Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

A lebegésen túl is van élet ....

2018. február 12. 10:02 - Öreganyus

lebeges.jpgAranyoskáim!

Ma a kábítószerek használatáról, terjesztéséről, és a droggal való visszaélésről írok nektek. Bízva abban, hogy már ti is tudjátok: a Büntető Törvénykönyv szabályozását szigorították. Most már, 12 éves korotoktól fogva büntethetőek vagytok. Ráadásul, ha ráálltok az anyagra, még elvonóra sem tudtok elmenni, ha meggondolnátok magatokat, mert, pl. az egyik társatok belehal, és ettől megijedtek, ti magatok is. Nincsenek nektek szóló, célzott kezelési formák, és nem állnak rendelkezésre addiktológiai osztályok sem. Ami pedig azt jelenti: mehettek a súlyos függő felnőttek közé, akik esetleg már ön- és közveszélyesek. Tényleg ezt akarjátok? ….

Nem írok nektek statisztikai adatokat, Drágáim, úgysem érdekli a kutyát sem. Tényeket mondok: gyermekpszichiátriai osztály az országban (Budapesten kívül) összesen kettő van, ambuláns rendelés sincs minden megyeszékhelyen. Az átterelés azokban az esetekben működik csak, ahol a delikvens tényleg le akar jönni a szerről, ugyanakkor ennek kimenetele is kétesélyes. Mert ha hozzáállt a szervezeted az anyaghoz, akkor annak elvonása fizikai fájdalmakkal jár. Ez pedig visszaterel téged oda, ahonnan elindultál, mert úgy fogod érezni, tompítanod kell. Ezért jók azok a bentlakásos terápia lehetőségek, amelyek alapvetően egy évet ölelnek föl, de együtt adják az átterelést és az addiktiológiai kezelést, miközben a terápia alatt szakmát is tesznek a kezetekbe.

Csakhogy ezek nagyon drágák, és hazánkban ezen intézmények száma 10 alatt van. Mikorra eljutsz oda, hogy hajajj, de le akarok jönni, akkorra már kifosztottad szüleidet, és eladtál minden mozdíthatót otthonról, amit csak tudtál, hogy anyaghoz juthass. Miközben az anyag hatására romboltál és tomboltál otthon, ami pedig azt jelenti: szüleidnek nemcsak a pénztárcája, de az idegrendszere is rongyosra tépődött – csak azért, mert te szívni akartál. Szüleid tehát, kifosztva, és nulla anyagi helyzetbe taszítva nem tudnak neked segítséget adni ahhoz, hogy legyere az anyagról, akkor számodra csak az állami lehetőségek maradnak. Ezek pedig egyenlőek a nullával. Persze, más a helyzet, ha a szülők „jól el vannak eresztve”, csakhogy akkor külföldre mehetsz, egy olyan szigetre, ahonnan sokáig nem jöhetsz haza, de ott garantáltan leszednek az anyagról, hidd el. Csakhogy a külföldi terápiával iskolai végzettséged nem lesz.

Arra, ugye, nem kell szót pocsékolnom, hogy mi lesz belőled iskolai végzettség és szakma nélkül? Aligha fogsz kikeveredni a gödörből. Oké, mondhatod, főleg ha ma reggel is szippantottál egyet, hogy na és, kit érdekel? Most is jól megélsz abból, hogy a suliban tolod a többieknek az anyagot, akkor jut neked is, bónuszszívás, mert bónuszrendszerben dolgoztat téged az ellátód. És ez elég? Tényleg elég? Mennyit keresel azzal, hogy a többieket is tévútra viszed? Szálanként 5, vagy 10 forintot? Hány szál eladása után kapsz egy szálat? Megéri a kockázatot? Hogy most nincs lelkifurdalásod azért, hogy a saját nyomorod szintjére taszítod a többieket is, ez tiszta sor. De később sem lesz?

Eközben azt hiszed, hogy szüleid hülyék. És fogalmuk sincs arról, hogy amikor azt mondod a telefonban: Pizza kéne … - nem tudják, miről hablatyolsz, és mire készülsz? Hogy nem látják, ha pörögve és hangoskodva érkezel haza, és alig egy óra múlva már olyan vagy, mint egy bamba csirke, bámulsz kifelé a fejedből. … Hogy még kérdésre sem tudsz válaszolni, hogy állva alszol el, vagy ülve esel éber kómába, hogy ezt követően, a kézremegéseddel együtt érkezik az, hogy tépkeded a bőrödet? Nem tűnik fel nekik, mit művelsz éjjelente? Hogy nem látják, hogy a szemük előtt lopod ki a szemüket? Hogy nem veszik észre, mi minden tűnik el otthonról? Csak azért, mert erről nem beszélnek veled, még az elején? Nem. Mert ők maguk sem hiszik el, és nem fogják fel, hová süllyedtél.

Persze, más a helyzet, ha velük együtt szívsz. Ha ez így van, akkor borzalmas körülmények között élsz, és akkor már nemcsak herbálon vagy, hanem beújítottad a kristályt is. A herbáltól is vannak olyan megmozdulásaid, hogy épeszű ember csak a fejét kapkodja, de a kristálytól. … Attól ölni fogsz. Halózni kezdesz, és olyan flashek kerítenek hatalmukba, melyek meggyőznek majd arról, hogy önvédelemből ölnöd kell. Ha már ráálltál a kristályra, nem fogod tudni beazonosítani, hogy fiú vagy-e, vagy lány, és ezt értsd szó szerint. Meggyőződ magad arról, hogy homoszexuális vagy, miközben nem, csak egyik nap még lánynak képzeled magad a másik nap pedig fiúnak. Nem veszed észre, hogy szexelsz, mert fel sem fogod, hogy benne vagy egy aktusban. Azt meg főleg nem, hogy most éppen kivel. Az, hogy kinek adod oda magad, mindössze attól függ, mit flasheltél az aktus előtt (vagy közben). Mert vagy angyalnak, vagy sátánnak vagy egy nagy sáskának adod oda magad, ha éppen közben nem a varjakkal hadakozol. …

Igen, Drágáim, idáig lehet süllyedni. Viszont ha az anyag kábulatában nősz fel, soha nem leszel alkalmas gyermeknevelésre. Minél tovább csinálod, annál keményebb anyagokat fogsz tolni, mert a könnyű drogok már nem elegek. Mikorra ezt a szintet eléritek, már nem lesz hol lakni, addigra a szüleitek menekülni fognak előletek, mert már vagy felgyújtottátok a lakásukat, vagy késsel támadtatok nekik. Természetesen a teljes kifosztásuk után. Hajléktalanként, szakma nélkül mi marad? A bűnözés, és a dealerkedés. Kiskutyájává váltok annak, aki nagyban terít, és, ha „szerencsétek van”, igen gyorsan elértek arra a szintre, amit az Aranylövés jelent. Akkor megmenekültök a börtöntől, az öncsonkítástól, vagy a gyilkosságtól.

Bár, meg kell, mondjam, ha masszívan vagytok az anyagon, akkor a börtön a lehető legjobb megoldás már (ha a hazai ellátórendszer hiányosságait szem előtt tartjuk). Igaz, ott nem kaptok addiktológiai kezelést, úgyhogy fájni fog, mint állat, de nem is juttok hozzá a szerhez. Mármint ideális esetben. Ha nem a benti terítőnek lesztek a csicskái. Ahhoz viszont, hogy ott bárkinek a csicskája legyél, már túl vagy legalább egyszer a végbélvarráson, hidd el nekem. Továbbmegyek: a javító-nevelőintézet sem lesz könyebb, egy szállal sem.  ... De ha neked ezt kell, hát csináld! … Mert ki vagyok én, hogy megmondjam neked, mit tegyél, és mit ne tegyél? … Megvan a magadhoz való eszed, hát dönts!

Csak közben ne felejtsd el a Büntető Törvénykönyvet (Btk.-t), és a rád vonatkozó rendelkezéseit sem. Főleg azért ne, mert a szüleidet addigra anyagilag már olyan szinten gallyra vágtad, vagy éppen ez a cselekmény folyamatban van még, hogy ügyvédet megfizetni neked nem fog tudni. A kirendelt védelemmel pedig a legtöbb esetben ott vagy, ahol a part szakad. Oké, mondhatod, hogy 12-16 között csak ejnye-bejnyét kapsz, és máris megúsztad, max. mediátorhoz mész, ahol persze a fűt is megígéred, a fával együtt. Anyád meg odafigyel arra, hogy teljesítsd is, amit megígértél, annak érdekében, hogy ne menj börtönbe. Mert ha nem teljesítesz, oda mész. Kell ez neked?

Tudom, hogy nem. Csakhogy kamaszkorban mindent ki kell próbálni. Mi is megtettünk mindent, amivel feszegettük a határokat, de az agyunkat nem vágtuk szét. Azt csak sejtem, ti miért teszitek. De tudnotok kell: nincs olyan élethelyzet, amit ne lehetne megoldani, ha nagyon akarjátok. Nehezebb, jóval nehezebb, mint szippantani egyet, és lelazulni az agymenésről. De ettől válsz emberré. Ha küzdesz. Ha küzdelem nélkül feladod, és a kényelmes, könnyű utat választod, patkánnyá válsz, akit a szer irányít, akinek önálló akarata, és döntése nincs. Ha rajta vagy a szeren, egy láthatatlan szerződést írtál alá a gyógyszergyártókkal, akik a mellékhatásokat rajtad fogják kikísérletezni (lévén az állatkísérleteket betiltották. Mi Marad? Terítenek az utcán. Vagy az eszedbe sem jutott, miért van az, hogy az egyik héten még ilyen a hatása a herbálnak, például, a másik héten meg már amolyan? Hogy hogyan tudnak olyan gyorsan reagálni a tiltólisták változásaira, hogy a terítésért ne legyenek büntethetők?  Ugye, nem kell sorolnom, mi pénz, és mi jogi szaktudás van a gyógyszerlobbi mögött?) …

Te is álmodozol a királylányról, üvegcipellőben, vagy a királyfiról, hófehér paripán. És bár a szer hatására annak fogod látni választottadat, ha egyszer kitisztulsz, látni fogod, hogy a vasorrú bába, vagy a tűzokádó sárkány mellett ébredsz, foltokkal a szemed alatt. Nem. Nem a sminked kenődött el, hanem pár monoklival lettél gazdagabb. … Nem jó ez senkinek sem, hidd el, de legfőképpen neked nem jó.

Ha túltolod, belehalsz, de mindenképp maradandó károsodást szenvedsz. Ha tovább adod, akkor pedig nincs Isten, aki kihozna a börtönből. Csak azért, mert a büntethetőség körül ordenáré viták vannak még mindig, tekintve, hogy a Btk. módosított szabályaihoz nem készítettek gyakorlati-, vagy módszertani útmutatót. Oké, most bódult fejjel nem tudod, miről beszélek, de remélem, azért, hogy tisztán is visszajössz, és újraolvasod, amiről most írok. Akik drogos ügyekben döntenek, még azon is vitáznak, hogy mit jelent a „hozzá nem szokott fogyasztó” és az „átlagos adag” kifejezés, a büntetésedre vonatkozó passzusban, amely adag meghatározásán, ha túlszaladsz, bizony bünti lesz. Nem is kicsi.

Hogy szól pontosan a jogszabály? Íme:

„461. § (4) A 176–180. § alkalmazásában az (1)–(2) bekezdésben nem szereplő kábítószer esetén a kábítószer

a) csekély mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyag-tartalma a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának hétszeres mértékét nem haladja meg,

b) jelentős mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyag-tartalma a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának száznegyvenszeres mértékét meghaladja,

c) különösen jelentős mennyiségű, ha annak tiszta hatóanyag-tartalma a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának ezernégyszázszoros mértékét meghaladja.”

Láthatjátok, Drágáim, hogy ez a rendelkezés olyan mintha nem is volna, tulajdonképpen. Hogy mennyit találnak nálatok, ami a büntetési tételeteket meg fogja határozni, az pedig attól fog majd függeni, hogy a kirendelt orvosszakértő az adott anyag/mennyiség függvényéről mit mond. Az orvosszakértő pedig a netről szerzi be az infót, hogy egyáltalán az adott anyagból mi minősül átlagos adagnak, egy hozzá nem szokott fogyasztó számára. Induljunk ki abból, ami van. Szóval, tegyük fel, én betolok egy egynegyed gramm felét, máris elszálltam tőle, mert nem vagyok hozzászokva. De ha te, aki már mondjuk, fél éve élsz vele, betolod ugyanezt, meg sem fogod érezni. Ott állunk a bíróság előtt, ugyanazzal a mennyiséggel a bizonyítékok között. Én, vagy te kapunk nagyobb büntetést, ugyanazért a mennyiségért? Oké, nem az elkövetőt veszik alapul az átlagos fogyasztó meghatározásakor, azt viszont nem tudják, ki minősül átlagos fogyasztónak? Az alkeszoknál azt mondják: napi egy sör, már alkoholizmus. A drogfogyasztóknál ez nincs meghatározva. Szóval, ha szívatni akar az ügyész, Galambom, akkor szívatni is fog. És nem fogod tudni sem te, sem az ügyvéded bizonyítani, hogy az ügyész túltolta. Már, ha túltolta, egyáltalán. ….

Szabad jogszabályértelmezés van tehát a bíróságokon. Ne gondold, hogy a bírákat ez nem zavarja, mert de. Nagyon is. Ezért fordultak az Alkormánybírósághoz (AB), és kérték ennek a jogszabálynak a konkretizálását, hogy az ne legyen ilyen szinten diszkriminatív. És mit gondolsz, mit mondott nekik az AB? Beintett nekik. Majd, ha kitisztulsz, és ide kattintasz, akkor részletesen el is olvashatod, hogy ez hogyan történt.

Közben ne felejtsd el azt sem, hogy az Új Btk. egy kalap alá veszi a visszaeső elkövetőt, a büntetlennel. Szííívááás. …. Mert ez a rendelkezés azt jelenti, Aranyom, hogy ha az elkövetésed ellenértéke 1-5 év, akkor a bíró nem szabhat ki 3 évnél kevesebbet.

3 év az életedből.

3 év alatt garatáltan kitisztulsz. De jobb nem lesz az életed. Mert ott benn nem fogod megtanulni azokat a megküzdési technikákat, amiket gyermekként nem tanítottak meg neked a családodban, és amelyek alkalmazása helyett rászaladtál a szerre. Új és más életcélt sem biztos, hogy sikerül benn találnod, amivel helyettesíteni tudnád a szer akkora már bőségesen hiányzó hatását.

De tudod, mit mondok – még akkor is, ha ezért elfordulsz tőlem?

Ha a szüleid szeretnek, engedik, hogy szembesülj tetteid következményével, és ott, benn legyere az anyagról. Különben rá fog menni az ő, de a te életed is arra, ha megmentenek a börtöntől, abban az esetben, ha drogkereskedelemért elkapnak, és be akarnak varrni. Ha ugyanis már kereskedsz is vele, végképp elvesztél. Ha kiszednek a börtön árnyékából, soha nem fogod megtanulni, hogy a döntéseidnek, és a tetteidnek következményei vannak. És mindezek okán annak sem fogod a szükségességét meglátni, hogy más megküzdési technikákat elsajátíts, az anyag használatán túlmenően. Mert ha te úgy döntesz, hogy két kézzel kapaszkodsz befelé a börtönbe, hagyni kell, hogy bemenj. És tapasztalj. Hogy soha többé ne vágyódj oda. … 

Tudom, hogy most úgy érzed: meg tudod csinálni, és egyedül is lejössz az anyagról. Hidd el nekem, Kis Szívem, ez 2 napnál nem fog tovább tartani (ha az anyaggal kialakított baráti társaságodat nem cseréled le. Azt pedig nagyon nem könnyű megtenni). De, ha eljutottál erre a szintre, keresd a sulidhoz legközelebb lévő Rehab szolgálatot. Guglizd ki, készíts útvonalat, és menj el hozzájuk. Ők megfogják a kezed, és nem engedik el mindaddig, amíg nem leszel képes újra arra, hogy a maga valójában lásd a világot, hogy kiváló problémamegoldási technikákat alkalmazz, és hogy új életcélt találj magadnak, az állandó mámoron túl.

Mert a lebegésen túl is van élet. ….

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Folytatásban:

Hogyan segíthetsz társadnak lejönni a szerről?

Kapcsolódó levelem:

Fiatalság - bolondság! ...

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

Címkék: függőség drog