Aranyoskáim!

A napokban meghalt egy 5 hónapos pici lány, mert anyukája, nem bírva magával, és nem parancsolva szenvedélyének, droggal túlpumpálta a kicsi szervezetét. A kislány védőnője, rendőrségi meghallgatása előtt öngyilkos lett. Szívügye volt a hivatása, újságcikkek szerint ezt a kudarcélményt nem tudta feldolgozni. … Mindeközben a nagymama arról nyilatkozik, hogy unokájának talán jobb lett volna, ha nevelőszülőkhöz kerül.

Kérdés: hol van, és miért nem feszegetik a nagymama felelősségét a történtek kapcsán?

Nagyon egyszerű csak legyinteni, Aranyaim, mondván, hogy egy hülye drogos gyilkolt, kit érdekel. … Majd hozzá lehet tenni: egy roma babáért nem kár. … Talán azt is rá lehet fogni az estere: ekkora mértékű rendszerabúzusban mindez nem is csoda. …

Csakhogy …

Csakhogy egy életről van szó, amely még el sem kezdődhetett. A baba sem arról nem tehet, hová, kikhez születik, sem pedig arról, hogy hozzátartozói egyike sem vállal felelősséget az ő sorsáért, ellenben mindenki, még a sajtó is hárít. Nincs felelős. … És nem is lesz. Nyakamhoz teszem a bökőt, mikor azt mondom: úgy fogják lezárni a büntetőeljárást, hogy az anyát elítélik, a baba környezetében élő összes felnőttet pedig fel fogják menteni. Természetesen kényszerelvonót nem rendelnek el az anya vonatkozásában, mint ahogyan a szülői felügyeleti jogát (az esetleg, majdan születendő gyermekek vonatkozásában) sem fognak elrendelni addig, míg nem igazolja, hogy legalább 2 egész éve tiszta.

Mert a magyar jogalkotás erről szól. Mert a magyar jogalkotást egyáltalán és abszolút nem érdekli a gyermekek biztonsága.

Miközben a nyomozás nem fog kiterjedni arra a kérdésre: hol van elbújva a történetben a nagymama felelőssége?

Pontosan tudta, hogy a lánya függő, azt is mit használ, és hogy a szer milyen hatással van lánya gyermeknevelési képességére – mégsem kezdeményezett a pici baba vonatkozásában a gyámügynél családba fogadási eljárást, nem is próbálta meg lányát rábeszélni egy elvonóra. … Csak tárogatja szét a kezeit, és bőszen nyilatkozik a sajtónak, mintha nem is érintette volna meg a tragédia.

Azt kell mondjam, Drágáim, ennek a pici babának az esete pontosan rámutat arra: milyen szinten nincsenek biztonságban a családokon belül sem a gyermekek.

Akkor mit várunk a rendszertől? Akkor miért várjuk el a rendszertől, hogy – helyettünk, a családok helyett – ő vigyázzon a mi babánkra, és a mi gyermekünkre?

Ebben a történetben jól láthatóan, lelkiismerete egyedül a védőnőnek volt. És felelősséget is csak ő érzett a történtekért. Az ő családja egy anyát vesztett el.

Egy anya és egy baba.

Felelőtlenségből, tudatlanságból, nemtörődömségből, és érzelemmentes lelki világok találkozásából.

A nagymama nem érzi felelősnek magát a történtekért. Sem azért, mert a lánya függővé vált, sem azért, mert nem tett semmit annak érdekében, hogy a lányát leszedje a lejtőről (ha már a családi és egyéb körülmények okán rálépett erre az útra). Azért sem érzi magát felelősnek, hogy egy függő anyánál hagyta az unokáját, ezzel bekockáztatta ezt a végkimenetelt.

Aranyoskáim!

Tolulnak a kérdések a fejembe: melyik az a társadalmi közeg – ha ezek szerint a család nem az -, ahol a gyermekek maximális biztonságban lehetnének? …

Tényleg csak a nevelőszülői hálózatba kerülés a megoldás?

A felvilágosítás, nevelés, és prevenció nem az? Egy bírósági kényszerintézkedés a függő, szenvedélybeteg anyákkal szemben nem volna az? A felügyeleti jog felfüggesztése mindaddig, míg orvosi igazolás nincs a tisztulásról nem volna megoldás? A nagymama beavatkozása a kicsi családba fogadásával, mindaddig, míg az anya nem válik képessé és alkalmassá újra a gyermeknevelésre, nem volna megoldás? (mert elég lett volna egy jelzés a gyámügy felé, a kicsi érdekében. Ha anyagi helyzete volt az oka annak, hogy nem fogadta családjába a kicsit, akkor ezt a helyzetet is a gyámügy segítségével meg tudta volna oldalni - ha akarja.)

Mielőtt bárki elkezdené rámkiabálni a szokott „Te Áldozathibáztató!” jelzőt, arra kérek mindenkit, gondolkodjon el azon: ebben az esteben ki az áldozat valójában? A nagymama, vagy az általa elhanyagolt unokája? ….

… hozzátéve és kiemelve: segítségnyújtás elmulasztásáért a nagymamával szemben nem indult eljárás.

Szomorúan ölel titeket:

Öreganyus

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.