsló, akinek szava minden erdőlakó számára szent. Ha vitás kérdéseik vannak a törpöknek, csak elé járulnak, ő dönt, és akkor az úgy van. No. Az Erdő Szelleme meghallotta Törpleány keserves zokogását, és oda sietett. Azt mondta Törpleánynak: ’Hallod-e, te leány! Bébitörp élhet, ha te kicseréled léted az övével.’ Törpleány, miközben bébitörp mellett térdelt, megfogta Erdő Szellemének talárját, és azt mondta: ’Tedd, amit tenned kell. Csak ő élhessen!’ Erdő Szellemének megesett szíve a könyörgő törpleányon, és meghozta bölcs döntését: ’Élhettek mindketten. De neked vállalnod kell, hogy soha többé nem láthatod bébitörpöt, és beszélni sem tudsz hozzá.’ Törpleány zokogva bólintott, és elfogadta az alkut. Ekkor Erdő Szelleme azt mondta: ’…És mától fogva légyen a te neved AzaDög!’ Majd suhintott egyet varázsvesszejével, és amint jött, úgy távozott.”

Törpicuri szeme elkerekedve nyílt nagyra:

„- AzaDög a világszép Törpleány? Akkor ezért akarja megenni a bébitörpöket, hogy visszaváltozzon a boszorkányból világszép Törpleánnyá!

- Érdekes felvetés – mosolyodott el az Öreg Tölgy, majd lombkoronájával a tó felé intett – de nézd csak, milyen szép hattyú úszik a vízen!”

Ezzel az Öreg Tölgy ismét visszahúzódott a földbe, az Öreg Tölgy megpihent. Törpicuri elgondolkodva nézett a tó felé. Tényleg ott úszkált még mindig a hattyú, és mikor közelebb úszott a víz partjához, a szemében egy fekete könnycsepp minta látszódott. Törpicuri is közelebb lépdelt a tó partjához, ám a nagy vízmennyiség még egy kis félelmet ébresztett benne. A hattyú olyan békésen ringatózott a vízen, hogy Törpicuri egyre közelebb, és közelebb merészkedett, míg már egészen közel nem ért. Akkor, udvarias kislegényként, bemutatkozott:

„- Szia! Én Törpicuri vagyok! Hát te ki vagy?

- Én AzaDög vagyok!”

felelte fejét lehajtva a hattyú. Mert hiába az Erdő Szellemének átka, azt egy hevesen érző bébitörp szívének dobbanása megtöri. ….

Aranyoskáim!

Ezzel a mesével kívánok ma szép álmokat nektek.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

Címkék: tanmese PAS