Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Gyermekek kilakoltatása? Soha többé!

2018. január 31. 05:58 - Öreganyus

avm_elhelyezes_nelkuli_kilakoltatas.jpgAranyoskáim!

Ma egy olyan kérdésről írok nektek, mely kérdést már 2013-ban a Fogyasztóvédelmi Bizottság elé is terjesztettem, de akkor lesöpörték az asztalról. Igaz, a stílusom, amelyben erről beszéltem, nem volt megfelelő, hiszen emelt hangon kezdtem mondanivalómat.

Mindössze 3 percet kaptam a felszólalásomra (azon a jogon, hogy ezt megelőzően az akkori ombudsman a beadványom alapján indította meg országos, átfogó vizsgálatát a végrehajtási eljárások terén, és az általa tapasztaltak alapján – melyek megfeleltek az észrevételeimnek – kérte a végrehajtási törvény módosítását), és eközben azt láttam, hogy a bizottság akkori elnökén túl senki sem figyelt arra, amit mondok, mert az összes képviselő belemélyedt a kártyajátékába, vagy, ki tudja, mibe, a laposán. Teljesen érdektelenek voltak, és ennek azóta is azok a gyermekek isszák meg a levét, akiket, szüleiken keresztül (értsd: önhibán kívül) érint a végrehajtási-, így a kilakoltatási eljárás.

Mikor beszélni kezdtem, anno, remegett a hangom. Elmondom nektek, Aranyaim, hogy nem az izgalomtól, hanem attól a hatalmas mennyiségű, undorral keveredő megvetéstől, ami akkor kapott el, amikor végignéztem az únott, érdektelen arcokon. És mindezt nem éreztethettem, hiszen el szerettem volna érni valamit. A visszafojtott düh hallatszik a hangomon. És pont ez volt az az ok is, ami miatt felszólalásomat nem olvastam fel teljes egészben, hanem emelt hanghordozással összefoglaló formában adtam elő. Mert amikor megemeltem a hangomat, akkor már elmozdultak a fejek a lapos készülékek felől.

Már akkor jeleztem, hogy a gyermekeknek a birtokhoz való jogát, annak ellenére, hogy a jegyzőnek kellene biztosítania, nem biztosítja senki a végrehajtási eljárásokban – pedig van nekik. Azóta kiderült: nemcsak a bankok gázolnak át, a végrehajtási eljárásaikban a gyermekeken, hanem, a bankok példáján felbuzdulva, ma már az önkormányzatok is. (Ennek oka szintén egyszerű: az önkormányzatok a hatalom kezében vannak, a hatalom pedig a pénz kezében. Ennyi az ok.) Elmondtam akkor azt is: a gyermekek nem jogalanyai a banki hitelszerződéseknek (gondoljátok hozzá, hogy az önkormányzati bérleti szerződéseknek sem), ennek ellenére a végrehajtási eljárásokba bevonják őket, amit a nemzetközi egyezmények fényében, egyébként, nem tehetnének meg. A végrehajtási törvény gyermekközpontú módosítását kértem, ki is dolgoztam a konkrét normaszöveget. Hozzáteszem: az ombudsman ugyanezt kérte, mégis a banki érdekek szerint módosult akkor a törvény, majd, pár hónappal később leváltották az ombudsmant, nehogy szóvá tehesse ezt. …

… sőt: még abban a hónapban a bizottság elnökét is eltávolították, „sikkasztással” megvádolva, a közéletből. Micsoda véletlenek vannak, ugye, Drágáim? … Talán azért, mert ő felajánlotta: bár most a fideszes módosítót kell elfogadnia, de pár hónappal később újra előveszi a módosítómat, legyünk addig türelemmel. Mikorra azonban újra elő lehetett volna venni a kérdést, eltüntették őt a közéletből.

Mert ez a rendszer így működik.

De térjünk is vissza bizottságban tapasztalt élményeimhez: szóval, hatástalan voltam. Akkor, és ott a fideszes alelnök bankközpontú módosítóját fogadták be, és azóta is gyermekek ezreit érinti a végrehajtási eljáráson belüli kilakoltatás réme. (Akkori felszólalásomat, teljes egészében a Hiteles Mozgalom weboldalán elolvashatjátok, és a hangfelvétel is ott meghallgatható, ide most nem emelem át.)

Egyébként, nektek elárulom, Drágáim, hogy nem is vártam más eredményt, akkor. Egész egyszerűen már akkor tudtam, hogy fölöslegesen jöttem, amikor átsétáltam a képviselői irodaház parkolóján. Olyan autókat láttam, hogy leesett az állam. Fölfelé nyíló ajtókkal, ültetve, olyan márkajelzésekkel, melyeket addig csak külföldön láttam. Ezért tudtam azonnal: azokat, akik ezt megengedhetik maguknak, nem fogja érdekelni a szegény gyermekek sorsa. És úgy is lett.

Mint ahogyan ez azóta is így van.

Igazi szélmalomharc tehát, Aranyaim, kijárni a szegények érdekeinek és jogainak érvényesítését a gazdagoknál. Azt is megmondom, miért. Mert a banki lobbi erősebb, szervezettebb, és jobban is fizet azok zsebébe, akik ebben a kérdésben döntést hoznak. A gyermekek és a szegények érdekeit képviselő civilek hatalmas hátrányból indulnak ebben a tekintetben, lobbistaként, lévén, nincs akkora feláldozható tőkéjük, mint ami a banki lobbi rendelkezésére áll. Ha azt gondoljátok, nem mondok igazat, csak értékeljétek azt: a havi képviselői fizetésekből valóban futná olyan autókra, mint amivel azok közlekednek és parkolnak az irodaház előtt, akik ezekről a törvényekről döntenek?

No. Hát, igen.

Erről van szó.

Még nincs egy hónapja annak, hogy a Város Mindenkié Csoport igyekezett felhívni arra a figyelmet, hogy olyan anyát akar egy önkormányzat kilakoltatni, akinek nemcsak, hogy nincs tartozása, hanem egy egy hónapos babája is van. Babával együtt teszi ki őt az önkormányzat az utcára, ara hivatkozva, hogy nem hosszabbítja meg a bérleti szerződését, ugyanakkor nem biztosít neki másik önkormányzati bérleményt sem. Az anya, gazdasági helyzetét tekintve, egyedülnevelőként, szegénynek minősül, mint az egyedülnevelők, a beteg gyermeket ápolók, a rokkant szülők, vagy a nagycsaládosok többsége. S mint szegény társadalmi réteg, jogi képviselőt megfizetni nem tudnak, annak érdekében, hogy az ő jogaikat is érvényesíteni lehessen a hatalmi mámorban úszó önkormányzatokkal, illetve, bankokkal szemben.

Embertelen, kutya egy világ ez, Kedveseim!

De a ti segítségetekkel mindezen változtatni lehet. Ennek formája borzasztó egyszerű: támogassátok, és álljatok azon civilek mellé, akik harcolnak ezekért a családokért. Figyeljétek kezdeményezéseiket, és ha időtök, energiátok és bátorságotok engedi, menjetek velük, ha ők ezt szükségesnek ítélik meg, az utcára. Oda, ahol már meg kell, hogy hallják őket. A hivatalos beadványok ugyanis láthatatlanok, és megválaszolatlanok, az esetek többségében. Ha megválaszolják is, abban sincs kösznet, lévén, csak a Központi Hírharsonából unalomig ismert promó-szöveggel felelnek a civilek kérdéseire. Így pedig, jól érzékelhetően, változás nem lesz.

Éppen ezért mindennél fontosabb az, hogy most a Város Mindenkié Csoport mögé álljatok. Ők azt szeretnék elérni, hogy a kilakoltatási moratórium idei lejártakor (2018. május 01-től) léptessenek életbe olyan törvény módosítást, amely biztosítaná a gyermekes családok számára, hogy kilakoltatás következtében soha többé ne kelljen az utcára kerülniük. Ehhez elegendő volna csak annyi, hogy az önkormányzat tegye a törvényben eleve már előírt dolgát, és a kilakoltatást követően biztosítsa, folytatólagosan, az utcára kerülő családok további lakhatását. Ha ezt nem teszik meg, a kilakoltatott gyermekek hatósági gondozásba (értsd: intézetbe) kerülnek.

Leegyszerűsítve: azt szeretnék, hogy ne a gyermekeket büntessék azért, mert az önkormányzat elmulasztja teljesíteni törvényben meghatározott kötelezettségét, és a területi illetékességén belül nem hajlandó megoldani a gyermekek lakhatási problémáit. A lakhatás megkönnyítése és segítése ugyanis már ezer éve önkormányzati feladat. Igaz, annak érdekében, hogy ezt az önkormányzatok ne tehessék meg, mégsem, olyan törvénymódosítások születtek, amelyben elvették az önkormányzatok központi keretből biztosított anyagi forrásait (amit a lakhatások megkönnyítésére addig megigényelhettek), és elvették az adósságrendezési szolgáltatás nyújtásának lehetőségét is tőlük. Egy törvénymódosítóval ugyanakkor mindez visszacsinálható, és újra emberivé varázsolható volna a közigazgatási- és a szociális ellátási rendszer. Az a közigazgatási rendszer, amelyik jelenükben pontosan a gyermekekre nincs tekintettel.

Azt, ugye, tudjátok, Kedveseim (már a fentiekben írtakból is kikövetkeztethető), hogy magától a jogalkotó ezt nem fogja megtenni. Azt is tudjátok, hogy választások lesznek április 08.-án, ami azt jelenti: ha hatalomban akarnak maradni, a társadalmi nyomásnak engedniük kell. Társadalmi nyomást pedig csak embertömegek tudnak gyakorolni, pár száz fő nem képes elérni ugyanazt a hatást, mint amit több ezer ember elérhet ebben a kérdésben.

A Város Mindenkié Csoport 2018. február 03.-án, szombaton délelőtt 10 és 11 óra között, a Parlament előtt, a Kossuth térre hív össze találkozót mindazok számára, akik úgy gondolják: meg kell állítani a gyermekek kilakoltatását. Akik úgy gondolják, hogy meg kell állítani a gyermekek, további elhelyezés nélküli kilakoltatását.

Az eseménynek készítettek egy Facebook-oldalt is, ide kattintva oda juttok, máris, ott még több információt olvashattok erről a megmozdulásról.

Aranyoskáim!

Nincs jogom azt mondani, arra kérni titeket, hogy hajrá, induljatok, és segítsetek érvényt szerezni a gyermekek jogainak, viszont remélem, hogy így tesztek.

DE!

Mielőtt az utcára indultok, beszéljétek meg ezt a szándékotokat a szüleitekkel, és, ha partnerek ebben, kérjétek meg őket arra, hogy kísérjenek el titeket. (Tekintettel arra, hogy egy állami intézkedés társadalom általi kikényszerítéséről van szó, és tekintve azt is, hogy az oktatásért való kiállásukért listázták azokat a társaitokat, akik az oktatás szabadságáért álltak ki. De figyelemmel kell lenni arra is, hogy az iskolák vagy állami, vagy egyházi - bár napjainkban a kettő ugyanazt jelenti - tulajdonban állnak, s mint ilyenek, bosszút állhatnak – hiszen egyre inkább fogyóban a demokrácia. A szüleitek felelős döntést tudnak hozni a kérdésben, ezért szükséges, hogy velük ezt megbeszéljétek, és, hogy esetleg ott legyenek mellettetek.)

… mert pontosan tudjuk, hogy – ha úgy döntötök - a demokrácia utolsó csíráit védeni indultok, a gyermekek érdekében. Azt is tudjuk, hogy a hatalom mindent megtesz, és meg is fog tenni azért, hogy elvegye az emberek kedvét a demokratikus jogaik érvényesítésétől. Öntudat, önérzet, és nem kevés bátorság szükséges a kiálláshoz. Mert, ha lesznek, akkor viselni kell tudni a következményeket is.

De ne felejtsétek el, Aranyaim:

„Aki mer, az nyer. És: Kockázat nélkül nincs nyereség.”

Ebben az esetben a gyermekeknek nyerhettek jogot ahhoz, hogy a saját családjukban nevelkedhessenek, annak ellenére is, hogy szegény családba születtek. És jogot nyerhettek a gyermekeknek ahhoz is, hogy ne kelljen az utcán, vagy intézetben élniük, bármiféle hatalmi kényszer következtében. Ki tudjátok járni, a támogató megjelenésetekkel, hogy a rendszer igenis meglássa ezeket a gyermekeket, és ne nézzen el a fejük fölött.

Az értük való harc nem most kezdődött már. Pont itt az ideje, hogy a végéhez érjen. A pontot erre a történetre azok tehetik ki, akik támogatják a Város Mindenkié Csoportot, és törekvéseiket, a jelenlétükkel. Február 03.-án, szombaton, délelőtt 10 órától, a Kossuth téren.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Fotó: AVM

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásre elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.