Aranyoskáim!

Képzeljétek el, tegnap engem is megtaláltak azok a fiatalok, akik az idősek átveréséből élnek. Sokszor hallottam már róluk, a módszereikről, sőt, Apjukom még felvételt is mutatott erről, amit a Youtube-ra töltöttek fel, de a telefonhívás közben mégis volt egy olyan fél perc, amikor elhittem, hogy tényleg „nyertem”. … Olyan jó érzés volt. Egészen addig, míg nem jött a felismerés. … Elmesélem nektek.

Ugye, sok ilyen esetről van tudomásom, Kedveseim, mégis, ezek az elkövetők olyan szinten vezettek meg még engem is, hogy utólag már elszégyelltem magam. Mégis, mindenki okulására leírom, mi történt.

Történt pedig, Aranyaim, hogy tegnap meglátogattak bennünket a gyerekek, nagy főzésdömpinggel készültem az ebédre. Apjukom feltálalt, elhelyezkedtünk az asztalnál. És ekkor megszólalt a mobilom. A jó ebédhez nótaszó helyett jó ebédhez csengőhang verzió volt a menü felvezetése. ..

Ránéztem a kijelzőre, ismeretlen szám, ugyanazzal a hívószámkezdettel, mint az enyém. Felveszem, és bemutatkozom, mert ismeretlen számot mindig teljes névvel veszek föl. Erre ő is bemutatkozik, de csak annyit mond (név nélkül, természetesen), hogy ő a szolgáltatómtól beszél, majd visszakérdez:

„A 06-…/……-…-… szám előfizetőjével beszélek?”

Gondoltam, szegény, biztosan nem tud olvasni, mert ha a szolgáltatómtól beszél, akkor a számítógépes rendszerében tisztán le van írva, hogy az adott hívószámhoz milyen név, és milyen lakcím tartozik, milyen szolgáltatási történettel. Nem egyszer beszéltem már velük, tudom, hogy kenik-vágják az összes adatomat, és  „kór”történetet, meg azt is, hogy mikor, milyen ügyekben beszéltek velem. … Mindennek nem adtam hangot, csak megerősítettem, hogy az bizony én vagyok. És ekkor, minden egyéb felkészítés nélkül robbantotta a bombát:

„Ma egy sorsolást tartottunk, és Ön a századik, úgyhogy örömmel tájékoztatom arról, hogy nyert egy Iphone 7 készüléket, annak minden tartozékaival, és emellé még 250 ezer forintot is.”

Első gondolatom az volt, Aranyaim (nektek bevallom), hogy elkezdtem kutatni az agyamban, hogy mi a fene az az Iphone7, meg az összes tartozékai. Oké, a hívó fél nem tudhatta, hogy egy műszaki analfabétához beszél, és a pénzösszeg meg el sem jutott az agyamig, annyira azt próbáltam kitalálni, hogy mi a fene az az Iphone7? A tartozék-szót értettem, de, hogy az is, pontosan micsoda, no, hát fogalmam nem volt. Azért a gyerekek közelében maradtam, hátha kérdeznem kell tőlük, merthogy ők jobban otthon vannak az ilyen kérdésekben. Mivel fogalmam nem volt arról, hogy miről beszél, visszakérdeztem:

„Ön szórakozik velem?”

A válasz azonnal érkezett:

„Nem, hölgyem. Ez egy rögzített beszélgetés, nem is tehetném meg. Kérem, higgye el, hogy ma egy sorsolást tartottunk, és Ön volt a századik, és így Ön nyert egy Iphone7-es készüléket, az összes tartozékaival, és emellé még 250 ezer forintot is.”

Ebben a percben lezsibbadt a lábam, és kiment belőle az erő, mert meghallottam a pénzösszeget is. Nagy szemekkel meredtem Apjukomra, de hang nem jött ki a torkomon. Utoljára még a Kádár-rendszerben nyertem a Lottón. Akkor volt egy kettes találatom, ami 40 forintot fizetett (nagyon jó pénz volt ez akkoriban), és azóta sem nyertem semmit, mert azt vallom: a csúcson kell abbahagyni. Mivel akkor nyertem a Lottón, azóta sem játszom nyereményjátékokon. Miközben mindez átfutott a fejemen, a hívó fél folytatta:

„A munkatársaim a holnapi nap folyamán házhoz fogják szállítani az Iphone készüléket, és annak minden tartozékát, de a pénzösszeghez regisztráció szükséges.”

A sokkból akkor még nem tértem magamhoz, és mint egy papagáj ismételgettem:

„Ez egy átverés. Ön szórakozik velem.”

Minden rátermettségével igyekezett megnyugtatni a hívó fél:

„Nem. Nem átverés, kérem, nyugodjon meg. De nem értem: most közöltem magával, hogy mit nyert, és nem hallom az örömöt, nem hallom, hogy örülne ennek. Nem örül annak, hogy nyert?…”

Mondtam neki, hogy majd akkor örülni fogok, megígérem, ha a nagy nyeremény a kezemben lesz. Erre ő újabb magabiztosságot nyert, és folytatta a kikérdezésemet:

„Van Önnek bankszámlája?”

Ekkor szólalt meg elsőként a vészcsengő, mert azt nehezen viselem, ha valaki a pénztárcám után érdeklődik. Így hát visszakérdeztem:

„Ugyan minek a bankszámlaszám? Amúgy meg nincs bankszámlám!”

Ahogy Apjukom meghallotta a bankszámla-szót, lassan, de nagyon határozottan elkezdte ingatni a fejét, jelezve, hogy szó sem lehet róla. … A hívó fél nem zavartatta magát, folytatta:

„Semmi gond nincs, akkor sms-ben is lehet regisztrálni. Szeretném megkérdezni, Önnek milyen típusú telefonja van?”

Milyen típusú? Hát honnan tudjam? … Úgyhogy a tőlem telhető legfrappánsabb választ adtam:

„Hát, rózsaszín, és egy kis virág van rajta, meg felnyithatós. ….”

Ez volt az a perc, amikor Kismenyem a nevetéstől majdnem félrenyelte a levest, mert elsőként ő értette meg, mi folyik a füle hallatára. Azt is pontosan tudta, hogy nálam nagyon jó helyen járnak a hívók. Ahogy az arcokat elnéztem, láttam, hogy nem lesz szükség arra, hogy elmagyarázzam majd a hívás lényegét, ha letettem a telefont. Mégis úgy döntöttem, belemegyek a játékba, és kivárom, mi sül ki belőle (mert abban a pillanatban tudtam, hogy meg fogom mindezt írni nektek). Úgyhogy, hátradőlve, vártam a hívó fél további kérdéseit. Nem kellett sokáig várnom, jött a további kérdés és utasítás azonnal:

„De nyomógombos a készüléke?”

Mondom neki:

„Aranyom, ha felnyithatós, akkor mit tippelsz?”

A hívó fél nem jött zavarba a kérdésemtől, és a tegező forma sem tűnt fel neki, mert folytatta:

„Írt már sms-t a készülékéről? Tudja, hogyan kell?”

Mosolyogva válaszoltam:

„Jaj, Aranyoskám, dehogy is írtam én olyat, azt sem tudom, mi az!”

A hívó fél igyekezett megnyugtatni:

„Akkor, kérem, hangosítsa ki a készülékét, én segítek, de ez nagyon fontos a regisztrációhoz. Ki tudja hangosítani a készüléket?”

Mondom neki: nem. Úgyhogy nem maradt más választása, minthogy részletesen, szájba rágósan elmagyarázza nekem, hogyan kell kihangosítani, majd azt is, hogyan kell menüt keresni, és abban rámenni az sms küldési lehetőségre, majd megkérdezte, hogy mit látok a képernyőn. Mondom neki:

„Semmit, mert el van sötétedve.”

Itt egy fél percre zavarba jött a hívó fél, de nem adta föl. Megnyugtatott, hogy ha bármilyen gombot megnyomok, akkor visszavilágosodik, és akkor mondjam meg, mit látok. Mondom neki:

„Hát, Aranyom, a szemüvegem nélkül nem sokat. ….”

Megvárta, amíg elvileg felteszem a szemüvegemet, majd elkezdett diktálni egy telefonszámot, amit írjak be, föntre. Beírtam, mert az esetvizsgálatomhoz kellett, hogy hallja, hogy csipognak a billentyűk. Közben azért megkérdeztem:

„Ez ugye, emelt díjas sms lesz?”

Hihetetlen gyorsan jött a válasz:

„Nem, dehogy is. Ez csak egy regisztráció, egy rögzített vonalon, higgye el, hogy semmi átverés nincs benne, és nem emelt díjas. Folytathatom, hogy mit írjon a szövegbe?”

Mivel kíváncsi voltam, engedtem, hogy folytassa. Mire ő:

„Kettőskereszttel kell kezdeni. Ez megvan?”

Megnyugtattam, hogy igen (pedig nem ütöttem be semmit, de neki, szegénykémnek fel sem tűnt, hogy nincs billentyűhang). Ő pedig nagy magabiztossággal folytatta:

„Ha ez megvan, akkor kapcsolja be a nagybetű funkciót, mert most már nagybetűvel fogunk írni. Tessék beírni azt, hogy fel-tol-tes …”

Itt már közbevágtam:

„Nem töltök fel senkinek, semmit!”

És, bunkó módon rátettem a telefont, köszönés nélkül, mert akkorra már bőszen elkezdett idegesíteni, úgyhogy nem tudtam végigjátszani a játékát.

Kismenyem kérdőn nézett rám, belőlem pedig kérdés nélkül ömlött a szó:

„Édes Istenem! Hogy hányan fognak bedőlni ennek megint! Még engem is megvezetett az elején, mert egy fél pillanatra elhittem, hogy tényleg nyertem. De a tapasztalaton túl nem sokat. Pedig már sokat láttam, sokat tapasztaltam, és simán majdnem megvezetett …”

Kismenyem közbevágott:

„Hallatszott a hangján, hogy nem hivatalos hívás volt. Még akkor is, ha a többi részletet nem is vesszük figyelembe, ami nem stimmelt.”

Tátva maradt a szám. Mert tényleg!

Aranyoskáim!

Meséljétek el nagyszüleiteknek, hogyan zajlik egy-egy ilyen átverős-nyereményes telefonhívás, nehogy beleszaladjanak a bankszámlaszám megadásába, vagy egy telefonfeltöltésbe szegények. Véssétek az eszükbe, hogy ha nem indulnak egy játékon, akkor vajmi kevés eséllyel nyerhetnek bármit is azon a játékon, amin el sem indultak. És biztosítsátok őket arról, hogy igen, tudjátok, hogy kevés a nyugdíjuk, de még annyi sem marad, ha engedelmeskednek az ilyen „regisztrációs” utasításoknak, és megadják a bankszámlaszámukat, vagy feltöltéseket eszközölnek a hívó fél által megadott telefonszámokra. Azt is mondjátok el nekik, hogy ha már nyertek bármit is, akkor további regisztrációra egyébként semmi szükség nincs a nyeremény átvételéhez.

Figyelmeztessétek őket arra, hogy ha a szolgáltató hívja őket, akkor azt hivatalos hangon teszik, azonos hangszínnel a hívás közben, ezen túlmenően pedig minden adatot látnak a rendszerükben. Az anyja nevétől a születési dátumán keresztül a lakcíméig. Azt nem fogják külön kérni. Sőt: ha bankszámláról történik a szolgáltatás előfizetése, akkor még a bankszámlaszámot is látja a szolgáltató a saját rendszerében. Soha, ismétlem: soha nem kéri el újra.

Szóval sok sebből véreznek az ilyen hívások, Aranyaim, ezekre hívjátok fel a nagyszüleitek figyelmét. Mert ők nem látják át ezeket a számítástechnikai nyilvántartási rendszereket, és nem is feltételezik, hogy átvágják őket. 

Legyetek résen!

Szeretettel ölel titeket:

Öreganyus

Fotó: Gettylmages

Ha várod a következő történetet, akkor, kérlek, like-old a Nádfedeles blog Facebook oldalát,ide kattintva,  Ott kerül megosztásra elsőként. Ha elégedett vagy a tartalommal, like-olhatod, és meg is oszthatod, ha időd, és kedved engedi. Ha pedig átviszed a tartalmat egy másik blogra, kérlek, linkelj vissza.