Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Hogyan történik az elidegenítésed? - 3. rész

2018. február 11. 10:15 - Öreganyus

Kiút a párhuzamos univerzumból ...

szabadsag_vagy_rabsag.jpgAranyoskáim!

Sok mindenről beszéltünk már a szülői elidegenítés (PAS) kapcsán, előző levelemben a hatóságok bevonásának esetével fejeztem be a mondanivalómat. Ha azt hiszitek, ezt nem lehet már tovább fokozni, nagyon tévedtek. Mert, sajnos, lehet. És az eseménylánc folytatása már végzetes hatással lesz az életetekre, ha a folyamatot nem lehet megállítani.

Ott tartottunk, hogy a különélő szülő a gyámhivataltól kéri – más lehetősége nem lévén a felügyelt kapcsolattartás lehetőségét. Ekkorra már ti hatalmas tehernek érzitek azt, hogy a különélő szülőtök „nem hagy nektek békét”. Nem tudjátok, hogy az utolsó kártyáját játssza ki a különélő szülőtök annak érdekében, hogy kapcsolatban maradhasson – léphessen veletek. Csakhogy a felügyelt kapcsolattartások sem tudnak maradéktalanul megvalósulni, mert a gyermekvédelem nincs tisztában azzal, milyen szabályok vonatkoznak erre a speciális esetre. Ezekről a háttérjátszmákról, esetleg majd később írok nektek, most mindez csak olyan szempontból érdekes, hogy ezek sem valósulnak meg, maradéktalanul. És akkor már tényleg nem marad más választása a különélő szülőnek, mint 1. védelembe vételi eljárást kezdeményezni (ha a kapcsolattartás akadályozásán túl egyéb veszélyeztető tényező is fennáll), vagy 2. bíróságtól kérni az elhelyezés megváltoztatását.

Ha védelembe vételi eljárás indul (a jelzést követő ötszázadik évben, kb.), akkor behív titeket is a gyámhivatal. Erre a beszélgetésre fel fog titeket készíteni papagájotok, és elmondja majd nektek:

„Az a szemét el akar tőlem venni, intézetbe akar téged küldeni, de ÉN ezt nem hagyom! Ne félj, Bogaram, amíg ÉN élek, addig te nem mész intézetbe. Megmondom, mit mondj, és akkor tutira nem tud az a barom intézetbe küldeni téged!”

Papagájod azonnal kizárja még annak a lehetőségét is tőled, hogy egyáltalán azzal tisztában lehess, milyen jogcímeben, milyen tartalommal indult az eljárás. Úgy fogsz oda menni, hogy azt tudod: téged az akkor már egyre inkább gyűlölt személy intézetbe akar küldeni. És ez lesz az a pont, amikor harcolni kezdesz – a különélő szülőd ellen. Mert meg fogsz tenni mindent, annak érdekében, hogy ne szakítsanak el a családodtól. A hivatalban tehát, egyértelmű, hogy felmondod a bemagolt leckét, ugyanezt meg fogod írni a bíróságnak is. A két eljárás ugyanis általában párhuzamosan zajlik, és tévútra vezetésedet csak erősíti, hogy a különélő szülő nem elégedett meg a gyámhivatallal, hanem még bíróságra is elment.

És még ráadásul fokozza is ez a „szemét” ezt a téged már lassan felőrlő idegállapotot azzal, hogy dilidokihoz küldet, mert be akarja bizonyítani, hogy nem vagy normális, annak érdekében, hogy mindenképpen intézetbe dughasson téged. Vagy a Gyivibe, vagy a diliházba. Neki mindegy, mert neki nem kellesz. … - hiteti el veled a papagájod. És te elhiszed. Mint ahogyan minden mást is elhittél, mert egyik hazugságot a másikra építették, belehelyezve téged egy párhuzamos univerzumba. Eközben a valóság? Dilidoki azért kell, hogy a különélő szülőd be tudja bizonyíttatni a te, papagájod általi befolyásoltságának mértékét és fokát, valamint azt, hogy az így nálad okozott személyiségtorzulás visszafordítható-e még, vagy már maradandó károsodást okozott. Ne feledd: párhuzamos univerzumban tartanak téged, egy hazug világban, hazug valóságérzékeltetéssel, önálló gondolkodás lehetősége nélkül. Ami, és ezt te is jól tudod: ha kiderül az igazság, akkor a felismerés simán tudathasadáshoz vezethet nálad.

A Dilidokinak és a bíróságnak is csak azt tudod elmondani, amiről neked is tudomásod van, azaz: feltárod azt a párhuzamos univerzumot, amiben élsz. És ezt úgy a Dilidoki, mint a bíró a valóságnak fogja elhinni, csak azért, mert te mondod. És ez az a pont, ahol maradéktalanul bizonyítást nyer az a kijelentésem: papagájod eszközként használ téged, a saját céljai eléréséhez. És ezért állítom azt is: minden PAS induktor pszichopata, és kényszergyógykezelésre szorul, ugyanis betegségtudat nélkül él, mégis eszementen viselkedik. Hiszen ezt teszi veletek. Szégyen, és lelkiismeretfurdalás nélkül. Önállótlan bábot nevel ki belőletek, megfosztva titeket a realitástól, és azoktól az érzelmektől, amiket ő maga adni képtelen, de nem hagyja, hogy a másik szülőtől megkaphassátok. De eközben eljátssza az érzelmeket, így ti megtanuljátok, hogy az érzelmek csak kimondott szavak, nincs mögöttük semmi értelem. …

Az a jelenség pedig, ahogyan nemcsak téged, mint gyermeket maga köré von, és be tud léptetni a hazugságokból tákolt, párhuzamos univerzumba, hanem a hatóságokat, és a körülöttetek élő felnőtteket is, sőt: még a Dilidokit is, annak köszönhető, hogy a pszichopata rejtőzködő. Egészen addig nem mutatja meg magát, amíg nem mondasz ellent neki (volt szerencsém olyan anyukához, bíróságon, aki PAS induktorként, évekig szigetelte el a gyermekét, és amikor a bíró mégsem úgy döntött, ahogyan ő akarta, leköpte a bírót. Pusztán azért, mert bár nem akarta továbbiakban a gyermekével tartani a kapcsolatot, de a bíró mégis erre kötelezte őt.).

Mesteri manipulátor tehát a PAS induktor, azt hitet el bárkivel, amit akar. Ugyanakkor, hogy ne omoljon össze az általa tákolt hazug világod, nem fog elengedni maga mellől. Ragacs lesz a nyakadon, amíg ő él. Mert nem fogja megengedni, hogy megtudd az igazságot. Még, ha fizikailag el is költözöl tőle, naponta, vagy naponta többször telefonálni fog, vagy emilekkel zaklat majd, minden egyes lépésedről el fogja várni, hogy beszámolj neki, és mivel önálló gondolkodásra képtelenné nevelt, neked mindez fel sem fog tűnni, hiszen te magad is ugyanolyan gyakorisággal keresed majd őt, hiszen semmiben sem fogsz tudni önállóan dönteni. Ezért kérdezned kell, mégpedig tőle, mert ehhez szoktál hozzá.

És mindeközben meg sem fordul a fejedben, hogy ráemeld a telefont a különélő szülődre, nemhogy esetleg besétálj az ő, számodra mindig nyitva álló ajtaján. A PAS akkor végeztetik be, amikor már hidegen hagy az is, hogy él-e a különélő szülőd, vagy meghalt már rég. Ez is rejt veszélyt magában, hiszen nem értesülsz a különélő szülő esetleges genetikai betegségeiről sem, amit akár te, akár a gyermeked örökölhet tőle, de sem szűretni, sem megelőzni nem fogod tudni ezek a végkimenetelét. Ugyanígy azokról a betegségekről sem lesz tudomásod – és nem fogsz tudni védekezni ellene – amit a különélő szülő szélesebb családja esetleg hordoz magában. De ne is gondoljunk ezekre az esetekre, evezzünk "könnyebb" vizekre. Vagy egy másfajta veszély: ha nem érdekel a különélő szülőd, akkor nem fogsz tudni egy esetleges új családalapításáról sem. Arról sem, ha féltestvéred születik. Ha felnőttök, ti is, a féltestvéreitek is, és lesznek gyermekeitek, akik esetleg egymásba szeretnek, ha bármi véletlen folytán találkoznak, és fellobban az érzelem. Ilyenkor, esetleg későn derülhet ki majd, hogy vérfertőző kapcsolat alakult ki. Mindez azért, mert az egyik szülő ki van zárva az életetekből. … De elkanyarodtam, ez már tényleg a végjáték. Most még nem tartunk itt.

A PAS végére tehát te magad döntesz úgy, hogy a különélő szülőd nem ismerheti meg az unokáit, akik tőled születnek majd. Egyben úgy is döntesz, hogy a te gyermekeidnek megtiltod, hogy megismerhessék a nagyszüleit. Komolyan ilyen szülő akarsz lenni, hogy megvonod a gyermekedtől a nagyszülői kényeztetést? … Ráadásul mindezt tudat alatt teszed, mert amíg papagájod él, addig te csak az ő, saját bejáratású, saját használatú robotja maradsz. Az ő feltétel nélküli kiszolgálója. Úgy, hogy erről te magad nem is tudsz. De tehetsz ez ellen. Ha akarsz tenni ellene. Hogyan?

Ragaszkodj a saját emlékeidhez a különélő szülődről. Ne hagyd, hogy elhalványíthassák ezt benned. Ha mást hallasz, mint amire emlékszel, akkor pedig ragaszkodj ahhoz, hogy a saját szemeddel akarsz meggyőződni arról az ellentétről, amit a hallottak és a saját emlékeid között tátongó szakadék képez. Ragaszkodj ahhoz, hogy találkozni akarsz a különélő szülővel, hogy friss emlékeid is lehessenek róla, vagy vele kapcsolatban. Ha a találkozásaitok során bebizonyosodik számodra, hogy amit mondtak neked, és amit látsz, és tapasztalsz, megegyeznek, akkor te magad dönts úgy, hogy nem akarod tovább ezt a kapcsolatot. De ez a te döntésed legyen, ne pedig egy, a megkérdezésed nélkül, a fejed fölött hozott döntés. Ne felejtsd el: nem élsz szellemi fogyatékkal, szóval el tudod dönteni, mi a jó neked, és mi nem az. Igen. Előfordulhat, hogy rosszul döntesz. De akkor is a te döntésed volt, nem másé. Akkor a rossz döntésed nyomán tapasztalatot szerzel, a megszerzett tapasztalat folytán pedig bölcsességet. Ne felejtsd el: járni is úgy tanultál meg, hogy az első, bizonytalan lépéseknél folyamatosan fenékre ültél. Mégis fölálltál, és megtanultál járni. A saját döntésekkel ugyanez a helyzet.

Nem is kell, még az sem, hogy személyesen találkozz a különélő szülőddel. A Facebook korában sok más lehetőséged is van arra, hogy kíváncsiságod kielégítsd. Hidd el nekem, őt bátran kérdezheted, sőt: felelősségre is vonhatod, felszólítva őt, hogy adjon választ arra, hogy ezt, vagy azt, miért. Bár te úgy gondolod, ezen megsértődik, de tudnod kell: minden, gyermekétől elszigetelt, különélő szülő számára a tőled érkező felelősségre vonás az álma. Mert akkor el tudja mondani neked az igazságot, és erre te magad adsz neki lehetőséget. Nem ártasz tehát, hanem áldást hozol ezzel az ő életébe – és ezáltal a tiédbe is. Mert ő fog téged kivezetni a párhuzamos univerzumodból, az igazság maradéktalan feltárásával. Azon sem kell aggódnod, hogy ezt, vagy azt már meglépted vele szemben, akkor most hogyan? … Hidd el, a tőled elszigetelt, különélő szülőd pontosan tisztában van azzal, hogy mindaz, amit te, ellene irányulva tettél meg, vagy mondtál ki, mindazt külső irányítás alatt tetted. Nem fog téged okolni érte. Nem tudtál olyan dolgot elkövetni, a PAS folyamán, amin ő ne lépne túl, ha azt látja, hogy közeledsz.

Akard megismerni a hivatalos iratokat. Ne elégedj meg annyival, amit szándékosan megmutatnak neked, legyél kíváncsi az összes iratra. Ha nem értesz valamit, kérdezz. Ne a papagájt, hanem egy, a történetben érdektelen felet. Kérdezhetsz az iskolapszichológustól, de besétálhatsz a gyermekjóléti szolgálathoz is (kiguglizod a címet, és az útvonalat, máris megtalálod őket), és tőlük is kérdezhetsz. Hidd el, szívesen foglalkoznak veled, és abból, hogy te tisztán szeretnél látni, nem lesz problémája sem a veled élő, sem a tőled különélő szülődnek. Ami ott elhangzik, az ott is marad. Te viszont tisztábban fogsz látni a hivatalos iratok tengerében. (Ezt 12 éves korodtól kezdődően megteheted).

És tudod, kitől kérdezhetsz még? A bírótól, ha oda behívnak téged. A bíró ugyanis úgy fog meghallgatni téged, hogy közben egyik szülőd sem lehet benn a tárgyalóban. Ennek pont az az oka, hogy egyikőjük jelenléte se feszélyezzen téged, amikor a bíróval beszélgetsz. A bemagoltatott szöveg elmondása közben (mert jó gyerek engedelmeskedik a szülőnek), bátran megkérdezheted a bírótól, mit jelent, pl. az, hogy intézetbe akarnak téged küldeni? (patronáltam olyan elidegenített gyermeket, például, akibe olyan szinten ültették bele, hogy a védelembe vétel intézetbe zárást jelent, hogy még a gyámhivatalnak sem hitte el, hogy ez nem így van.) Kérdezzetek, és kérdezzetek, bátran, ha egy-egy jogi fogalmat nem értetek. A hatóságok segíteni fognak, a fogalmak tisztázásában, ebben biztosak lehettek.

A hivatalos iratok áttanulmányozása közben készíts mérleget: mit tett az egyik, és mit a másik szülő? Ki volt az, aki támadt, és ki volt az, akinek védekeznie kellett? Ki hányszor támadt, és ki hányszor védekezett? De főleg azt figyeld meg az iratokban, melyik szülőd említ meg téged, és a te érdekeidet a beadványaiban? Ebből ugyanis látni fogod: melyik küzdött érted, valójában. Ha már felnőttél közben, az egyik szülőtől teljesen elszigetelve, annál könnyebben megteheted, hogy elolvasod az összes iratot, ha nem sajnálod az időt rá. A papagájodtól el tudod kérni az iratokat, de akkor figyelned kell az ügyszámokra, hogy ne hiányozzanak belőle. Mert ő csak azon iratokat adja majd oda neked, amelyek jól fekszenek az általa kreált, párhuzamos univerzumban. Ahhoz, hogy tisztán láthass, be kellene sétálnod a bíróságra, és kikérni, saját jogodon, a rád vonatkozó eljárások iratanyagait. Ugyanez a kör a gyámhivatallal is. Mert két eljárás iratanyagait nem fogod megtalálni egy helyen. Szánd rá az időt. Nyomozz! És deríts fényt az igazságra. Jogod van hozzá. Majd, ha ezek után saját erőből kisétáltál a párhuzamos univerzumodból, nyugodtan megkeresheted, kérdéseiddel a különélő szülődet. Az ajtaja, a karja, és a szíve is nyitva lesz. Mert évek óta vár már téged. Azóta, hogy képes vagy önállóan utazni.

Mindebből most már jól látható, miért kell harcolni e jelenség elterjedése ellen. A PAS induktorok ugyanis egy tudatában-érzelmeiben-személyiségszerkezetében sérült nemzedéket nevelnek ki, akik képtelenek lesznek megfelelni a gyermeknevelésre való elvárások feltételrendszerének. Akik nem fognak tudni önálló döntéseket hozni, így önálló életet élni. Miközben fizikailag egészségesek, szellemileg-pszichikailag azonban nem azok. De már ez is egy másik témakör, amit majd körbejárunk.

Sokszor beszéltem már erről hatóságoknak, szülőknek egyaránt. Hatástalan. Ezért fordultam hozzátok, és kezdem el a kamaszok felvilágosítását ebben a kérdésben. Sok levelemben lesz még téma a PAS. Mert jogotok van tudni róla. És jogotok van tenni ellene. Jogotok van saját, önálló, befolyásmentes életet élni. És jogotok van bántalmazás nélkül élni. Láthatjátok: a PAS maga a bántalmazásotok. Úgy vonnak bele titeket, hogy nem is tudtok róla, de a legnagyobb károkat mégis ti szenveditek el.

És mindezt miért? Pénzért, szexért, a különélő szülő élete feletti további irányításért, vagy csak szimplán bosszúért. A PAS-ban ti magatok pedig ennek a zsarolásnak az eszközeivé váltok, miközben kiemelnek titeket a valóság talajáról, és áthelyeznek egy párhuzamos univerzumba, mely párhuzamos univerzumot viszitek magatokkal, valóságként a felnőtt életetekbe.

De nem kell, hogy így legyen. Tehettek ellene.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Előzmények:

Hogyan történik az elidegenítésed? - 2. rész, avagy: Utad a párhuzamos univerzumba ...

Hogyan történik az elidegenítésed? - 1. rész

Bor és víz ...

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.