Nádfedeles

Csak ülök és mesélek ...

Nekem nincs apám! ...

2018. február 24. 08:16 - Öreganyus

lazado_kamasz_bezzeganya.jpgAranyoskáim!

Nagyon sokszor, többetektől hangzik el ez a mondat, baráti-rokoni beszélgetésetek folytán, önvédelemből. Ilyenkor a tudatotok védi magát attól a felismeréstől, hogy PAS-gyermekek vagytok, és a különélő szülőtöket nem engedték, hogy megismerjétek. Persze, mindezt úgy kommunikálták le felétek, hogy apa eltűnt, apát nem érdeklitek, apa nem törődik veletek. …

Tegnap írtam a különélő anyák helyzetéről, akiknek nemcsak a PAS induktorral, de a gyermekvédelmi rendszerrel is küzdeni kell, a veletek való kapcsolatért. Az apák sincsenek jobb helyzetben, sőt. Tegnap jeleztem azt is, hogy a PAS káros hatásait, ha szemügyre vesszük, láthatjuk: a PAS végkimenetele erősen függ attól, hogy a PAS célszemély milyen nemű. Ma kifejtem, hogy a PAS miért is nem nemfüggő cselekmény, és azt is, hogy az apákra nézve jóval súlyosabb következményei vannak, ha lereagálják a PAS induktor törekvéseit.

Drágáim! Bocsássuk előre, és szögezzük le: a PAS-nak soha nincs pozitív végkimenetele.

Azt már jeleztem: csak egy bántalmazó kapcsolatból menekülnek el az emberek, így a szülők is. Teljesen mindegy, hogy a menekülő fél apa-e, vagy anya. Ha terrorizálják, bántják őt, akkor, egyéni tűréshatártól függően előbb, vagy utóbb, de menekülni fog abból a kapcsolatból. Csak attól függ, hogy veletek, vagy nélkületek menekül, hogy a saját családja milyen mértékű támogató hátteret tud/akar neki biztosítani. Ha a családja mellé áll, veletek együtt menekül. Ha nem áll mellé, akkor nélkületek kell menekülnie. A különélő anyák kapcsán már írtam arról: a legtöbbször csak nagyon ritka esetben áll az anya családja az anya mellett. Ennek legfőbb oka az, hogy az anya bántalmazott gyermekként nőtt fel a családi környezetében, ennek okán az anyjával való egészséges kötődés kialakulni nem tudott, és a legtöbb esetben azért választ szintén bántalmazó kapcsolatot, hogy menekülhessen (mondván, hogy a rossz is jobb, mint a rosszabb), és azért is, mert nincs előtte más példa, és ezáltal úgy gondolja: az a természetes, ha egy párkapcsolat agresszív. No, meg ott van a nem kis mértékű naivitás is az ilyen döntésekben:

„látom, hogy milyen, de majd én megváltoztatom!”

Ami persze sosem sikerül, mert nem is sikerülhet. Felnőtt embert egy másik ember megváltoztatni nem tud, a változásra csak az a felnőtt képes, aki saját indíttatásból önmaga akarja a változást. Az is egy hatalmas tévhit az anyák részéről, hogy majd a gyerek megoldja az eleve rémes helyzetet, akkor ’jobban becsül, akkor emberszámba vesz’ – mert már ez a gondolatsor is azt mutatja, hogy anya elkezdett rátok, mint az élete megjavításának eszközére gondolni (pedig még meg sem születettek). Minél inkább így van ez, annál biztosabb, hogy a különválást követően nagyon könnyen fog PAS induktorként viselkedni – hiszen eszközként fogantatok, mégpedig a személyes, kapcsolaton belüli, hatami játszmák eszközeként. Minél inkább így van ez, annál biztosabban váltok a PAS, mint bosszú és, mint a zsarolás eszközévé. Mindez tőletek független, szülői döntési folyamat, de titeket tesz áldozattá.

Természetesen erről nem tudtok, csak az olyan elejtett mondatokból következtethettek rá, mint:

„Azt gondoltam, a születéseddel megváltozik, de nem. … Azt hittem, te sokkal fontosabb leszel neki, mint a szenvedélye, de nem. … Azt hittem, te majd jelentesz neki annyit, hogy otthagyja érted azt a ribancot, de nem. … Mert neki csak saját maga számít, te nem kellesz, és nem kellettél neki. …”

A példamondatokat sokáig lehetne sorolni, Kedveseim, de térjünk inkább a lényegre. Titeket állít (az egyébként, a felszínen az apát vádló) előtérbe, annak indoklására, miért is sz.r ember az apátok. Ráadásul, titeket is okol azért, mert ő egy álomvilágban hozott, hibás és téves döntésével belekényszerített titeket ebbe az élethelyzetbe, már a születésetek előtt – pedig ez az élethelyzet, normál emberi gondolkodással mérve előre látható volt, már a fogantatásotokkor. Hiszen annak nem lehet jó vége, ha kizárólag manipuláció szándékából vállal egy nő babát.

Ezekkel a mondatokkal kettős hatást ér el a PAS induktor: azonnal szégyenérzet és gyűlölet kerít titeket a hatamába, miközben a megvádolt félnek esélye sincs a védekezésre, hiszen mindez a háta mögött történik. A ti érzelmi intelligenciátok (EQ) pedig még igencsak fejlődésben van ahhoz, hogy láthassátok az ilyen kijelentések manipulatív jellegét – így ez ellen védekezni sem tudok. A lelketeknek azonban, ahhoz, hogy megszűnjön a mesterségesen beletáplált, kínzó lelkiismeretfurdalásotok, védekeznie kell. Mivel más megküzdési technikát a fejlődésben lévő lélek nem ismer, hát hárítani fog. Ez az önvédelmi-hárítás lesz az, ami megtagadtatja veletek végül az apátokat, mondván:

„Nekem nincs apám!”

Így, ebben a formában elkerülhetők a további kérdések, amelyekre válaszolni nem tudtok – hiszen nem ismeritek őt -, megszűnik a kényelmetlen érzés, amit mások, apáról való érdeklődése okoz. Nem. Ne szégyelljétek magatokat ezért, Drágáim, hiszen kis lelketek csak védekezik, mert a PAS induktor védekezésre kényszeríti, mesterségesen beleépített bűntudattal. Vagy marad számotokra a másik lehetőség: tudati szintre viszitek a kérdést, és ott kezdtek el védekezni, de ez a tudat teljes-, vagy részleges meghasadásával járhat. Persze, a PAS induktort mindez nem érdekli, tenni sem akar ez ellen, hiszen a piszkos tányért is csak elmosogatja, majd beteszi a szekrénybe, és máris rend van a konyhában. Mert a tárgyakkal így bánunk. A PAS-al fertőzött gyermekek lelkét is tisztára mossa, azzal, hogy egy saját magát piedesztálra emelő verziót hitet el veletek, ezáltal a megítélésetekben a körülöttetek kialakult helyzet kvázi egyértelművé (tisztává) válhat, és tovább már csak olyan szinten kell foglalkoznia veletek, hogy az elültetett gyűlölet-magokat gondozgassa. A lelketek valódi állapota, és az érzéseitek tomboló vihara nem érdekli őket. Ezért nem is hangzik el tőle olyan kérdés, például, hogy:

„hogy vagy? Hogy érzed magad?”

Észrevettétek már, hogy milyen mesteri módon csúsznak ki a PAS induktorok a kérdéseitek elől? Hogy nincs arra válaszuk, mi volt a konkrét oka annak, hogy apa téged (és nem őt) elhagyott (az ő állítása szerint)? Hogy hogyan lehetséges az, hogy apa nem őt, nem titeket (anyát és téged), hanem kizárólag téged hagyott el (az ő állítása szerint)? Hiszen ezeket a kérdéseket minden nap felteszitek magatoknak. Mert, ha a PAS induktorotoknak teszitek fel, az azonnali reakciója a hiszti, és a sírás, hogy már te is hűtlen vagy hozzá, mert gyanúsítod őt. … És a többi, hasonló, önsajnáltató pszicho-horrort kapjátok a fejetekhez, azonnal. A különélő anyák vonatkozásában ezeken a kérdéseken szintén illik elgondolkodnotok, mert ezek a kérdések világosítanak fel titeket arról, hogy a PAS áldozatai vagytok. Ugyanis. ..

Ugyanis nincs olyan egészséges felnőtt, aki a gyermekét hagyná el. És ez tény.

Ha menekülnie kell egy felnőttnek, sosem a gyermekétől menekül, de a tőle különélő gyermekéért – ha szükségét látja – az életét is odaadja. És oda is fogja adni. Mert oda kell adnia. Ráadásul, mindezt úgy fogja megtenni, hogy nektek arról tudomásotok nem lesz, mert nem lehet. A PAS induktor ezeket az információkat hermetikusan elzárja előletek – különben az ő verziója, a mesterséges (párhuzamos) valóságával együtt alapjaiban dőlne meg, ti pedig simán átláthatnátok rajta.

Mindezt a különélő anyák vonatkozásában is ugyanígy leírhattam volna, Kedveseim, mert ezen szempontok alapján semmitől sem különbözik a különélő anyák és különélő apák sorsa, ha PAS induktorral kerülnek szembe. Mégis, hol a különbség, miért vettem ketté a kérdést?

Azért, Drágáim, mert a különélő anyák idegrendszere, érzelmi világa, a lelke és a tudata kevésbé terhelhető, mint a különélő apáké. Ennek origója a génekben, és a nemi eredetben található: a férfi sokkal keményebb, sokkal teherbíróbb, sokkal erősebb, mint a nő, főleg, ha a gyermekéről van szó. Ez a ténymegállapítás nem szorul különösebb magyarázatra, egészséges gondolkodású emberek között, tudjátok, Aranyaim, hogy ez így van. Anyát (vele együtt a nőt) azért tette érzékenyebbé a természet, hogy a gyermeknevelés folyamatában a gyermeke érzelmi-pszichológiai fejlődésének megfelelő ütemét biztosítani és támogatni tudja, hogy a ti minden rezdüléseteket azonnal foghassa a világ legérzékenyebb szenzoraival. Különélő anyák esetében ezek a szonzorok ugyanúgy működnek tovább, még akkor is, ha esélyük nincs veletek találkozni. Úgy tudnám ezt érthetőbbé tenni: a születésetekkor, amint a méhlepény is eltávozik, a baba megszületését követően, az anyáknál szinte azonnal, a lélek elolvadásával együtt, beindul a tejelválasztás, annak érdekében, hogy titeket az anya lelke és szervezete táplálni tudjon. Az apák esetében, születésetekkor azonnal beindul a rettenthetlen-férfi-vagyok-ide-nekem-a-gyermekemért-az-oroszlánt-is érzés, ami tovább tudja őt vinni azon az úton, hogy ő a kis családjának, és gyermekének a megingathatatlan védelmezőjévé és családfenntartóvá válhasson. Mert apa erős. Azt mondhatjuk, tehát, hogy anya óv, a gyengédségével, apa pedig védelmez az erejével.

Pontosan ebben rejlik annak magva is, hogy a különélő apák hosszabban képesek elviselni, és kivédeni a PAS induktorok ártó törekvéseit, mint a különélő anyák. Anya ugyanis életet ad, és óvja ezt az életet, apa életet nemz, és védelmezi ezt az életet. Apa bármi áron megvédi az általa adott életet, anya finom eszközökkel hárítja az általa adott életre leselkedő veszélyeket. Az, hogy egy szakítást követően melyikükből válik PAS induktor, csak attól függ, melyikük él vissza a természet adta adottságával.

Ige. Jól látjátok: nektek mindehhez, tulajdonképpen semmi közötök nincs, azon túlmenően, hogy ti vagytok az örök kapocs e két ember között, és mind a kettő értetek létezik. Ám, amint az egyikük csak önmagáért kíván létezni, szívfájdalom nélkül be fog áldozni titeket, elhitetve veletek azt, hogy a természet által felállított családi viszonyok felbomlásának ti vagytok az okai. Pedig csak ők nem nőttek fel a szülői feladatokhoz, ráadásul, ezzel egyidőben vissza is éltek a szülői lehetőségeikkel, teljesen félreértelmezve és visszájára fordítva a természetes óvó-védelmezői feladataikat. (Talán ebben a formában már érthetőbb, miért írok évek óta arról, hogy a PAS induktor beteg – nagy valószínűség szerint szeretet nélküli gyermekkorból jövő szülőről beszélünk, de erről majd később -, és orvosi segítségre szorul.)

Ugye, mily kiváló érdekesség, Drágáim, hogy ma a különélő apákról írok, mégis párhuzamban írok a különélő anyákról is? Ennek nemcsak az az oka, hogy mindkettőjük helyzete tökéletesen egyforma, hanem az is, hogy lelkileg ugyanazt a törést szenvedik el, attól, hogy titeket elszigetelnek tőle. Csakhogy ez a törés az, amit másként élnek meg, másként dolgoznak föl, és ami okán az anyák finomabb eszközökkel reagálnak az őket érő támadásokra, és hamarabb ki is dőlnek majd, a PAS induktorral, és a rendszerrel való harcból, mint az apák. És csak itt válik szét a különélő anyák és a különélő apák helyzete, a PAS folyamatán belül.

Az apákat, már gyermekként arra nevelik, hogy ha bármiféle bántás, sérelem, vagy sebesülés éri őket, akkor nem sírunk, mert az „katonadolog”. Egy katona pedig erős, és kemény, és sebezhetetlen. Az anyákat, gyermekként arra nevelik, hogy ha bármiféle sérülés, vagy bántás éri őket, akkor ők vígaszra szorulnak, és ezzel a problémával foglalkozni kell, meg kell őket nyugtatni, és bátortani, hogy sírják ki a bánatukat. Láthatjuk, hogy mindezzel a felnőttkénti gyermeknevelésre készítik fel őket. Ugyanakkor ez az oka annak is, hogy ha különélő szülővé válnak, egy PAS-al terhelt kapcsolatban, akkor az anyák jóval kevesebb eszköztárral rendelkeznek a PAS induktorral és a rendszerrel való csatározáshoz, mint az apák. Ráadásul – és ezt fontos kiemelni – ha apa a PAS induktor, sokkal keményebben fog odavágni a különélő anyának, mint ha anya a PAS induktor, aki nem képes olyan kemény eszköztárral odavágni a különélő apáknak, hogy azzal két vállra fektesse őt.

A különélő anyák nem véletlenül bírják tehát ezt a nagyfokú idegi terhelést rövidebb ideig, és a vége, általában idegi- és szervezeti összeomlás (daganatos-, immunrendszeri-, és szív-érrendszeri megbetegedések, melyeknek alapja pszichoszomatikus). Mivel apa ’katonadolog’ elven szerzi be sérüléseit, harcosként fogja lereagálni is, így a különélő apák hamarabb mennek börtönbe is, attól függetlenül, hogy ők csak lereagálnak olyan élethelyzeteket, amelyeket a PAS induktor kényszerít rájuk. Tartsátok hát szem előtt a régi mondást:

„Én és a viselkedésem két különálló dolog. Az, hogy én ki vagyok, tőlem függ. Az, hogy a viselkedésem milyen, veled szemben, az pedig csak tőled függ.”

Mondhatnám, olyan ez, mint a sakk, vagy a tenisz. Mindig van egy nyitó lépés, egy nyitó ütés. Attól függően teszed meg a válaszlépésedet, milyen erősségű a nyitólépés. A PAS is erről szól. Mert amilyen kalappal köszönnek, olyannal kell visszaköszönni, hogy életben maradj. Vagy, ha úgy jobban érthető: minden mosdóhoz illik egy törölköző. … És a különélő anyák hamarabb bedobják a törölközőt, ha a mosdó állandóan változik. …

Most már itt az ideje, hogy rátérjünk a konkrétumokra is, Aranyaim. Mindez, mint azt többször is jeleztem már, a hátatok mögött, a tudomásotok nélkül zajlik. Apa, aki külön él tőletek, ugyanúgy küzd a veletek való kapcsolatért, mint anya, aki külön él tőletek. Most állítsuk fel a különélő anya és a különélő apa harca közötti különbségeket.

Anya, ha megy értetek a kapcsolattartási időpontokra, sok esetben ököllel fogadják őt, miközben titeket bezárva tartanak, és azt hitetik el veletek, hogy csak titeket védenek tőle. Anya nem üt vissza, anya rendőrt hív, miután megtörölgette vérző orrát, felkötötte sajgó kezét, és összeszerelte a kezéből kivert, és darabokra tört telefonját. S bár anya megverése előttetek történik, nem tulajdonítotok ennek nagy jelentőséget, hiszen apa csak titeket védett attól, hogy őrült anyátok nehogy elrabolhasson titeket (mert ezt a magot ültették el a fejetekben, így ezt a verziót tudjátok, holott, mint láthatjuk, nem igaz). Anya tehát rendőrt hív, és egy állítás (az anyáé) kerül szembe 2-3 állítással (apa és apa szülei), a rendőrség dönt: anya hazudik, anya volt a támadó, nyomozás nem indul, családon belüli vitaként ügy lezárva. Következő alkalom nincs, mert a következő kapcsolattartási verésnél a rendőrök már nem veszik komolyan anya bejelentését. Anya igeösszeomlása itt már elkezdődik, mert felfogni sem képes azt, hogyan gondolhatják a hatóságok, hogy egy nő, három felnőttet fizikailag képes megtámadni? Mint ahogyan azt sem lehet épésszel felfogni, hogyan lehetséges, hogy a hatóság nem képes betartatni egy bírói végzést?

Ugyanezen gondolatok apánál is megvannak, csak amíg anya kétségbeesik ettől, apában feléled a harcos katona.

Most vizsgáljuk meg ugyanezt a PAS helyzetet a különélő apa szemszögéből. Apa a bíróág által kijelölt kapcsolattartásra érkezik, anya bezárt ajtóval/kapuval fogadja, felszerelkezve – mint tanúkkal – a saját szüleivel (szintén az egy állítás áll szemben 2-3 állítással tipikus PAS-helyzetet kialakítva). Apát tehát fizikailag nem támadják, de pszichikailag igen. Apa tehetetlen dühében ordítani kezd, majd elmegy, és telefonon próbál kapcsolatba lépni veletek. Ezt a telefont, az ordítást követően már nem meritek, vagy nem akarjátok felvenni, mert anyától úgy tudjátok, azért nem léphettek kapcsolatba apával, mert ő egy őrült, aki csak bántani akar titeket. Meg is indokolják: halhattad, hogyan ordítozik a nyílt utcán, akkor mit tehet veled, a 4 fal között, ha elvihet téged? A rettegésetek megkezdődött.

Következő és a sokadik olyan alkalom után, amikor apát a kapcsolattartási időpontokon bezárt kapu, vagy bezárt ajtó fogadja, apa már nem ordít. Fogja, és vagy bemegy autóval a vaskapun, vagy vállal/lábbal beszakítja a bejárati ajtót, és betör értetek. (Katonának nevelték, egy katona pedig harcol azért, ami jár neki, apaként pedig meg fogja védeni a gyermekét, ha kell az élete és testi épsége árán is). Mivel a szobátokban vagytok bezárva, erről sincs tudomásotok, csak a zajokat és anyátok sikolyát, majd zokogását hallhatjátok. Azonnal rettegni kezdtek apától, és ez a rettegés soha nem fog elmúlni, mert a PAS induktor életben fogja tartani bennetek ezt az érzést. Tehát apa fizikai erőszakkal be fog menni értetek (és nem fenyegetésként, hanem ígéretként, bár ti ezt fenyegetésnek élitek meg). Anya kihívja a rendőséget. Apa azért nem, mert egy férfi inkább hisz az ököljogban (mert férfi), és inkább önmagát védi, mint másoktól kérjen és várjon védelmet. Tehát anya hívja a rendőröket, szintén 2-3 állítás (anya és szülei) áll szemben egy (az apa) tagadással – és itt válik külön a különélő anyák és a különélő apák helyzete, az akadályozott kapcsolattartás kérdésében.

A rendőrök anyának hisznek, bizonyítékokat gyűjtenek, apát előállítják, és megindul apa ellen a büntetőeljárás. Nem számít mentő körülménynek a nyomozás során, hogy apának bírói ítélete van arról, hogy adott időpontokon kapcsolattartásra jogosult, és az sem, hogy ezekből az időpontokból még egy sem valósult meg. Nem. Ez nem mentő körülmény, hanem terhelő körülmény a magyar jogrendben, mert az elkövetési módozathoz azonnal hozzácsapják az önbíráskodást is. Apa alapvetően egy ilyen, akadályozott kapcsolattartás csakazértis megvalósítására tett kísérletért 3 év letöltendőt kap majd. Évek múlva, mert addig szépen elhúzzák az ügyet.

Láthatjuk: anyánál, a kétségbeeséssel az idegösszeomlás veszi kezdetét, életbe lép a menekülő ösztöne, miközben harci kedve is feléled (kész tudathasadás), apánál a börtön kezd lebegni a feje fölött, és ettől csak még harcosabbá válik. És ugyanarról a PAS induktor által generált élethelyzetről beszélünk. …

Aranyoskáim!

Egy szónak is száz a vége: ma, hely hiányában nem fejtegetem tovább a különbségeket az azonos élethelyzetekben, de a téma taglalását folytatni fogom. Most már láthatjátok azt, miből indul ki azon PAS induktori állítás, hogy a különélő szülőtők őrült, nem normális, és titeket meg kell védeni tőle. Azt pedig már értitek, hogy a kormánykommunikáció miért használja ugyanezt a PAS induktori módszert szavazatgyűjtésre: nem látható, nem létező ellenséget generál a szavazók elé, elhitetve velük, hogy ők, és csak ők tudják megvédeni őket a nem is létező ellenségtől. Ugyanezt a módszert alkalmazzák veletek szemben a PAS induktorok.

Ezt ne felejtsétek el, és jusson eszetekbe, amikor szánakozva mosolyogtok azokon az embereken, akik bedőlnek ennek a kormányzati kommunikációnak, amin már ti is átláttok. Nézzetek szét a saját házatok táján. Mert nem biztos, hogy a különélő szülő az ellenségetek. …

Mielőtt kimondjátok, hogy „nekem nincs apám” – kontrolláljátok le, hogy ezt valóban ti mondjátok, vagy a PAS induktor mondja, rajtatok keresztül a külvilág meggyőzésére. Közben arról se feledkezzetek meg, hogy a nők mesterien tálalják fel az ételeket az ebédlőasztalra. Bármi mást is ugyanilyen könnyedén tálalnak fel, szemet gyönyörködtetően, és olyan csomagolásban, amellyel a már kislányként megtanult védelmezőt-keresek életérzést képes kivetíteni a világ felé.

Persze, meg kell említenünk, hogy nagyon ritka kivételek vannak, ami csak erősíti a szabályt – mint azt tanultátok már az iskolában. És ezek azok a kivételek, amikor apa valóban szociopata, és védeni kell titeket tőle. De nektek tudnotok kell különbséget tenni a képzelt és a valós veszély között. Hogy hogyan? Emlékezzetek! Nem kell több. Ne a párhuzamos valóság emlékeit, hanem a saját emlékeiteket, a saját tapasztalataitokat keressétek, és azt vessétek össze a párhuzamos valóságotokban veletek, mások által elhitetett emlékekkel. Higgyetek saját magatoknak, és akár kételkedhettek is. Ehhez jogotok van. Mint ahogyan kérdezni is jogotok van, és a különélő szülőtökkel kapcsolatot tartani is jogotok van.

Mint ahogyan elég nagyok vagytok már ahhoz is, hogy a saját szemetekkel győződjetek meg az unalomig ismert, a különélő szülőtökről szóló leírás igazságtartalmáról való bizonyosság szerzéshez. Az internet korában már semeddig sem tart ráírni a különélő szülőtökre, és egy nyilvános helyre hívni őt. Ha nem megy el, a helyzet egyértelmű. Akkor ez nem PAS, hanem egy szóra sem érdemes szülő, akkor hagyjátok a francba. Nem érdemli meg, hogy foglalkozzatok vele.

Ha viszont elmegy, akkor két eset lehetséges: 1. tényleg egy ordenáré bunkó. Akkor fogod magad, fölállsz, és otthagyod. Ezzel a fajtával sem érdemes tovább foglalkozni, az ő szégyene és terhe, ahogy viselkedik veled. Meg se forduljon a fejedben, hogy ezt a viselkedést te váltottad ki belőle. Mert nem. Ez a típus egyszerűen ilyen, ettől a típustól menekülni kell. De ez a saját tapasztalatod legyen, még akkor is, ha fáj, minthogy, kizárólagosan, mások elmondásából értesülj erről. És a 2. eset: rájöhetsz, hogy az az ember, akivel találkoztál, nem az az ember, akit leírtak neked. Rájössz, hogy jól érzed magad vele, és szeretnél újra találkozni, és megismerni őt. … Ez a felismerés lesz az, ami rá fog vezetni téged: egy PAS eszköze vagy, hazug emberek között élsz, egy párhuzamos valóságban. … És hidd el, a különélő szülőd ezt tudja. És nem téged hibáztat azért, ami történik körülöttetek. Mert egyformán áldozatok vagytok, mindketten.

Ráadásul, nyilvános helyen való találkozáson magaddal viheted, erősítésként a pasidat/csajodat, öribaridat/öribarinődet is. Egyrészt nem leszel egyedül, e stresszes helyzetben, másrészt, neki is lesz véleménye, amit el is fog modnani neked. Mert több szem többet lát. Egy dolog azonban biztos: a benned dúló kétségeket csak a személyes találkozás fogja tudni eloszlatni. Tudom - az első rekaciód e javaslatra az lesz:

"és mit mondjak neki?" ...

Hidd el, nem lesz arra szükség, hogy te kezdd a beszélgetést. A szeretet, ami közöttetek van, át fogja hidalni a kezdeti feszültségeket. Ha pedig nem egyedül érkezel, akkor a társ, akit megajándékoztál a bizalmaddal, és magaddal viszel, segíteni fog átlendülni az esetleges kínos-hallgatásos részeken. ...

Most komolyan! Ha elég nagy vagy már ahhoz, hogy értsd, amit leírok neked, akkor elég nagy vagy már egy személyes találkozóhoz is. Még akkor is, ha az utolsó találkozástól számítva több év eltelt.  Mi veszteni valód van? Ha találkoztok, azzal csak a PAS induktor veszíthet. Az pedig nem te vagy – de azzá válhatsz, ha elegendő ideig hódolsz be a PAS induktornak (és erről írok majd még nektek). …

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Fotó: bezzeganya

 

Ha szeretnél többet is megtudni a szülői elidegenítésről (PAS-ról), nézz jobbra. Ott találod a Címkefelhőt. Katt a PAS elnevezésű címkére. Sorra dobja majd fel a blog a találatokat. Jó nézelődést kívánok, azoknak is, akik most először hallanak a PAS-ról.

 

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.

komment
süti beállítások módosítása