Aranyoskáim!
Az energiaár-támogatás, majd a központi lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás megszűnésével ma már a 2011-ben bevezetett szociális tüzelőanyag-támogatás az egyetlen kifejezetten lakásfenntartáshoz segítséget nyújtó – legalább részben - központi támogatási forma. A támogatás 3-4 milliárd forintos kerete eltörpül az elsősorban lakásvásárlást segítő támogatásokhoz képest, melyek jellemzően nem, vagy csak nehezen hozzáférhetőek a lakásszegénység által leginkább sújtott rétegek számára.
Ma a Habitat for Humanity legújabb tanulmányát szeretném bemutatni nektek. Bajomi Anna Zsófia ebben a tanulmányban azt bizonyította, mennyire nem hatékony a szociális ellátások – ezen belül a szociális tűzifa – elosztásának jelenlegi rendszere. Kiderült: nem a legrászorultabbak kapják a legtöbb támogatást. …. Ráadásul, a kormányzat vesszőparipájának számító rezsicsökkentésből is azok a háztartások maradtak ki, ahol szilárd tüzelőanyagokkal fűtenek.
Kedvezőtlen fejlemény, hogy a leghátrányosabb helyzetű járásokban elterjedt szilárd tüzelők ára nagymértékben nőtt az utóbbi években, miközben más fűtőanyagok ára lényegesen csökkent. 2011 és 2017 között mintegy 30 százalékkal növekedett a fa és a szén ára, miközben a gáz és a távfűtés költségei ugyanez idő alatt 14, illetve 11 százalékkal csökkentek. A KSH Fogyasztói árak alakulása 2014-ben című tanulmánya rámutat, hogy míg 2014-ben a teljes lakosság körében a fogyasztói árak összességében csökkentek (0,2 százalékkal), addig az alacsony jövedelmű háztartások esetében 0,2 százalékkal emelkedtek, részben azért, mert e háztartások nagyobb arányban fűtik házaikat fával, illetve szénnel, mely energiahordozók árát nem érintette a rezsicsökkenté. A 2014-es rezsicsökkentés még 2015-ben is éreztette a hatását: 2015- ben a háztartási energiahordozók ára összességében 2,9 százalékkal csökkent egy év alatt, azonban az éves árváltozást felfele húzta a szén 2,7, és a tűzifa 2,5 százalékos drágulása.
2015 és 2016 között a háztartási energiára fordított kiadások közül leginkább a tüzelőanyagokra fordított kiadások volumene nőtt, 8 százalékkal. 2016 és 2017 során a tűzifa ára kiugró mértékben, 12 százalékkal nőtt, míg ugyanebben az időszakban a vezetékes gáz, a távfűtés és az elektromos energia ára továbbra sem változott.
A fűtési támogatások szerepe azért is jelentős, mert csökkenteni tudja a hideg lakásokkal járó egészségügyi kockázatokat, a kihűléses halálesetek számát, s közvetve csökkentheti az iskolai és munkahelyi hiányázások számát is, hiszen a gyermekek és a felnőttek egyaránt hamarabb gyógyulnak fel egy megfelelően fűtött lakásban a felső légúti betegségekből, s csökken a szövődmények kockázata is. Ma Magyarországon a lakosság 6,8 százaléka nem tudja anyagi okból megfelelően melegen tartani lakását. Ez a jövedelmi szegénység mellett arra is visszavezethető, hogy a magyar lakásállomány energetikai szempontból is elavult.
A tartósan hideg lakásban tartózkodás következményei ismertek, ugyanakkor nehéz pontos képet alkotni arról, hányan betegszenek meg és szélsőséges esetben vesztik életüket évente közvetlenül a nem megfelelően kifűtött lakásban tartózkodás eredményeképpen. Magyarországon a hideg következtében elhunytak számáról a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentet meg adatokat. A KSH nyilvántartása nemcsak az utcai kihűléses halálesetek rendőrségi statisztikáit, hanem a háziorvosi, kórházi nyilvántartásokat is figyelembe veszi, ezért a lakásokban történt hideg miatti haláleseteket is rögzíti. A KSH adatai szerint a túlságosan nagy hideg hatásai következtében 2010 és 2016 között évente 142-332 ember halálát okozta a nagy hideg.
2010-ben kiugróan magas volt a hideg miatti halálozások száma. 2011 és 2013 között a szám a 2007-es érték szintjére csökkent, s 2014-ben rekord alacsony volt. 2015 és 2016 során azonban újból növekedésnek indult a hideg következtében elhunytak száma. Az KSH nyilvántartását összevetve az Országos Rendőr Főkapitányság által az utcai kihűléses halálesetekről publikált adataival elmondható, hogy a kihűlés következtében elhunytak hozzávetőlegesen mindössze 10 százaléka volt hajléktalan. A hideg következtében elhunytak többsége tehát hideg otthonában hűlt ki, s jellemzően alacsony iskolai végzettségű, magányos és kistelepülésen élő idős ember.
Drasztikusan csökkenő támogatás
Az energiaár-támogatás, majd a központi lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás megszűnésével ma már a 2011-ben bevezetett szociális tüzelőanyag-támogatás az egyetlen kifejezetten lakásfenntartáshoz segítséget nyújtó – legalább részben - központi támogatási forma. A támogatás költségvetése és az ellátottak száma azonban messze elmarad a 2015-ben megszüntetett központi normatív lakásfenntartási támogatásétól. Míg lakásfenntartási támogatásban a központi támogatások sorából való kivezetése előtti évben, 412 416 háztartás részesült és a támogatásra felhasznált összeg 19,5 milliárd forint volt, addig 2016-ban a szociális tüzelőanyag-támogatás összköltségvetése 3 milliárd forint, kedvezményezettjeinek száma pedig 180 086 háztartás volt.
Különösen kitűnik a támogatás alacsony költségvetése, ha a teljes lakhatási büdzséhez viszonyítjuk. 2016-ban 148 milliárd forintot költött az állam a központi költségvetésből elsősorban a középosztály lakásvásárlásának támogatására, mely összeg jellemzően nem elérhető a lakásszegénységben élők számára. Ennek a tüzelőanyag-támogatás mindössze 2 százalékát teszi ki. A 2017-ben 4 milliárd forint összköltségvetésűre bővült tüzelőanyag-támogatás is a 2017-es magánlakásberuházást támogató intézkedések 211 milliárd forintos költségvetésének csupán 1,9 százalékát, a teljes lakhatási költségvetés 1,6 százalékát teszi ki.
A Belügyminisztérium a támogatás első 2 évében az önkormányzatok által benyújtott igények alapján osztotta szét a támogatást, majd 2013-tól normatív szabályokat vezettek be. 2013-től a normatív lakásfenntartási támogatásban részesülők százalékos aránya alapján, támogatottanként maximum 2 köbméter tűzifa járt a településeknek. 2014-től a magas munkanélküliség által sújtott települések önkormányzatai önerő nélkül igényelhettek fát az állami erdészetektől, de a szállításról továbbra is a településnek kell gondoskodnia. 2016 óta, miután 2015-ben a normatív lakásfenntartási támogatást megszüntette a kormány, a támogatás mértékét a közfoglalkoztatásban foglalkoztatottak átlagos éves létszáma és a 80 éven felüliek lakosok száma („ellátottak”) alapján állapítja meg a Belügyminisztérium.
A támogatás „két lépcsős” jellegéből adódó probléma, hogy egyes települések (számuk 8 és 20 között változik évente) a tüzelőtámogatás iránti vélelmezhető lakossági igény ellenére nem veszik fel az elnyert támogatást. Ennek többek között az lehet az egyik magyarázata, hogy a tűzifa szállításának költségét - illetve jelentős munkanélküliség által nem sújtott települések esetében az önrészt is - a település önkormányzatának kell állnia, és ez meghaladja a település rendelkezésre álló forrásait.
A település rendelkezésére álló tüzelőt az önkormányzat a helyi rendeletében foglaltak szerint osztja szét a lakosok között. A szétosztható mennyiség maximuma 5 köbméter fa háztartásonként. A rendeletnek kötelező rögzítenie, hogy a támogatás elosztása során az aktív vagy időskorúak járadékában, illetve települési támogatásban részesülők és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket nevelő családok előnyt élveznek. Amennyiben az önkormányzat rendelete alapján a rászorulók száma magasabb, mint a 80 éven felüliek és a közfoglalkoztatottak száma, akkor arányosan kevesebb fa jut egy ellátottra, míg ha az önkormányzati rendelet alapján kevesebb háztartás jogosult a támogatásra, úgy több (maximum 5 köbméter) tüzelőanyag juthat egy háztartásra.
Nem egységes az elosztási rendszer
A tüzelőanyag-támogatás központi elosztásának legnagyobb gyengesége, hogy az összeg megállapításánál nem veszik figyelembe a településen szilárd tüzelőanyaggal fűtők számát, azaz olyan települések is jelentős támogatást kaphatnak, ahol a fával fűtők aránya adott esetben alacsony. Ugyanez érvényes a rászorultságra is. A közfoglalkoztatottak és a 80 éven felüliek száma alapján képzett mutató nem a legalkalmasabb a szociálisan rászoruló háztartások számának meghatározására.
A legbőkezűbb és legszűkmarkúbb támogatási rendszert fenntartó települések átlagos támogatási összegei között mutatkozó különbség 2011 és 2013 között jelentős növekedésnek indult, majd 2016-ra rövid mérséklődés után 46-szoros különbségben teljesedett ki. Ennek megfelelően a kiosztott tüzelőanyag mennyisége is jelentősen, 0,5 és 5 köbméter között ingadozik. A helyi rendeletalkotásból fakadó eltéréseket jól tükrözi az, hogy településről településre változik a jövedelemhatár, ami alatt egy háztartás részesülhet a támogatásban. Az egyedül élő emberek esetében 2015-ben a jövedelmi küszöb akár 3,3-szoros is lehetett: 42 750 és 142 500 forint között ingadozott, és volt olyan település is, ahol nem volt jövedelemhatár, így aki 65 évnél idősebb, részesült a támogatásban.
A fűtési támogatás egy háztartásra jutó értéke 2016-ban átlagosan 24 453 forint volt. Az Energiaklub számításai alapján végzett költségbecslés és az átlagos támogatási összeget összevetve elmondható, hogy két jellemző magyar háztípusban fűtési támogatás a téli fűtési költségek 10 százalékát fedezik, ugyanakkor a rossz energiahatékonyságú házakban élő szegény háztartások fűtési költségei magasabbak, így a segítség mértéke lényegesen kisebb.
Aranyoskáim!
Már ennyiből is jól látható, hol harap a kutya a saját farkába, ha a szociális tűzifa igazságtalan elosztási rendszeréről beszélgetünk. Ha ide kattintotok, elolvashatjátok a teljes tanulmányt, ábrákkal, grafikonokkal, és az adatok részletes elemzésével.
Olvasás közben rá fogtok jönni: a támogatás hátránya, hogy költségvetése meglehetősen alacsony, központi elosztási szabályai nem veszik kellő súllyal figyelembe az adott településen a rászorultság szintjét és egyáltalán nem veszik figyelembe, hányan fűtenek fával az adott településen. Ezen gyengeségek eredményeképpen a támogatás összege meglehetősen alacsony, a támogatás elosztása pedig nem kifejezetten hatékony. Az egy háztartásra jutó támogatási összeg ugyanis negatív összefüggésben van a társadalmi-gazdasági hátrányos helyzettel, azaz a fejlettebb településeken magasabb az átlagos támogatási összeg.
Látni fogjátok azt is, hogy a támogatás magán hordozza a hazai helyi segélyezési rendszer problémáit: előfordul, hogy települések elnyerik a támogatást, ám azt nem tudják szétosztani, a szállítási költségek fedezete hiányában, míg jobb módú települések kiegészítik a támogatást saját forrásból, s így fokozódnak a különbségek. A helyi elosztás következménye továbbá az is, hogy településenként változó feltételek alapján juthatnak támogatáshoz a háztartások. A Habitat azonban a tényközlésnél tovább is megy: megoldási javaslatokat fogalmaz meg, a tanulmány végén, annak vonatkozásában, hogyan lehetne igazságosabbá, és hatékonyabbá tenni a jelenleg célját be nem töltő támogatási forma.
Ha a kormányzat nem változtat a jelenlegi ellátási rendszeren, akkor, ha ősztől bevezetik az önkormányzatok helyett a Helyi Kiskirályságokat, élükön a Helytartóval (mint azt már a tavalyi évben előre jelezték), tehát, az új rendszerben még igazságtalanabb elosztási rend fog megvalósulni. Nem szabad megvárni azt, hogy a leszakadó térségek még inkább leszakadhassanak, és mindennek következtében még magasabbra növekedjen a saját, fűtetlen lakásukban elhunytak száma.
Szeretettel ölel titeket:
Öreganyus
Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva, Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.
