Aranyoskáim!

Igen sokszor írtam már a PAS-ról. Ebben az esetben a gyermekkel együtt élő szülő elidegeníti a gyermeket a tőle külön élő szülőjétől. Igen ám, csakhogy a tartásdíj fizetésének kötelezettsége a különélő szülő részéről az elidegenítő szülő felé akkor is fennáll, ha a gyermek és a különélő szülő kapcsolata megszakad, a PAS folyományaként. Még számottevőbb mindez abban az esetben, amikor a gyermek már nagykorúvá válik, és felsőfokú tanulmányokat folytat, abban az időszakban, amikor már évek óta nem hajlandó – akkor már saját elhatározásából – találkozni a különélő szülőjével.

A különélő szülő tartási kötelezettsége ugyanis abban az esetben is fennáll, ha a gyermek már nagykorú, de felsőfokú tanulmányokat folytat. A tartás szabályai ebben az esetben bonyolultabbak, mint amíg a gyermek kiskorúként szorult tartásra. Amíg kiskorú volt, addig akkor is kötelező fizetni a gyermek után, ha a gyermekkel együtt élő szülő nem biztosította a kapcsolattartást. Mikor a gyermek ebben a folyamatban nagykorúvá érik, akkor a tartás szabályai már nem ugyanazok, mint voltak addig, míg a gyermek kiskorú volt.

Minderről egy esettanulmányt jelentetett meg a Gyermekjogi Központ.

Az egyik legfontosabb szabály, nagykorú gyermek tartása esetén: A nagykorú gyermek érdemtelen a tartásra, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot, továbbá érdemtelen lehet a szülőjével, vagy vele együttélő közeli hozzátartozójával szemben tanúsított magatartása alapján is.

A szülő nem köteles továbbtanuló nagykorú gyermekét eltartani, ha

• a gyermek a tartásra érdemtelen; vagy
• a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy
• ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.

A tartásdíj megállapítása fix összegben történik. Mértékét befolyásolja a gyerek tanulmányainak végzése melletti keresete, ösztöndíja, illetve egyéb jövedelme. A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyerek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni (Ptk. 4:221.§).

A Gyermekjogi Központ esettanulmánya ide kattintva elolvasható.

Aranyoskáim!

Jól látható tehát, hogy ha a nagykorú, de továbbtanuló gyermek – kellő indok nélkül - nem tart kapcsolatot a tőle különélő szülőjével, akkor nem számíthat a havi tartásdíj összegének megérkezésére. Az is jól látható: nem minősül kellő indoknak az, hogy a vele együtt élő szülő eleinte megtiltotta, majd megakadályozta a különélő szülőjével való kapcsolattartást – hiszen nagykorúként már senki sem tilt meg neki semmit, azzal találkozhat, akivel akar. Már, ha akar. …. Ha pedig nem akar, akkor nem is követelhet.

Az is kiválóan megfigyelhető: nem minősül kellő indoknak a kapcsolattartás elmaradására az sem, hogy a gyámhivatal sosem kényszerítette ki a kapcsolattartásokat, a gyermekkel együtt élő szülő vonatkozásában, ráadásul egyetlen egy alkalommal sem pótoltatta az elmaradt kapcsolattartásokat. S bár ezt a – kelleténél gyakoribb – hivatali tevékenységet rendszerabúzusnak hívjuk, nem minősül mentő körülménynek a tartásra való érdemtelenség alól.

Végül felhívom a PAS induktorok figyelmét arra: amíg a gyermek kiskorú, lehet, hogy pszichológiai szempontból győzelmet arat a gyermeke elidegenítésével a különélő szülő fölött. De mindezért a gyermek hatalmas árat fizet. Amíg kiskorú, azzal, hogy megfosztják őt a családja azon felétől, amit a különélő szülő és annak családja jelent. Nagykorúként pedig anyagilag is kárt okoz a gyermekének azzal, hogy az elidegenítésével jogosulatlanná válik a tartásdíjhoz való hozzájutásra, ha úgy dönt: továbbtanul, és diplomát szerez.

Egy szónak is száz a vége: a PAS-t, bármelyik oldalról közelítsük is meg a kérdést, minden esetben a gyermek szívja meg. Messzebb nézve a továbbtanulás kérdésétől: az öröklés esetében is. Hiszen az, aki érdemtelen a tartásdíjra, ugyanolyan mértékben érdemtelen az öröklésre is.

És itt fog befejeződni a PAS gyermek PAS induktor általi teljes kifosztása. S bár a PAS induktor a PAS célszemély fölött akar győzedelmeskedni, mégis a saját gyermeke jelenét, és jövőjét teszi tönkre. Minek okán kijelenthető: a PAS induktor alkalmatlan a gyermek nevelésére, mert sosem a gyermeke, hanem csak a saját érdekeit nézi, és tartja szem előtt.

Itt volna az ideje annak, hogy a gyámhivatalok és bíróságok erről a tényről végre tudomást vegyenek, és a szülői elidegenítés (PAS) szempontjából is megvizsgálják a gyermek elhelyezésének és tartásának kérdését. Hiszen, amíg a gyermek kiskorú, addig a PAS célszemély a PAS induktornak kell, hogy fizessen azért, hogy az tönkretegye az életét azáltal, hogy megfosztja őt a gyermekétől. Nincs a világon még egy olyan ország, ahol a megszívatott fizet az őt szívatónak azért, mert az tönkretenni igyekszik az ő és gyermeke életét.

Hazánkban mindezt mégis törvénybe foglalták. Nálunk – amíg a gyermek kiskorú - ez kötelező.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza