Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Csak a marhákat mérik súlyra ....

2018. március 01. 05:19 - Öreganyus

barbie-makeover.jpgAranyoskáim!

Egyikőtöknek a napokban megígértem, hogy írok nektek a testsúly-problémákról, és az étkezési zavarokról, úgy, ahogyan azt én látom. Nagyapám azt mondta mindig:

„Csak a marhákat mérik súlyra, Fijjjam, amikor a vágóhídra viszik őket. Az embereket emberségre mérik.”

Legyen ma ez a mottónk, mert, mint mindig: az öregeknek most is igazuk van. Ennek fényében közelítsük meg a testsúly-problémák kérdését. Első körben vizsgáljuk meg azt, hogy valóban ’problémáról’ beszélünk-e, vagy csak a fogyasztói társadalom akarja velünk ezt problémaként láttatni?

Ha nem hitetnék el velünk a marketingesek azt, hogy létezik ideális testsúly, akkor nem vásárolnánk mindenféle fogyasztószereket, fogyi-kúrákat nem végeznénk, fogyasztó táborokba nem íratnánk be gyermekeinket. A táplálékkiegészítők piaca a testépítő fogyasztók minimális táborára zsugorodna, és megállna a ’magzatvédő’ vitaminoknak nevezett bébi-szteroidok piaca is.

Aztán: ha nem hitetnék el velünk az orvosok, hogy létezik ideális testsúly, akkor nem volna mivel takarózniuk, ha egy-egy betegség okát nem tudják feltárni. Ugye? Mert mit mond az orvos, ha nincs ésszerű magyarázata arra, ami történt? Kijelenti, hogy az adott betegséget a túlsúly okozta. Vagy a dohányzás. De semmiképp sem az esetleg elégtelen szaktudás hagyott egy fel nem tárt betegséget kiteljesedni.

Nem hitetnék el velünk a gyógyszergyártók sem azt, hogy létezik ideális testsúly, ha nem hoznának létre olyan gyógyszereket, amelyek mellékhatásaként jelentős testsúlygyarapodás érhető el, hogy aztán a fogyasztó hatású, szintén általuk gyártott ’gyógy’szerekkel visszafogyaszthassanak bennünket az eredeti szintre. Itt nem kell nagyon sokáig gondolkodni, mely szerek ezek. Csak nézd meg azokat a barátnőidet, akik hormonális fogamzásgátlást alkalmaznak. Mennyit híztak a szedés kezdetéhez viszonyítva? … No. Hát erről van szó. …

Végül, de nem utolsó sorban: nem hitetné el velünk, maga a társadalom sem, hogy létezik ideális testsúly, ha a társadalom minden tagja képes volna kiválósággá válni valamiben. Ugyanis, ha megfigyelitek, Kedveseim: azok, akik testsúly-problémákkal küzdenek, egyik-másik területen kiemelkedőt alkotnak. Példának okán: létezik olyan filmrendező/producer, aki manöken-alkat volna, maximálisan megelégedve a testsúlyával? Van olyan író, aki egész alakos fotóval a borítóképén jelenne meg? Miért nem ismerjük fotókról a kutatókat? Láttál már zörgő csontú operaénekest? …

Csak figyeljétek meg: ha valaki kiemelkedőt alkot, és fel tud mutatni bármit is, azonnal zrikálni kezdik a testsúlyával. Vagy a bőrszínével. Mert semmiképp sem lehet más, nem lehet több, mint az a társadalmi többség, amelyben neki élnie kell. Igen. A lányom, anno, amikor alig múlt 11 éves, balettozni kezdett. Őstehetség volt, de hát az én alkatomat örökölte – merthogy a gének már csak ilyenek: továbbadjuk őket. … Én olyan géneket adtam tovább, amelyek erősen hajlamosítanak a kerekded idomokra. Ezeket a géneket én is magammal hoztam, a genetikai öröklődés során, és tovább is adtam, sikerrel. No, szóval: Lánykám balettozni kezdett, amikor is, a táncosok közül elsőként nőni kezdett a melle. A kerekded idomokra feljogosító gének ugyanis magukban hordozzák a nagy mellekre, és kerek fenekekre való genetikai hajlamot is. A mi családunkban pedig egyetlen nőtag sem rendelkezik 95-100-as melltartóméret alatti mérettel. …

És egyszer csak azt vettük észre, hogy a növekedésnek indult mellek egy pillanat alatt eltűntek a Lánykámnál. Kattogtak a kerekek az emeleten: betegség nem lehet, mert még nem hallottam olyan betegségről, amely eltüntetne egy növekedésben lévő mellet. Genetikai rendellenesség sem lehet, mert olyan genetikai rendellenességről sem hallottam még, hogy eltüntetne egy fejlődésben lévő mellet. A helyzet tehát egyértelmű volt: itt valami mesterséges kézivezérléssel eltüntetett testrészről van szó. … Egyik este leültünk beszélgetni. A szokott:

„Anya, hagyjál mááár, ne idegesíts! Nincs semmi bajom. Mindig túlaggódod!”

után, sokadik kört követően előkerültek a Megkönnyebbülő Könnyek, amit a Feltáró Beszélgetés követhetett már. Kiderült: a mellek azért kellett, hogy törlésre kerüljenek, mert a táncosruhában égő volt, hogy vannak. Mert senki másnak nem volt akkor még, csak neki. És szégyellte. ….

Hozzáteszem, zárójelben: mások meg milliókat fizetnek a köbcenti növeléséért – egy másik társadalmi közegben. A Lánykám akkori, adott társadalmi közegében szégyellnivalónak kiáltották ki a melleket. Az sosem derült ki, hogy az oktatójuk tudott-e minderről, mint ahogyan az sem, hogy ha igen, miért nem lépett közbe, hogy a kis fejekben rendet tehessen, még mielőtt a csoportjában divattá vált volna az étkezési zavar és az önhánytatás. A beszélgetést követően arra a rejtélyre is fény derült: hová tűntek a mellek. Törölközővel, szorosan leszorításra kerültek. …. Nem kevés munka volt a társai által megtépázott önbecsülés helyreállítása, és a gyermeki érdeklődés elterelése a testalkathoz nem megfelelő mozgásformáról, egy másik, olyan táncos területre (ezzel együtt egy más társadalmi közegbe), ahol nem „égő” a mell, sőt, esetleg előnyt is jelenthet az adott testalkat. …

testepito_nagyi-kim_wright.jpgMár ebből is kiválóan látható, Aranyaim, hogy a legtöbb ilyen társadalmi kinyilatkoztatást, amely szégyellnivalónak tartja az átlagtól való eltérést, mind-mind az irigység szüli. Ha a többségnek nincs, neked sem lehet. … Csak nézzétek meg a testépítő hölgyeket. Azokat, akik profi szinteken versenyeznek. Korunk társadalmából hányan húzzák el tőlük fintorogva az orrukat? Pedig ha valakik, hát ők nem küzdenek testsúly-problémákkal (azon kívül, amit a versenyek előtti szálkásítás jelent), mégis megbélyegzik, és kiközösítik őket. Mert ők is eredményeket képesek felmutatni. (A fenti fotón Kim Wright látható, aki nagyiként kezdett fogyózni, és úgy megtetszett neki, hogy testépíteni kezdett, és 55 évesen bikinimodellé vált. Hihetetlen nagy teljesítmény, de csak figyeljétek a kommenteket, hányan fogják zrikálni - most majd azért, mert "mutogatja magát". Az örök elégedetleneknek ugyanis soha, semmi nem lesz elég jó....)

Tudomásul kell vennünk: a társadalmunk ilyen. Irigy. Ha valamije neki nincs, akkor, annak érdekében, hogy a saját önbecsülését helyre tudja állítani, szégyellni valónak kiáltja ki azt, akinek van az, ami neki nincs. … Így van ez az ésszel is. Hiszen ebből mennyi jutott annak, aki az ilyen és hasonló sztereotipizáló-lavinákat elkezdi elindítani? …

És ott a másik oldal: a csontsoványak tábora. Mert ők sem kellenek korunk társadalmának. Ugyanolyan számkivetettek, mint azok, akiknek ebből az adottságból jóval több jutott, mint a többieknek. Apjukomat tudom erre a legjobb példának hozni. Közel 2 méter magas, szikár ember. Mégis akkora bika van benne, mint 6 másikban. Pedig azt mondja a társadalmi nézet, hogy a sovány ember gyenge. No. Hát Apjukom annyira gyenge, hogy a nyáron, például kazánt kellett cserélnünk. A régi kazánt, ami több, mint 1,5 mázsa, fogta, és kihajította, egyedül a kazánházból. Mert, mint tudjuk, a társadalmi nézet szerint: a sovány emberek gyenge fizikumúak. Ugye? …

Áh, nehogy azt higgyétek, hogy bennünket nem érintett meg a társadalmi sztereotípia testsúlyra vonatkozó szellemisége: több, mint fél évig csak kerülgettük egymást emiatt. Nekem még sosem volt olyan társam, aki mázsán aluli lett volna, neki sosem volt olyan társa, aki 50 kg fölötti lett volna. És találkoztunk. És izzott a levegő. De hát én sovánnyal nem, de hát ő ducival nem. … És miért nem? Mert a saját, egyénileg átélt megbélyegzésemmel azt hitették el velem, hogy a soványok között csak még nagyobb vagyok, és szégyelljem magam ezért. Vele, szintén a soványok között (mégis megbélyegezve őt) azt hitették el, hogy csak még soványabbnak érezheti magát a ducibbak között. Majd, ahogy megismertük egymást, rájöttünk, hogy ez nem így van, sőt. A lelkünk és az értelmünk olyannyira egy szinten mozog, hogy a testsúly, mint olyan, fel sem tűnik. De azoknak sem, akikkel közös baráti társaságot alakítottunk ki az évek során. Pedig avatatlan szemnek úgy hathatunk, mint Stan és Pan. És legalább annyira vagyunk ütős páros is. …

bors_neni.jpg

Most Dajka Margit jutott eszembe a Bors Néni című mesejátékban. Imádtam. Egy sovány lady el sem tudta volna játszani Bors nénit. (Hozzátéve: Molnár Piroskával ugyanolyan fantasztikus élmény a mesejáték.) Vagy nézzük meg a rajzfilmeket. A jóságos nagyanyók között egyetlen ábrázolás sem mutat soványka nénit. Vagy véletlen volna, hogy a ducibb emberek azok, akik többször, és több ideig képesek mosolyogva létezni ebben a zord világban? Akikhez hamarabb kezdenek el vonzódni a gyermekek, mint a soványabb embertársaikhoz? Ugyanígy a kutyák és a lovak is. Bár, a duci ember életéből ki kell, hogy maradjon a lovaglás, hiszen a ló háta nem terhelhető 80 kg testsúly fölötti testsúllyal. De attól még a kapocs megvan ló és az őt imádó ducibb lény között. Mivel a társadalom többsége sovány, és ezekkel a született adottságokkal nem rendelkezik, egyértelműen zavart kelt a ducik diszkriminálásával.

Nem véltelenül hoztam még levelem elején a testsúly és a bőrszín miatti diszkrimináció kérdését egy szinten. Csak nézzétek meg, Drágáim: korunk társadalma kiközösíti a cigány nemzetiségű embereket maguk közül. Hazánknak két, világszerte elismert rákkutatója van. Mindkettő cigány nemzetiségű. … Hogy milyen ’véletlenek’ vannak, ugye-ugye, Kedveseim? … Ugyanez a helyzet, ha megnézzük a magyar konyhaművészetet, összevetve a cigány konyhaművészettel. Az első lakáskonyhát hazánkban cigányasszonyok hozták létre, üzemeltették be. Napjainkban már turisták ezrei járnak hozzájuk. Mert a magyar konyha világhírű, de a cigány konyha még inkább az. S mert ezt a többségi társadalom magára nézve szégyellni valónak tartja, hogy alulmarad, hát úgy fordítja a szót, hogy mindenképp ő jöjjön ki győztesen az egyébként, a normális emberek között nem is létező versengésből.

Maradjunk a konyhaművészetnél, Drágáim, hogy megérthessétek a testsúly miatti kiközösítések mozgatórugóit. Azt írtam levelem elején, hogy több vagy, és bármely területen kiemelkedőbbet vagy képes alkotni, mint a többiek, akkor talál majd rajtad olyan fogást a többség, hogy az eredményedre ne lehess büszke, vagy feladd az álmaidat, ám azzal egyidőben szégyellni is kezdd magad. Ilyen terület, például a konyhaművészet is. Nézzük csak meg: világszerte híres a magyarok lecsója. Főleg a jó, parasztkolbászos, füstös-csípős lecsó. És senki sem tudja, hogy a cigány konyhaművészetből hozták el ezt az ételt a magyar konyhaművészek, mert eredetileg ez bizony nem tipikus magyar étel. Csakhogy pont az az íz maradt ki a lecsóból, ami a lényegét adja: az oldalas. A füstölt oldalas. No, meg persze a nokedli. Mert a cigány konyha így készíti a lecsót. Meg kell mondjam, jobb is, laktatóbb is. Miért maradhatott ki a magyarok lecsójából a cigányok lecsójának egyik markáns összetevője? Mert ha nem hagyják ki belőle a világ sosem ismeri el tipikus magyar ételként a lecsót.

Mint A Tanú című fimben, Bástya Elvtársnak felszolgált magyar narancs: sárga is, savanyú is, de a mienk! … (Ha nem ismernétek a filmet, leírom: Bástya Elvtársnak citromot szolgáltak fel ’magyar’ narancsként, mert a magyar büszke nemzet, nincs olyan, amit ők ne tudnának megtermelni, amit mások meg tudnak. Így kell, legyen ez a naranccsal is – éghajlattól, klímától függetlenül. Nézzétek majd meg a filmet, és gondolkozzatok el a mondanivalóján. Érdemes, és témába is vág, ha párhuzamot vontok.)

Hasonló szempontok miatt volt szükség arra is, hogy a többségi társadalom megbélyegezze, és alantas megítélésbe taszítsa a cigányokat. Akik között ott vannak a rákkutatók, és a tehetséges, okos emberek is, de esélyük sincs arra, hogy ezt megmutathassák. Pusztán azért, mert a többség ezt nem akarja. Talán azért, mert akkor gyorsan kiderülhetne: a többség nem is annyira kiváló egy-egy, adott területen, mint ahogyan azt elhitetni igyekszik a külvilággal, és az adott területen bizony a többség a kisebbség.

Aranyoskáim!

Egy szónak is száz a vége: ha a suliban cinkelnek a testsúlyod miatt, ne azt halld ki ebből, hogy te kevesebb vagy, mint ők. Ha az volnál, akkor nem volna nekik fontos, hogy maguk alá gyűrjenek, mert nem érdekelnéd őket. Valamiben kiemelkedőt kell, hogy alkoss, vagy tehetségesebbnek kell lenned, valamelyik területen, ha kipécéztek téged maguknak. Mivel nem tudnak másba belekötni, belekötnek a testsúlyodba. Csak azért, mert nincs sasorrod, elálló füled, karika-, vagy X-lábad, vörös hajad, vagy szeplőid. Ha volnának, akkor azzal zrikálnának, nem a testsúlyoddal. … És mindennek egyetlen egy célja van: nem engedik meg neked, hogy kitűnhess közülük. Akkor ugyanis azonnal nyilvánvalóvá válhatna bárki számára: ők miben, mennyivel kevesebbek, nálad. Ha megbélyegeznek, onnantól kezdve sem téged, sem az eredményeidet nem vesz komolyan a pitizve nyaló többség.

Bízom abban, hogy a Fő Cinkelők is elgondolkoznak azon, amit most leírtam, és legalább egy minimális mértékben elszégyellik magukat. Akik a cinket elindítják azok az örök elégedetlenek, akik tulajdonképpen önmagukkal nincsenek megelégedve, és, hogy ne kelljen saját magukkal foglalkozniuk, lassan, de módszeresen tönkreteszik mások életét. Majd kövessétek figyelemmel eme levelem alá érkező komment-folyamokat. Azonnal nyilvánvalóvá válik majd, számotokra is, miről beszélek. Az epések az Örök Elégedetlenek. Ők azok, akik megbélyegzik embertársaikat, szívfájdalom, és gondolkodás nélkül.

A gondolkodáshoz ugyanis szív kell, és agy kell. Ha csak epe van, és az hajtja az agyat, akkor arra kár a szót vesztegetni. Ha cinket kapsz a testsúlyod miatt, mielőtt szégyellni kezded magadat, azon kezdj el gondolkodni, miben alkotsz kiemelkedőt. Mi az, amiben sikert érhetsz el, de ezt csírájában meg akarják ölni benned? Ha azért cikiznek, mert túl sovány volnál, akkor pedig ne feledd: a sovány emberek hihetetlen magas érzelmi intelligenciával (EQ) rendelkeznek. Ráadásul arra is képesek, hogy fejlesszék ezt az adottságukat. Az EQ nélkül élő emberek pedig mindent meg fognak tenni azért, hogy ne derülhessen ki: az EQ érték, és ők nem rendelkeznek vele. Ha ugyanis rendelkeznének, eszükbe sem jutna gúnyolni embertársaikat.

Ennyire egyszerű.

Még valami: ne csak azt jegyezzétek meg, hogy kizárólag a marhákat mérik súlyra. Azt is jegyezzétek meg: a tested csak egy burok, mely a lelked veszi körül. Ha a lelked ragyog, az mindig bántani fogja a sötét emberek szemét. Ha nem veszed fel véleményüket, te nyertél. Jegyezd meg: te vagy a tükör, melyben megláthatja a saját hiányosságait. Ha alád ás, azt jelenti: több vagy nála. Ne süllyedj le az ő szintjére, azzal, hogy meghallod egyáltalán, mit makog, és semmiképp sem nyúlj a pengéhez, de ne is ugorj. Az olyan silány emberek, akik képesek csak azért cikizni, amiről nem is tehetsz, nem érdemlik meg, hogy rájuk, vagy miattuk feláldozd az életedet.

Mert meg fogod találni azokat az embereket, akik úgy, és olyannak fogadnak el, aki és amilyen vagy. A belső- és nem a külső szempontok alapján ítélnek. Azok ugyanis, akiknek kizárólag a külső számít, mind-mind felületes emberek. Kár rájuk több szót vesztegetni.

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Ui: Most szándékosan nem tértem ki a kamaszok étkezési zavarainak okaira. Higgyétek el, bozasztó sok felnőtt sértődne meg érte. Mert a titok, mint mindig, itt is a hozzátok való lelki viszonyulása a felnőtteknek. Érzelmi biztonságot nyújtó közegben ugyanis nincs étkezési zavar sem. De erről majd később.

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

komment
süti beállítások módosítása