Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

A világ leghíresebb PAS célszemélye

2018. április 11. 08:20 - Öreganyus

Lady Diana

diana_gyermekeivel.jpgAranyoskáim!

Úgy szeretném most bemutatni nektek a Szívek Királynőjét, ahogyan sosem láttátok: a különélő anyáról mesélek, akit gyermekeitől minden eszközzel igyekeztek elzárni, kapcsolatukat ellehetetleníteni. Diana életében az elidegenítés nem a különválásával kezdődött, hanem a gyermekei születésével. Lady Diana sorsa, PAS célszemélyként, teljes egészében megegyezik azon, gyermekeiktől különélő anyák sorsával, akik nem önként, hanem kényszerrel távoztak házasságukból.

A PAS indukciós folyamata minden esetben azzal kezdődik, hogy a PAS célszemély nem bírja tovább, és vagy ellenszegül, vagy pedig kiszáll egy adott kapcsolatból. Ha hangot ad véleményének, ha nem képes benyelni, amit vele tesznek, egyértelműen célszeméllyé válik. Diana már a házassága első évében tudta, hogy ebben a házasságban hárman vannak – és nem ő az, aki félrelép. Ő nem dönthetett arról, pozíciójából adódóan, hogy elválik-e, vagy nem. A királyi udvarban tilos volt a válás. Tűrnie, és nyelnie kellett. Azt szokták mondani, hogy

„jól nézd meg, kinek szülsz gyermeket.”

Diana hiába nézte volna meg, hogy kinek szül gyermeket, mert udvari kötelessége volt gondoskodni a királyi utódok megszületéséről. Nincs olyan királyi család, ahol ne születne utód. Ez nemcsak elvárás, hanem a korona öröklésének kényszere is. Úgyhogy neki nem volt döntési lehetősége abban, hogy egy csélcsap férfinak, aki ráadásul „anyuci pici fia” is, szeretne-e gyermeket szülni, vagy nem. (Bár mindez úgy hangzik, mintha valami rideg számító nő lett volna a Szívek Királynője, de nem volt az. Ha Lady Diana esetét vizsgáljuk, nem mehetünk el szó nélkül a királyi udvar rideg elvárásai mellett, amely kiterjedt nemcsak a gyermeknevelésre, de a szülők kapcsolatára is.)

Tehát a mára már közhelynek számító jó tanács, miszerint minden nő, aki anyává szeretne válni, jól nézze meg, kinek szül gyermeket – nos, ez, a királyi családban nem működik, mert nem működhet. Ha a házasság megköttetett, a gyermekáldás sem várathat magára. Sokszor felteszik a kérdést a különélő anyák felé:

„Minek mentél hozzá, hisz tudhattad, milyen! ….”

Mint minden nő, ha szerelmes, és főleg, ha olyan fiatal, mint Diana volt a megismerkedésükkor (16 évesen) és a házasságkötésükkor (20 évesen), nem tudja, hogy mélyen, belül, és valójában milyen az az ember, akihez hozzámenni készül. Nagyon könnyen elfelejtik az emberek: az ilyen csapodár férfiak, akik a legyet-is-röptében típusok, (a királyi sarjak esetében ezt a kedvet, és ezen életmód fenntartását a velük járó presztízs még inkább generálja a könnyen kapható nők körében), kiváló manipulátorok – és nemcsak a média felé azok, hanem a befogandó préda felé is azok. Főleg, ha közel 20 évnyi korkülönbségről is beszélünk, mint az ő esetében.

A Nagy Manipulátorok egyik jellemzője az, hogy szemrebbenés nélkül hazudnak, bármiről – így az érzelmeik meglétéről, és mélységéről is. Egy fiatal lány pedig, akinek a férfiak terén tapasztalata egészen minimális, ha ilyen ember célkeresztjébe kerül, mindenképp elveszik. Főleg az olyan fiatal lányokra igaz ez a megállapítás, akik szeretet nélküli gyermekkorban kellett, hogy növekedjenek. Úgy, mint ahogyan Diana esetében is történt ez. Csak kevesen tudják, de Diana alig volt 7 éves, amikor szülei elváltak, és ők a testvérével váltott elhelyezésben nevelkedtek tovább. Dianának, szülei válását követően az anyjával megromlott a viszonya, ugyanakkor apja olyan mostohaanyát választott számára, akivel nem alakult ki közös kapcsolódási-kötődési pontja. Az anyja ridegsége folytán az apja volt az egyetlen érzelmi kapocs az életében, mint szülő. Ez visszaköszön a későbbi kapcsolataiban, amikor is idősebb férfiakkal alakított ki viszonyt, de visszaköszön a házasságában is, tekintve a hatalmas korkülönbséget, mely kettejük között fennállt.

Az, ugye, nem is kérdés, Aranyaim, hogy egy idősebb, sokat tapasztalt férfi egy fiatal fruskát milyen mértékben képes bűvkörébe vonni, ha akar? Diana olyan szinten elvarázsolásra került, hogy még azon a tényen sem gondolkodott el, hogy udvarlója a nővére mellől pattant rá. … Ami azt jelenti, hogy mindegy, csak luk legyen, de ha már luk, akkor feleljen meg anyámnak is, de közben fedezze az életvitelemet – elvárás szerint alapozódott meg az egyik oldalról a kapcsolat, míg a másik oldalról igazi tiszta szerelem volt.

Egyértelműen nem volt egyensúlyban tehát a kapcsolatuk, már a kezdetektől, ha az érzelmi befektetést nézzük. És amiről senki sem beszél, ha Diana házasságáról esik szó. Sokszor elmondják: ebben a házasságban Kamilla már a kezdetektől benne volt, így túlzsúfolttá vált. Igen ám, csakhogy ebben a házasságban nemcsak Kamilla volt benne, hanem Erzsébet is. Tehát – mint a legtöbb különélő anya esetében: volt a házasságban egy szerető, és bizony benne volt egy erős kezű anyós is. Ezen két személyhez pedig szorosan kötődik egy akaratgyenge férfi. Hiszen az a férfi, akit nők képesek, a markukban tartva őt, manipulálni, önálló akarattal nem rendelkezik (talán ezért is simlizi végig az életét, hogy érzelmileg viszonylag stabil maradhasson), ezért választott házastársát sem meg nem védi, sem pedig érzelmileg kötődni nem képes hozzá.

anyos_kicsi_fia_1.jpg

Az pedig, ugye, egyértelmű, hogy ha a férj az anyja árnyékából kilépni nem képes, vagy nem akar, akkor az a férfi az asszonyát, prédaként dobja oda a saját anyjának.

Ez köztudott tény – de a királyi család vonatkozásában minderről nem illik, és nem szabad beszélni. Ezért, ha a sajtó emlékezik is Dianáról, akkor életének ezen legfájóbb aspektusát nem említi. Illemből.

De mi most nem vagyunk illedelmesek, mert be szeretném mutatni azt, Lady D sorsán és életén keresztül hogy hogyan üti fel a fejét, hogyan generálódik, és hogyan megy teljesen végbe a PAS egy anya életében, és ez a folyamat milyen károkat okoz úgy az anya, mint gyermekei lelkében.

Tehát Diana nagyon fiatalon, a szülői-érzelmi kötődés, mint érzelmi háttér nélkül érkezik egy olyan házasságba, ahol a férfi jóval idősebb, és mást szeret. Olyan háztartásban kezdik meg közös életüket, ahol az anyós vaskézzel irányít, ahol az érzelmeket nem fejezik ki, és ahol az új asszony a háztartás ellátását és irányítását soha nem veheti át anyósától. Mikor férjhez megy, még nem tudja: mindennek hozományaként a gyermekei nevelésébe sem lehet beleszólása, mert azt is, a háztartással együtt a vaskezű anyós fogja irányítani. Fiatal még, és tapasztalatlan, nem csoda, hogy minderről nincs fogalma – de később mindez bebizonyosodik majd.

Mivel a gyermekkori érzelmi sérülései folytán az apjához jobban kötődik, így, az apja által birtokolt tulajdonságokkal felruházza férjét is, érzelmeket és védelmet remélve tőle. Mivel nagyon fiatal, sejtelme sincs arról, hogy az a férfi, akit középkorúként is még az anyja irányít, sosem fogja tudni neki azt a védelmet és érzelmi biztonságot megadni, mint amit ő, egyébként, az apjától megszokott. (Tegyük hozzá: főleg akkor nem, ha az a férfi másba szerelmes.) Minden nőnek nagyon fontos az érzelmi stabilitás. Az olyan nőknél pedig kifejezetten nagy erre az igény, akiknek szeretnélküli gyermekkorban kellett felnőniük. Diana, házasságkötést követő, keserű sorsa tehát már a kezdetekben kódolva volt – kimondatlanul.

Az első, igazi érzelmi törés a házasságban nem maga a szeretői viszony meglétének felismerése jelenti, hanem az, amikor az első fiúgyermek megszületik – és Diana azzal szembesül, hogy nem akkor szoptat, amikor arra a kicsinek igénye van, hanem akkor, ha az anyós ezt megengedi. Elhíresült az a történet, amikor az anyakirálynő unokájával hivatalos fotózáson vett részt, és közben a kicsi megéhezett, de elérkezett a délutáni alvásideje is. Diana meg szerette volna szoptatni a kicsit, de az anyakirálynő ehhez nem járult hozzá mindaddig, míg a fotózásnak vége nem lett. A kicsi sírt, és nyugtalan volt, mégis úgy történt minden, ahogyan annak történnie kellett – az udvari etikett (és az anyós) szerint.

A másik, ilyen, közismert történet, amikor a királyi családnak, egy több hetes, hivatalos látogatáson, Ausztráliában kellett részt vennie – de Diana gyermeke akkor még csak 9 hónapos volt. Diana nagyot harcolt az anyósával azért, hogy a picit is magával vihesse – lévén, anyósa a babát otthon akarta hagyni és hagyatni. Diana kijelentette, ha a baba marad, ő is marad, és nyert anyósával szemben ebben a kérdésben, lévén anyós sakkot kapott (talán ez a vita volt a PAS indukációjának kezdete a PAS induktornál). De folyamatos harcokat vívott vele egyébként abban a gyermeknevelési kérdésben is, hogy gyermekeit nörszök, vagy az anyjuk nevelheti-e. S bár látszólag behódolt anyósa akaratának, a nörszöknek mégsem hagyott nagy mozgásteret, mert kiváló anyaként megtalálta annak módját, hogy a gyermekeivel minél több, minőségi időt tölthessen.

erzsebet_morcos.jpg

Az efféle lázadásokat, a saját házában, az anyósa sem nézte tétlenül, s mikor a fiúk iskolaéretté váltak, bentlakásos intézménybe kötelezte küldetni őket. Ily módon Diana meg lett fosztva gyermekeitől (a PAS kezdete), már a házasság fennállása alatt. Egy olyan anyának ez az utolsó tőrdöfés lehetett, akit a szülés – a saját bizonytalan, érzelmileg instabil gyermekkora hozományaként – olyannyira megviselt, hogy mindkét gyermeke születését követően terhességi-gyermekágyi depresszióban szenvedett. Ami, valljuk be őszintén, teljesen érthető. Hiszen nem tudhatta, meg tud-e felelni azon elvárásoknak, amit a szülői felelősség jelent. Nem tudhatta – mert nem volt előtte példa. Mivel gyermekként azt érezte, hogy őt nem lehet szeretni (sem az anyja, sem pedig a mostohaanyja és ő közötte nem alakult ki a szükséges érzelmi kötődés), így nem lehetett abban biztos, hogy azt, amit ő nem kapott meg gyermekként, képes lesz-e megadni a gyermekének.

Ez a depresszió azonban nem tudta felülírni gyermekeihez való érzelmi ragaszkodásának mértékét. De a távolság, és a merev iskolai nevelés megtették a hatásukat – a gyermekek idejekorán elkezdtek leválni róla, mint anyáról. Később, több interjúban is elmondták a fiúk: Diana halálának napján anyai kapcsolattartási időpontjuk volt, ám ők ezzel nem éltek, akkor, 15 és 17 évesen már a barátaikkal töltötték azt a napot, és anyjukkal még telefonon sem igazán akartak beszélni. Ez az az időpont, amelyre a PAS beteljesülése tehető – mert ekkorra a fiúk már önként nem akartak tudomást venni az anyjukról. Alig 10 év elkülönítésre volt tehát szükség ahhoz, hogy a fiúgyermekek oly mértékben elszigetelődjenek az anyjuktól, hogy már a saját döntésüktől vezérelten ne vegyenek róla tudomást.

Tulajdonképpen azon a napon ment végbe, teljesen a PAS, amikor Diana meghalt.

De nagyon előre szaladtam a történetben. Tehát a fiúkat bentlakásos intézménybe küldték, az anyjuktól távol, egy érzelemmentes szociális környezetbe. Ebbe a döntésbe az anyának beleszólása nem volt, mert nem lehetett. A döntés indokai teljesen lényegtelenek, hiszen csak befedik az igazságot: nincs olyan királyi udvar, ahol az érzelem nélküli élet volna az előírás. Csakhogy az anyós arra nem volt figyelemmel, a döntése meghozatalakor, hogy nemcsak az anyát bünteti ezzel, hanem a fiúkat is. Hiszen az alig iskoláskorú gyermekeket arra ítélte, hogy csak az anya által adható és közvetíthető érzelmek nélkül váljanak nagykorúvá. Döntésének következménye jól látható a kisebbik gyermekről készült, nem beállított (!) fotókon, napjainkban. A düh és a gyász sugárzik az arcáról. Szinte nincs olyan fotója, ahol a benne dúló érzelmi feszültség és/vagy gyász ne ülne ki az arcára – de megint előre szaladtam a történetben.

harry.jpg

Miközben tehát a fiúk több ezer kilométerre kellett, hogy éljenek az anyjuktól, a szülők házassága végképp megromlott, azáltal, hogy a férj már több időt töltött a szeretőnél, mint otthon. Diana küzdött, igyekezett helyre állítani azt, amit helyre állítani lehetetlen. Lévén sosem létezett. És ezek pedig az érzelmek a kapcsolatukban. Abban ugyanis csak egyirányú érzelmek voltak mindig, mégpedig a nő részéről. Mégis bele volt kényszerítve ebbe a lehetetlen élethelyzetbe, mert anyósa ragaszkodott ahhoz, hogy a házasság látszatát fenn kell tartaniuk.

Diana szenvedett. Ennek első, kézzel fogható nyoma a bulímia kialakulása volt nála, majd, ahogyan az érzelmi nyomás és teher fokozódott, elkezdődött az öncsonkítás (a saját maga által, a BBC-nek adott interjújában vallotta be, hogy vagdosta a kezeit és a lábait), amit az öngyilkossági kísérlet követett. Anyósa csak ekkor döntött úgy: elengedi őt, hagyja, hogy elköltözzön a fiától. Fontos, és kiemelendő: sem a házasság létrejöttéről, sem pedig a házasság végéről nem a házasságban részt vevő felek döntöttek, hanem az anyós.

Az anyós azonban itt nem állt meg. Feltételt szabott ugyanis annak, hogy engedje a menyét kiszabadulni az ő közreműködésével fenntartott pokolból. A feltétel az volt, hogy az anya nem találkozhat a gyermekeivel, csak 5-7 hetente - hacsak nem akadt a fiúknak más, "királyi" programja (azaz: a PAS-t magasabb fokozatra kapcsolta). További feltétel az volt, hogy az iskolai szünetek idejére sem tölthettek anyjukkal a fiúk a hétvégéknél több, huzamosabb időt (ez pedig a PAS magasra kapcsolt fokozatának még magasabb fokozata).  A fiúk és az anya közötti telefonos kapcsolatot is felügyelték – az iskolában a nevelők, otthon a nörszök (szintén jellemző a PAS folyamatában). Ebből adódóan, mivel szabadon nem tudtak beszélgetni, egyre kevesebb időt fordítottak a gyermekek arra, hogy tartsák a vonalat, ha anyjuk van a vonal másik végén.

Láthatjátok Drágáim, hogy ekkorra a PAS már középfokozatába kapcsolt, de a csúcsra járatása csak ezt követően kezdődött el – mégpedig, az anyós döntése alapján, a média bevonásával. Miután jól érzékelhetően a gyermekek már nem érdeklődtek olyan nagyon az anyjuk után, a fiúk információkkal való bombázása kezdődött el. Olyan híreket olvashattak a sajtóban, hogy anyjuk falja a férfiakat, hogy anyjuk idegileg összeomlott, hogy anyjuk szektához csatlakozott, hogy anyjuk alkoholistává és drogossá változott. És a fiúk elhitték. Az anyós itt kettős győzelmet aratott: fedezni tudta, amit a fia művelt a menyével, és ezzel a húzással sikerült végképp el is fordítani a fiúkat az anyjuktól.

A fiúk a PAS folyamatának már azon a szintjén álltak ekkorra, hogy nem vonták össze az anyjukról szóló sajtóinformációkat, és nem próbáltak tisztán látni abban a kérdésben sem, hogy ha az anyjuk egy ledér, szerfüggő nőszemély, akkor hogyan lehetséges az, hogy idegen gyermekek biztonságának megteremtése érdekében képes egy aknamezőn átsétálni, képes arra, hogy a ruhatárának árverezésével AIDS betegek gyógyulását segítse, hogy humanitárius misszióitól a hazai sajtón kívül a világsajtó hangos. …

El kell mondjam, nektek, Drágáim, hogy a PAS gyermekek PAS induktor általi, évek hosszú során tartó érzelmi manipulálása a gondolati-tudati manipulálást eredményezi, mely folyamat végére a PAS gyermekek nem képesek az önálló, tudatos gondolkodásra. Ez az oka annak, hogy ezeknek a fiúknak sem tűnt fel a PAS párhuzamos világa és a valóság közötti nagymértékű ellentmondás, már ami az anyjuk személyiségét illeti.

Aranyoskáim!

Arról még nem ejtettem szót, hogy a fiúk mindezt hogyan élhették meg. Mivel nem ismerem őket személyesen, csak utánaolvastam a történeteiknek, a nyilvánosságot látott információkból tudok dolgozni. Ebben a formában tudom azt megállapítani, hogy talán nem véletlen, hogy mindkét fiú háborúkban vett részt, egyikük a sarkvidéket is meghódította, hogy a bennük felgyülemlett érzelmi feszültséget ki tudják adni, fel tudják dolgozni. A kisebbiknek, mint fentebb említettem, ez kevésbé sikerült, de ő kisebb is volt akkor, amikor mások úgy döntöttek: elszigetelik őt az anyjától. A nagyobbik fiú portéiból jól látszik: a látszat szerint engedelmes jószággá változott, de a mélyben markáns, és határozott. A kisebbik fiúból azonban süt a gyász és a düh. A választottjaiknak elég erőseknek kell lenniük ahhoz, hogy helyrehozzák bennük, a nagymama döntései által okozott károkat és érzelmi sérüléseket. Talán nem véletlen az sem, hogy idősebb (és jól láthatóan erős személyiségű) párt választott magának a kisebbik fiú – amit párhuzamba állíthatunk az anya igen korai hiányával az életében.

Nézzétek meg ezt a fotót, és értelmezzétek azokat az érzelmeket, amelyet a fiúk szemeiben láttok:

diana_fiai.jpg

Ugye, nincs szükség további elemzésekre ahhoz, hogy bizonyítást nyerhessen: mit tesz a gyermekekkel, milyen érzelmi sérülést okoz nekik az, ha az anyjuktól elszigetelik őket? Benne van a szemükben. 

A szem pedig a lélek tükre.

A törött lélek is meglátható benne.

Megismervén hazánk különélő anyáinak történetét, összevonva Diana történetével, kimondhatom, hogy a PAS bizony, országtól, törvényektől, és társadalmi helyzettől függetlenül, minden olyan kapcsolatban jelen lesz, amely kapcsolatot érzelmileg sérült felnőttek kezdenek. Ennek valószínűsége annál nagyobb, minél inkább az jellemző az egyik félre, hogy képtelen volt leválni az anyjáról, mielőtt belekezdett volna a párkapcsolatába. Kijelenthető az is: a PAS sosem a különválással kezdődik el, hanem már jóval a kapcsolat befejezése előtt jelen van a felek között.

És kijelenthető az is: a legnagyobb vesztesei a PAS folyamatának a gyermekek, akik felnőttként képtelenekké válnak nem marionettként élni.

Hiszen ebben nőnek fel. …

És. Bár dühösek, és agresszívek (ki ebben, ki abban a formában), mégis engedelmesen alávetik magukat, a PAS induktor élete végéig a PAS induktor akaratának. …

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

komment
süti beállítások módosítása