Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Hogyan segíthetsz társadnak lejönni a szerről?

2018. február 13. 07:26 - Öreganyus

tisztulas.jpgAranyoskáim!

Tegnap egy igen kemény hangvételű levélben szóltam szerfüggő társaitokhoz, most nektek írok arról, hogy ha észlelitek a társaitok egyikén-másikán a jeleket, hogyan segíthettek neki abban, hogy képessé váljon lejönni a szerről. Nem lesz könnyű, és nagyon el kell tudnotok kapni a pillanatot.

A függő egyik jellegzetessége ugyanis, hogy amikor bajban van, fűt-fát megígér. Minek okán tudnotok kell beazonosítani, hogy melyik fázisban van, mennyire tiszta, amikor beszéltek vele. Csak viszonyítani tudtok arra, hogy mennyire őszinte is veletek az adott pillanatban, hiszen a függő szava olyan, mint a hal: nyálkás és csúszik, nem tudod megfogni. A függő szavát nem tudod utolérni, de nem is kell. Csak legyél tudatában annak, hogy egy függővel beszélsz.

Ebből adódóan a negédeskedéssel, a hízelkedéssel semmire sem mész nála. Komolyan és keményen, rendíthetetlenül kell hozzá szólnod, hogy elérj a tudatáig. Ez nem azt jelenti, hogy kiabálnod kellene vele, vagy bunkózni egy jó nagyot, az észhez térítés reményében. Nem. Inkább azt jelenti, hogy kitartóan azonos hangszínnel beszélj hozzá, és a mondanivalód alatt ne érzékelje azt, hogy esetleg elbizonytalanodsz, vagy érzelmileg meginogsz. Amint ezt a hatodik érzékével kiszúrja, azonnal maga mellé állít, és megértetni próbálja majd veled, hogy miért is állt rá a szerre. Könnyek, és kifogások, mártír-szerep kidomborítása, önutálat, és önsajnálat következik, de mindezek mögé kell látnod: valóban rossz élethelyzetben van, de ha sajnálod, és a sajnálatodnak teret adsz, nem fogsz tudni hatékonyan segíteni neki.

A függő ugyanis azért került ebbe az élethelyzetbe, mert otthon tarthatatlan a helyzete, de nem lát megoldást. Most a szülők megharagszanak rám, de le kell, hogy írjam, Drágáim: a gyermekek függősége minden esetben a családi-érzelmi háttér labilitásából és zavaraiból adódik (és a tévhitekkel szemben köze nincs az anyagi háttérhez, csak közvetetten. Tehetősebb és szegényebb családok életében is jelen van ugyanis). Mégpedig a következő módon: a gyermek problémát érzékel, de ha nincs bizalmi légkör a családban, akkor nincs kivel megbeszélnie a problémáját, így megoldást sem talál. Őrlődik magában, majd a társaihoz fordul, elpanaszolva, mi történt/történik vele. A társak a maguk problémamegoldási eszköztárát azonnal a rendelkezésére bocsájtják, és ha a társak eszköztára kimerül a tompító szerek használatában (mert ezt látták otthon, nincs más példa előttük), akkor ebbe a fajta problémamegoldásba húzzák be a panaszkodó társukat is. Olyan ez, mint egy láncolat. Minden, mindennel összefügg.

Legyél tehát határozott, de ne legyél bunkó. Résztvevője lehetsz a bánatának, de sajnálója nem – ha segíteni szeretnél neki. Hagyd, hogy kibeszélje problémáját, ha már megbízik benned, és ne élj vissza azzal, hogy tovább adod, vagy kikotyogod másoknak. Azzal csak még mélyebbre taszítod a függőt. Résen kell lenned, hogy elkapd a tiszta pillanatát (pupillája szűk, szemei karikásak, arca szürkés, beesett, keze remeg, illetve ha ül, akkor a lába folyamatosan jár, és erősen rágja a száját). Erre a pillanatra azonban jó alaposan fel kell készülnöd, mert sosem tart sokáig – pont ez a függőség lényege.

Szóval, ha segíteni szeretnél neki, akkor, miközben a bizalmát ajándékozza neked, te keresd, hol a legközelebbi rehab. Esetleg te magad is felkeresheted őket, elmondva, hogy segíteni szeretnél, tanácsot kérve a segítségnyújtáshoz. Ők abban tudnak majd téged patronálni, hogy hogyan és miként tudod meggyőzni azt a társadat, aki segítségre szorul, arról, hogy tényleg segítségre szorul. Ez ugyanis klasszisokkal nehezebb lesz majd, mint elindulni vele a rehabra. Az első lépés az lesz a segítségnyújtásban, hogy rá kell őt ébreszteni arra: akarjon lendíteni az életén. Akarjon segítséget kérni. Mégpedig az eddigi lefelé irány helyett inkább fölfelé mozduljon. Ehhez kell a tiszta pillanat, és maximálisra fejlesztett érvelési technika. Gúnnyal, és cinkkel semmire sem fogsz menni, csak még mélyebbre taszítod. Ha mented az ő felelősségét abban, hogy ilyen helyzetben van, akkor, bár nem taszítod mélyebbre, de változtatás szükségességéről sem tudod meggyőzni őt. Mert azt tudnod kell: egy függő, a saját megítélésében, sosem hibás. …

Tudnod kell hárítani a kifogáshegyeket, amelyekkel menteni próbálja a menthetetlent. És ehhez lesz szükséges majd a levelem elején említett rendíthetetlenség. Ha meginogsz vesztettél. És veled együtt ő is elveszik. Eközben arra is gondolni kell, minden segítséget nyújtónak, hogy egy függőn csak akkor lehet igazán és valóban segíteni, ha a családjából legalább egy szövetségese van a tisztulás felé vezető törekvésében. Mert ő maga hiába kezdi el a programot, ha hazatérve ugyanabba az élhetetlen érzelmi közegbe kerül bele, nap, mint nap (ha ambuláns programban vesz részt, például). Meg kell tehát találnod a segítő családtagot is, aki elkíséri a függőt a rehab központba, hogy ott ez a családtag is meghallgathassa, mi vár rájuk, ha elkezdik a terápiát.

Ha közelebb is enged a függő a saját családjához téged, akkor sem menj föl hozzájuk, hanem csak kezd el figyelni, társad elbeszéléséből, melyik családtagja lehetne a leginkább partner a rehab programban. Lehetőleg olyan családtagra essen a választásod, aki, meglátásod szerint képes szembesülni az igazsággal, és szereti is azt a gyermeket, aki most bajban van, de már a kiutat keresi. Sok esetben előfordul, ugyanis, hogy ha a rehab program munkatársa feltárja a hozzátartozó előtt az igazságot és az ok-okozati összefüggéseket, a hozzátartozó rá is fizikailag támad majd. Sajnos, nagyon sokszor előfordul, hogy ha azt jelzik, mondjuk a szülőnek, hogy a gyermek a sorozatos bántalmazások elől menekült a szerhez, és vált függővé, akkor, az igazságot megemlítő szociális munkást is megtámadja a bántalmazó-agresszív szülő, pusztán azért, mert nem akarja hallani, amit egy idegen mond neki a saját életéről.

És ez a jelenség az, amiért azt mondom: 17 éves korod előtt, ha segíteni szeretnél egy függő társadon, kezd el, bátran a segítségnyújtást, de vonj be ehhez egy felnőttet is. Ezért javasoltam, hogy első körben te beszélj a rehab központtal, és fogadd meg a tanácsaikat. Ők fel tudnak készíteni arra, mi várhat rád a segítségnyújtás közben és alatt.  Ha a társad a bántalmazások elől menekült a szerhez, semmiféleképpen ne menj föl a lakásukra, keresvén a támogató családtagot. Inkább csak kérdezz, és a válaszok alapján próbáld meg az ösztöneiddel letapogatni, kiből válhatna segítő családtag. Majd ajánld föl, hogy a függő társad saját maga beszéljen erről azzal a családtaggal, aki esélyes lehetne a támogató szerepre. Ha nem meri, vagy bizonytalannak érzi magát, akkor csak kísérd el a rehab szolgálathoz, ha erre ő megkér. Ők meg fogják találni a segítő családtagot.

Mert az is nagyon lényeges, hogy a gyógyulás folyamatában ne hagyd cserben a gyógyulni vágyót, akit te indítottál el a gyógyulás útján. Meg fog inogni. Az is lehet, hogy ideig-óráig vissza is esik. Tarts ki ahhoz, hogy ő is ki tudjon tartani – és ehhez az szükséges, hogy neked ne legyen bűntudatod. Ha ezt észreveszi, elveszett. Nem a te hibád, hogy ideig-óráig visszaesik, hanem az élet rendje. Ha tudsz erről, könnyeben visszasegítheted őt a helyes útra. Együttműködve a rehab központtal, hol bátorítva, hol megdorgálva, hol szigorúan, de mégis kedvesen - melyik helyzet éppen mit kíván majd meg tőled. Ez pedig a másik ok, amiért rendíthetetlennek kell lenned. Mert fárasztó. Mert idegörlő. Mert magánéletzabáló. Mert mindezek ellenére mégis megéri.

Ha legalább egy embert sikerül lesegítened a lejtőről, már megéri.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Előzmény:

A lebegésen túl is van élet ....

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.