Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

... mert a boci könnyen visszanyal ....

2018. január 22. 05:35 - Öreganyus

julien_kiraly.jpgAranyoskáim!

Mesélek nektek egy kicsit arról az újkeletű jelenségről, amit úgy hívnak: szavazat-import. …. Azt már tudjátok, ugye, hogy országunk vezetése pontosan tisztában van azzal, hogy a belföldi állampolgáraink nem fognak rájuk szavazni tavasszal. Azt már kevesebben tudjátok, hogy az ukránoknak szánt nyugdíj kifizetések megállítását az előző kormányok már előkészítették, 2010-ben már csak aláírásra várt. Mint láthatjátok, ez nem történt meg.

Mennyi az annyi? 300 ezer/koponya, havonta. El az éhező gyermekektől. El a beteg emberektől és gyermekektől. El a magyar oktatásból. És még ki tudja, honnan viszik el, csak azért, hogy ezen az áron szavazatokat vásárolhasson a népétől rettegő hatalom.

Volt alapja, igen, annak, hogy az ukránok nyugdíját a magyarok fizetik ki, Ukrajna helyett – de ezt már úgy megszoktuk. Csak gondoljatok vissza arra, hogy a háborús bűnökért is szinte csak Magyarország fizet kárpótlásokat, mindenfelé, pedig nagymamám elbeszélése alapján pontosan tudom, hogy a szovjet katonák többször rontották meg a magyar asszonyokat, mint a német katonák. Többet is raboltak a leigázott ország értékeiből. Ők mégsem fizetnek senkinek, semmiért, de még csak háborús bűnökért sincsenek elővéve. … Persze a történelem átfogalmazói ezt a tényt nem jelzik a történelemkönyvekben, mint ahogyan azt sem tartják bűnnek, hogy az oroszok lassan világégetést követnek el, lévén, Krímben is ők ágálkodtak, meg most Szíriában is.

No, szóval: volt alapja annak, hogy mi fizetjük az ukrán nyugdíjakat, mert még a 60-as években kötelezték erre Magyarországot. Hogy miért? Talán sosem fogjuk megtudni, hiszen történelmünket olyan krónikások írják, akik mindent belekanyarítanak az igazságon és a valós eseményeken túlmenően a történelem tantárgyba. …. Nem véltelen talán, hogy csak adott szerzőtől és adott kiadótól rendelhetik meg az iskolák a tankönyveket. Is. …

No, de, elkanyarodtam. Szóval az ukránok, meg az ő nyugdíjuk. Amiből már meg lehet élni. Mindez abban az időszakban történik, Aranyoskáim, amikor a mi nyugdíjasaink ennek töredékéből kell, hogy tengődjenek, éhezzenek, és fagyjanak bele télen a saját lakásaikba. A töredékéből. Ami azt jelenti: nem a feléből, és nem a harmadából. Hanem, igen sok esetben, még attól is kevesebből. Ráadásul, a szociális ellátásokra, melyeket a nyugdíj alapösszegétől tesznek függővé, még ennyi sem jut.

Így nem kapnak ennyit a beteg gyermekeiket ápolók, a munkanélküliek, a rokkantak, a közmunkások, az árvák, és ne soroljam még, kicsodák, akiktől elviszi ezt a pénzt a kormány.

És nem jut eszükbe az egyszeri király meséje, így nem is okulnak belőle.

Pedig az egyszeri király, aki népétől, a nép által felhalmozott javakat külföldi zsoldosokra fordította, karóba húzásra került. Nem. Nem a kifosztott népe lázadt föl, hanem a külföldi zsoldosok. Akik, megszokván a potyát, még többre, és még többre vágytak. Amit a király már nem tudott megadni nekik. A zsoldosok pedig elvették tőle. Nem ment szépen, elvették hát erővel. Mert a király elfelejtette, hogy ha hódító, más nemzeteket leigázó népet etet, az előbb-utóbb őt is le fogja igázni, ha nem eteti őket tovább.

Próbáljátok csak ki, Aranyoskáim. Adjatok enni egy kóbor harci kutyának, akiről már hallottatok, de a viselkedését, és a reakcióit nem ismeritek. Az etetés kezdetén még hálás lesz, de ha nem tartod közben szem előtt, hogy minden harci kutya egygazdás állat, akkor könnyen a kezedbe kerülhet, ha a szájába adod a szerinte egyre kevesebbnek ítélt ételt. ….

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát, ide kattintva. Az új leveleim csak ezen az oldalon kerülnek megosztásra.